következő
előző
tételek

Article

A tenger

Article Publikálva / Megjelentetve 2010. 03. 22. Utolsó módosítás 2023. 03. 21.
A tengeri biodiverzitás nyomás alatt

Canakkale megye a Dardanellák két oldalán terül el, a Márvány-tengert köti össze az Égei tengerrel: partjai érintik Európát és Ázsiát is. Itt írta meg Homérosz az Iliászban a mitikus trójai faló történetét, és 130.000 katona halt meg Gallipolinál az I. világháborúban. Ma a canakkalei kikötő színes jachtokat fogad, amelyek megállnak útjuk során ezen a történelemben és mitológiában gazdag területen.  

A part mentén néhány kilométert haladva Behramkale-ben találkoztunk Saim Erol-lal. Egyike ő a kevés aktív halásznak, akik megmaradtak ebben a kis halászfaluban, amit a híres Athéné templom helyé alapítottak és ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílik az Edremiti öbölre. „Tegnap kivetettem több mint 700 méter hálót. Mindössze négy vörös márnát fogtam. Még a dízelolajat sem éri meg, amit felhasználtam.” - mondja Saim, aki ezeken a vizeken halászik már több, mint 20 éve.

Az a szomorú igazság, hogy egyre kevesebb halat lehet fogni és egyre több hajó üldözi őket. Végignéz saját hat méter hosszú hajóján aztán egy nagyobb hajón kinn a tengeren hozzáteszi: „Mindent tudok erről a partszakaszról, hogy hol kell halászni és mikor. De megváltoztak a dolgok. Amit én tudok, úgy tűnik, már nem érvényes. A tenger változott”.

Az elmúlt 20 évben, ahogy a terület kirándulóhellyé változott, a legtöbb halász feladta, és ma a megélhetésért turistákat szállít távoli strandokra, amelyek csak hajóval érhetők el. „Ebből legalább van egy kis pénz, amit félre lehet tenni télre” - mondja Hasan Ali Özden, nyugalmazott tanár és amatőr halász. „Körülbelül öt mérföldre nyugatnak, Sivrice-ben a halászok szerencsésebbek. Néha belebotlanak a kardhalak vándorlásának útjába. Az jó pénz. De ez jó sok évvel a bőség évei után történt.”

A klímaváltozás hármas hatása, betolakodó idegen fajok és savasodás

A halgazdaságok erősen függenek az egészséges tengeri ökoszisztémától, de a klímaváltozás megváltoztatta a dolgok menetét.

Nuran Ünsal professzor az Isztambuli Egyetemtől rámutat a vándorlási minták változására és ennek a halállományra gyakorolt hatására. A nagy gazdasági értéket képviselő vándorló fajták, mint az atlanti-óceáni bonitóhal, a kék hal vagy makréla, délre vándorolnak, a Földközi tenger felé ősszel és északra, a Fekete-tengerbe tavasszal, ott szaporodnak. Évről évre azonban állandóan kevesebb hal vonul keresztül a török tengerszoroson.

„A szükséges áramlatok szempontjából rendkívüli fontosságú vízhőmérsékletben és az évszakokra jellemző szelekben bekövetkezett változás, megváltoztatta vonulási mintáikat” - mondja Ünsal professzor - „Az ilyen fajoknak sajátos körülményekre van szüksége, ilyenek a vízhőmérséklet és az élelem mennyisége, és elég időre a szaporodáshoz.”

 „Húsz évvel ezelőtt szeptemberben vonultak dél felé. Most, hogy a Fekete-tengernek magasabb lett a hőmérséklete, nem kell dél felé vonulniuk egészen október közepéig, november elejéig. Ez azt jelenti, hogy rövidebb ideig tartózkodnak a Földközi tengerben és ennek az az eredménye, hogy kevesebben vannak és kisebbek, amikor visszatérnek északra.”

A halak a melegebb vízben kutyaszorítóba kerülnek: ahogy adaptálódnak, az anyagcseréjük felgyorsul. Gyorsabban növekednek, habár kisebb felnőtt halak lesznek, és amellett több élelemre és oxigénre van szükségük felgyorsult anyagcseréjükhöz. Ugyanakkor a víz hőmérsékletének növekedésével a vízben lévő oxigén mennyisége csökken. Sok hal tapasztalja meg azt, amit az „oxigén szorításának” neveznek: szükségletük növekszik, de a kínálat csökken.

A klímaváltozás megváltoztatja a tengervíz só- és savtartalmát és azt a módot, ahogy ez rétegekbe rendeződik. A hatás katasztrofális lehet. Lehet, hogy összeomlanak a korallzátonyok, betolakodó fajok és betegségek terjednek el, elvesznek a csúcsragadozók és végső soron a tengeri tápláléklánc teljes szerkezete elvész.

