Mezőgazdaság – bevezetés

Nyelv megváltoztatása
Lap Utolsó módosítás 2019. 05. 14.
7 min read
A mezőgazdasági ágazat az egyik legfőbb földhasználó Európában, és így ez a szektor alakítja a tájakat a vidéki területeken. Különféle közvetlen és közvetett hatásokat gyakorol a környezetre, valamint az ágazat maga is a természeti erőforrásoktól függ.

_DGP5161_2.jpg

More photos

A mezőgazdasági földterület Unió-szerte fontos szerepet játszik a földhasználati mintákban. A gyepterület és szántóterület együttesen Európa felszínborításának 39 %-át teszi ki (EEA, 2017a). A mezőgazdasági ágazat a természeti erőforrások egyik fő felhasználója és komplex kapcsolatban áll a környezettel (OECD, 2017). Az alábbi adatok a mezőgazdasági ágazat teljesítményét és hatásait szemléltetik az Unióban:

  • 2015-ben az Unióban mért ammónia-kibocsátás csaknem 94 %-áért a mezőgazdaság felelt, főként olyan tevékenységek révén, mint a trágya tárolása, a hígtrágya terítése és a szervetlen nitrogéntartalmú műtrágyák használata.
  • A mezőgazdasági céllal víztelenített tőzeges talajokból származó szén-dioxid-kibocsátás évente 100,5 megatonna szén-dioxidot jelent, míg ez a szám az erdészet esetében 67,6 megatonna szén-dioxid. A víztelenített talajokból származó, összesen 173 megatonna szén-dioxid kibocsátásával az Európai Unió (Indonézia után) a második helyet foglalja el a tőzegláp szén-dioxid-kibocsátása terén (Berge et al., 2017).
  • Az öntözés révén a mezőgazdasági ágazat nagy nyomást gyakorol a megújuló vízkészletekre. Az ágazat szezonálisan az Európában felhasznált víz több mint 50 %-át felemészti.
  • A mezőgazdaság a felszíni és felszín alatti vizek fő nitrátforrásainak egyike. Európa több – gyakran intenzív mezőgazdasággal foglalkozó – régiójában még mindig túl nagy a nitrátkoncentráció.
  • A mezőgazdasági földterületek körülbelül 9 %-a az Unióra kiterjedő, természetvédelmi területeket felölelő Natura 2000 hálózat részét képezi.
  • A mezőgazdaság 25 millió tonna olajegyenértékkel (12,3 %) járul hozzá a megújuló energia előállításához (2015), ami 15 %-os növekedést jelent 2013 és 2015 között (DG AGRI, 2017).
  • A mezőgazdaság az élelmiszerrendszerek elválaszthatatlan része, és sokféle élelmiszert termelnek az Unióban.
  • Az Európai Unió nagyrészt önellátó a legtöbb mezőgazdasági alapanyag vonatkozásában. Emellett az Unió az agrár-élelmiszeripari termékek (beleértve a feldolgozott élelmiszereket) első számú exportőre (EB, 2016a).

 

Az európai mezőgazdaságra váró két legfőbb kihívás az éghajlatváltozás (EEA, 2017c) és a terület művelés alóli kivonása, vagyis a földterület átalakítása – például – településsé és infrastruktúrává (EEA, 2017a). Az éghajlatváltozás szükségessé teszi a növényfajták alkalmazkodását, és szélsőséges időjárási jelenségeket okoz (az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó további információkért tekintse meg az EEA ezen a területen készített munkáját vagy látogasson el a Climate-ADAPT platformra), ezért alapos kockázatkezelést igényel. A földterületek művelés alóli kivonása számos régióban a mezőgazdasági földterületek csökkenéséhez vezet.

Kulcsfontosságú tendenciák

Annak ellenére, hogy a mezőgazdasági ágazat fejlődése sok ágazati tényezőtől és regionális eltéréstől függ, európai szinten számos kulcsfontosságú tendencia megfigyelhető. A mezőgazdasági földterületnek számító teljes terület aránya egyre csökken, és az ágazatra kihatással van a területek művelés alóli kivonása, azaz a földterület mesterséges területté alakítása. Ettől függetlenül a gazdaságok száma csökken, miközben átlagos méretük nő.

Mindhárom tényező – a területhasználat, az intenzifikáció és az extenzifikáció – a magas természeti értékű mezőgazdasági terület és a mezőgazdasági területekhez kötődő madárfajok állományának csökkenéséhez vezet.

Az elmúlt években a szélsőséges időjárási jelenségek egyre nagyobb hatást gyakoroltak a mezőgazdasági ágazatra. Az éghajlatváltozás okozta jégesők, heves esőzések, árvizek és aszályok terméshozam-csökkenést eredményeztek (EEA, 2017c).

Politikai háttér

A mezőgazdasági ágazat fejlődését nagyban befolyásolja az Unió közös agrárpolitikája (KAP) (lásd: Köster, 2010). A 20. század közepén történt létrehozása óta az uniós agrárpolitika mindig erős gazdasági dimenzióval bírt. Ugyanakkor az elmúlt 50 évben változás történt a nyújtott támogatások típusában, és az elsősorban ágazatközpontú politikát egy integráltabb vidékfejlesztési politika váltotta fel strukturális és agrár-környezetvédelmi intézkedések révén. A KAP-nak jelenleg két fő pillére van: az 1. pillér a mezőgazdasági termelők közvetlen kifizetését és a piacon végrehajtott intervenciót, a 2. pillér pedig a vidékfejlesztési programok támogatását foglalja magában.

