Szemtanú: a Chance nevű fiú

Öt évvel ezelőtt a területet dzsungel borította. Jelenleg mintegy 20 000 ember végzi itt az ásványok hordását és bányászatát. Távolról jönnek ide, a pénzkeresés álmát dédelgetve. A megélhetési költségek azonban a fegyveres csoportok által követelt, nem hivatalos adók miatt olyan magasak, hogy az ide érkező emberek többsége nem engedheti meg magának, hogy elmenjen. Több száz ilyen bánya található szerte Kelet-Kongóban. A becslések szerint Bisie önmagában 70 millió dollár értékű ásványt termel évente.

A felszínre hozott ásványokat városokba, például Ndjingalába, Osakariba és Mubiba hordják. A hordárok két nap alatt teszik meg gyalog a 90 kilométeres utat, miközben egyenként 50 kilogrammot cipelnek. Minden nap 600 hordár hagyja el az erdőt összesen 30 tonnányi ásvánnyal.

A Bisie-ben bányászott kassziteritet közvetítők vásárolják fel, akik kapcsolatban állnak az exportőrökkel és a nemzetközi kereskedőkkel, akik aztán a nyílt piacon értékesítik tovább az ércet az öntödéknek. Az öntödékben az ónt finomítják, majd pedig vagy közvetlenül a forrasztóón-gyártóknak, vagy a nemzetközi fémtőzsdéken keresztül értékesítik. A forrasztóónt végül a gyártóknak adják el, akik elektronikai készülékek gyártásához használják.

„Amikor először másztam le a gödörbe, nem tudtam sokáig lenn maradni. Nem szoktam még hozzá a forrósághoz, ezért csak két órát tudtam elviselni odalenn. Újra meg újra le kellett mennem, dolgoztam egy csomót, és aztán megint fel kellett jönnöm.
Nagyon meleg volt és nem bírtam. Egy mészárlás közepette megszöktem a bisie-i bányából. Az álmomat azonban nem sikerült megvalósítanom, ezért most hazatértem, hogy befejezzem az iskolát.“

A Természetvédelmi Világalap (WWF) a Kongói Demokratikus Köztársaságot (KDK) a biológiai sokféleség egyik legfontosabb központjának tartja a világon. A WWF szerint a kihívás az, hogy megőrizzük Kongó erdeit, az azokban élő fajokat és a láperdőkben megkötött szenet, miközben javítjuk a kongói emberek életminőségét.

Ez világméretű kihívás. Az ENSZ millenniumi fejlesztési célokról szóló, 2005-ös jelentése szerint „a globalizáció számos előnye ellenére a világon élő 2,8 milliárd munkás csaknem fele még ma is napi 2 dollárnál kevesebből él. Közülük több mint 500 millióan fele ennyiből tartják el magukat.” A jelentés azzal folytatja, hogy „a szegénység csökkentéséhez több munkahelyre és hatékonyabb foglalkoztatásra lesz szükség.”

A Jelzések e szakaszának szövege részben a Frank Piasecki Poulsen rendezésében készült, „Blood in the Mobile” (Vér a mobilban) című dokumentumfilmen alapul. A Kongóról készült fényképek szerzői joga Mark Craemer tulajdonát képezi.