Személyes eszközök

Értesítések
Get értesítések új jelentések és termékek. Gyakoriság: 3-4 email havonta.
Feliratkozások
Feliratkozás jelentések (nyomtatott és/vagy elektronikus formátumban) és negyedéves hírlevél.
Kövessen minket
Twitter ikon Twitter
Facebook ikon Facebook
YouTube ikon YouTube-csatorna
RSS logo RSS-hírcsatornák
Még többet

Write to us Write to us

For the public:


For media and journalists:

Contact EEA staff
Contact the web team
FAQ

Call us Call us

Reception:

Phone: (+45) 33 36 71 00
Fax: (+45) 33 36 71 99


következő
előző
tételek

Ugrás a tartalomhoz. | Ugrás a navigációhoz

Sound and independent information
on the environment

Ön itt áll: Főoldal / Cikkek / A víz, amit megeszünk – a mezőgazdasági öntözés miatti súlyos teher

A víz, amit megeszünk – a mezőgazdasági öntözés miatti súlyos teher

Nyelv megváltoztatása
Topics: , , ,
A mezőgazdaság súlyos és egyre növekvő, vízhiánnyal és az ökoszisztémák károsításával fenyegető terhet ró Európa vízkészleteire. A fenntartható vízfelhasználás eléréséhez a mezőgazdasági termelők számára megfelelő árösztönzést, tanácsadást és segítségnyújtást kell biztosítani.

 Image © Griszka Niewiadomski/Stock.xchng

Az élelmiszer elválaszthatatlanul kapcsolódik az emberi jóléthez. Amellett, hogy a jó egészséghez jó élelmiszerre van szükség, valamint, hogy örömet lelünk az étkezésben, a mezőgazdasági termelés alapvető szerepet játszik az egyéni létfenntartás és a szélesebb értelemben vett gazdaság támogatásában.

Az élelmiszer-termeléshez azonban rengeteg vízre is szükség van, amely szintén alapvető erőforrás. A mezőgazdaság Európában a kivett vízmennyiség 24%-áért felelős, és bár ez az energiatermelésben felhasznált, hűtésre kivett víz 44%-os arányával szemben nem hangzik túl soknak, a víztartalékokra gyakorolt hatása jóval nagyobb. Miközben a hűtővíz szinte teljes egészében visszakerül a víztestbe, a mezőgazdaság esetében ez az arány gyakran éppen hogy csak eléri az egyharmadot.

Ezenkívül a mezőgazdasági vízfelhasználás egyenetlenül oszlik el. Egyes dél-európai régiókban a mezőgazdaság felelős a kivett vízmennyiség több mint 80%-áért. A kivételi csúcsértékek nyáron jelentkeznek, amikor kevesebb víz áll rendelkezésre, és ez fokozza a káros hatásokat.

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) legutóbbi, a Vízkészletek Európa-szerte – a vízhiány és az aszály jelentette kihívás leküzdése című jelentése a túlzott vízkivétel súlyos hatásait írja le. A készletek túlzott kiaknázása növeli a száraz időszakok alatt kialakuló súlyos vízhiányok valószínűségét. Ezenkívül rosszabb vízminőséget is jelent (mivel a szennyező anyagok hígítása alacsonyabb) és a tengermelléki régiókban növeli a sós víz talajvízbe való bekerülésének kockázatát. A folyók és a tavak ökoszisztémái is súlyosan, a növények és az állatok károsodásával vagy pusztulásával járóan sérülhetnek, ha csökken a vízszint, vagy bekövetkezik a teljes kiszáradás.

A következmények számos európai régióban szemmel láthatóak. Például:

  • a törökországi Konya-medencében az öntözés céljára való kivétel – amelynek nagy része illegálisan fúrt kutakból származott – nagymértékben csökkentette az ország második legnagyobb tavának, a Tuz-tónak a felületét;
  • a görögországi Argolid-síkság területén a sós víz beszivárgásából eredő kloridszennyezésről megégett levelek és levélvesztés tanúskodnak; a fúrt kutak kiszáradtak vagy a túlzott sótartalom miatt használhatatlanok;
  • Cipruson a 2008-as súlyos vízhiány szükségessé tette a víz tartályhajókkal való behozatalát, a háztartások vízellátásának korlátozását és az árak jelentős emelését.

Hibás kezdeményezések

A mezőgazdasági vízfelhasználás Európa egyes részein kétségkívül nem fenntartható, amely azt jelzi, hogy a szabályozási és árrendszerek nem tudták hatékonyan kezelni a keresletet.

