Hal a vízben - Tengerek az éghajlatváltozás tükrében

Nyelv megváltoztatása
Article Publikálva / Megjelentetve 2009. 03. 23. Utolsó módosítás 2016. 12. 16.
Az öreg halász meséje. 1986. október 6-ának éjszakáján a Koppenhágától északra fekvő kisváros, Gilleleje homárhalászai a Kattegat-szorosban halászva azt vették észre, hogy a hálójuk tele van norvég homárokkal. Az állatok nagy része már kimúlt, vagy a kimúlás határán volt, és igen furcsa színűek voltak.

Ha két évre érintetlenül hagynák a Balti-tengert, akkor tőkehalpopulációja elérné a korábbi szintet

Henrik Sparholt, ICES Tanácsadási Program – szakértő tisztviselő

A vízben oldott oxigén koncentrációjának mérése és a kimúlt homárok színe alapján a dániai Nemzeti Környezetvédelmi Kutatóintézet kutatói azt a következtetést vonták le, hogy a Kattegat déli részének fenékvize egy jelentős nagyságú területen nem tartalmaz oxigént. A furcsa fogást az „anoxia”, vagyis az azon az éjszakán a tengerfenéken tapasztalható oxigénhiány eredményezte. A tudósok szerint a homárok egyszerűen megfulladtak!

Huszonkét évvel később a Balti-tenger nagy kiterjedésű területein jelentek meg oxigénhiányos „halott zónák”.

A bornholmi halászat összeomlása

Bornholm, egy idilli dán sziget a Baltitenger bejáratánál, nagyjából Svédország, Németország és Lengyelország között, jól ismert az ott készült füstölt heringről. A halbőség évszázadokon keresztül a helyi gazdaság alapjául szolgált.

Az 1970-es években a halászati vállalkozások jövedelmének fele a tőkehalhalászatból származott. Az 1980-as évek végére a tőkehalhalászat az összbevétel 80%-át adta. Számos halász fényes jövőt látott maga előtt, és nagyobb összegeket ruházott be új hajók vásárlásába. 1990-ben azonban a halbőség hirtelen véget ért, és a halak soha többé nem tértek vissza. Ez a fordulat hatalmas pénzügyi veszteséget okozott a helyi közösségnek.

A Balti-tengeri tőkehalállomány összeomlásának mértéke és gyorsasága miatt nagy energiákat fektettek annak megértésébe, hogy mi okozta először a fellendülést, majd az azt követő hirtelen összeomlást. A régióban nemzetközi esettanulmányt kezdeményeztek, hogy a levont következtetések tanulságul szolgálhassanak más régiók számára. A Balti-tengeri események nem tekinthetők egyszeri, egyszerű esetnek

– ellenkezőleg, a helyzet bonyolult, összetett volta jól mutatja azt, hogy milyen kihívásokkal kell szembenézniük a tengeri környezetre vonatkozó politikák kidolgozóinak.

Adathalászat

A bornholmi halászok tevékenységére, európai kollégáikéhoz hasonlóan, a közös halászati politika alapján (Common Fisheries Policy) szigorú megszorító jogszabályok vonatkoznak, melyek meghatározzák, hogy hány és milyen fajta halat foghatnak, és hol halászhatnak.

A Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (International Council for the Exploration of the Sea [ICES]) tudományos tanácsadást biztosít a biztonságos biológiai határ megállapításához. A halászati felmérési adatok, a halfogási statisztikák és az oceanográfiai körülmények környezetvédelmi megfigyelése rendkívül értékes adatokkal szolgál a legkiterjedtebben halászott kereskedelmi fajok egészségét illetően. Különösen fontos, hogy egy adott területen hány meghatározott korú hal található. Minél több fiatal hal éri el az egyéves kort, annál több lesz a kifogható halak száma két–öt évvel később, amikor a fiatal egyedek már teljesen kifejlődtek, és minél több a kifejlett egyed, annál több ikrát raknak le.

A tudományos tanácsadás alapján az EU-tagállamok meghatározzák a teljes kifogható mennyiséget (total allowable catches [TAC]). Ez a döntés gyakran nem csak a halállomány védelmének elsőbbségén alapul. 2006-ban az európai tengerek értékelt halállományának megközelítőleg 45%-a esetében a halfogás túllépi a miniszteri szinten meghatározott biztonságos biológiai határértéket.

A halak a vízben oldott oxigént lélegzik be

A különösen az 1960-as évek óta megnövekedett műtrágya-felhasználás a mezőgazdasági területeken, valamint a városiasodás nyomán drámai mértékben megnőtt a Balti-tengerbe irányuló tápanyagbevitel,azaz szennyezés. Ennek következtében fokozódott a fitoplanktonszaporodás és nőtt a halállomány (több fitoplankton több élelmet jelent a halak számára). Ez azonban azzal járt, hogy a tenger mélyvizeiben fokozódott az oxigénhiány.

