Szakpolitikai összefüggések

Az európai területfejlesztési terv (ESDP) 1999-ben az európai szakpolitikának a területi egyensúly és kohézió, a jobb versenyképesség, a piacokhoz és a tudáshoz való hozzáférés, valamint a természetes és kulturális erőforrásokkal való bölcsebb gazdálkodás felé irányuló orientálódását hozta magával. Az integrált területfejlesztés kérdésével az ennél közelebbi múltban az EU területfejlesztési menetrendje foglalkozott. Ennek célja az európai régiók és városok potenciáljának mobilizálása révén fenntartható gazdasági növekedést és több munkahelyet teremteni.

A területrendezést és -gazdálkodást érintő döntések meghozatala rendszerint helyi vagy regionális szinten történik. Ugyanakkor azonban az Európai Bizottságnak vállalnia kell szerepét annak biztosításában, hogy a tagállamok földhasználat-fejlesztési terveik kidolgozása során figyelembe vegyék a környezetvédelmi megfontolásokat. A célkitűzések a következők:

• a javasolt fejlesztések környezeti hatásának elemzése,
• a földhasználat kérdéseivel kapcsolatos földrajzi információk áramlásának javítása,
• az európai városi környezetvédelmi stratégia kidolgozása és végrehajtása,
• haladás elérése az Európa tengerparti övezeteiben folyó tervezés, gazdálkodás és használat terén.

Európa gazdaságai függnek a természeti erőforrásoktól, ideértve a nyersanyagokat és a kihasználható földterületet is (földalapú erőforrások). Az EU természeti erőforrások fenntartható használatáról szóló tematikus stratégiájában a felhasználható földterület erőforrásként szerepel. Ez a termelési célok (pl. ásványok, faanyag, élelmiszer) eléréséhez és különféle társadalmi-gazdasági tevékenységek megvalósításához szükséges föld- és tengeri területekre vonatkozik. Ezek az érdekek gyakran versenyeznek egymással ugyanazért a területi erőforrásért.

A földhasználati gyakorlatok módosítása, illetve a lég- és vízszennyezés kiterjedt forrásainak korlátozása érdekében tett erőfeszítések között szerepel az integrált vízgyűjtő-gazdálkodás és különösen a nitrátokról szóló irányelv. A vízzáró felszínek (pl. épületek és utak) kialakítása, illetve szélsőséges időjárási események által kiváltott árvizek kérdésével az új árvizekről szóló európai irányelv foglalkozik. A földhasználat horizontálisan átfogó jellegét az EU vidékfejlesztése és regionális szakpolitikája is kiemeli.

Az UNFCCC Kiotói Jegyzőkönyve támogatja többek között a mezőgazdasági földterületek által kibocsátott metángáz és nitrogénoxid mennyiségének csökkentését elősegítő gyakorlatokat is. Az EU éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást elősegítő szakpolitikája közvetlen összefüggésben van úgy a jelenlegi, mint a jövőbeni földhasználati gyakorlatokkal, illetve az azokkal függőségi viszonyban lévő gazdasági ágazatokkal.