A mezőgazdasági termelők a termelékenység-növelés miatt intenzív vízfelhasználású öntözési módszerekre álltak át. Spanyolországban például az öntözött mezőgazdasági terület 14%-a adja a teljes mezőgazdasági termelés több mint 60%-át.

Az a helyzet azonban, hogy a mezőgazdasági termelők csak akkor öntöznek, ha a megnövekedett hozam meghaladja az öntözőrendszerek telepítési költségét és a nagy mennyiségű vízelvonás költségét. E tekintetben a nemzeti és az európai politikák nem megfelelő kezdeményezéseket eredményeztek. A mezőgazdasági termelők ritkán fizetik meg a nagy, állami kezelésben lévő öntözőrendszerek teljes készlet- és környezeti költségét (különösen ha a jogszabályok által előírt és korlátozott vízkivételt ténylegesen nem alkalmazzák). Ezenkívül a legutóbbi reformokig az uniós támogatások gyakran ösztönözték az intenzív vízfelhasználású művelést.

Az ebből eredő vízfelhasználás ijesztő méreteket ölthet. A WWF négy növényi termék 2004-es öntözését elemezte Spanyolországban, és megállapította, hogy közel 1 milliárd m3 vizet az uniós kontingensek feletti többlet előállítására használtak fel. Ez több mint 16 millió ember háztartási fogyasztásának felel meg.

Az éghajlatváltozás valószínűleg súlyosbítja a helyzetet. Egyrészt a forróbb, szárazabb nyarak növelik a vízkészletekre nehezedő nyomást. Másrészt az EU és tagállamai kötelezettséget vállaltak, hogy 2020-ig a bioüzemanyagoknak kell kitenniük a közlekedésben használt üzemanyagok 10%-át. Ha a jelenlegi első generációs energianövények felhasználásával a bioenergia iránti növekvő kereslet bekövetkezik, a mezőgazdasági vízfelhasználás emelkedni fog.

Hogyan tovább?

Európa egyes részein a mezőgazdasági öntözés a helyi és a nemzeti gazdaság szempontjából központi kérdést jelent. Egyes területeken az öntözés megszűnése a földterületek termelésből való kivonásához és komoly gazdasági nehézségekhez vezethet. A mezőgazdasági vízfelhasználást ezért hatékonyabbá kell tenni nemcsak az öntözéshez szükséges elegendő víz biztosítása érdekében, hanem a helyi lakosság, az egészséges környezet és más gazdasági ágazatok érdekében is.

A vízfelhasználás szintjét leginkább a vízre vonatkozó árképzés befolyásolja, amely egyensúlyt teremt a társadalom gazdasági, környezeti és társadalmi célkitűzései között. A kutatások azt mutatják, hogy amennyiben az árak a valódi költségeket tükrözik, az illegális vízkivételt ténylegesen ellenőrzik és a vizet a mennyiség alapján kell fizetni, a mezőgazdasági termelők csökkenteni fogják az öntözést, illetve a víz hatékony felhasználását növelő módszereket fognak alkalmazni. A nemzeti és az uniós támogatások tovább ösztönözhetik a víztakarékos technológiák alkalmazását.

Az ösztönzők bevezetésével a mezőgazdasági termelők a vízfelhasználás csökkentése vonatkozásában számos technológia, gyakorlat és növényi kultúra között választhatnak. Ebben a vonatkozásban a kormányok annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termelők megismerjék a lehetőségeket, a tájékoztatás, tanácsadás és képzés nyújtásával, valamint további kutatások támogatásával itt is alapvető szerepet játszanak. Különös gondot kell fordítani annak biztosítására, hogy az energianövényeknek a bioüzemanyagokkal kapcsolatos célok elérése érdekében való bevezetése inkább a mezőgazdaságban felhasznált víz iránti kereslet csökkenését, mint annak emelkedését szolgálja.

Végül a kereslet csökkenésére irányuló erőfeszítések kiaknázását követően a gazdaságok az alternatív ellátási lehetőségekből származó előnyöket is kihasználhatják. Cipruson és Spanyolországban például a kezelt szennyvizet biztató eredményekkel használják növényi kultúrák öntözésére.

Geographical coverage

[+] Show Map

Dokumentumhoz kapcsolódó lépések

Megjegyzések, vélemények

Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA)
Kongens Nytorv 6
1050 Copenhagen K
Dánia
Telefon +45 3336 7100