Gondoljon a környezetre, csak akkor nyomtassa ki ezt az oldalt, ha feltétlenül szükséges. Egy kis lépés is nagy változást hozhat, ha emberek milliói teszik azt!
Article
A világ gyapottermesztőinek 99%-a a fejlődő országokban él. Ez azt jelenti, hogy a növényvédő szereket olyan területeken alkalmazzák, ahol az írástudatlanság magas és a biztonsági tudatosság alacsony, ami egyaránt veszélyt jelent a környezet és az emberek számára.
Steve Trent, az Environmental Justice Foundation igazgatója
A világon több mint egymilliárd ember él „mélyszegénységben”, azaz — a Világbank meghatározása szerint — naponta kevesebb mint 1,25 amerikai dollárból. Noha az elmúlt 30 évben jelentősen csökkent a szegénységben élők száma a világ népességéhez viszonyítva, számos országban — elsősorban Afrikában — küzdenek a helyzet javításáért.
Ezekben az országokban a gazdasági tevékenység gyakran a természeti erőforrások — mezőgazdasági termesztés, erdőgazdálkodás, bányászat stb. révén történő — kiaknázására összpontosít. Következésképpen, a gyorsan növekedő népesség szükségleteinek kielégítése céljából a gazdasági növekedés fellendítésére irányuló erőfeszítések gyakran jelentős terheket rónak az ökoszisztémákra.
A gyapothoz hasonló erőforrásokat gyakran fejlődő országokban termesztik vagy vonják ki, majd Európához hasonló gazdagabb régiókba exportálják. Emiatt az iparosodott világban élő fogyasztók fontos szerepet töltenek be: segíthetnek az egymilliárd legszegényebb embert kiemelni a szegénységből, ugyanakkor a természeti rendszerek — amelyektől függenek — károsításával meg is akadályozhatják a lehetőségeiket.
Burkina Fasóban — egy szárazsággal küzdő, tengerpart nélküli és igen szegény ország a Szahara déli peremén — a gyapot jelentős üzletet jelent. Sőt, hatalmas üzletet jelent. A termelékenység elmúlt években bekövetkezett gyors növekedése miatt Burkina Faso mára Afrika legnagyobb gyapottermesztő országa lett. 2007-ben a régióban „fehér aranyként” ismert gyapotból származik Burkina exportbevételének 85 %-a, illetve a gazdasági teljesítmény 12 %-a.
Kulcsfontosságú tény, hogy a gyapottermesztésből származó bevétel széles körben oszlik el. A munkaerő 15–20 %-a dolgozik az ágazatban és közvetlenül a gyapottermesztésből származik mintegy 1,5–2 millió ember jövedelme. Az elmúlt évtizedben a gyapottermesztés volt a gazdaság egyik legfontosabb hajtóereje, és az abból származó adóbevételekből finanszíroztak olyan területeket, mint például az egészségügy vagy az oktatás.
Burkina Faso polgárai tisztában vannak a gyapottermesztés előnyeivel. Gyakran nincsenek tisztában azonban a költségekkel.
A lakosság negyede nem fér hozzá biztonságos ivóvízhez. Ezek több mint 80 %-a önellátó mezőgazdasági termelő, akik alapvető élelmiszer és menedék iránti szükségleteik kielégítésére használnának vizet. A Mezőgazdasági Világszervezet szerint a vízforrások iránti éves kereslet 10–22 %-kal haladja meg a rendelkezésre álló források mennyiségét.
A fentiek fényében a gyapottermesztés elmúlt években tapasztalt jelentős növekedése igen kockázatosnak tűnik. A gyapot sok vizet igénylő termény — a szárazabb hónapokban öntözést igényel, és sokkal több vizet fogyaszt el, mint más, széles körben termesztett termények.
A gyapottermesztési célú vízfelhasználás érdekében a vizet más lehetséges felhasználási céloktól kell elterelni. A termények jelentős részét exportálják, azaz hatalmas mennyiségű vizet fordítanak a tengerentúli fogyasztók szükségleteinek kielégítésére. Ezt a folyamatot nevezik a „virtuális víz” kivitelének.
A Burkina Fasóban termesztett gyapot felét Kínába viszik és fonógyárak részére értékesítik, ahonnan a gyapot a világpiacra termelő ruhagyárakba kerül. Az ellátási lánc végén található fogyasztók a gyapotból készült termékeken keresztül ténylegesen jelentős mennyiségű vizet importálnak — gyakran a világ sokkal szárazabb részeiből. A gyapot esetében egy tanulmány kimutatta, hogy Európa vízlábnyomának 84 %-a Európán kívül található.
