Környezeti változás: a szakértelem kulcsszerepet játszik az emberekre és a természetre gyakorolt hatások mérséklésében

Nyelv megváltoztatása
Article Publikálva / Megjelentetve 2018. 09. 18. Utolsó módosítás 2018. 09. 26.
8 min read
A környezetvédelmi szakpolitika kialakítása nem könnyű feladat. Egyrészről, az európaiak szeretnék élvezni a jól működő gazdaság előnyeit. Másrészről viszont az életmódunkra vonatkozó döntéseinkért jelentős környezeti és egészségügyi árat kell fizetnünk. A természet, a gazdaság és az emberi egészség közötti kapcsolat szisztematikus kiismerése elengedhetetlen a rendelkezésre álló legjobb szakpolitikai lehetőségek feltárásához. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség célja a szakpolitikai döntéshozatal támogatása az ilyen jellegű szakértelem biztosításával.

 Image © Miroslav Milev, Environment & Me /EEA

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség nyomon követi az európai környezet legfontosabb változásait, és bemutatja a szakpolitikai döntéshozatal támogatását célzó megállapításait. Értékelésünk az ágazati elemzéstől a rendszerelemzésig terjed, amely a múltbeli tendenciákat és az előrejelzéseket is magában foglalja, néhány esetben 2100-ig. Az általános következtetések egyértelműek: az 1970-es évekhez képest az európaiak ma tisztább levegőhöz és vízhez jutnak, és az újrafeldolgozási arány és a megújuló energiaforrások növekvő részarányának köszönhetően a környezetbarátabb gazdaság előnyeit élvezik. A jelentős előnyök ellenére az általános helyzet továbbra sem tartható fenn. A természeti erőforrások növekvő felhasználása, az éghajlatváltozás és a szennyező anyagok természetbeni felhalmozódása egyaránt aláássa bolygónk egészségét és saját jóllétünket.

A dolog nehézsége nagyon egyszerűen megmagyarázható: a gazdasági tevékenységek számos előnnyel járnak, eközben azonban szennyező anyagokat bocsátanak a természetbe, és kimerítik a megújuló és nem megújuló erőforrásokat. Ezek a szennyező anyagok károsíthatják az életet, beleértve az egészségünket is. A behatóbb vizsgálat azonban összetett képet mutat, amely az európai környezetpolitikai viták középpontjában áll. Minden egyes szakpolitikai lehetőség alternatív költségekkel jár, amelyek egyes közösségek javát szolgálják, miközben másokat arra kényszerítenek, hogy alkalmazkodjanak a változásokhoz. A tisztább energiaforrásokra való áttérés például csökkentheti a szennyezést és fellendítheti a megújulóenergia-ágazatot, de a szénbányász közösségekben munkahelyek megszűnéséhez is vezethet.

A szennyező fizet

Az Európai Unió a világ legszigorúbb környezetvédelmi normáival rendelkezik, és kiterjedt jogszabályok révén foglalkozik e környezetvédelmi komplexitással. A jogszabályok között a levegőminőségre, a települési szennyvíz kezelésére és a természetvédelemre vonatkozó, célzott irányelveket, valamint az éghajlat és az energia, illetve a körforgásos gazdaság kérdéseivel foglalkozó horizontális szakpolitikai csomagokat is találunk.

Az Európai Unió környezetvédelmi szakpolitikájának középpontjában „a szennyező fizet” elv áll. Az Európai Unió Római Szerződésébe hivatalosan beágyazott elvet számos intézkedés révén hajtják végre, többek között olyan adózási eszközökkel, mint például bizonyos járművek útdíja vagy a zöldadók, amelyek a környezetbarátabb döntések meghozatalára ösztönzik a felhasználókat.

Ugyanakkor nem mindig könnyű meghatározni, hogy kik és milyen mértékben károsítják a környezetet. Továbbá, hogyan dönthetjük el, mennyit kellene fizetniük?

Néhány esetben igen részletes információval rendelkezünk a szennyezés forrásairól. Az Európai Szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási Nyilvántartás például Európa-szerte több mint 30 000 ipari létesítmény által kibocsátott szennyező anyagokhoz nyújt hozzáférést. Más esetekben a szennyezés diffúz forrásokból, például a közlekedésből és a mezőgazdaságból származik. Valójában minden olyan gazdasági tevékenység, amely erőforrásokat – például energiát – használ fel, hatással van a környezetre. Mindenkinek előnye származik a gazdaság által biztosított árukból és szolgáltatásokból, így mindenki részt vesz a szennyezésben is. A környezetre gyakorolt egyéni hatások azonban az étrendtől, a közlekedési és a lakhatási gyakorlattól, valamint az állami rendszerektől (pl. a megújuló energiaforrásokhoz, az újrahasznosító-pontokhoz, a közlekedési rendszerekhez való hozzáféréstől) függően változnak.

Ki viseli a költségeket?

A természetbe kibocsátott szennyező anyagok megváltoztathatják a halmazállapotukat és összetételüket, mozognak, felhalmozódnak a természetben, belépnek az élelmiszerláncba és hatással vannak az emberi egészségre. A gáz halmazállapotban a légkörbe kibocsátott higanyt[1] például a szél elszállíthatja, később pedig a vízbe is bekerülhet. A vízbe kerülve a vízinövények felszívhatják, az állatok lenyelhetik. Az élelmiszerláncon felfelé haladva felhalmozódik, végül a tányérunkon köt ki. Néhány szennyező anyag esetében akár több száz évig is eltarthat, mire „eltűnik”, vagy olyan helyen helyezik el, ahol emberekkel már nem érintkezhet.

