következő
előző
tételek

Article

2022 nyara: véget nem érő válságok sorozata

Nyelv megváltoztatása
Article Publikálva / Megjelentetve 2022. 10. 13. Utolsó módosítás 2023. 03. 16.
5 min read
Mintha soha nem érnének véget az egymást követő válságok: a világjárványt az éghajlatváltozás okozta szélsőséges hőhullámok és aszályok követték, majd az inflációval, a háborúval, végül pedig az energiaválsággal kellett szembesülnünk. Az idei tél várhatóan a folytatódó bizonytalanság és a világpiacok nagyfokú volatilitásának jegyében telik majd, például az energia és az élelmiszerek területén, ami egyes országokat és csoportokat másoknál fokozottabban fog sújtani. Ahhoz, hogy megbirkózzunk e válságokkal, különösen hosszú távon, rendíthetetlen politikai elkötelezettségre és a fenntarthatóságot előmozdító beruházásokra van szükség, amelyekkel erősíthetjük társadalmaink rezilienciáját.

A Covid19-világjárvány kitörése óta több mint félmillió ember halálát okozta az EU-ban, és még nem vagyunk túl rajta. A pandémia a széleskörű oltási programoknak és a növekvő nyájimmunitásnak köszönhetően lelassult, és javult az emberek egészségének védelme, ám csak az elmúlt héten több mint 1 000 000 új esetet regisztráltak. A tél és az influenzaszezon közeledtével újabb variánsok jelenhetnek meg, és növekedhetnek az esetszámok.

A világjárvány egyike volt a gazdasági bizonytalanságot és sebezhetőséget kiváltó okoknak, amelyek nyomás alá helyezték az államháztartásokat, és a politikai prioritások átrendezéséhez vezettek. A helyzetet tovább súlyosbította az ukrajnai háború, amely helyben mérhetetlen emberi szenvedést hozott, de egyszersmind a gazdasági problémákat is gyarapította. Az éves inflációs ráta az euróövezetben augusztus végén a becslések szerint 9,1%-ot tett ki. Az energiaárak növekedése, amely az általános infláció kiszámításának egyik összetevője, meghaladta a 38%-ot. E magas infláció mellett arra számíthatunk, hogy stagnálni fog a gazdaság, amely a világjárvány után már kezdett visszarendeződni. A jövedelmek nem tartanak lépést az inflációval, ami Európában és világszerte tovább fogja gyengítenia vásárlóerőt.

2022 nyara: rendkívüli hőség, aszály és erdőtüzek

A nyár folyamán az éghajlati válság uralta a címlapokat. A tudomány évtizedek óta erőteljes jelzéseket küld, amelyek szerint éghajlatunk változik, és ez minden vonatkozásban hatással lesz az életünkre. Az éghajlatváltozás európaiak milliói számára többé nem csupán hipotetikus forgatókönyv, amely majd a jövőben éreztetheti lehetséges hatásait, hanem az idei nyár mindennapi valósága volt. Európa nagy területeit intenzív hőhullámok sújtották, sok helyütt 40°C feletti hőmérsékletekkel.

Ezen a nyáron Európában az átlaghőmérsékletekmeghaladták a korábban feljegyzett legmagasabb szinteket. A szélsőséges hőség az aszálykockázatokat is növelte. 2022 augusztusa Nyugat-Európa nagy részén és Európa egyes keleti részein is általánosan sokkal szárazabb volt az átlagosnál. Európa számos területe zsinórban több éve az átlagosnál kevesebb csapadékhoz jut. Skandinávia területének nagy részén, valamint Dél- és Délkelet-Európa egyes részein viszont a szokásosnál csapadékosabb volt a nyár. Az éghajlat e bizonytalansága és változékonysága azonban nem változtatott azon, hogy az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának nemrégiben megjelent értékelése szerint 2022 augusztusának végén Európa közel kétharmadát aszály fenyegette, méghozzá „olyan súlyos aszály, amelyre legalább 500 éve nem volt példa”.

A rendkívüli hőség és a talaj nedvességtartalmának csökkenése növeli az erdőtüzek kockázatát. Idén eddig rekordnagyságú terület, 700 000 hektár égett le erdőtűzben az EU-ban. Az európai erdőtűz-információs rendszer szerint eddig Spanyolországban végezték a legnagyobb pusztítást az erdőtüzek, ahol több, mint 283 000 hektár égett le (ez valamivel nagyobb terület, mint Luxemburg). A második a sorban Románia (150 735 hektár), majd Portugália (86 631 hektár), Franciaország (62 102 hektár) és Olaszország (42 835 hektár) következik.

Mindezek az éghajlati hatások egy szélesebb körű biodiverzitási válság részeként jelennek meg, amelyet a túlzott kitermelés, az ökoszisztémák degradációja és a szennyezés idézett elő, az éghajlatváltozás pedig egyre inkább elmélyít. A talajtól a tengeri élőhelyekig számos ökoszisztéma került veszélybe, és számos fajt kihalás fenyeget. A környezetkárosodás kihat az egészségünkre és jólétünkre, valamint arra is, hogy mennyire leszünk képesek megbirkózni az éghajlatváltozással.

Ezek a válságok globálisak és összefüggenek egymással. A globálissá vált gazdaság nem fenntartható termelési és fogyasztási rendszereinek következményei. Eddig több mint 6,5 millió ember vesztette életét a Covid19-járvány miatt. Idén nyáron szélsőséges hőség csapott le az indiai szubkontinensre. Pakisztán területének harmada víz alá került. A szélsőséges globális hőmérsékletek miatt gyors olvadásnak indultak a himalájai gleccserek, és az ennek következtében fellépő árvizek miatt 32 millió pakisztáni ember kényszerült elhagyni a lakóhelyét, akiknek sürgős szükségük van menedékhelyre, élelmiszerre és gyógyszerekre. A Pakisztánban tapasztalt pusztítás nagyságrendje, a dél-koreai tájfun vagy a kaliforniai kontrollálatlan vegetációtüzek és aszály súlyossága túltett az előrejelzéseken.

