Fenntarthatatlan fogyasztás

'A füst késő este kezdte elborítani a gazdaságot. Nem nézett ki jól. A hamu úgy hullott alá, mintha hó lett volna' – emlékszik vissza Guðni Þorvaldsson, aki családi gazdaságukat Izland déli részén, az Eyjafjallajökull vulkántól mindössze 8 kilométerre gondozza. 'A birkákat, a bárányokat és a lovak egy részét fedett helyre kellett vinnünk. A birkákat háromóránként ellenőrizni kellett, mert épp ellési időszak volt. Minden szürke volt. A legnagyobb hamudarabok a 3 centimétert is elérték. A lábnyomaim megmaradtak benne, mint a hóban.'

Guðni Þorvaldsson és Izland többi lakosa meglepően jól fel volt készülve az Eyjafjallajökull vulkán 2010. márciusi masszív kitörésére. Izland aktív vulkánjait folyamatosan méri egy bonyolult, globális műholdas helymeghatározást alkalmazó megfigyelőrendszer. A műszerek azt jelezték, hogy a vulkán magassága növekedett, ami biztos jelét adta annak, hogy a hegy belsejében vulkanikus tevékenység ment végbe. Más megfigyelések megerősítették ezt. A hatékony lakossági tájékoztatási rendszerrel kombinálva ez jól szemlélteti, hogy mennyire értékesek lehetnek a környezeti információk.

A világ többi része talán nem volt ennyire felkészült. A kitörés hatásai napokon belül globális méreteket öltöttek, főként a kialakult hatalmas hamufelhő és az az által a légiközlekedésre gyakorolt hatások következtében. A hamu 20 000 és 36 000 méter közötti magasságban szállt — abban a magassági tartományban, amelyben a repülőjáratok is közlekednek. Európa légterét lezárták, ami ugyanakkor az olyan messziről, mint Sydneyből Európába tartó járatokat is a talajra kényszerítette. A Nemzetközi Légi Szállítási Szövetség becslései szerint a légitársaságok naponta 200 millió dollárnyi bevételtől estek el.

Szinte az összes, a légi szállításra támaszkodó iparág érezte a hatást. Kenyában az európai piacra termelt növények, virágok és zöldségek a tűző napon rothadtak el, több millió eurónyi veszteséget okozva. A becslések szerint a kitörést követő első néhány nap alatt tízmillió virágot – többségében rózsát – kellett kidobni. A zöldségek – például a spárga, a brokkoli és a zöldbab – európai ebédlőasztalok helyett szarvasmarhák gyomrában végezték. A Vietnamból és a Fülöp-szigetekről behozott friss tonhalkészletek kezdtek kifogyni Európában.

Az Európa egén 2010 áprilisában honoló kísérteties csend emlékeztetőként szolgált arra, hogy egyébként milyen nagy légi forgalom is zajlik ott. A Kenyában elfonnyadó virágokról és zöldségekről szóló történetek pedig arra emlékeztetnek bennünket, hogy honnan is szerezzük be virágaink és zöldségeink egy részét. A vulkánkitörés valójában világosan rámutatott a globalizált társadalmunkat megalapozó, kulcsfontosságú – akár ember alkotta, akár természetes – rendszerek közötti összefüggésekre.

Nagy lábon élve

Az ökológiai lábnyom az emberiség által bolygónkkal szemben támasztott igény szemléltetésére használt mutatók egyike. A lábnyomnak megvannak ugyan a korlátai, azonban viszonylag könnyen megérthető: annak a szárazföldi és tengeri területnek a becsült nagyságát jelenti, amelyre az általunk felhasznált erőforrások biztosítására és az általunk termelt hulladék elnyelésére szükség van.

2003-ban az Európai Unió ökológiai lábnyoma 2,26 milliárd globális hektár, illetve fejenként 4,7 globális hektár volt. Ezzel szemben Európa teljes termőképes területe 1,06 milliárd globális hektárt, fejenként pedig 2,2 globális hektárt tett ki (WWF, 2007).

Ha a világ összes lakosa úgy élne, mint az európaiak, az emberiségnek több mint két és fél bolygóra volna szüksége ahhoz, hogy az általa fogyasztott erőforrásokat biztosítsa, hulladékát elnyelje, és még némi kapacitást is hagyjon a vadon élő fajok számára (WWF, 2007).

