Élet a kapcsolatrendszerek világában

Öt évvel ezelőtt Bisie területét dzsungel borította. A kelet-kongói Walikale területen fekvő település mára zsúfolt várossá nőtte ki magát, amit a kassziterit – egy számos modern berendezés áramköreinek alapvető összetevőjét jelentő ónszármazék – felfedezésének köszönhet. A kassziterit megtalálható a mobiltelefonokban, laptopokban, digitális fényképezőgépekben és játékkészülékekben.

Az igen értékes kassziterit iránt széles körű a kereslet. A fogyasztói elektronikai cikkek iránti keresletünk következtében az ónérc ára csakugyan a magasba szökött. A Financial Times adatai szerint a londoni fémtőzsdén 2003-ban jegyzett, 5 000 dollár körüli tonnánkénti árról 2010 végére több mint 26 000 dollárra emelkedett a fém egy tonnájának ára.

Manapság számos, Kongó erdeiben és dzsungeljeiben fellelhető természeti erőforrás iránt nagy a kereslet. Mindezek ellenére Kongóban továbbra is rendkívül nagy a szegénység. Az elmúlt 15 évben több mint ötmillió ember halt meg Kelet-Kongóban a különféle fegyveres erők közt dúló háborúban. A becslések szerint ezenkívül nem kevesebb mint 300 000 nőt erőszakoltak meg.

Ez korábban is előfordult már a II. Lipót belga király által alig több mint 100 éve gyarmatosított országban. A Kongóból származó gumi értékesítése II. Lipótot a világ egyik leggazdagabb emberévé tette. Mindez az iparosodás időszakában történt, amikor a virágzó autóipar függött a gumitermeléstől.

A természeti erőforrások iránt régóta fennálló, élelmezéssel, ruházkodással, lakással, közlekedéssel és szórakozással kapcsolatos igényünk növekedése épp egy olyan időszakban gyorsul fel, amikor bizonyos erőforrások készletei kritikusan alacsony szinteket érnek el.

A természeti rendszereknek újfajta igényekkel is szembesülniük kell, például a növényi alapú vegyi anyagok vagy a fosszilis tüzelőanyagokat helyettesítendő biomassza terén. Ezek a csökkenő erőforrásbázissal szemben támasztott, növekvő igények együttesen komoly kockázatokat jelentenek Európa fejlődése szempontjából.

„Világpolgárként mindannyiunknak közünk van a kongói erőszakhoz. Az e konfliktust fenntartó, konfliktusgerjesztő ásványok kitermelése mindannyiunkat összeköt.”

Margot Wallström, az ENSZ főtitkárának a konfliktushelyzetekben történt nemi erőszakkal kapcsolatos különleges képviselője.

Európa és az új erőegyensúly

Ahogy telik a 21. század, azt tapasztaljuk, hogy egyre több kulcsfontosságú globális dinamizmus esik Európa befolyásán és irányításán kívül. Ennek jelentősége van az erőforrásokhoz való hozzáférés szempontjából.

Világszinten szembetűnő bizonytalanságot tapasztalhatunk egy sor létfontosságú erőforrással – élelmiszerrel, vízzel és üzemanyagokkal – való ellátottság és az azokhoz való hozzáférés tekintetében. Az elkövetkező évtizedekben Kína, India, Brazília és más országok erőforrásigénye Európáéval vetekedhet, ami további terhelést jelent majd a környezetre nézve.

Egyes fejlődő országok csakugyan Európáéval megegyező mértékű gazdasági aktivitás felé tartanak: népességük, fogyasztási szintjük és termelési kapacitásuk mellett a miénk akár el is törpülhet majd. A gazdasági és társadalmi fejlődés megvalósítására irányuló, jogos törekvésük a globális nyersanyagkészletek megnövekedett felhasználását fogja eredményezni. Különösen Kína bizonyult ügyesnek abban, hogy biztosítsa országok és régiók egész sorának erőforrásaihoz való hozzáférését.

Az emberiség népessége nő, a technológiánk fejlődik, a nem kormányzati jellegű magánszereplők, például a multinacionális vállalatok pedig egyre nagyobb szerephez jutnak. A gyenge nemzetközi kormányzási mechanizmusok összefüggésében ezek a hatások globális szinten egy „mindenki mindenki ellen” jellegű helyzet kialakulásával fenyegetnek a természeti erőforrások biztosítása és az azokhoz való hozzáférés szempontjából.

Globalizáció: az emberiség fejlődésének kerete

A globalizáció természeténél fogva lehetőségeket és struktúrákat is kínál arra, hogy másmilyen végeredményt érjünk el. Csírájukban már léteznek a hatékony, tisztességes globális kormányzás feltételei olyan kérdések vonatkozásában, amelyek mindannyiunk számára létfontosságúak.

