Személyes eszközök

Értesítések
Get értesítések új jelentések és termékek. Gyakoriság: 3-4 email havonta.
Feliratkozások
Feliratkozás jelentések (nyomtatott és/vagy elektronikus formátumban) és negyedéves hírlevél.
Kövessen minket
Twitter ikon Twitter
Facebook ikon Facebook
YouTube ikon YouTube-csatorna
RSS logo RSS-hírcsatornák
Még többet

Write to us Write to us

For the public:


For media and journalists:

Contact EEA staff
Contact the web team
FAQ

Call us Call us

Reception:

Phone: (+45) 33 36 71 00
Fax: (+45) 33 36 71 99


következő
előző
tételek

Ugrás a tartalomhoz. | Ugrás a navigációhoz

Sound and independent information
on the environment

Ön itt áll: Főoldal / Témák / Éghajlatváltozás / Éghajlatváltozás

Éghajlatváltozás

Nyelv megváltoztatása
Az éghajlatváltozás folyamatban van: a hőmérséklet egyre emelkedik, a csapadék hullásának modellje állandóan változik, a gleccserek és a hótakarók olvadnak, a világ átlagos tengerszintje pedig emelkedik. Ezek a változások valószínűleg a jövőben is fennállnak majd, és a veszélyes helyzeteket, úgymint árvizeket és szárazságot okozó szélsőséges időjárási események gyakoribbá és hevesebbé válnak. A természetet, a gazdaságot és a mi egészségünket is befolyásoló hatások, valamint e tényezők sebezhetősége más-más mértékben érvényesülnek a különböző európai régiókban, területeken és gazdasági ágazatokban.

A 20. század közepén elkezdődött felmelegedés legfőbb oka valószínűsíthetően az üvegházhatású gázok (ÜHG) koncentrációjának az emberi tevékenységből eredő kibocsátások által okozott növekedése. A globális hőmérséklet körülbelül 0,8 ºC-kal emelkedett az elmúlt 150 évben, és az előrejelzések szerint továbbra is növekedni fog.

Az iparosodás előtti átlaghőmérséklethez mért +2 °C-os növekedés túllépése növeli a globális emberi és természeti rendszerekre nézve veszélyes változások előfordulását. Az Egyesült Nemzetek éghajlat-változási keretegyezménye célkitűzésként jelölte meg azt, hogy a globális átlaghőmérséklet növekedését az iparosodás előtti átlaghőmérséklethez képest +2 °C alatt maximalizálják.

Hogyan lehet mindezt elérni? A világ ÜHG-kibocsátását azonos szinten kell tartani ebben az évtizedben, és 2050-ig az 1990. évi szinthez képest 50%-kal csökkenteni kell azt. A fejlődő országok által tett szükséges erőfeszítések figyelembevételével az EU támogatja azt a célkitűzést, hogy 80%-kal csökkenti ÜHG-kibocsátását 2050-ig, így elérve a 95%-os szintet (az 1990. évi szinthez képest).

Valamilyen szintű éghajlatváltozás azonban elkerülhetetlen még akkor is, ha a kibocsátások csökkentésére irányuló szakpolitikák és erőfeszítések eredményesnek bizonyulnak, ezért olyan stratégiák és cselekvések is szükségesek, amelyek elősegítik az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodást.

Bevezetés

Hatások és sebezhetőség

Európában a legnagyobb hőmérséklet-növekedés Dél-Európában és az Északi-sarkon tapasztalható; a legnagyobb csapadékszint-csökkenés szintén Dél-Európára jellemző, míg az északi és az északnyugati tájakon növekedés észlelhető. Az előrejelzések szerinti gyakoribb és intenzívebb hőhullámok és árvizek, valamint az egyes fertőző betegségek és a pollenek eloszlásában történő változások negatív hatással vannak az emberi egészségre.

Az éghajlatváltozás további nyomást gyakorol az ökoszisztémákra, amelynek következtében több növény- és állatfaj is északabbra, valamint magasabb tájakra szorul vissza. Ez negatív hatást gyakorol a mezőgazdaságra, az erdészetre, az energiatermelésre, a turizmusra, valamint általánosságban az infrastruktúrára is.

Az éghajlatváltozás különösen veszélyezteti a következő európai régiókat:

  • Dél-Európa és a földközi-tengeri medence (a növekvő számú hőhullámok és a szárazság miatt);
  • hegyvidéki területek (az egyre olvadó hó- és jégtakaró miatt);
  • parti területek, delták és árterek (a tengerszint növekedése és az egyre hevesebb esőzések, árvizek és viharok miatt);
  • Európa legészakabbra található területei és az Északi-sark (a növekvő hőmérséklet és az olvadó jégtakaró miatt).

 

Az emberi tevékenységek által előidézett éghajlatváltozás okai

Az üvegházhatású gázok természetes folyamatok során és emberi tevékenységek következtében is keletkeznek. A légkörben előforduló legfontosabb természetes üvegházhatású gáz a vízpára. Az emberi tevékenységek következtében nagy mennyiségű egyéb típusú üvegházhatású gáz szabadul ki a légkörbe, így növekszik azok légköri koncentrációja, ami felerősíti az üvegházhatást és az éghajlat melegedését okozza.

Az emberi tevékenység során kibocsátott ÜHG fő forrásai a következők:

  • fosszilis tüzelőanyagok (szén, kőolaj és földgáz) égetése villamos energia termeléséhez, szállításhoz, ipari felhasználásra és háztartási felhasználásra (CO2);
  • mezőgazdasági (CH4) és földhasználati változások, például erdőirtás (CO2);
  • hulladéklerakó helyek használata (CH4);
  • ipari fluorozott gázok használata.

