következő
előző
tételek

Article

Szerkesztői előszó – Föld és talaj: e létfontosságú erőforrások fenntartható használata és kezelése felé

Nyelv megváltoztatása
Article Publikálva / Megjelentetve 2019. 12. 05. Utolsó módosítás 2023. 08. 29.
15 min read
Egészséges föld és talaj nélkül nem tudunk élni. A földön termeljük meg élelmiszereink többségét, és arra építjük otthonainkat. A föld minden faj számára létfontosságú, a szárazföldi vagy vízi állatok és növények számára egyaránt. A talaj, a föld egyik alapvető összetevője, egy rendkívül összetett és gyakran alulértékelt elem, amelyben nyüzsög az élet. Sajnos nem fenntartható az a mód, ahogy jelenleg Európában és világszerte használjuk a földet és a talajt. Ennek jelentős hatása van a földön folyó életre.

A történelem során a természeti erők és az emberi tevékenység nyomán folyamatosan változott a táj. Hegyek emelkedtek ki és süllyedtek el, sziklák erodálódtak, folyók száradtak ki vagy változtattak irányt, árterek jelentek meg és tűntek el. Az emberiség elhordta a dombokat, feltöltötte a partvidéket, kiszárította a mocsarakat, a bányászat miatt eltüntette a hegycsúcsokat, mesterséges tavakat és gátakat alakított ki, kivágta az erdőket, hogy termőterületet és legelőket hozzon létre, valamint átformálta a tájat. Bolygónk tájainak és felszínborításának egyre nagyobb hányadát módosította valamilyen módon az emberi tevékenység. Napjainkban Európa felszínének mintegy 80%-át a városok, a mezőgazdaság és az erdészet formálják.

A földre és a talajra nehezedő terhelés növekszik

Európa városi területei folyamatosan növekednek, gyakran a termékeny mezőgazdasági földterületek rovására. A beton- és aszfaltfelületek elzárják a talajt, és megakadályozzák funkciói ellátását, például a víz tárolását, az élelmiszerek és a biomassza előállítását, az éghajlat szabályozását, a káros vegyi anyagok eltárolását és az élőhelyek biztosítását. A tartósan fedett, burkolt földfelszínen a víz lefolyik, és nem szivárog be a talajba, ahol szűrődhetne, és feltölthetné a talajvizet. Az utak, vasutak, csatornák és városok szétszabdalják a tájképet, egyre kisebb területekre szorítják be a fajokat, és így károsítják a biodiverzitást. A földhasználat módja Európában az egyik oka annak, hogy Európa nem halad jó úton a biodiverzitás csökkenésének megállítására irányuló cél felé.

 

Európa nem halad jól azon politikai céljának elérése felé sem, hogy 2050-ig nullára csökkentse a nettó területfoglalást. A mezőgazdasági földterületeket és a természetközeli állapotú földterületeket továbbra is elfoglalják a városok és a kereskedelmi és ipari létesítmények. Sok ágazat – az ipar, a mezőgazdaság, a háztartások, sőt a szennyvízkezelés is –szennyező anyagokat bocsát a földekre és a talajba. Ezek a szennyező anyagok felhalmozódhatnak a talajban, és bekerülhetnek a felszín alatti vizekbe, a folyókba és a tengerekbe. Még az eredetileg a légkörbe kibocsátott szennyező anyagok is később a földfelszínen rakódhatnak le. Ma már kontinensünk legtávolabbi részein is megtalálhatók a különböző szennyező anyagok nyomai. 

Az elmúlt évtizedekben Európa csökkentette a mezőgazdasági célra használt teljes területet, miközben növelte a terméshozamokat. A mezőgazdaság intenzívebbé válása lehetővé tette, hogy élelmiszert állítsunk elő a növekvő lakosság számára. Az intenzív mezőgazdaság, amely főként a műtrágyákon és a mesterséges növényvédelmi intézkedéseken alapul, szintén éppen azt az erőforrást terheli, amely fenntartja: az egészséges és termékeny talajt. Ugyanakkor azt is láthatjuk, hogy a távoli régiókban mezőgazdasági földterületeken hagynak fel a műveléssel. A földterületek felhagyása elsősorban a vidéki közösségeket sújtja, ahol a helyi gazdaság főként a korlátozott gazdasági kilátásokkal rendelkező és alacsony termelékenységű mezőgazdasági kisüzemekre támaszkodik, a fiatal nemzedékek pedig inkább a városi térségekbe költöznek.