Betolakodó fajták

Az 1980-as évek végén a Fekete-tenger szardella állománya - több tényező együttes hatása miatt - összeomlott. Ezek közé tartozott a túlhalászás; a tápanyag feldúsulása (különösen a Duna felől); a klímaváltozás miatt magasabb vízhőmérséklet; és a régióban megjelenő új faj betolakodása: a Mnemiopsis leidyi, egy bordásmedúza, amelyik eredetileg az Atlanti óceán északnyugati részén élt.

Bekerülve a Fekete-tengerbe - legnagyobb valószínűséggel teherhajók ballasztvizében - a Mnemiopsis leidyi lárvákkal és olyan organizmusokkal táplálkozik, amelyek egyébként a szardellákat táplálták volna. Az 1990-es években egy másik bordásmedúza faj, a Beroe Ovata került szintén véletlenül a Fekete-tengerbe, ennek a zsákmányállata szinte kizárólag a Mnemiopsis leidyi. A Mnemiopsis leidyi-re vadászó ragadozó megjelenése, az 1991-től 1993-ig hűvösebb hőmérséklet és a tápanyagok folyamának csökkenése az összeomlás idején lecsökkentet halászattal együtt, némileg csökkentette a szardellákra nehezedő nyomást. Azóta a Fekete tenger ökoszisztémája a helyreállás jeleit mutatja.

Hasonló ökoszisztéma változás volt megfigyelhető a Balti tengerben. A túlhalászás és a klímaváltozás megváltoztatta a Balti tenger halállományát, már nem a tőkehal dominál, hanem a hering és a sprotni.

Akár szándékosan, akár véletlenül hozták be, a betolakodó fajok súlyos károkat okoznak az embereknek, az őshonos növény- és állatfajoknak. A betolakodó fajok problémája várhatóan csak rosszabb lesz az elkövetkező évszázadban a klímaváltozás és a kereskedelem és idegenforgalom növekedése miatt.


Kék szén: a savteszt

A Föld óceánjai felmérhetetlen „kék” szén tartályok (vagyis széndioxid tárolók). Ténylegesen ezek a bolygó legnagyobb széntárolói annyira nagyok, hogy a szárazföld, beleértve az erdőket is, csak alaposan lemaradó második helyezett. Ezek a természetes tartályok évezredeken át hatékonyan működtek, kiegyenlítő rendszerük megóvta a bolygót az üvegház gázok által okozott hirtelen klímaváltozástól. De ma már a széndioxid gyorsabban szaporodik a légkörben, mint hogy a föld és az óceán el tudná nyelni.

A fokozott széndioxid felvétel a légkörből növelte az óceán átlagos savasságát[s1] . 2100‑ra az óceán valószínűleg savasabb lesz, mint bármikor az eltelt 20 millió évben. A savasodás hatására csökken a karbonát ion mennyisége, amire szükség van az aragonit és a kalcit kialakulásához - ez a kalcium karbonát két formája, amit számos tengeri organizmus használ héjának vagy vázanyagának felépítéséhez.

Európában a kutatók változásokat kezdtek észrevenni a tengeri tápláléklánc legelején található mikroszkopikus élőlények héjában és csontvázában. A meszesedés csökkenő rátája valószínűleg azonnali hatást gyakorol e mikroszkopikus élőlények túlélő képességére és arra a nagyszámú fajra, amelyek belőlük táplálkoznak.

A korállok különösen veszélyeztetve vannak, mert ezek is meszesedés útján építik a vázukat, és ezekből lesz az, amit korallszirtnek látunk. A korallszirtek nem kevesebb, mint kétmillió tengeri fajnak adnak otthont, és forrásául szolgálnak a világ fejlődő országaiban kifogott halmennyiség egynegyedének.

A savasodás következményei jócskán túlmennek a tengeri élőlények meszesedésére gyakorolt hatáson. A savasabb víz jelentős hatást gyakorolhat egyes nem-meszesedő fajok, mint pl. a tintahal lélegzésére (11). Habár az óceán savasodásának a következményeit még nem határozták meg teljes mértékben, a becslések szerint ezeknek a „kék szén tárolóknak” évente hét százalékát veszítjük el - ez hétszerese az 50 évvel ezelőtti rátának.

Az erdőkhöz és a földhöz hasonlóan a tengeri ökoszisztémáknak is fontos szerepet kell játszaniuk a klímaváltozás elleni küzdelemben. Ha bármelyikük veszít, az katasztrofális lenne, ámbár még ma sem értjük pontosan, hogy az élet az óceán felszíne alatt milyen gyorsan változhat meg.

A tengereinkben megmaradt kevés hal üldözése

A túlhalászás a főbűnös abban, hogy tengereinkből hiányoznak a halak. Európában a kép nagyon sivárnak tűnik: az Atlanti óceán észak-keleti részén, a Balti és a Földközi tengerben tíz kereskedelmi állományból kilencet túlhalásznak. Ezek közül egyharmad esetében a túlhalászás olyan méreteket ölt, hogy az állomány már a reprodukciós képességének elvesztését kockáztatja.