A Burkina Fasóhoz hasonló száraz országok számára rendes esetben ésszerűbb lenne vízigényes termékek kivitele helyett behozni azokat. A „virtuális víz” kivitele végső soron azt jelentheti, hogy nem marad elegendő víz a helyi lakosok és ökoszisztémák számára. A fentiek alapján csak az összes költség és haszon egyéb célú felhasználásokhoz viszonyított értékelés alapján lehet eldönteni, hogy Burkina Faso esetében jó ötlet-e a vizet gyapottermesztésre felhasználni. A virtuális víz koncepciója önmagában nem képes megmondani azt, hogy hogyan lehetne a legjobban kezelni a vizet, még akkor sem, ha igen hasznos információkkal szolgál termelésünk és fogyasztási döntéseink hatására vonatkozóan.
A vízlábnyom és a virtuális víz koncepciók segítenek megérteni az általunk elfogyasztott víz mennyiségét.
A vízlábnyom azt az ivóvízmennyiséget jelenti, amelyet az egyének vagy közösségek által elfogyasztott áruk és szolgáltatások előállításához használunk, vagy amelyet valamely vállalkozás előállít. A vízlábnyom három elemből áll. A kék vízlábnyom az áruk és szolgáltatások előállításához felhasznált felszíni és felszín alatti vizek mennyiségét jelenti. A zöld vízlábnyom a termelés során felhasznált csapadékvizet jelenti. A szürke vízlábnyom pedig a termelés során keletkező szennyvizet jelenti.
Az áruk és szolgáltatások exportja „virtuális víz” — azaz az adott áru vagy szolgáltatás előállítása során felhasznált víz — kivitelével is jár. Virtuális vízkivitel akkor következik be, amikor az adott árut vagy szolgáltatást a víz kinyerésének helye szerinti vízgyűjtő területen kívül fogyasztják el.
Az importáló országok vagy területek esetében „virtuális víz” behozatala lehetővé teszi a helyi vízforrások más célú felhasználását, ami igen hasznos lehet vízben szegény országok számára. Sajnálatos módon számos virtuális vizet exportáló ország egyúttal vízben szegény, azonban a mezőgazdaságnak kedvező napsütéses éghajlattal rendelkező ország. E szűkös vízforrással rendelkező országokban a virtuális víz kivitele további terhelést jelent a vízforrások számára és gyakran társadalmi és gazdasági költségekkel is jár, hiszen nem marad elegendő víz más tevékenységek és szükségletek kielégítése számára.
Forrás: Water Footprint Network
Burkina Fasóban nem a vízfogyasztás a gyapottermesztéssel összefüggő egyetlen aggály. A gyapottermesztéshez általában igen jelentős mennyiségű növényvédő szert kell felhasználni. A világon felhasznált összes növényvédő szer 16 %-át alkalmazzák gyapottermesztés során, noha a világszerte megművelt földterület csupán 3 %-án termesztenek gyapotot.
A következmények súlyosak lehetnek a helyi lakosokra és ökoszisztémákra nézve. Mivel azonban a növényvédő szereket használó emberek nem érzik a szerek valamennyi hatását — talán nincsenek is tisztában azokkal –, azok nem jelennek meg a maguk teljességében a döntéshozataluk során. Fontos lehet ezért oktatást és tájékoztatást nyújtani a helyi termelők részére a növényvédő szerekkel és azok hatásaival kapcsolatban.
A víz nem az egyetlen felhasznált erőforrás. A föld szintén alapvető fontosságú. A földet — mint a legtöbb más helyen — Burkina Fasóban is különféle célokra lehet felhasználni. A helyiek vajon akkor élvezik-e a legnagyobb jólétet, ha a földet gyapottermesztésre használják?
Modachirou Inoussa már nyolcéves korában a szüleivel dolgozott a gyapotföldeken. 2000. július 29-én Modachirou keményen dolgozott, megszomjazott, és hazaszaladt, hogy igyon valamit. Útközben talált egy üres dobozt, amivel vizet mert egy árokból. Aznap este nem ment haza. A keresésére indult falu egy üres Callisulfan-üveg mellett találta meg a holttestét.