 

A globális fogyasztás és a globális hatások globális fellépést követelnek meg

A földhasználat globális dimenziójú. A földhöz és annak erőforrásaihoz, különösen az élelmiszer-termeléshez és az erőforrások kitermeléséhez kapcsolódó számos tevékenységre globális piaci erők hatnak. Például a takarmány, az élelmiszer és a bioenergia iránti globális kereslet a világ sok részén, köztük Európában is hatással van a helyi mezőgazdasági termelésre. Az exportáló országokban az aszályok és termeléskiesések befolyásolják például a rizs világpiaci árát, amely az egyik legfontosabb élelmiszer több milliárd ember számára. A multinacionális vállalatok mezőgazdasági termőterületeket vásárolhatnak Afrikában és Dél-Amerikában, hogy világszerte értékesítsék termékeiket. 

Az a mód, ahogy a földet és a talajt használjuk, közvetlenül összefügg az éghajlatváltozással. A talaj jelentős mennyiségű szenet és nitrogént tartalmaz, amely a földhasználat módjától függően a légkörbe kerülhet. A trópusi erdők legeltetési célú kiirtása vagy az európai erdőtelepítés egyik vagy másik irányba billentheti a globális üvegházhatású gázkibocsátást. A globális átlaghőmérséklet növekedése miatt olvadásnak induló permafroszt jelentős mennyiségű üvegházhatású gázt, különösen metánt bocsáthat ki, és felgyorsítja a hőmérséklet növekedését. Az éghajlatváltozás jelentősen megváltoztathatja azt is, hogy mit és hol termelhetnek az európai mezőgazdasági termelők3. 

Emiatt számos globális szakpolitikai keret, köztük az Egyesült Nemzetek fenntartható fejlődési céljai, közvetlenül és közvetve foglalkozik a földdel és a talajjal. Az európai szakpolitikák célja a művelésből kivonás kezelése, a táj szétszabdaltságának, a szennyező anyagok kibocsátásának és az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése, valamint a biodiverzitás és a talaj védelme. Azonban néhány ilyen szakpolitikai területen, különösen a talaj állapotának védelmét illetően, az európai és globális szakpolitikák nem határoznak meg célokat és vállalásokat, nem is szólva a kötelező célokról és vállalásokról. Más területeken, ahol léteznek célok, beleértve a természet és a biodiverzitás védelmére irányuló célokat is, nem érjük el szakpolitikai céljainkat.

A helyi cselekvéshez tudás szükséges

A célok kitűzésével és elérésével kapcsolatos egyik kihívás a tudásbeli hiányosságok felszámolása. A konkrét cél elérése felé tett előrehaladás nyomon követését ismeretekkel, elfogadott módszerekkel és eszközökkel kell alátámasztani. A Kopernikusz programnak4 – az EU földmegfigyelési programjának köszönhetően ma már sokkal pontosabb és részletesebb képünk van Európa felszínborításáról és arról, hogy az hogyan változik. Például különböző információs rétegeket adhatunk hozzá ehhez a képhez, hogy értékeljük az éghajlatváltozás lehetséges hatásait a talajnedvességre és ezáltal a mezőgazdasági termelékenységre. Ez a jobb tudás új lehetőségeket kínál, hogy helyi szinten célzottabb intézkedéseket hozzunk.

 

Ugyanakkor a földnek és a talajnak számos olyan vonatkozása van, amelyet jobban meg kell értenünk ahhoz, hogy kezelni tudjuk a konkrét problémákat, például a biodiverzitással kapcsolatban. Ahhoz, hogy az intézkedések hatékonyak legyenek, figyelembe kell venni például a talaj összetételére vonatkozó információkat is, valamint azt, hogy a talaj mennyi szenet és tápanyagot tartalmaz egy adott területen. Ez a fajta információ jobb nyomonkövetési rendszert igényel.

A fenntartható területgazdálkodás felé tett lépések

Az előttünk álló út egyértelmű: sürgősen meg kell változtatnunk a módot, ahogy a földet és az általa nyújtott erőforrásokat használjuk és kezeljük. Ehhez az szükséges, hogy a tájat teljességében lássuk, az ott folyó összes tevékenységgel és annak minden elemével.

