A talaj

Nyelv megváltoztatása
Lap Utolsó módosítás 2019. 01. 17.
3 min read
Az emberi táplálék, az állati takarmányok, a rostok és tüzelőanyagok 90%-át a talaj termőképességének köszönhetjük, de a talajból származnak a kertészetekben vagy az építőiparban felhasznált nyersanyagok is. A talaj továbbá az ökoszisztéma egészsége szempontjából is nélkülözhetetlen: víztisztító és -szabályozó szerepe mellett a tápanyag-körforgás motorja és számos élőlénynek ad otthont, mintegy génraktárként szolgálva– így járulva hozzá a biológiai sokféleséghez. Szén-dioxid-elnyelő közegként világszerte fontos szerepe van az éghajlatváltozás és az azzal járó hatások lelassításában, sőt, a múlt nyomainak megőrzésével kulturális örökségünk fenntartásának is lényegi eleme.

Társadalmunk azonban folyamatos, gyakran egymásnak ellentmondó igényeket támaszt a talaj használatát illetően. Nagy nyomás nehezedik az ökoszisztéma szolgáltatások biztosításának képességére: a talaj az élelmiszertermelés bázisául, a biológiai sokféleség eleméül, valamint gázok, vizek és tápanyagok szabályozó közegéül is szolgál. A talaj lefedése (pl. betonozás), az erózió, a szervesanyag csökkenés és a szennyezettség megfigyelhető mértéke azonban mind-mind csökkenti a talaj ellenálló és felvevőképességét.

A talaj nem képes megújulni egyetlen emberöltő alatt. Társadalmunk felelőssége, hogy fenntartható módon kezeljük: csak így élvezhetjük előnyeit. Annak ellenére, hogy megannyi tevékenység múlik rajta, nincs olyan uniós jogszabály, amely külön a talajjal foglalkozna. A víz- és a levegővédelemtől eltérően a talajvédelmet a mai napig csupán közvetve vagy ágazati szakpolitikák, nevezetesen a mezőgazdasági és erdészeti, energetikai, vízügyi, éghajlatváltozási, természetvédelmi, hulladék- és vegyianyag-kezelési politika részeként kezelik. Az uniós szintű egységes talajvédelmi szakpolitika hiánya a harmonizált talajadatok hiányában is megmutatkozik.

Ennek ellenére az elmúlt tíz évben mind a szakpolitika fejlesztése, mind az adatok összehangolása terén voltak erőfeszítések. Az Európai Bizottság 2006. évi talajvédelemről szóló tematikus stratégiája a fenntartható fejlődés lényeges elemeként határozza meg a talajfunkciók védelmét. Globális szinten a talajt érintő problémákat az elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló ENSZ-egyezmény keretében, a talajdegradáció tágabb koncepciójának részeként kezelik. A talajfunkciók megőrzésének fogalma nemrégiben az Egyesült Nemzetek Szervezete 2015-ös közgyűlése által elfogadott, a fenntartható fejlesztési célok részét képező talajdegradáció-semlegesség koncepciójának részévé vált. A talajminőség, a talajszennyeződés, illetve a vegyianyag- és hulladékkezelés szintén a célok között szerepel, amelyek végrehajtása az európai talajvédelmi intézkedések fontos eszköze lehet. Mindeközben folyamatban van a nyilvánosságnak szánt talajadatok harmonizálása és szabványosítása nemzetközi és európai szinten egyaránt a kitűzött céloknak megfelelően. .

Az EEA egy sor földhasználati és talajjal kapcsolatos témában készít mutatókon alapuló értékeléseket földhasználati és talajmutatók szerinti tematikus lebontásban (LSI-készlet). Az LSI-készlet földkisajátítással, vízzárósággal, a szennyezett területek kezelésével, talajnedvességgel, talajerózióval és a talaj szervesszén-tartalmával kapcsolatos mutatókból áll. A földterületek szétaprózódását és újrahasznosítását jelző mutatók még tervezés alatt állnak. A Copernicus földmegfigyelési szolgáltatások több mutató rendszeres aktualizálását segítik elő. Az EEA ezenfelül ad-hoc értékeléseket tesz közzé talajjal kapcsolatos témákban, köztük az urbanizált területek talajerőforrás-hatékonyságáról, a talaj tápanyagtartalmáról és a környezet fémterheléséről.

