Jacqueline McGlade professzor, az EKÜ ügyvezető igazgatója szerint: „2009-ben a keresletcsökkenés miatt a közlekedésből származó majdnem valamennyi szennyező anyag esetében csökkent a kibocsátási szint. Ám e csökkenés a gazdasági recessziónak tulajdonítható. Ezért most már lényegesebb átrendeződésre van szükségünk az európai közlekedési rendszerben, hogy a kibocsátások még jelentős gazdasági növekedés idején se növekedjenek”.

AZ EKÜ közlekedésről és környezetvédelemről szóló jelentése szerint a hatékonyság területén sikerült némi előrehaladást elérni. A következőt hozhatjuk fel példának: Az új autók például körülbelül húsz százalékkal voltak hatékonyabbak 2010-ben, mint 2000-ben. A viszonylag mérsékelt javulást azonban gyakran felülmúlta a növekvő kereslet még akkor is, ha a recesszió bizonyos területeken a tevékenység lassulását okozta. 1990 és 2009 között a közlekedés iránti kereslet körülbelül harmadával nőtt, aminek következtében ugyanezen időszakban a közlekedés üvegházhatásúgáz-kibocsátása 27%-kal nőtt.

A bizottsági útitervben javasolt új célok a közlekedéshez kapcsolódó környezetvédelmi problémák rendezése érdekében keretbe foglalják az európai, nemzeti és települési szintű szakpolitikát. A jelentés kimutatja, hogy a döntéshozóknak óriási lehetőségeik vannak a problémák koherens módon történő kezelésére, például ha a levegőminőséggel és az éghajlatváltozással együttesen foglalkoznak.

Az EKÜ először dolgozta ki a közlekedési ágazat környezetvédelmi célkitűzéseinek eléréséhez szükséges kritériumokat. A célkitűzések például az üvegházhatást okozó gázok (ÜHG) kibocsátásához, az energiafogyasztáshoz és a zajhoz kapcsolódnak. Az EKÜ kidolgozott egy, a szakpolitikai területek széles körét felölelő, 12 mutatóból álló alapkészletet.

Fő megállapítások

• 2009-ben a közlekedés az EU teljes ÜHG-kibocsátásának 24%-át adta. Az ütemterv szerint az EU tagállamainak a közlekedésből származó ÜHG-kibocsátásokat 2050-ig – az 1990-es szintekhez képest – 60%-kal kell csökkenteniük. Mivel a kibocsátások 1990 és 2009 között ténylegesen 27%-kal növekedtek, az EU-nak 2009 és 2050 között összesen 68%-os csökkenést kell elérnie.
• 1990 és 2007 között a közlekedés éves energiafogyasztása folyamatosan nőtt az EGT tagországaiban. Noha a közlekedés teljes energiaigénye 2007–2009 viszonylatában 4%-kal csökkent, a gazdasági növekedéssel valószínűleg ismét folytatódik a növekvő tendencia.
• A levegőminőséggel kapcsolatos célkitűzéseket több területen is meghaladták. A nitrogén-dioxid (NO₂) esetében – amely asztmát és légzőszervrendszeri problémákat okozhat – az éves határértékek túllépése a forgalomfigyelő állomások 41%-ánál volt észlelhető 2009-ben.
• A közlekedésből származó por (PM₁₀) szintén súlyos egészségügyi problémákat okoz. 2009-ben a PM₁₀ napi határértékeinek túllépése az EU-27 országai forgalomfigyelő állomásainak 30%-ánál volt megfigyelhető.
• Körülbelül 100 millió ember van kitéve a főbb utak járműforgalma által előidézett zajkibocsátás hosszú távon káros hatású átlagos szintjének.
• A közúti közlekedés tüzelőanyagainak átlagos (ólommentesbenzin-egyenértékre számított, vámokat és adókat magában foglaló) reálára 1,14 euró volt literenként 2011 júniusában, ami reálértékben 15%-kal haladja meg az 1980-as értéket. Ez azt jelenti, hogy a benzin ára reálértékben átlagosan kevesebb mint 0,5 százalékponttal nőtt évente, ami azt jelenti, hogy a tüzelőanyagárak nem ösztönöznek elég határozottan a hatékonyabb közlekedési megoldások alkalmazására.
• Az alternatív üzemanyagokkal hajtott autók aránya folyamatosan nőtt a közlekedésben, 2009-ben a járműpark több mint 5%-át tették ki. Az ilyen autók többsége cseppfolyós propán-bután gázzal (pb-gázzal) üzemelt, a villamos üzemű járművek pedig a teljes járműpark 0,02%-át teszik ki.
• A közutak, vasutak és autópályák egyre kisebb parcellákra szabdalják az európai tájat, ami súlyos következményekkel jár a biológiai sokféleségre nézve. Az EU földterületeinek közel 30%-a aprózódott szét kisebb, nagyobb vagy nagyon nagy mértékben, ami több faj esetében is korlátozza e fajok mozgását és tenyésztését.

Megjegyzések a szerkesztők számára

A TERM-jelentés háttere

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által a közlekedési és környezeti jelentési rendszer (TERM) keretében közzétett éves jelentések sorában „A környezetbarátabb közlekedés alapjainak megteremtése” című a legfrissebb.

A 2011-es éves európai levegőminőségi jelentés az európai levegőminőség áttekintését és elemzését adja. A levegőminőség állapotával és tendenciáival kapcsolatos értékelés alapjául a környezeti levegő minőségének (1999 és 2009 között elvégzett) mérése, továbbá az emberi eredetű (1990 és 2009 közötti) kibocsátások és ezek tendenciáinak alakulása szolgál.

A TERM-jelentés az autók szén-dioxid-kibocsátásával foglalkozó fejezetet is tartalmaz. Az elkövetkező hetekben az EKÜ közzéteszi a naprakész adatokat az új autók szén-dioxid-kibocsátási célkitűzései irányába tett gyártói eredményekről. Az adatok a www.eea.europa.eu webhelyen jelennek majd meg.

2012-ben a TERM-jelentés először követi majd figyelemmel az ebben a jelentésben meghatározott kritériumok felé tett előrehaladást.

Fogalommeghatározások

A közlekedés ÜHG-kibocsátását a Kiotói Jegyzőkönyvről szóló megállapodás a tüzelőanyagoknak az ágazattól függetlenül – de a nemzetközi légi és tengeri közlekedés (a nemzetközileg felhasznált bunkerolajok) nélkül – a valamennyi közlekedési tevékenység során való elégetéséből vagy elpárolgásából eredő kibocsátásként határozza meg. A bizottsági ütemterv a közlekedéssel kapcsolatos ÜHG-kibocsátási célt a Kiotói Jegyzőkönyv szerinti kibocsátásokként határozza meg, a nemzetközi légi közlekedés kibocsátásaival együtt (de a nemzetközi tengeri közlekedés kibocsátásai nélkül). A számadatok a szén-dioxid-egyenértéket fejezik ki.

Árufuvarozás: a közúti (a nehéz-tehergépjárművekkel történő nemzeti és nemzetközi fuvarozást, az átmenő forgalommal és a kabotázzsal együtt), vasúti és belvízi közlekedést foglalja magában.

További információk

• A jelentés: TERM 2011
• A személygépkocsik szén-dioxid-kibocsátása
• A 2011-es éves európai levegőminőségi jelentés