Endoszulfán-mérgezés Nyugat-Afrikában, az esetet a PAN UK jelentette (2006)
A kérdés egyáltalán nem öncélú. Burkina Fasóban az erdős területek nagysága — részben a növekvő mezőgazdaság miatt — 18 %-kal csökkent az 1990 és 2010 közötti időszakban, a csökkenés üteme pedig folyamatosan gyorsul. A Burkina Fasó-i erdőtulajdonosok sokszor inkább a gyapottermesztést választják, mivel több pénzre tehetnek szert, ha a fákat kivágják és eladják (vagy tüzelőanyagként használják fel), a földet pedig megművelik, mintha megőriznék az erdőt. Ez viszont nem feltétlenül szerencsés Burkina Faso — és annak lakosai, ökoszisztémái — számára.
Az erdő a fa puszta értékénél messze több hozadékot biztosít a közel és távol élő emberek számára egyaránt. Ezek biztosítják a biológiai sokféleséghez szükséges élőhelyeket, megakadályozzák a talajeróziót, elnyelik a szén-dioxidot, kikapcsolódási lehetőséget biztosítanak és így tovább. Ha a társadalom egésze határozna a föld felhasználásának módjáról — és a döntést a különböző lehetőségekkel összefüggő költségek és előnyök teljes körű értékelésére alapozhatná —, valószínűleg nem merítene ki minden vizet és földet kizárólag gyapottermesztéssel.
Az egyének és a társadalom társadalom vonatkozásában felmerülő költségek és haszon különbség tehát létfontosságú kérdés.
A kulcsfontosságú kérdések — mennyi vizet, növényvédő szert és földet használjanak fel gyapottermesztésre — megválaszolásakor a mezőgazdasági termelők világszerte a relatív költségek és haszon alapján döntenek. Míg azonban a termelők maradéktalanul élvezhetik a gyapot értékesítéséből származó előnyöket, rendszerint nem ők viselnek minden költséget. A növényvédő szerek vásárlásával összefüggő költségek, például sokszor elenyészőek a növényvédő szerek használatával összefüggő egészségügyi költségekhez képest. A költségeket tehát más emberekre — többek között a jövő generációira — hárítják át.
A nehézségek oka, hogy a mezőgazdasági termelők — mint sokan mások — leggyakrabban saját érdekeik alapján hoznak döntéseket. E torzulást pedig a világpiacok tovább gördítik. A kereskedők, ruhagyártók és — végső soron — a fogyasztók által fizetett árak nem tükrözik megfelelően az erőforrások felhasználásával és az áruk előállításával összefüggő költségeket és hasznokat.
Ez igen komoly problémát jelent. A világ legtöbb részében az emberek döntéseit a piacok és az árak vezérlik, ezért nem hozhatunk helyes döntéseket, ha az árak pontatlan képet tárnak elénk a termelés és a fogyasztás hatásairól. A történelem tanulságai szerint a piacok igen hatékony mechanizmusként befolyásolhatják az erőforrás-használatra, termelésre és a jólét maximalizálására vonatkozó döntéseinket. A pontatlan árak azonban a piacok kudarcát vonják maguk után.
Mit tehetünk ilyen helyzetben? A piaci kudarcokat állami fellépéssel bizonyos mértékben helyre lehet hozni. Az államok a víz és a növényvédő szerek használatára vonatkozó szabályokat vezethetnek be és adókat vethetnek ki, a mérsékelt használatra és kevésbé ártalmas lehetőségek igénybevételére ösztönözve a mezőgazdasági termelőket. Másfelől megközelítve a kérdést, az államok úgy is megszervezhetik az erdőtulajdonosoknak járó kifizetéseket, hogy azok tükrözzék az erdők által a társadalom számára nemzeti és nemzetközi szinten nyújtott előnyöket, ekként pedig alternatív jövedelemforrásokkal szolgáljanak. A megoldáshoz vezető utat az egyén és az egész társadalom ösztönzőinek összhangba hozása jelentheti.
Fontos továbbá információkkal szolgálni a fogyasztók számára az árakban megjelenő tájékoztatás kiegészítése érdekében. Számos országban egyre több címke tájékoztat bennünket az adott termék előállításának módjáról, a különböző érdekcsoportok pedig tájékoztató kampányok révén növelik a tudatosságot és a problémák ismeretét. Sokan hajlandóak lennénk többet fizetni vagy kevesebbet fogyasztani, ha tisztában lennénk a döntéseink hatásaival.