Az EEA az Európai Bizottság képviselőivel (különösen a Közös Kutatóközpont és a Környezetvédelmi Főigazgatóság munkatársaival), a talajjal, a földhasználattal és a területrendezéssel foglalkozó nemzeti referenciaközpont Eionet-képviselőivel, valamint más európai hálózatokkal és szakértőkkel működik együtt ezen a területen. Globális partnerei közé tartozik az UNCCD titkársága, a globális talajügyi partnerség, a globális földügyi mutatók kidolgozására irányuló kezdeményezés (UN-HABITAT) és az ENSZ Környezetvédelmi Programja.

Az EEA munkáját 1996 óta segítik európai témaközpontok (ETC-k); köztük a Város, Föld és Talajrendszerek Témaközpontja (ETC/ULS), amely 2014 óta aktív, és jelenleg az EEA talajjal foglalkozó tevékenységeit támogatja. A talajadatokkal kapcsolatos feladatokat 2007-ben a JRC talajadatokkal foglalkozó európai központja vette át.

Kapcsolódó tartalom

Vonatkozó mutatók

Imperviousness and imperviousness change Imperviousness and imperviousness change Between 2006 and 2009, soil sealing, or imperviousness, increased in all EEA-39 countries by a total of 4 364 k m 2 . This corresponds to an annual average increase of 1 454 k m 2 , or 0.027 % of the total EEA-39 area. During this period, the rate of increase in soil sealing relative to country area varied from 0.001 % to 0.48 %. In 2009, the percentage of a countries' total area that was sealed also varied greatly, with values ranging from 0.15 % to 15.23 %. The highest sealing values, as a percentage of country area, occurred in small countries with high population densities, while the lowest sealing values could be found in large countries with low population densities. The most problematic situation occurs in countries where there is already a high percentage of sealing and where the annual rate of increase relative to country area is high.
Soil moisture Soil moisture Soil moisture content is already being affected by rising temperatures and changes in precipitation amounts, both of which are evidence of changes in climate. Since 1951, modelled soil moisture content significantly increased in parts of northern Europe and decreased in the Mediterranean region. Projections for 2021–2050 show a general change in summer soil moisture content over most of Europe, including significant decreases in the Mediterranean region and increases in the northeastern part of Europe. Maintaining water-retention capacity and porosity are important to reduce the impacts of intense rainfall and droughts, which are projected to become more frequent and severe. The modelled results are based on natural factors and disregard artificial drainage and irrigation practices.
Progress in management of contaminated sites Progress in management of contaminated sites Local soil contamination in 2011 was estimated at 2.5 million potentially contaminated sites in the EEA-39, of which about 45 % have been identified to date. About one third of an estimated total of 342 000 contaminated sites in the EEA-39 have already been identified and about 15 % of these 342 000 sites have been remediated. However, there are substantial differences in the underlying site definitions and interpretations that are used in different countries.   Four management steps are defined for the management and control of local soil contamination, namely site identification (or preliminary studies), preliminary investigations, main site investigations, and implementation of risk reduction measures. Progress with each of these steps provides evidence that countries are identifying potentially contaminated sites, verifying if these sites are actually contaminated and implementing remediation measures where these are required. Some countries have defined targets for the different steps.   Thirty of the 39 countries surveyed maintain comprehensive inventories for contaminated sites: 24 countries have central national data inventories, while six countries, namely Belgium, Bosnia-Herzegovina, Germany, Greece, Italy and Sweden, manage their inventories at the regional level. Almost all of the inventories include information on polluting activities, potentially contaminated sites and contaminated sites.   Contaminated soil continues to be commonly managed using “traditional” techniques, e.g. excavation and off-site disposal, which accounts for about one third of management practices. In-situ and ex-situ remediation techniques for contaminated soil are applied more or less equally.   Overall, the production sectors contribute more to local soil contamination than the service sectors, while mining activities are important sources of soil contamination in some countries. In the production sector, metal industries are reported as most polluting whereas the textile, leather, wood and paper industries are minor contributors to local soil contamination. Gasoline stations are the most frequently reported sources of contamination for the service sector.   