Valójában a szennyezés egészségre gyakorolt hatásának mértéke az expozíciótól függ, azaz hogy milyen mértékben, mennyi ideig és hogyan vagyunk kitéve szennyező anyagoknak. A magas légszennyezettségű városokban élő és napi szinten szennyezett ivóvizet fogyasztó lakosok várható élettartama jelentősen csökkenhet. A hatás függ az életkorunktól, az egészségi állapotunktól és a sebezhetőségünktől is. Míg például a nagyon alacsony dózisú kémiai szennyező anyagoknak való rövid expozíció egészségügyi hatása elhanyagolható lehet egy fiatal, egészséges felnőtt esetében, súlyos következményekkel járhat a fejlődő magzat szempontjából.

Az expozíció és a sebezhetőség változó szintje ellenére a környezetkárosodás ára nagyon is valós – beleértve az éghajlatváltozás hatásait is. Értékelésünk szerint egyetlen légszennyező anyag, nevezetesen a finomrészecske (PM2.5), is évente 400 000 európai polgár korai halálát okozza. A szennyező anyagok természetben való felhalmozódása, beleértve a tengerekben található műanyagokét, az erőforrások túlzott extrakciója vagy az élőhelyek fizikai megváltoztatása jelentős károkat és változásokat okoz, és egész ökoszisztémákat érint. E károk egy része visszafordíthatatlan. Európában az időjárási és éghajlati szélsőségek a jelentések szerint az 1980–2016 közötti időszakban 450 milliárd EUR gazdasági veszteséget okoztak, a károk 40 %-áért az áradások, 25 %-áért pedig a viharok a felelősek. E károknak csak valamivel több mint egyharmadát fedezte biztosítás.

Ebben az összefüggésben bizonyos mértékig mindnyájan viseljük a költségeket. Ráadásul a legmagasabb árat nem feltétlenül a legnagyobb „szennyezők” viselik. Az éghajlatváltozás globális probléma, ahol a legalacsonyabb üvegházhatásúgáz-kibocsátással rendelkező országok közül néhány a tengerszint-emelkedés által leginkább érintett országok közé tartozik. A légszennyezés esetében a városi lakosság nagyobb koncentrációnak van kitéve, elsősorban a közlekedés miatt. Még ugyanazon városon belül is a fő utak mellett élő közösségek általában jobban ki vannak téve a levegő- és zajszennyezésnek, mint a zöld terek közelében élők. Hasonlóképpen az árterületeken élő közösségek nagyobb árvízveszélynek vannak kitéve; ahogy az idősek és a gyermekek is kiszolgáltatottabbak a hőhullámokkal szemben. Ezzel szemben a tiszta környezethez hozzáférő emberek nagyobb egészségügyi előnyöket élveznek. A társadalmi egyenlőtlenségek[2] valóban olyan tényezők, amelyeket figyelembe kell venni a különböző közösségek szennyezett vagy tiszta környezetnek való kitettségének értékelésekor.

Döntéseink és tetteink árát a jövő generációi is fizetni fogják. Még ha ma meg is szüntetnénk a szennyező anyagok kibocsátását, az eddig kibocsátott szennyező anyagok némelyike továbbra is fennmarad a természetben, és az átlaghőmérséklet tovább emelkedik, mielőtt stabilizálódna. A hatások évtizedekig, sőt évszázadokig is érezhetők lesznek.

Mindezen megfontolások manapság nehéz szakpolitikai döntések elé állítanak minket. Azért, hogy Európa a legjobb szakpolitikai lehetőséget választhassa, az Európai Környezetvédelmi Ügynökség értékelései a nehéz kérdésekre próbálnak választ adni, például arra, hogy mi és miért történik, ki érintett, mi várható a jövőben, és hogyan javíthatunk rajta. Ezzel a tudással felvértezve a szakpolitikai döntéshozók jobban ki tudják választani a legfenntarthatóbb megoldást és további támogatást nyújthatnak a leginkább érintettek számára.

 Hans Bruyninckx

Hans Bruyninckx

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) ügyvezető igazgatója

A vezércikk az EEA hírlevelének 2/2018. számában jelent meg, 2018. június 15-én.


[1] Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2018-ban jelentést tesz közzé a környezetben fellelhető higanyról.

[2] Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség a társadalmi egyenlőtlenségekkel és környezeti hatásokkal foglalkozó értékelésen dolgozik, amelyet a tervek szerint 2018 folyamán fog közzétenni.

 

 

 

Kapcsolódó tartalom

Hírek és cikkek

Kapcsolódó kiadványok

Lásd még

Temporal coverage

Dokumentumhoz kapcsolódó lépések
Cikkek
Menu
Feliratkozások
Feliratkozás jelentések (nyomtatott és/vagy elektronikus formátumban) és negyedéves hírlevél.
Kövessen minket
 
 
 
 
 
Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA)
Kongens Nytorv 6
1050 Copenhagen K
Dánia
Telefon +45 3336 7100