Bizonyos esetekben az államoknak többet kell tenniük a piacok kiigazításánál és érdemben korlátozniuk kell a piacok erőforrás-elosztó szerepét. Az embereknek és ökoszisztémáknak egyaránt vízre van szükségük a túléléshez és a gyarapodáshoz. Sokak álláspontja szerint az embereknek joguk van az iváshoz, táplálkozáshoz és tisztálkodáshoz szükséges mennyiségű vízhez, valamint az egészséges környezethez. Elképzelhető tehát, hogy a kormányok kötelesek lehetnek biztosítani e szükségletek kielégítését, mielőtt a fennmaradó mennyiséget a piacra vinnék.
Burkina Fasóban a kormány és nemzetközi partnerei a biztonságos ivóvízhez való hozzáférés iránti alapvető szükséglet kielégítésére összpontosítanak. Noha erőfeszítéseik a lakosság negyede tekintetében még nem váltak valósággá, a helyzet sokat fejlődött a 20 évvel ezelőtti helyzethez képest, amikor a lakosság 60 %-a nem rendelkezett ilyen hozzáféréssel.
Világszerte erőfeszítéseket tesznek a nyílt piacok kiigazítására és korlátozására, miközben kiaknázzák azok előnyeit. Ma azonban a piaci árak még sokszor félrevezető információt nyújtanak — következésképpen a gyártók és a fogyasztók döntései egyaránt hibásak.
Vajon termesztenének-e gyapotot Burkina Fasóban, ha a piacok megfelelően működnének és az árak helyesen tükröznék tetteink minden költségét és hozadékát?
Bár nem tudhatjuk biztosan — valószínűleg termesztenének. A Burkina Fasóhoz hasonló rendkívül szegény, tengerparttal nem rendelkező és szűkös erőforrásokkal rendelkező országokban nem könnyű a gyarapodáshoz vezető útra lépni. A gyapotágazat legalább figyelemre méltó jövedelmeket kínál, valamint megteremtheti a gazdasági fejlődéshez és az életszínvonal emeléséhez szükséges feltételeket.
A gyapottermesztés folytatása azonban nem kell, hogy további vízhasználattal és jelentős mennyiségű növényvédő szer használatával járó termesztési technikákkal járjon. A szerves gyapottermesztéshez hasonló alternatív módszerek csökkenthetik a vízhasználat mértékét, a növényvédő szerek használatát pedig teljesen felszámolhatják. A szerves gyapot termesztése magasabb közvetlen költségekkel jár — azaz a fogyasztóknak magasabb árat kellene fizetniük a gyapotból készült termékekért —, e költségeket azonban messze meghaladja a gyapottermesztőkre és közösségeikre hárított közvetett költségek csökkenése.
A politikai döntéshozók természetesen szerepet játszanak a piacok megfelelő működésének előmozdításában, hogy az árakban kifejeződő jelzések a fenntartható döntéshozatalt támogató ösztönzőket nyújtsanak. E feladatot azonban nem csak a politikai döntéshozók láthatják el, a tájékozott polgárok is hozzájárulhatnak a változások eléréséhez.
Az ellátási láncok globális kiterjedtsége következtében az európai gyártók, kiskereskedők és fogyasztók döntései jelentős hatást gyakorolhatnak a Burkina Fasóhoz hasonlóan távoli országok népeinek jólétére. E hatások körébe tartozik a munkahelyek teremtése, a jövedelmek emelkedése; döntéseink ugyanakkor ösztönözhetik a vízforrások túlzott kiaknázását, illetve a helyi lakosok és ökoszisztémák mérgezését is.
Végső soron a fogyasztók döntenek. Ahogyan a politikai döntéshozók az árak befolyásolásával a fogyasztási szokásainkra vonatkozó iránymutatást adhatnak, a fogyasztók például a fenntartható gyapottermesztés elvárásával küldhetnek jelzéseket a gyártók felé. Érdemes elgondolkozni a fentieken, amikor legközelebb boltba megyünk farmert vásárolni.
For references, please go to https://www.eea.europa.eu/hu/jelzesek/jelzesek-2012/cikkek/az-arak-201ehelyes201d-kialakitasa or scan the QR code.
PDF generated on 2023. március 27., 21:48
Engineered by: EEA Web csapat
Software updated on 12 March 2023 21:56 from version 23.1.28
Software version: EEA Plone KGS 23.3.11
Dokumentumhoz kapcsolódó lépések
Ossza meg másokkal