Amikor a tengerfenékhez közel oxigénhiányos állapot lép fel, a tengerfenékből hidrogén-szulfid oldódik ki a tengervízbe. A hidrogénszulfid a legtöbb élőlény számára mérgező, és bizonyára a hidrogénszulfid és az oxigénhiány együttesen volt azon az éjszakán 1986-ban a Kattegat-szorosban a norvég homárok kimúlásának okozója.

Az anoxiás területek a Baltitengerben ma már olyan kiterjedtek, hogy a központi és keleti részeken fekvő lehetséges ívási területek csökkenését idézik elő, miáltal visszaesik a tőkehalszaporodás.

Miért virágzott az 1980-as évek elején a tőkehalhalászat?

A tőkehalikrák és -lárvák 1978–1983 közötti időszakban tapasztalható magas túlélési aránya négy tényezőnek tulajdonítható. Elsősorban annak, hogy az 1970-es évek végén csökkent a tőkehal lehalászása. Másodsorban annak, hogy az éghajlati változások következtében magas sótartalmú víz áramlott be az Északi-tengerből. A Baltitenger gyakorlatilag édesvizű tó volt egészen addig, amíg 8000 évvel ezelőtt a tengervízszint annyira meg nem emelkedett, hogy az Északi-tenger vize befolyt a tóba. A sósvíz-beáramlások a Balti tengerbe továbbra is fontos szerepet töltenek be a sótartalom és az oxigénkoncentráció szinten tartásában.

A sósvíz beáramlása növelte az oxigénkoncentrációt a tőkehal ívóterületein, miáltal több ikra maradt életképes, és több ivadék kelt ki a petékből. Harmadsorban, nagy mennyiségben állt rendelkezésre az evezőslábú rák lárvája (pseudocalanus acuspes), ami a tőkehal fő eledele, és végül kevés volt a természetes ellenségek, azaz a tőkehalikrát fogyasztó sprattok és a tőkehalra vadászó fókák száma.

És mi okozta a hanyatlást?

Az 1980-as évek közepétől kevesebb jelentős beáramlásra került sor az Északi-tengerből, ami kedvezőtlen körülményeket teremtett az ikrák túlélése szempontjából, és így csökkent az ivadékok száma. A sótartalom visszaesése a tőkehallárvák alapvető táplálékának, az evezőslábú rák állományának a csökkenését eredményezte. Bár a következő években csökkentették a biztonságos biológiai határértéket, a politikai döntéshozók által meghatározott teljes kifogható mennyiség (TAC) általában meghaladta ezt a szintet (1. ábra).

Az illegális halászat súlyosbítja a problémákat. Becslések szerint a Baltitengernek ezen a részén a túlhalászás további 30%-ot tesz ki. 2007 nyarán a lengyel halászhajók által illegálisan kifogott halmennyiség olyan nagy volt, hogy a lengyel halászatot az Európai Bizottság 2007 második felében megtiltotta.

1. ábra / A tudományosan javasolt, kifogható mennyiség (az ICES által adott tanács alapján), a megállapított teljes kifogható mennyiség (total allowable catch [TAC]) és a ténylegesen kifogott mennyiség a Bornholm környéki halászati területeken 1989–2007 között. Forrás: EEA, 2008.

És ne feledkezzünk meg az éghajlatváltozásról!

Az éghajlatváltozás hatással van mind a Balti-tenger hőmérsékletére, mind pedig sótartalmára. A mélyvíz hőmérsékletének növekedése következtében megnő a metabolikus oxigénszükséglet, és csökken az oxigén vízben való oldhatósága. Ennek következtében az anoxia egyre nagyobb területekre terjed ki. A Balti-tenger sótartalma folyamatosan csökkent az 1980-as évek közepe óta a fokozott esőzések és az Északi-tengerből a Baltitengerbe beáramló sósvízmennyiség visszaesése következtében.


Az éghajlatváltozás meg fogja változtatni a Balti-tengert és annak a halászható tőkehalpopuláció fenntartására irányuló képességét. A tengergazdálkodásnak figyelembe kell vennie ezeket a változásokat, ha a halállományt kereskedelmi szempontból megfelelő szinten kívánjuk tartani
Brian MacKenzie professzor, DTU-Aqua, Dániai Műszaki Egyetem

Mindkét tényezőt az éghajlat befolyásolja. A sótartalomnak már kis mértékű változása is megbontja az egyensúlyt, és így módosulnak a Balti-tengeri élőhely jellemzői. A három fő halfaj, a tőkehal, a hering és a spratt közül a tőkehal különösen érzékeny a sótartalom csökkenésére, mivel a sótartalom mind szaporodási képességét, mind pedig a tőkehallárva fő táplálékának mennyiségét befolyásolja.

A Balti-tenger vidékének éghajlatára vonatkozó előrejelzések szerint az esőzések száma tovább nő, és az Északi-tengerből való beáramlások csökkennek. Ez azt jelenti, hogy a tőkehal- és más tengerihal-állomány valószínűleg tovább csökken, amennyiben a lehalászott mennyiséget nem korlátozzák.

2. ábra / A hipoxiás (2 ml/l-nél kisebb oxigéntartalom) és anoxiás (nulla oxigéntartalom; gyakran hidrogén-szulfid jelenlétével kísérve, amely reakcióba lép az oxigénnel, és a reakció eredményeként szulfát keletkezik. Forrás: http://www.helcom.fi/environment2/ifs/ifs2007/en_GB/HydrographyOxygenDeep/.

Remény a jövőre nézve

A Balti-tengerrel kapcsolatos összetett és súlyos környezetvédelmi problémákra reagálva a régió országai kidolgoztak egy „Balti-tengeri cselekvési tervet”, amelynek keretében nemzeti intézkedéseket hoznak a mezőgazdasági, halászati és regionális politikák integrálása érdekében.

A 2007 novemberében elfogadott terv fontos alapul szolgál az EU politika e régióban való megvalósításához.

Az EU-politika magában foglalja az új tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvet is (Marine Strategy Framework Directive), amely szerint a Balti-tengert környező országoknak el kell érnie a Balti-tenger „jó környezeti állapotát” 2020-ra, melybe beleértendő az az előírás is, miszerint vissza kell állítani a halközösségek „jó állapotát”.

Ezen felül az Európai Bizottság kidolgoz egy Balti-tengeri regionális stratégiát is, amelynek alapján létrejön egy, a kulcsfontosságú szereplőket, az alkalmazandó pénzügyi eszközöket, valamint a munka ütemezését meghatározó cselekvési terv. A stratégia tagállamokkal való elfogadtatását a svéd EU-elnökség 2009 második felében prioritásként fogja kezelni. Svédország a Balti-tengeri környezetet prioritási területként határozta meg.

A közös halászati politikát (Common Fisheries Policy [CFP]) a halászati tevékenységek környezetvédelmi, gazdasági és társadalmi szemszögből való szabályozása céljából alkották meg. A kereskedelmi szempontból legértékesebb európai halfajok közül azonban jó néhányat rendkívüli mértékben túlhalásztak, és állományuk mára a biztonságos biológiai határérték alá esett. A jogszabály jellege azonban nehézkessé és költségessé teszi az olyan tagállamokkal szembeni eljárást, amelyek felelősek a túlhalászatért.

A fenntartható gazdálkodás számos halfajta esetében nyilvánvaló sikertelensége láttán a tengergazdálkodási szakemberek a közös halászati politika olyan mélyreható felülvizsgálatára szólítottak fel, amely az országok közti egyértelmű kompromisszumon alapul. A tengeri környezetet nem kiaknázandó ágazatként, hanem ökoszisztémaként kellene kezelni.

Az EU tengeri ügyek és halászati biztosa, Joe Borg kijelentette, hogy a közös halászati politika nem ösztönzi a halászokat vagy politikusokat a felelősségvállalásra, és 2008 szeptemberében, négy évvel a tervezett időpont előtt, kezdeményezte a közös halászati politika azonnali felülvizsgálatát.

 

Irodalom

Diaz, R. J. and Rosenberg, R., 2008. Spreading Dead Zones and Consequences for Marine Ecosystems. Science, vol. 321, pp. 926–929.

Mackenzie, B. R.; Gislason, H.; Mollmann, C.; Koster, F. W., 2007. Impact of 21st century climate change on the Baltic Sea fish community and fisheries. Global Change Biology, vol. 13, 7, pp. 1 348–1 367.

Sparholt, H.; Bertelsen, M.; Lassen, H., 2008. A meta-analysis of the status of ICES fish stocks during the past half century. ICES Journal of Marine Science, Vol. 64, 4, pp. 707–713.

Cikkek
Menu
Feliratkozások
Feliratkozás jelentések (nyomtatott és/vagy elektronikus formátumban) és negyedéves hírlevél.
Kövessen minket
 
 
 
 
 
Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA)
Kongens Nytorv 6
1050 Copenhagen K
Dánia
Telefon +45 3336 7100