Városiasodott világ

Szeptember vége van, és a legutóbbi monszunesők komoly károkat okoztak Újdelhiben. Az indiai fővárosban 30 fok feletti forróság és magas páratartalom uralkodik. Az eső elállt ugyan, de mindenütt víz van. Épp nemrég erősítették meg, hogy a szúnyogok terjesztette dengue-láz felütötte fejét a városban.

A város északkeleti részén található, Jamúna Pushta vagy „Jamúna töltés” néven ismert illegális település általában mérföldeken át terjeszkedik a hatalmas folyó mindkét partján lévő ártérben. Most az árterek maguk is teljes egészében víz alatt állnak. Az emberek áradata már most ellepte az autópályát, amint a nyomornegyed több tízezer lakója hagyja el a folyó mentén felállított viskókat és keres menedéket.

A közösségek a megmaradt értéktárgyaikkal az autópályán vernek tábort, karnyújtásnyira Delhi másik zúgó áradatától, az autóforgalomtól. Egy lepedőbe bugyolált, apró csecsemő alszik a kemény betonon, néhány méterre az úttesttől. Egy tizenéves lány nagy gondossággal fésüli hosszú, fekete haját az otthonául szolgáló műanyag lemezek alatt. Egy másik épp üzenetet ír a mobiltelefonján, miközben ivóvízzel tölt meg egy edényt egy vízszállító autónál.

Globális megatrendek az út szélén

Ha a globalizációra gondolunk, ritkán jutnak eszünkbe a nyomornegyedek. Jamúna Pushta lakói azonban egy globális jelenség szereplői. Több milliárd ember gyűlik össze a városainkban, hátrahagyva a földeket és a vidéket. A történelem során először fordul elő, hogy a világ népességének több mint 50%‑a városi területeken él. 2050-re feltehetően körülbelül 70%-unk lesz városlakó, míg 1950‑ben ez az arány 30% alatt volt (UNDESA, 2010).

A városok ezenkívül a történelem során soha nem látott méretekre nőtték ki magukat. Az óriásvárosok világszerte növekvő száma roppant megterhelést jelent a természeti erőforrásokat nyújtó támogató rendszereikre. A kis- és közepes méretű városok még gyorsabb növekedésének, a környezet szempontjából, végső soron még ennél is nagyobb jelentősége lehet.

A városokban koncentrálódnak a befektetési és foglalkoztatási lehetőségek, és ezáltal azok elősegítik a gazdasági növekedést és a nagyobb termelékenységet. Jobban fizető állásokat kínálnak, valamint áruk, szolgáltatások és létesítmények szélesebb köréhez való hozzáférést, továbbá jobb egészséget, műveltséget és életminőséget biztosítanak. Ezek a lehetőségek arra ösztönzik a vidéki lakosságot, hogy a városi területeken keressen jobb életkörülményeket és magasabb jövedelmet.

Erős kormányzás nélkül azonban a gyors városiasodás súlyos környezeti kihívásokat teremthet azáltal, hogy növeli mind a fogyasztást, mind a városi szegénységet.

Az ENSZ Emberi Települések Programjának (UN-Habitat) statisztikái arra engednek következtetni, hogy a világon 1,1 milliárd ember él városi nyomornegyedekben. A népesség folytatódó növekedése következtében világszerte egyre több ember költözik városi területekre, és ez a tendencia a jövőben is folytatódni fog.

Miközben a súlyosan rászoruló lakosság nagy része továbbra is vidéki területeken él, ma már jelentős és egyre növekvő hányadukat találjuk meg a városokban is, bár a pontos számukat egyesek szerint a hivatalos statisztikák alaposan alulbecsülik. A lényeg, hogy a városi szegények aránya számos fejlődő országban gyorsabban nő, mint a városi lakosság általános növekedési rátája.

A jövő tervezése

A városok is ökoszisztémák: nyitott és dinamikus rendszerek, amelyek anyagot és energiát fogyasztanak, alakítanak át és bocsátanak ki. Fejlődnek és alkalmazkodnak, az emberek alakítják őket, és kölcsönhatásban vannak más ökoszisztémákkal. Éppen ezért úgy kell azokat kezelni, mint bármilyen más ökoszisztémát.

A várostervezés, az építészet, a közlekedés és a tervezés újragondolása révén képesek lehetünk a városainkat és városi tájainkat az éghajlatváltozás csökkentésének (pl. fenntartható közlekedés, tiszta energia és alacsony fogyasztás) és az alkalmazkodásnak (pl. úszó házak, függőleges kertek) az élvonalába állítani. A jobb várostervezés ezenkívül a csendes, biztonságos, tiszta és zöld városi élettér kialakítása által javítani fogja az általános életminőséget. Az új technológiák és zöld építészet piacának ösztönzése útján továbbá új munkalehetőségeket is teremt.

Az emberek és tevékenységek nagy koncentrációja következtében a városok fontosak. Problémáikat nem lehet kizárólag helyi szinten megoldani. A szakpolitikák jobb integrációjára és újfajta kormányzásra van szükség, amely szorosabb partnerséget és koordinációt foglal magában helyi, nemzeti és regionális szinten egyaránt. A hatékony, összehangolt szakpolitika valójában kulcskérdés összefonódott világunkban.