Az Ökológiai Túllövés Napja

Az Ökológiai Túllövés Napja azt a napot jelöli a naptárban, amelyen az emberiség az adott évben termelt ökológiaierőforrás-fogyasztása megegyezik azzal a mennyiséggel, amelyet a természet 12 hónap alatt meg tud termelni. Ez az a nap, amelyen a közös fizetésünk elfogy, és a bolygónktól kapott kölcsönből kezdünk élni.

2010-ben a Global Footprint Network (Globális Lábnyomhálózat) becslése szerint az emberiség augusztus 21-ére használta el az összes ökológiai szolgáltatást – a széndioxid- szűrésétől az élelmiszer-alapanyagok megtermeléséig – amelyeket a természet annak az évnek az egészére biztonságosan nyújtani tudott. Augusztus 21‑étől az év végéig az ökológiai igényeinket az erőforráskészletek felélése és a szén-dioxid légkörben történő felhalmozódása mellett elégítettük ki.

Szokásaink fenntartása

Mind a „globális lábnyom,” mind az „Ökológiai Túllövés Napja” durva becsléseken alapul. Azt azonban bizonyosan tudjuk, hogy a természeti erőforrások iránti szükségletünk világszerte óriási mértékben növekedett az elmúlt évtizedekben. Ennek fő hajtóereje a népesség, a jólét és a fogyasztás növekedése volt. A népességnövekedés nagyrészt a fejlődő országokban ment végbe, míg a jólét és fogyasztás a fejlett országokban érte el a legmagasabb szinteket.

Európa az ökológiai hiányát – azaz a lábnyoma és a biológiai kapacitása közötti különbséget – áruk és szolgáltatások határain kívülről történő behozatalával egyenlíti ki. Ezenkívül exportáljuk hulladékaink egy részét. Lényegében egyre kevésbé vagyunk önellátóak.

A bővülő világkereskedelem következményeként az unióbeli fogyasztás okozta környezeti terhelések és hatások egyre nagyobb hányada érződik másutt. Míg ez az eltolódás részben az uniós tagállamok között megy végbe, nagy része az Unió határain és a termeléssel kapcsolatos jelenlegi uniós szakpolitikák hatáskörén kívül zajlik. Ez azt jelenti, hogy a fogyasztásunk hatásait olyan országokba exportáljuk, amelyek környezetvédelmi politikája gyakran alulfejlett, amivel rendkívüli nyomást gyakorolunk az ottani helyi lakosságra és környezetre.

A globális fogyasztás jelentős, visszafordíthatatlan károkat okoz a globális ökoszisztémákban: trópusi esőerdőinkből évente 130 000 km2 tűnik el. Ezenkívül 1960 óta a világ mezőgazdasági termőföldjeinek kétharmadát kivonták a termelés alól, illetve kimerítették a túlzott kiaknázás és a talajpusztulás következtében. *

Kitörés a körforgásból

Meg kell tanulnunk jobban kiegyensúlyozni a természeti erőforrások megőrzésének szükségességét, és azoknak a gazdaság hajtóerejeként történő használatát. Az alapvető válaszlépést az erőforrásfelhasználásunk hatékonyságának növelése jelenti. Felismerve, hogy a természeti rendszerekkel szemben támasztott igényeink jelenleg fenntarthatatlanok, gyakorlatilag meg kell tanulnunk kevesebből többet kihozni.

Bíztatóan hat, hogy ez egy olyan terület, ahol a környezetvédelmi és a kereskedelmi ágazatok érdekei összhangban vannak: a vállalkozások sikere azon áll vagy bukik, hogy mennyire képesek a maximális értéket kinyerni a ráfordításaikból, ahogy a természeti környezet és az emberiség jólétének megőrzése is azon múlik, hogy mennyire vagyunk képesek többet kihozni a korlátozottan rendelkezésre álló erőforrásokból.

Az erőforrás-hatékonyság ma már az EU kiemelt fontosságú kezdeményezése, és a 2020-ig elérendő intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiájának kulcsfontosságú eleme. Az erőforráshatékonyság ötvözi a jó üzleti gyakorlat elvét a jó környezeti gyakorlatéval azáltal, hogy fokozza a termelést, miközben csökkenti a hulladékok kibocsátását. Olyan ez, mint az egészségesebb táplálkozás összekapcsolása a rendszeres testmozgással – egy idő után az ember rájön, hogy kevesebből többre képes.

* További információkat a SOER fogyasztásról és a környezetről szóló tematikus értékeléseiben találhat: www.eea.europa.eu/soer/europe/consumption-and-environment