következő
előző
tételek

Szakpolitikai összefüggések

Lap Utolsó módosítás 2023. 11. 23.
A hetedik környezetvédelmi cselekvési program (7. EAP) célja az Európai Unióban olyan szintű levegőminőséget elérni, amely nem jár együtt az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt elfogadhatatlan hatásokkal és kockázatokkal. Az EU a légszennyezésnek való kitettség enyhítése érdekében számos szinten cselekszik: a jogalkotás, a légszennyezésért felelős ágazatokkal való együttműködés, a nemzeti, regionális hatóságok és a nem kormányzati szervezetek, valamint kutatás révén. Az EU szakpolitikájának célja a légszennyezésnek való kitettséget a kibocsátás visszaszorítása és a levegőminőségi célértékek megállapítása révén enyhíteni.

A 2005. évi légszennyezésre vonatkozó tematikus stratégia alátámasztja az Európai Unió légszennyezésre irányuló szakpolitikáját, és a 2020-ig tartó európai levegőminőségi szakpolitika terén nagyra törő, ám mégis költséghatékony célkitűzéseket és intézkedéseket vezet be.

A légszennyezésre vonatkozó szakpolitikai csomag javaslata

2013 végén az Európai Bizottság javaslatot tett egy új, „tiszta levegő” szakpolitikai csomagra, amelynek célja a hatályos levegőminőségi szabályozásnak való teljes megfelelés elérése 2020-ig, valamint Európa levegőminőségének további javítása 2030-ig és azt követően.

A csomag a következőket foglalja magában:

  • A nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv felülvizsgálatának javaslatát, amelyben a jelenlegi négy szennyezőanyag és két további szennyezőanyag (finom szálló por és metán) tekintetében 2020-tól és 2030-tól új nemzeti kibocsátás-csökkentési kötelezettségvállalásokat határoztak meg.
  • A közepes tüzelőberendezésekről szóló új irányelv javaslatát, a közepes tüzelőberendezésekből származó nitrogén-oxidok, kén-dioxid és finom részecskés anyagok kibocsátásának korlátozása érdekében. Az irányelv az új és meglévő berendezésekhez kibocsátási határértékeket határoz meg.
  • További javasolt intézkedéseket, amelyek a városok levegőjének minőségére, uniós támogatásban részesülő nemzeti és helyi intézkedésekre, valamint egy megerősített kutatási és innovációs napirendre irányulnak.

További információ a javasolt csomagról: az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatósága.

Az EKÜ aktívan támogatta az Európai Bizottságot a javasolt „tiszta levegő” szakpolitikai csomag kidolgozásában, így többek között levezényelte a kiválasztott európai városokkal végzett levegőminőség-politikai kísérleti projektet.

Légszennyező anyagok kibocsátása

A légköri szennyezőanyagok nemzeti kibocsátási határértékeiről szóló irányelv (NEC irányelv) a tagállamok szintjén írja elő az emberi egészségre és a környezetre káros négy alapvető légszennyező anyagra (a nitrogén-oxidokra, a kén-dioxidra, a nem metán illékony szerves vegyületekre és az ammóniára) vonatkozó legnagyobb megengedett kibocsátási szinteket (azaz határértékeket).

Az EU más kulcsfontosságú jogszabályainak célja az adott forrásokból kibocsátott légszennyező anyagok mennyiségének csökkentése. Ilyen források például a következők:

A légszennyező anyagok kibocsátásának problémájával nemzetközi szinten a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló UNECE egyezmény (az LRTAP egyezmény), illetve annak jegyzőkönyvei foglalkoznak. Az LRTAP egyezmény keretén belül megfogalmazott „több szennyezőt érintő” Göteborgi Jegyzőkönyv az EU NEC irányelvében rögzített nemzeti kibocsátási határértékekkel egyező, illetve azoknál kevésbé nagyra törő értékeket rögzít. A Jegyzőkönyvet 2012-ben módosították, hogy tartalmazza a 2020-ig és az azt követően teljesítendő nemzeti kibocsátás-csökkentési kötelezettség-vállalásokat, ideértve a finom szálló porra vonatkozókat.  

Levegőminőség

Az EU levegőminőségi irányelvei (a 2008. évi, környezeti levegő minőségéről és a Tiszta levegőt Európának elnevezésű programról szóló irányelv és a 2004. évi, a környezeti levegőben található nehézfémekről és policiklusos aromás szénhidrogénekről szóló irányelv)  a légszennyezésre vonatkozó tematikus stratégia keretén belül a légszennyezés problémáját kezelik. Mindkét irányelv a levegőminőség értékelésére és kezelésére vonatkozó általános elveket határoz meg és túl nem léphető szennyeződéskoncentrációkat állapít meg. A határértékek túllépése esetére a hatóságoknak levegőminőség-kezelési terveket kell kidolgozniuk és végrehajtaniuk.

A levegőminőségre vonatkozó információk jelentéséről és megosztásáról szóló új követelmények 2014. január 1-jén lépnek hatályba, miután 2011-ben jóváhagyták a kölcsönös információ-megosztásról és jelentésről szóló bizottsági határozatot. Commission Decision on the reciprocal exchange of information and reporting.

További információ a légszennyezési szakpolitikáról és a jogszabályokról: Az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatósága

Permalinks

Geographic coverage

Dokumentumhoz kapcsolódó lépések