A pakisztáni árvizek hatása az egész világon érezhető lesz. Pakisztán jelentős rizstermelő és -fogyasztó – a rizs pedig az egyik legfontosabb alapvető élelmiszer az élelmiszerek világpiacán, amely az ukrajnai háború miatt már egyébként is nyomás alá került. Az élelmiszerárak és -piacok változékonyak, és számítanunk kell az ellátási láncok lehetséges zavaraira. Az európai aszályok várhatóan szintén kihatnak az árakra, és tovább súlyosbítják a megélhetési válságot.

Az ukrajnai háború és az energiaválság

Az ukrajnai háború több millió embert kényszerített lakóhelyének elhagyására, emberéletek elvesztéséhez, környezetszennyezéshez és a legfontosabb infrastruktúrák megsemmisüléséhez vezetett. Olyan humanitárius válságról van szó, amelyből a kilábalás éveket, ha nem évtizedeket vesz majd igénybe. A háború Európában gazdasági és energiaválságot is elindított. Az Európai Unió az orosz agresszióra reagálva gazdasági szankciókat vezetett be Oroszországgal szemben, és ellenőrzés alá helyezte a fosszilis tüzelőanyagok Oroszországból származó importját.

Számos uniós tagállamnak Oroszország a legfontosabb energiaszállítója, de az Európai Bizottság és a tagállamok most igyekeznek csökkenteni e függőséget. Szeptember elején Oroszország megszakította az Északi Áramlat 1 vezetéken érkező gázellátást, amely a háború előtt az EU-ba irányuló földgáz mintegy 40%-át szállította.

Az Európát sújtó jelenlegi energiaválság két részből tevődik össze: egyrészt drámai módon megemelkedtek az energiaárak, másrészt pedig Európának azzal kell számolnia, hogy korlátozott energia áll rendelkezésére az elkövetkező téli hónapokra. Európa-szerte több tagállam sürgős intézkedéseket léptetett életbe, hogy csökkentse a fogyasztást, biztosítsa az energiabiztonságot, és megelőzze a pazarlást, valamint hogy korlátozza az egyre nagyobb energiaszámlák háztartásokra gyakorolt hatását.

Az egyetlen előrevivő út a fenntarthatóság

A halmozottan jelentkező, egyidejű válságok nyomán eddig soha nem tapasztalt, összetett és nagy kihívást jelentő helyzet rajzolódik ki. Mint minden válság esetében, lesznek olyan országok és közösségek, amelyekben annak hatásai súlyosabban éreztetik majd magukat, mint másutt. Európa- és világszerte számos háztartásban aggódnak amiatt, hogy hozzá fognak-e jutni olyan alapvető szükségleteikhez, mint az élelmiszer és a fűtés. Sebezhetőek vagyunk.

Természeti rendszereink, egészségünk és gazdaságaink ugyancsak sebezhetőek. A legtöbb globális válság egyetlen közös alapvető okra vezethető vissza: bolygónk erőforrásainak nem fenntartható felhasználására.

Az EU és mások azonban kijelölték az utat, hogy ezt az alapvető okot az éghajlatra és a környezetre irányuló fellépéssel kezeljék.

Az EU az európai zöld megállapodással ambiciózus célokat tűzött ki, hogy kezelje e válságok okait: energiarendszerünk átalakítását, a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségünk csökkentését, a tiszta, megújuló energiaforrásokba való befektetést, a természet helyreállítását, a körforgásos jelleg gazdaságunkban való erősítését az igazságos átmenet biztosítása mellett kívánja elérni, amelynek során támogatjuk azokat, akik a legnehezebb helyzetbe kerültek.

A szükséges átmenet nem lesz könnyű. Sok időt vesz majd igénybe, és pénzbe fog kerülni. A bennünket sújtó párhuzamos válságok fényében azonban – legyen szó az energiahiányról, a szélsőséges időjárási eseményekről vagy a növekvő inflációról – nincs más választásunk, mint hogy cselekedjünk, mégpedig sürgősen. Intézkedéseinkkel, döntéseinkkel és politikánkkal egy fenntartható jövő megvalósításán kell munkálkodnunk. A tétlenség egyre felelőtlenebb, többe kerül, mint a cselekvés, és erkölcsileg elfogadhatatlan.

Jelenlegi gazdasági modellünk környezeti, gazdasági és társadalmi sebezhetőségeit és hatásait már alaposan megvizsgálták és dokumentálták. A tudományos modellek és elemzések jó elképzelést adtak arról, hogy hová tartunk, olykor már évtizedekkel ezelőtt. Aminek a szemtanúi vagyunk, az sem váratlannak, sem kivételesnek nem nevezhető. Egy olyan ponthoz érkeztünk, ahol már nem a jövő előrejelzése a cél, hanem minden rendelkezésünkre álló ismeret felhasználása arra, hogy egy alapvetően fenntartható irányt szem előtt tartva alakítsuk e jövőt.

Hans Bruyninckx

Hans Bruyninckx

az EEA ügyvezető igazgatója

A vezércikk az EEA 2022. szeptemberi hírlevelében jelent meg

Permalinks

Geographic coverage

Temporal coverage

Tags

Dokumentumhoz kapcsolódó lépések