A 2010–2014 közötti időszakban az uniós támogatások átlagos aránya a mezőgazdasági tényezőjövedelemben[1] több mint 35 % volt, a mezőgazdasági termelőknek nyújtott közvetlen kifizetéseké pedig 28 %. Ezek a számadatok a szlovákiai több mint 90 % (összes támogatás) és körülbelül 45 % (közvetlen kifizetések), illetve a hollandiai mintegy 15 % és 12 % között mozogtak (EPRS, 2017). Az Európai Bizottság 2020 utáni KAP-ra vonatkozó jogalkotási javaslatát 2018 júniusában tették közzé. Ez nagyobb teljesítményközpontúságra törekszik, mivel a környezetvédelmi és éghajlati célokhoz és ambíciókhoz való hozzájárulással foglalkozik.

A mezőgazdasági termeléssel más uniós és nemzetközi politikák is foglalkoznak, amelyek közül néhány – például a nitrátirányelv és a víz-keretirányelv – már megjelenik a KAP felépítésében. Emellett például az energia- és éghajlat-politikák az elmúlt évtizedben szintén hozzájárultak a energianövény-termesztés növekedéséhez (OECD/FAO, 2017).

Továbbá az ágazat fontos szerepet játszik az Unió biodiverzitási stratégiája célkitűzéseinek és az ENSZ fenntartható fejlesztési céljainak elérésében.

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) tevékenységei

Az EEA együttműködik más uniós szervezetekkel – például – a közös agrár-környezetvédelmi mutatók összeállításában. Az EEA adatait felhasználják a KAP nyomon követése és értékelése során, például inputként a bizonyos úgynevezett környezeti mutatók összeállításához. A Copernicus szárazföld-monitoring szolgáltatásban való részvételével az EEA olyan lehetőségeket vizsgál meg, amelyek segítségével a Copernicus adatai fokozatosan felhasználhatók az agrár-környezetvédelmi értékelésekhez. Továbbá megpróbál eleget tenni a mezőgazdasági ágazat földmegfigyelési adatokra és termékekre, például a precíziós mezőgazdasági technológiák alkalmazására vonatkozó igényeinek.

Amellett, hogy szorosan együttműködik más uniós szervezetekkel, az EEA a környezet és mezőgazdaság területén a nemzeti referenciaközpontokkal is együtt dolgozik. Ezek a központok elválaszthatatlan részét képezik az EEA európai környezeti információs és megfigyelőhálózatának (EIONET), amelyben 39 EGT-ország képviselteti magát. Létrejönnek más nemzetközi szervezetek, mint például a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet OECD) és az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) munkájával közös szinergiák is. Az EEA a kutatási közösséggel és szakértői testületekkel, például a Horizont 2020 program keretében támogatott projektcsoportokkal is együttműködik.

 

Friss kiadványok

A közelmúltban megjelent „Food in a green light” („Élelmiszerek zöld megvilágításban”) c. EEA-jelentés az élelmiszer-termelést és -fogyasztást tárgyalja élelmiszerrendszeri szempontból.

 



[1] A mezőgazdasági tényezőjövedelem a termelés minden tényezőjének díjazását méri (föld, tőke munkaerő), függetlenül attól, hogy a mezőgazdasági üzem tulajdonában állnak-e vagy sem. Ez a termelési tevékenységet folytató mezőgazdasági üzem által generált összértéket jelenti, és a termelés értékeként határozzák meg, amelyből levonásra kerülnek a változó költségek, az értékcsökkenés és a termelési adó, illetve amelyhez hozzáadódnak a termelési támogatások. (DG AGRI alapján, 2017)

Kapcsolódó tartalom

Hírek és cikkek

Kapcsolódó adatok

Kapcsolódó adatvizualizációk

Vonatkozó mutatók

Use of freshwater resources Despite renewable water is abundant in Europe, signals from long-term climate and hydrological assessments, including on population dynamics, indicate that there was 24% decrease in renewable water resources per capita across Europe between 1960 and 2010, particularly in southern Europe. The densely populated river basinsin different parts of Europe, which correspond to 11 % of the total area of Europe, continue to be hotspots for water stress conditions, and, in the summer of 2014, there were 86 million inhabitants in these areas. Around 40 % of the inhabitants in the Mediterranean region lived under water stress conditions in the summer of 2014. Groundwater resources and rivers continue to be affected by overexploitation in many parts of Europe, especially in the western and eastern European basins. A positive development is that water abstraction decreased by around 7 % between 2002 and 2014. Agriculture is still the main pressure on renewable water resources. In the spring of 2014, this sector used 66 % of the total water used in Europe. Around 80 % of total water abstraction for agriculture occurred in the Mediterranean region.  The total irrigated area in southern Europe increased by 12 % between 2002 and 2014, but the total harvested agricultural production decreased by 36 % in the same period in this region. On average, water supply for households per capita is around 102 L/person per day in Europe, which means that there is 'no water stress'. However, water scarcity conditions created by population growth and urbanisation, including tourism, have particularly affected small Mediterranean islands and highly populated areas in recent years. Because of the huge volumes of water abstracted for hydropower and cooling, the hydromorphology and natural hydrological regimes of rivers and lakes continue to be altered. The targets set in the water scarcity roadmap, as well as the key objectives of the Seventh Environment Action Programme in the context of water quantity, were not achieved in Europe for the years 2002–2014.

Kapcsolódó kiadványok

Lásd még

Geographic coverage

Dokumentumhoz kapcsolódó lépések
Feliratkozások
Feliratkozás jelentések (nyomtatott és/vagy elektronikus formátumban) és negyedéves hírlevél.
Kövessen minket