Az ENSZ „millenniumi fejlesztési céljai” csupán egy példát jelentenek az emberiség méltányos és fenntartható fejlődésének szentelt globális politikai folyamatokra.

A nemzetközi klímatárgyalások is értek el eredményeket az elmúlt év során. A 2010 decemberében aláírt cancúni megállapodás első ízben ismeri el ENSZ-dokumentum formájában, hogy a globális felmelegedést az iparosodás időszaka előtti hőmérséklethez képest 2 °C alatt kell tartani.

A megállapodás megerősíti, hogy a fejlett országok – amelyek ipari tevékenysége és ökológiai lábnyoma indította útnak az ember okozta éghajlatváltozás folyamatát – 2020-ig évente 100 milliárd dollárt fognak mozgósítani klímaváltozással kapcsolatos finanszírozási célokra a fejlődő országok javára. Az egyezmény létrehozta továbbá a Zöld Klíma Alapot, amely a források jelentős részének célba juttatásáért fog majd felelni.

Az úgynevezett „REDD+” (Reducing Emissions from Deforestation and Forest Degradation – Az erdőirtásból és az erdők pusztulásából származó kibocsátások csökkentése) nevű mechanizmus és más, hasonló innovációk lehetővé teszik, hogy a fejlődő országokban fellépjünk az erdőirtásból és az erdők pusztulásából származó kibocsátások csökkentése érdekében. E tevékenységek egyike sem volna lehetséges a globális kormányzási struktúrák és az együttműködés szelleme nélkül.

Az Európai Unió igyekszik előmozdítani a közös kihívásokra és célokra történő, együttműködésen alapuló válaszadást. Az EU 2020-as Jövőképe egy intelligens, fenntartható és nyitott gazdaság köré tervezett növekedési stratégiát fogalmaz meg.

A magánszférabeli szereplők növekvő szerepe

Egyértelmű, hogy a globális politikai folyamatok fontos szerepet játszanak annak biztosításában, hogy a gazdasági növekedés ne pusztítsa el az annak alapjául szolgáló természeti rendszereket. A globalizációnak azonban egy másik meghatározó jellegzetessége az, hogy egyre nagyobb szerep jut a nem kormányzati szereplőknek.

A multinacionális vállalatok is – például a mobiltelefonos és informatikai társaságoknak – fontos szerepet játszhatnak a fenntartható fejlődés biztosításában. Az első vállalat, amely tanúsítja, hogy termékei nem tartalmaznak „konfliktusgerjesztő” ásványokat, számos ember életére gyakorol majd pozitív hatást, és óriási értékesítési potenciálra tesz szert.

Át kell tekintenünk a vezető vállalkozások nyújtotta, innovatív kutatási és fejlesztési példákat, és alkalmaznunk kell azokat az előttünk álló kihívásokra. Mozgósítanunk kell a rendelkezésünkre álló teljes problémamegoldó kapacitást a folyamatos, fenntartható fejlődés érdekében.

Polgárokként szintén mobilizálódunk, akár egyénileg, akár nem kormányzati szervezeteken keresztül. Egyesek az utcára vonulnak tüntetni. Mások az idejüket és energiájukat a táplálkozási vagy a közösségi aktivizmus újrafelfedezésére fordítják. Sokan úgy alakítják ki fogyasztási szokásaikat, hogy a lehető legkisebb környezeti hatást gyakorolják, és tisztességes hasznot biztosítsanak a harmadik világbeli termelőknek. A lényeg, hogy a globalizáció mindannyiunkra hatással van, és kezdünk ráébredni, hogy nem vagyunk tehetetlenek, hogy képesek vagyunk alakítani a dolgok menetét.

Fejlődés, alkotás, munka és oktatás

Folytatnunk kell a fejlődést, az alkotást, a munkát és az önképzést és okosabbnak kell lennünk a természeti erőforrások felhasználásában. A millenniumi fejlesztési célok legelső, kritikus célja például az, hogy biztosítsa a természeti környezetet, amelytől a legszegényebbek mindennapi túlélése függ.

Ez a természeti erőforrásokkal való olyan gazdálkodást jelent, amely lehetővé teszi a helyi közösségek számára a túlélést, és később azt, hogy élvezzék az előnyöket, és végül hogy fejlődjenek. Ez az egyik legnagyobb kihívás, amellyel globális szinten szembe kell néznünk, ahogy ez a következő, az indiai erdőlakókról szóló fejezetből is kiderül majd.

Olyan kihívás ez, amelynek megválaszolásában nagy szerepe van az európaiaknak. A globális erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás kulcsfontosságú lesz a méltányos gazdasági jólét, a nagyobb mértékű társadalmi kohézió és az egészségesebb környezet elérése szempontjából.

• Az ENSZ nemrégiben készült, „Utak a zöld gazdaság felé” című jelentése az alábbi címen olvasható:
  www.unep.org/greeneconomy