 Uniós szakpolitikák

Az Unióban számos kezdeményezés irányul az ÜHG-kibocsátás csökkentésére:

  • a Kiotói Jegyzőkönyv ratifikálása: ez 15 uniós tagállamot (az EU-15-öket) szólít fel arra, hogy az 1990. évi szinthez képest 8%-kal csökkentsék együttes kibocsátásukat a 2008-tól 2012-ig tartó időszakban;
  • berendezések és háztartási eszközök széles skálája energiahatékonyságának folyamatos javítása;
  • megújuló energiaforrások, például szél, napfény, víz és biomassza, valamint a bioüzemanyagokhoz hasonló megújuló szállítási tüzelőanyagok fokozott használatának előírása;
  • a szén-dioxid-leválasztási és föld alatti tárolási (CCS) technológia fejlesztésének elősegítése annak érdekében, hogy leválasszák és tárolják az erőművek és egyéb nagyméretű építmények által kibocsátott szén-dioxidot;
  • cselekvés az ipar által kibocsátott ÜHG csökkentése terén az EU legfontosabb eszközét jelentő európai kibocsátás-kereskedelmi rendszeren (EU ETS) keresztül,.

Az EU 2009. évi éghajlat-változási és energiacsomagja kötelező erejű jogi aktusokat tartalmaz a 2020-ig a „20-20-20” kezdeményezés keretében teljesítendő következő célkitűzések végrehajtását illetően: az EU ÜHG-kibocsátását az 1990. évi szinthez képest legalább 20%-kal kell csökkenteni, az EU energiafogyasztásának 20%-át megújuló energiaforrásokból kell előteremteni és a primerenergia-felhasználást az előrejelzések szerinti szinthez képest szintén 20%-kal kell csökkenteni.

Az EU továbbá általánosan érvényesíti az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást az uniós szakpolitikákban: 2013-ra egy olyan átfogó uniós alkalmazkodási stratégia lesz érvényben, amely erősíteni fogja Európa ellenálló képességét az éghajlatváltozással szemben. 2012-ben az EU egy új, az éghajlatváltozás hatásainak, valamint az éghajlatváltozással összefüggő sebezhetőségnek és alkalmazkodásnak szentelt információs rendszert indít.

További információ az éghajlat-változási szakpolitikáról

Az EEA cselekvései

Az Európát érintő éghajlatváltozásra vonatkozóan rendelkezésére álló információkkal az EEA az éghajlatváltozás mérsékléséről, az ahhoz való alkalmazkodásról szóló jogi aktusok Unióban való végrehajtását, az EU szakpolitikáinak értékelését, valamint az éghajlatváltozás mérséklését, az ahhoz való alkalmazkodást lehetővé tévő hosszú távú stratégiák kidolgozását segíti. Az EEA információi (adatok, mutatók, értékelések, előrejelzések) az éghajlatváltozás csökkentésére (az üvegházhatást kiváltó gázok kibocsátásában mutatkozó irányzatokra, az előrejelzésekre, a szakpolitikákra és az intézkedésekre), valamint az éghajlatváltozás hatásaira, az alkalmazkodást célzó európai cselekvésekre összpontosulnak. Az EEA ad otthont az éghajlatváltozás hatásaira vonatkozó adatok európai központjának, és 2012-től kezdődően szintén az EEA fogja irányítani az éghajlatváltozás hatásaival, a sebezhetőséggel és az alkalmazkodással foglalkozó uniós elszámolóházat.

Az EEA szorosan együttműködik az Európai Bizottsággal (Éghajlatpolitikai Főigazgatóság, Közös Kutatóközpont, Európai Közösségek Statisztikai Hivatala), Európa Levegő- és Éghajlat-változási Témaközpontjának (ETC/ACM) szakértőivel, Európa Éghajlat-változási Hatásokkal, Sebezhetőséggel és Alkalmazkodással Foglalkozó Témaközpontjának (ETC/CCA) szakértőivel, illetve az EEA-országokat összefogó hálózatával (Eionet).

A kulcsfontosságú tevékenységek és termékek közé tartoznak a következők:

  • az Európai Unió üvegházhatást okozó gázokról évente kiadott nyilvántartása;
  • az EU és az európai országok által a kiotói és a 2020. évig kitűzött célok felé tett előrehaladás éves értékelése;
  • az éghajlat-változási és a levegőminőségi szakpolitikák közös előnyeinek elemzése;
  • az éghajlatváltozás Európára gyakorolt hatásainak értékelése;
  • az éghajlat-változási és ágazati alkalmazkodási kérdések elemzése, ideértve az országok alkalmazkodásra irányuló cselekvéseinek áttekintését is;
  • meghatározott régiók éghajlatváltozással szembeni érzékenységének elemzése.

Az EEA az üvegházhatású gázok kibocsátására és az éghajlatváltozás hatásaira, a sebezhetőségre és az alkalmazkodásra vonatkozó adatok európai központja, és 2012-től kezdődően szintén az EEA fogja irányítani az éghajlatváltozás hatásaival, a sebezhetőséggel és az alkalmazkodással foglalkozó uniós elszámolóházat.

További információ az EEA cselekvéseiről

Kapcsolódó linkek

Geographical coverage

[+] Show Map

Dokumentumhoz kapcsolódó lépések

Megjegyzések, vélemények

Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA)
Kongens Nytorv 6
1050 Copenhagen K
Dánia
Telefon +45 3336 7100