Egyedül ebben az évtizedben az Európai Unióban a halzsákmány egyharmadával csökkent(12), amit az európai haltenyésztés képtelen volt kompenzálni. A világ egy főre jutó halfogyasztása 1973 óta megduplázódott, az európaiak átlagosan 21 kg halászati terméket fogyasztanak, ami kicsit felette van a világátlagnak (17 kg), de elmarad az USA, Kína és Kanada fogyasztása mögött, ami mintegy 25 kg. Az EU-n belül nagy a szóródás a romániai 4 kg/fő és a portugáliai 57 kg/fő között.

Az európai halkereslet kielégítése érdekében a halak mintegy kétharmad részét importálni kell(13). Az európaiak tehát hatást gyakorolnak a halállományra és a haltenyésztésre szerte a világon. Ma a fogyasztók, a feldolgozók és a kiskereskedők egyre jobban aggódnak a túlhalászás miatt és garanciákat követelnek arra vonatkozóan, hogy a hal, amit fogyasztanak és értékesítenek jól menedzselt és fenntartható halászatoktól érkezik. De ilyen bizonylatot nehéz az európai vizeiben található legtöbb halállományra vonatkozóan kiadni.

Európában a Közös halászati politika (14) új szemmel nézi a halászatot, szélesebb tengeri és környezeti perspektívából(15). Sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek az Európán kívüli halászatok ökológiai fenntarthatóságára és a természeti erőforrások felelősebb kezelésének és kiaknázásának szükségességére, anélkül, hogy jövőjüket tönkretennénk. Fontos lesz meglátni, hogy ez, a halászatok biztonságát elősegítő új megközelítés miként fog illeszkedni a meglévő nemzetközi rendbe, valamint a világ tengeri környezetének felmérésére irányuló rendszeres folyamatokhoz.

A tengeri környezet globális felmérése felé

2002-ben a Fenntartható fejlődés megvalósításának johannesburgi tervével kapcsolatban összehívott világ csúcsértekezlet témái között szerepeltek a halgazdálkodással kapcsolatos célok, beleértve a halállomány helyreállítását a maximális fenntartható szintre 2015-re. Az is szerepelt benne, hogy szükség van egy, az ENSZ felügyelete alá tartozó „rendszeres eljárásra” a tengeri környezet állapotára vonatkozó globális jelentések és felmérések kidolgozása céljából, beleértve a - jelenlegi és előrelátható - társadalmi-gazdasági szempontokat és a meglévő regionális felmérések alapul vételét.

Ez a fontos lépés elismerte az összehangolt nemzetközi törekvések szükségességét, hogy megőrizzük és kezeljük a globális köztulajdon fenntarthatóságát. Jelezte egy konkrét, cselekvésorientált folyamat kezdetét, ami biztosítani fogja, hogy az országok csatlakozzanak egy fenntartható, hosszú távú és célirányos törekvéshez.

Az Egyesült Nemzetek Szervezetésen Közgyűlése 2005-ben helybenhagyta a javaslatot (16) és 2009-ben elismerte a globális felmérés tudományos alapjain dolgozó szakértői csoport munkáját. Mint minden nemzetközi folyamat esetében azonban, a Globális jelentés és felmérés rendszeres folyamatának megvalósulása éveket vesz igénybe.(17)

11. "Our Endangered Oceans", Dr. Richard Moss, WWF

12 Eurostat, Európai Bizottság, a Bizottság munkadokumentuma „Reflexiók a Közös halászati politika további reformjával kapcsolatban”

13 Az Európai Bizottság statisztikái:http://ec.europa.eu/trade/creating-opportunities/economic-sectors/fisheries/statistics/#stats

14 Az európai uniós Szerződések a halászati gazdálkodást a Közösség egyik kizárólagos kompetenciájaként kezelik. Azért van ez így, mert a halak vándorlásuk során különböző országok felségvizeit érintik, és a halászok követték őket sokkal azelőtt, hogy a Kizárólagos Gazdasági Övezeteket kijelölték volna és megszületett volna a Közös halászati politika. 2009-ben a CEC közzétette a zöld könyvet, ami körvonalazza a változásokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az európai halászatokat érintő legkritikusabb problémák közül néhányat rendezni lehessen. A Közös halászati politika reformja (Reform of the Common Fisheries Policy, Brussels, 22.4.2009COM(2009)163 final).

15 Az Európa Parlament és a Tanács 2008/56/EK Irányelve (2008. június 17), ami létrehozta a tengeri környezeti politikával kapcsolatos közösségi tevékenységek keretrendszerét - Tengeri stratégiai keretrendszer irányelv (Marine Strategy Framework Directive) (OJ L 164, 25.6.2008).

16 A Közgyűlés 60/30 sz. határozata az óceánokról és a tengerjogról

17 A Közgyűlés 61. sz. határozata az óceánokról és a tengerjogról

Permalinks

Dokumentumhoz kapcsolódó lépések