The relative importance of different contaminants is similar for both liquid and solid matrices. The most frequent contaminants are mineral oils and heavy metals. Generally, phenols and cyanides make a negligible overall contribution to total contamination.   On average, 42 % of the total expenditure on the management of contaminated sites comes from public budgets. Annual national expenditures for the management of contaminated sites are on average about EUR 10.7 per capita. This corresponds to an average of 0.041 % of the national GDP. Around 81 % of the annual national expenditures for the management of contaminated sites is spent on remediation measures, while only 15 % is spent on site investigations. It should be noted that all results derive from data provided by 27 (out of 39) countries that returned the questionnaire, and not all countries answered all questions.
Land take Land take Land take by the expansion of residential areas and construction sites is the main cause of the increase in the coverage of urban land at the European level. Agricultural zones and, to a lesser extent, forests and semi-natural and natural areas, are disappearing in favour of the development of artificial surfaces. This affects biodiversity since it decreases habitats, the living space of a number of species, and fragments the landscapes that support and connect them. The annual land take in European countries assessed by 2006 Corine land cover project (EEA39 except Greece) was approximately 108 000 ha/year in 2000-2006. In 21 countries covered by both periods (1990-2000 and 2000-2006) the annual land take decreased by 9 % in the later period. The composition of land taken areas changed, too. More arable land and permanent crops and less pastures and mosaic farmland were taken by artificial development then in 1990-2000. Identified trends are expected to change little when next assessment for 2006-2012 becomes available in 2014.
Soil erosion Soil erosion 105 million ha., or 16 % of Europe’s total land area (excluding Russia) were estimated to be affected by water erosion in the 1990s. Some 42 million ha. of land were estimated to be affected by wind erosion, of which around 1 million ha. were categorised as being severely affected. A recent new model of soil erosion by water has estimated the surface area affected in the EU‐27 at 130 million ha. Almost 20 % is subjected to soil loss in excess of 10 tonnes/ha./year. Increased variations in rainfallpattern and intensity will make soils moresusceptible to water erosion, with off-site effects of soil erosion increasing. Increased aridity will make finer-textured soils more vulnerable to wind erosion, especially if accompanied by a decrease in soil organic matter levels. Reliable quantitative projections for soil erosion are not available.
Soil organic carbon Soil organic carbon Soil carbon stocks in the EU-27 are around 75 billion tonnes of carbon; around 50 % of which is located in Ireland, Finland, Sweden and the United Kingdom (because of the large area of peatlands in these countries). The largest emissions of CO 2 from soils are due to conversion (drainage) of organic soils, and amount to 20–40 tonnes of CO 2 per hectare per year. The most effective option to manage soil carbon in order to mitigate climate change is to preserve existing stocks in soils, and especially the large stocks in peat and other soils with a high content of organic carbon. On average, soils in Europe are most likely to be accumulating carbon. Soils under grassland and forests are a carbon sink (estimated up to 80 million tonnes of carbon per year) whereas soils under arable land are a smaller carbon source (estimated from 10–40 million tonnes of carbon per year). The effects of climate change on soil organic carbon and soil respiration are complex, and depend on distinct climatic and biotic drivers. However, they lack rigorous supporting datasets. Climate change is expected to have an impact on soil carbon in the long term, but changes in the short term will more likely be driven by land management practices and land use change

Lásd még

Permalinks

Geographic coverage

, , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,
Dokumentumhoz kapcsolódó lépések

For references, please go to https://www.eea.europa.eu/hu/themes/soil/intro or scan the QR code.

PDF generated on 2019. június 18., 17:47

EEA Page URL QR
Feliratkozások
Feliratkozás jelentések (nyomtatott és/vagy elektronikus formátumban) és negyedéves hírlevél.
Kövessen minket
The EEA is an agency of the European Union

Engineered by: EEA Web csapat

Software updated on 22 May 2019 08:08 from version 19.5.20

Software version: EEA Plone KGS 19.5.22

fejlesztők kódja

Jogi nyilatkozat

Creative commons license

CMS login