 A városok építése és összekapcsolása nem járhat azzal, hogy a környező területeket betonnal és aszfalttal borítjuk, hanem a már elfoglalt területek új célra történő újrahasználatán kell alapulnia. Az IPBES (a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudományos szakpolitikai platform) jelentése5  valóban azt erősíti meg, hogy olcsóbb megőrizni a föld és a talaj erőforrásait, mint rendbe hozni vagy helyreállítani  azokat (pl. a szennyezett területek megtisztítása a régi ipari létesítményekben). Ráadásul a  jó közlekedési kapcsolatokkal rendelkező kompakt városok biztosítják a legmagasabb városi életminőséget, kevesebb közvetlen környezeti hatás mellett. Az EU kohéziós és regionális politikái nem csak a gazdasági és társadalmi kohézió támogatását, hanem a területi kohéziót[i] is célozzák, amely hozzá kíván járulni a kiegyensúlyozott fejlődéshez az Unió egészében. 

Fokoznunk kell erőfeszítéseinket a földterületek ökoszisztémáinak jobb védelme érdekében is. A zöld infrastruktúrára irányuló befektetésekkel összekapcsolhatjuk a természeti területeket, és folyosókat hozhatunk létre a vadvilág számára. Az egészséges és ellenállóképes talaj-ökoszisztémák elengedhetetlenek az éghajlatváltozás mérséklése és az  alkalmazkodás elősegítésében is. 

A földterületeink erőforrásaival való fenntartható gazdálkodás érdekében jelentősen csökkentenünk kell a gazdasági tevékenységekből, különösen a mezőgazdaságból eredő terhelést. A fenntartható és termelékeny mezőgazdaság biztosítása érdekében kezelnünk kell a szennyezést, és új megoldásokat kell találnunk a föld hatékony használatára. Figyelembe kell vennünk a vidéki közösségek megélhetését és életminőségét is. Támaszkodnunk kell a gazdálkodókra és együtt kell működnünk velük, hogy gondoskodjunk a földterületek és a vidék biodiverzitásáról. A fenntartható mezőgazdaság csak úgy valósítható meg, ha Európában és világszerte is jelentősen változtatunk étrendünkön és csökkentjük az élelmiszer-pazarlást.

A földpolitika komplex feladat, de mindannyian élvezzük azokat a szolgáltatásokat, amelyeket az egészséges föld és talaj kínál – legyen az tápláló élelmiszer vagy tiszta víz, betegségek elleni védelem vagy építőanyag. Annak érdekében, hogy a jövő generációi is élvezhessék ezeket a szolgáltatásokat, ma kell határozott lépéseket tennünk. Mindannyiunk felelőssége ezeknek a létfontosságú erőforrásoknak a védelme – a fogyasztóktól a gazdálkodókig, a helyi döntéshozóktól a európai és globális döntéshozókig. Ez csak úgy érhető el, ha egy közös cél érdekében ma együtt cselekszünk.

Hans Bruyninckx

Az EEA ügyvezető igazgatója


A föld és a talaj fogalmainak áttekintése


A „föld” általában a bolygónak azt a területét jelenti, amelyet nem tengerek, tavak vagy folyók borítanak. Magában foglalja a teljes szárazföldi területet, beleértve a kontinenseket és a szigeteket is. A köznapi szóhasználatban és a jogi szövegekben a „föld” gyakran egy meghatározott földterületet jelent. Ez sziklákból, kövekből, talajból, növény- és állatvilágból, tavakból, épületekből stb. áll. 

A földet különböző típusú vegetáció (pl. természetes vagy művelt legelő, szántó és vizes élőhely) és mesterséges felületek (pl. utak és épületek) boríthatják. 

A talaj a föld egyik alapvető eleme. Kőzet-, homok- és agyagrétegek, valamint szerves anyagok, például növényi maradványok alkotják, továbbá találhatók benne talajlakó állatok és más organizmusok, például baktériumok és gombák a talaj pórusaiban felgyülemlő vízen és levegőn kívül. A talaj tulajdonságai (pl. szerkezete, színe és széntartalma) területenként, illetve ugyanazon a területen belül rétegenként eltérő lehet. A talaj alapvető szerepet játszik a természeti körforgásokban, például a víz- és a tápanyagok (szén, nitrogén és foszfor) körforgásában. 

A termőtalaj a felszínhez legközelebbi talajréteg (rendszerint a gyökérzettel sűrűn átszőtt zóna vagy a szántott talajréteg 20–30 cm mélységig). Ebben a legnagyobb a szerves szén mennyisége, emiatt ez a legtermékenyebb talajréteg. A termőtalaj egy centiméterének kialakulásához néhány száz év, vagy akár több ezer év időre is szükség lehet. Emiatt nem megújuló erőforrásnak tekinthető.

A földkéreg mélyebb rétegei más természeti erőforrásokat, egyebek mellett felszín alatti vizeket, ásványi anyagokat és fosszilis tüzelőanyagokat rejthetnek.

Permalinks

Geographic coverage

Temporal coverage

Topics