Az éghajlatváltozás jelentette kihívás és az, hogy mit kezdünk vele, meghatároz minket, korunkat, végül pedig a világra hagyott örökségünket is.

Ban Ki-moon, az ENSZ főtitkára, 2007.

Világszintű szakpolitika

Az UNFCCC hosszú távú célkitűzése „az üvegházhatású gázok légköri koncentrációjának olyan szinten történő stabilizálása, amely megakadályozza az éghajlati rendszer veszélyes, emberi eredetű befolyásolását”. A Kiotói Jegyzőkönyv az ennek eléréséhez vezető úton megtett első lépés. Ez a kibocsátott káros anyagok mennyiségének csökkentése terén célkitűzéseket állít fel számos ipari ország, köztük az EU legtöbb tagállama számára, a többi országban pedig korlátozza a kibocsátás növekedését. Részletesebben:

• Az EU 15 régebbi tagállamának a kibocsátott káros anyagok mennyisége terén elérendő közös célja annak 2008–2012-ig 8%-kal az 1990. évi szintek alá való csökkentése (videó). Egy belső EU-megállapodás bizonyos tagállamok számára engedélyezi a kibocsátás növelését, míg mások számára csökkentést ír elő.
• A legtöbb új tagállam célkitűzése saját kiindulási évéhez (jellemzően 1990-hez) képest -6 – -8%.
  

Az Amerikai Egyesült Államok nagy mennyiségben bocsát ki üvegházhatást okozó gázokat, a Jegyzőkönyvet viszont nem írta alá.

Az országoknak célkitűzéseiket az elvárások szerint főként belföldi szakpolitikáik és intézkedéseik révén kell elérniük. Engedélyezett számukra, hogy a kibocsátott káros anyagok mennyiségének csökkentése terén kijelölt célkitűzéseiket részben úgy teljesítsék, hogy fejlődő (Tiszta Fejlődési Mechanizmus, CDM), illetve fejlett (együttes végrehajtás) országok károsanyag-kibocsátást visszaszorító projektjeibe fektetnek be. A CDM-nek célja a fenntartható fejlődésnek például megújuló energián alapuló projektek finanszírozása révén való támogatása is.

Az IPCC a kibocsátott káros anyagok mennyiségének a 21. század közepéig világszinten mintegy 50%-kal való csökkentésére tett felszólítást. Ez a fejlett országok számára a kibocsátás 60–80%-kal való visszaszorítását jelenti. Az olyan nagy mennyiségeket kibocsátó, fejlődő országoknak, mint például Kínának, Indiának vagy Brazíliának, a kibocsátás növekedésének ütemét kell korlátozniuk.

Az UNFCCC keretében jelenleg tárgyalások zajlanak egy 2012 utáni nemzetközi megállapodásról. A cél az, hogy a 2009-re, Koppenhágába tervezett éghajlatkonferencián megállapodást érjenek el.

Az Európai Unió szakpolitikája

Számos európai ország fogadott el a kibocsátás csökkentését célzó nemzeti programot. Az Európai éghajlat-változási program keretén belül uniós szinten is számos szakpolitikai elem és intézkedés elfogadására került sor, például:

• A megújuló energiaforrások (szél, napfény, biomassza) fokozottabb kihasználása, a kombinált hő- és energiatermelő erőművek;
• Fejlődés például az épületek, az ipar, a háztartási készülékek energiafelhasználásának hatékonysága terén;
• Az új személygépkocsik széndioxid-kibocsátásának csökkentése;
• Hatásmérséklő intézkedések a gyáriparban;
• A hulladéklerakó helyek által kibocsátott káros anyagok mennyiségének csökkentését célzó intézkedések.

Az EU szén-dioxidon alapuló emisszió kereskedelmi rendszere (videó) a kibocsátott káros anyagok mennyiségének költséghatékony módon való csökkentése érdekében tett uniós erőfeszítések sarokköve. 2007 márciusában az EU vezetői ambiciózus éghajlat-változási és energetikai tervhez adták támogatásukat. E szerint az üvegházhatást okozó gázokból az EU 2020-ra (az 1990-es szintekhez képest) legalább 20%-kal kevesebbet fog kibocsátani, emellett ugyancsak 2020-ra eléri azt a célkitűzést, amely szerint a felhasznált összes elsődleges energia 20%-ának megújuló forrásból kell származnia. 2008 januárjában az Európai Bizottság új, a kibocsátás-visszaszorítási célkitűzés elérését segítő energetikai és éghajlati csomagot javasolt (videó). Pénzügyi képességeik arányában különféle olyan ágazatoknak, mint a mezőgazdaság, a közlekedés és az építőipar éppen úgy be kell tölteniük szerepüket, illetve hozzá kell járulniuk Európa célkitűzéseinek eléréséhez, mint valamennyi tagállamnak. Az olyan energiaintenzív ágazatok számára, mint az acél- és a vegyipar, a Bizottság az EU emisszió kereskedelmi rendszerének megerősítését javasolja, hogy elősegítse a 20%-os célkitűzés elérését. Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának visszaszorításához szükség lesz a megújuló energiaforrások fokozott felhasználására, ami egyben Európa energiaellátásának fokozottabb diverzifikációját is jelenti.

A kibocsátás csökkentését célzó, kidolgozás alatt lévő intézkedések által érintett új szakpolitikai területek között szerepel a légi közlekedés (videó), a CO₂ és a gépjárművek (videó), valamint a szénmegkötés és -tárolás (videó).

Az EEA néhány tagországa nemzeti éghajlatváltozási alkalmazkodási stratégiát készített el, illetve már megkezdte annak kidolgozását. Az Európai Bizottság 2007-ben kiadott, Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz Európában – Az uniós fellépés lehetőségei című zöld könyvéről jelenleg az érdekelt felek konzultálnak.

Bővebb felvilágosítás:

• az Egyesült Nemzetek éghajlatváltozási keretegyezménye;
• az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatósága ésEurópa éghajlatváltozásra adott válasza;
• az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport.