All official European Union website addresses are in the europa.eu domain.
See all EU institutions and bodiesGondoljon a környezetre, csak akkor nyomtassa ki ezt az oldalt, ha feltétlenül szükséges. Egy kis lépés is nagy változást hozhat, ha emberek milliói teszik azt!
Article
A spanyol csiga mintegy 30 évvel ezelőtt kezdett elterjedni Európában, a cserepes növények földjében megbújó peték révén. Ez még ma is a fő fertőzési forrás.
A spanyol csiga csak egyetlen kiragadott példa az Európa biológiai sokszínűségét fenyegető számos idegen vagy nem őshonos faj közül, melyek az emberi tevékenység nyomán élőhelyüktől távol megtelepednek, majd elterjednek az egész kontinensen. Legtöbbjük potyautasként érkezik, és mit sem sejtő hordozója révén akár a Föld másik felére is eljuthat. A Biológiai sokféleségről szóló ENSZ Egyezmény a behatoló idegen fajok (özönfajok) képviselte fenyegetést nevezi meg a biológiai sokféleséget világszerte csökkentő egyik legnagyobb veszélyként.
Mióta az emberek utaznak és kereskednek, számos idegen fajt hurcolnak be távoli helyekről. Az egyre bővülő kereskedelem, az új földrészek feltárása és gyarmatosítása következtében az 1600-as években megindult az idegen fajok elterjedése is: az egyik első, Ázsiából a hajókon behurcolt idegen faj volt például a barna patkány.
Európában mintegy 10000 idegen fajt tartanak nyilván. Egyes fajokat, mint például a burgonya és a paradicsom, kifejezett céllal honosítottak, és a mai napig fontos gazdasági szerepet játszanak. Mások, az ún. „behatoló idegen fajok” avagy „özönfajok” súlyos problémákat okoznak a kertészet, a mezőgazdaság, az erdőgazdaságok kártevőiként, betegségek közvetítőiként, vagy építmények, például házak vagy gátak károsítóiként.
Az özönfajok megváltoztatják az élőhelyükül szolgáló ökoszisztémákat is, hatást gyakorolva az ott élő más fajokra. Egy, az Európába a 19. században Ázsiából dísznövényként bekerülő keserűfűről szóló tanulmány szerinta gyorsan terjedő behatoló növény súlyosan károsítja az Egyesült Királyság és Franciaország őshonos növény- és rovarfajait.
A behatoló idegen fajok térhódítása gyakran jelentős kiadásokat ró új otthonukra. Az idegen gyomnövények például csökkentik az európai mezőgazdasági terménymennyiséget, és a szilfavész –amelyet egy behurcolt gomba okoz – szinte kipusztította a közép-európai erdőkből a szilfákat. Az Egyesült Királyságba behurcolt amerikai szürke mókus nem csak az őshonos vörösmókust szorítja ki élőhelyéről — ami pénzben nehezen mérhető hatás —, hanem megrágja a tűlevelű fákat is, miáltal azok értéke jelentősen csökken.
A károk és a behatoló idegen fajok elleni védekezés költségei az Egyesült Államokban évente 80 milliárd eurót tesznek ki. Az előzetes becslések szerint Európában ez az összeg éves viszonylatban több mint 10 milliárd euró, és ebben nem szerepelnek az embereket fenyegető főbb kórokozók (mint például a HIV vagy az influenza), vagy különleges állatbetegségeket előidéző járványok okozta kiadások.
A meghonosodott, behatoló idegen fajok visszaszorítása (vagy kipusztítása) rendkívül nehéz, fáradságos és költséges.
Az Európai Bizottság a tagállamokban folyó természetgazdálkodási projekteket az EU LIFE (környezetvédelmi célú pénzügyi eszköz) rendelet keretében támogatja. A LIFE-forrásokat egyre nagyobb mértékben használják a behatoló idegen fajok elleni védekezést megvalósító projektek finanszírozására, és a költségvetés a 3 éves időszakban megközelíti a 14 millió eurót.
Biológiai sokféleség – szélesebb szemszögből vizsgálvaA biológiai sokféleség kifejezés a földi életformák sokszínűségét jelenti. Bolygónk természeti kincseinek ez a tárháza szolgál életünk és jólétünk alapjául. Számos alapvető szolgáltatásnak is ezek a természeti kincsek képezik az alapját, például a víz, amit iszunk, és a levegő, amit belélegzünk. Segítik a növények beporzását, élelemmel látnak el bennünket, szabályozzák az időjárás menetét és ártalmatlanítják az ember által hátrahagyott hulladékot. Biológiai sokféleség nélkül nem létezhetnénk. A biodiverzitást tulajdonképpen úgy is felfoghatjuk, mint a bolygónk által az emberiségnek adott biztosítási kötvényt. A pénzügyi piacokhoz hasonlóan, ahol egy portfolió annál biztonságosabb, minél többféle kötvény képezi a részét, a mi biodiverzitási portfoliónk is akkor adja a legnagyobb biztonságot az esetleges válságok során, ha minél több fajtát tartalmaz. Napjainkban a biológiai sokféleség riasztó ütemben csökken, főként azért, mert az ember a világviszonylatú termelés, fogyasztás és kereskedelem fenntartása érdekében visszaél a természeti kincsekkel. Az erdőirtás, lakóház- vagy útépítés, a földek mezőgazdasági célú felhasználása, a mocsarak, lápok lecsapolása, a folyók elterelése vagy duzzasztása, a tengerek lehalászása nyomán egyre több élőhely szűnik meg vagy töredezik szét, visszafordíthatatlan veszteséget okozva a biológiai sokféleség szempontjából. Számos természetvédelmi szakértő a behatoló idegen fajokat tekinti a globális biodiverzitást fenyegető második legnagyobb veszélynek. Függetlenül attól, hogy ezek az özönfajok szándékos emberi tevékenység nyomán vagy véletlen folytán kerülnek új élőhelyeikre, súlyos károkat okozhatnak az emberiségnek, kiszoríthatják az őshonos növény- és állatfajokat, és rendkívüli mértékben károsíthatják az ökoszisztémákat. Az özönfajok okozta problémák a jövő században a klímaváltozás és a bővülő kereskedelem és idegenforgalom következtében várhatóan tovább fognak súlyosbodni. A biológiai sokféleséget számos egyéb veszély fenyegeti: a levegőszennyezés, az éghajlatváltozás és a természeti erőforrások túlzott kihasználása. Az előrejelzések szerint a világ lakossága a jelenlegi 6,7 milliárd főről 2050-re eléri a 9 milliárdot. Ez óhatatlanul kihat a biológiai sokféleségre is, fokozva az azt veszélyeztető tényezők hatását és felgyorsítva a biodiverzitás csökkenését. |
Idegen fajok ma már minden európai ökoszisztémában jelen vannak. A globalizáció, különösen pedig a bővülő kereskedelem és a növekvő idegenforgalom következményeként ugrásszerűen megnőtt az Európába érkező különféle idegen fajok száma.
A tengeri és tengerparti területek esetében az egyre nagyobb hajóforgalom és a korábban elszigetelt tengerek közti csatornák kiépítése következtében fokozottan érvényesülnek a káros hatások — a Szuezi-csatorna még mindig az egyik fő útvonala a Földközi tengerbe érkező új fajoknak. A hajók leengedett ballasztvizével olyan jelentős számú új organizmus érkezik, hogy a káros vízi organizmusok és kórokozók ily módon való behurcolásának megelőzése, visszaszorítása és kiküszöbölése céljából nemzetközi egyezmény jött létre a „Hajók ballasztvizének és üledékének ellenőrzéséről és kezeléséről”.
Az idegen fajok elleni leghatékonyabb védekezés a megelőzés – azaz az új fajok bejutását megakadályozó határvédelem. A második lépés a korai felderítés és kezelés.
Rendkívül szemléletes példa e téren az Európába a 19. században dísznövényként behozott óriás medvetalp, latin nevén Heracleum mantegazzianum. A legelőkön, vasútvonalak mentén és folyópartokon is nagy tömegben megtalálható növény továbbterjedésének megakadályozására komoly helyi erőfeszítéseket tesznek. A sűrű, tömött bokorcsoportokban növekvő medvetalp kiszorítja az őshonos növényeket. Ugyanakkor mérgező is, és ha az ember bőréhez ér, súlyos bőrgyulladást okozhat. Mára már annyira elterjedt Európában, hogy kiirtása reménytelen, ugyanakkor ha idejében (még az 1950-es évek előtt) megtették volna a megfelelő intézkedéseket, nagy valószínűséggel sikerrel jártak volna.
Ennek megfelelően az Európai Bizottság egy, a biológiai sokféleségről közelmúltban kiadott közleményében hangsúlyozta az idegen özönfajok elleni védekezés célját szolgáló „korai figyelmeztető” mechanizmus szükségességét. Erre válaszul az EEA, tagállamai és az együttműködő országok hálózatának segítségével, olyan európai szintű információs rendszer létrehozását tervezi, amely az újonnan megjelenő, illetve már terjedő behatoló idegen fajok azonosítására, felkutatására, értékelésére és az ellenük teendő lépések kidolgozására szolgál.
Az idegen fajok végtelenül sokfélék lehetnek. Egyeseket szándékosan hoznak be, és gazdasági szempontból fontos szereppel bírnak, mások hatása szinte észre sem vehető. Vannak azonban olyanok, amelyeknek térhódítása katasztrofális következményekkel jár. Ezért az ellenőrzésre és védekezésre irányuló intézkedések terén az első lépés a legnagyobb kárt okozó fajok azonosítása annak érdekében, hogy a végrehajtandó intézkedések ezekre a fajokra összpontosítsanak.
A behatoló idegen fajok és az európai biológiai sokféleségre gyakorolt hatásuk alaposabb megértése céljából az EEA, egy sor szakértő támogatásával, összeállította az európai biodiverzitást leginkább fenyegető özönfajok listáját.
A listán jelenleg 163 faj vagy fajcsoport szerepel. Egy faj akkor kerül fel a listára, ha igen elterjedt, és/vagy a biológiai sokféleség és új élőhelye ökoszisztémájának szempontjából súlyos problémákat okoz.
A listán szereplő fajok, amelyek közt a legnagyobb, 39 tagból álló csoportot az edényes növények alkotják, jelentős hatást gyakorolnak új élőhelyük biológiai sokféleségére genetikai, fajösszetételi szempontból, illetve az ökoszisztéma szintjén. Számos faj az emberi egészségre is veszélyes, vagy gazdasági károkat okozhat. 1950 óta a listán szereplők közül átlagosan évente több mint egy faj veti meg a lábát új élőhelyen, és egyetlen jel sem utal arra, hogy a helyzet javulna ( 1. ábra). A listán szereplő fajok a világ különféle tájairól származnak, leginkább Ázsiából és Észak-Amerikából ( 2. ábra). Ugyanakkor jó néhány faj eredetileg Európa egy bizonyos részén volt őshonos, és innen került át a kontinens más tájára.
A behatoló idegen fajok elleni védekezést szolgáló intézkedések közt szerepel a kezelés és a helyreállítás is, melyek általában meglehetősen nehéz és egyben igen költséges feladatok.
Például a gyilkos csigák terjedésének megállítására irányuló intézkedések is igen nehézkesen hajthatók végre és gyakran csak helyi és átmeneti hatásuk van, mégsem hanyagolhatók el.
Az EU-ban már történtek lépések a behatoló idegen fajok térhódításának a LIFE-rendelet alapján finanszírozott kezelési és helyreállítási intézkedésekkel való megakadályozására.
1992 és 2002 között 40 millió eurót biztosítottak idegen özönfajok térhódításának megakadályozására irányuló projektek végrehajtására, és ez az összeg folyamatosan nő. Az EU ugyanakkor a kutatási és technológiai fejlesztési program keretében e fajok vizsgálatára irányuló tanulmányokat is finanszíroz.
A behatoló idegen fajok jelentette probléma továbbra is fennáll. A globalizáció és az éghajlatváltozás (fajok elvándorlása természetes élőhelyük megváltozása miatt) következtében egyre többen kerülünk közvetlen kapcsolatba e fajokkal. Arra van tehát szükség, hogy mind a nagyközönség, mind a politikusok fokozottabb figyelmet fordítsanak e problémára, és megfelelő erőforrások álljanak rendelkezésre az idegen fajok bejutásának megakadályozására, a veszélyeztetett területek korai felderítés érdekében való megfigyelésére, és a nem kívánatos fajok kiirtását célzó azonnali intézkedések megtételére.
Irodalom
DAISIE, 2008. Delivering Alien Invasive Species
Inventories for Europe.
EEA, 2007. Europe's environment — The fourth assessment. Copenhagen.
European Commission, 2006. Communication from the Commission. Halting the loss of Biodiversity by 2010 — and beyond. Sustaining ecosystem services for human well-being. COM/2006/0216 final.
IMO, 2004. International Maritime Organisation. Conventions.
Kettunen, Genovesi, Gollash, Pagad, Starfinger, ten Brink & Shine, work in progress.
Scalera, R., 2008.
How much is Europe spending for invasive alien species? Report to
EEA.
Weidema, I., 2000. Introduced Species in the Nordic Countries. Nord Environment 2000:13.
For references, please go to https://www.eea.europa.eu/hu/articles/gyilkos-csigak-es-mas-idegenek-europa-biologiai-sokfelesege-riaszto-gyorsasaggal-csokken or scan the QR code.
PDF generated on 2024. december 07., 21:35
Engineered by: EEA Web csapat
Software updated on 26 September 2023 08:13 from version 23.8.18
Software version: EEA Plone KGS 23.9.14
Dokumentumhoz kapcsolódó lépések
Ossza meg másokkal