Egészség és éghajlatváltozás

A részletes vizsgálatok kimutatták, hogy a betegség a chikungunya volt – egy rovar terjesztette vírus, amelyet az elsősorban Afrikában és Ázsiában gyakori Aedes, más néven „tigrisszúnyog“ visz át az emberre. A fertőzés forrását egy abban a térségben nyaraló férfiig vezették vissza.

A megbetegedett férfi feltehetően még azelőtt fertőződött meg, hogy Európába utazott volna, azonban Olaszországban megcsípte egy tigrisszúnyog. A tigrisszúnyog a vírus vektora, vagy más szóval hordozója, és a szakértők szerint a kérdéses rovar vihette át a vírust egy másik falubelire. Ez láncreakciót indított el, melynek során tigrisszúnyogok csíptek meg fertőzött személyeket, és terjesztették tovább a vírust, mígnem kialakult egy kisebbfajta járvány.

Kölcsönhatások hálója

A chikungunya-járvány kitörése kölcsönhatások és feltételek szövevényes hálóján múlott, ami rámutat azon egészségügyi kockázatok és kihívások némelyikére, amelyekkel globalizált világunkban szembe kell néznünk. Az idegenforgalom, az éghajlatváltozás, a kereskedelem, a fajok mozgása és a közegészségügy mind szerepet játszott a helyzet kialakulásában.

A tigrisszúnyogot feltehetően bizonyos importárukkal együtt hozták be Európába – a „szerencsebambuszhoz“ hasonló növényektől a használt autógumikig. A szúnyog lárváját Európa számos részén megtalálták, de a szabadban kizárólag a melegebb éghajlatú, déli országokban, illetve északabbra – például Hollandiában – üvegházakban képes átvészelni a telet.

A dengue-láz és a nyugat-nílusi láz immár Európában is előfordul, és szintén szúnyogcsípések útján terjed. A svédországi stockholmi székhelyű Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) szerint a nyugat-nílusi lázat az 1996-ban Romániában bekövetkezett első nagyobb kitörése óta jelentős közegészségügyi aggodalom forrásának tekintik. Jelenleg nem áll rendelkezésre védőoltás, és a megelőzés elsődleges formái a szúnyogcsípéseknek való kitettség csökkentésére irányulnak.

Intenzív élelmiszergyártás

Meglehet, hogy mi magunk teremtjük meg a fertőző betegségek terjedéséhez szükséges feltételeket – olyan feltételeket, amelyek azelőtt nem léteztek. Az élelmiszergyártás iparosítása például jelentős aggodalomra ad okot.

Egyetlen állatfajta intenzív tenyésztése esetén fennáll az alacsony genetikai változatossággal rendelkező, úgynevezett „monokultúrák” létrehozásának kockázata. Ezek az állatok rendkívül fogékonyak a rossz higiéniai viszonyok okozta betegségek vagy a vadon élő állatoktól, például madaraktól elkapott fertőzések iránt. Ha egyszer megfertőzték a monokultúrát a betegségek könnyedén mutálódhatnak és akár az adott állatokkal foglalkozó személyekre is átterjedhetnek. Az antibiotikumok túlzott használata elfogadott módszerré vált a természetes ellenálló képesség hiányának ellensúlyozására – ez a gyakorlat maga is problémákat okozhatja.

„A modern, hatékony mezőgazdaság – csakúgy, mint a közegészségügy – a tudománytól és az orvostudománytól várja, hogy kielégítsék a globalizált világ bizonyos igényeit. Jóllehet a modern mezőgazdaság sokunk számára nyújtott előnyöket az olcsóbb és bőségesen rendelkezésre álló élelmiszerkészletek révén, előre nem látható terheléseket és problémákat is okozhat” – állítja Dr. Marc Sprenger, az ECDC igazgatója.

„Az antibiotikumok széles körű mezőgazdasági alkalmazása következtében például csökkenhet azok hatékonysága azáltal, hogy a baktériumok egyre ellenállóbbá válnak, aminek akár az emberekre nézve is lehetnek következményei” – magyarázza Dr. Sprenger.

Az összefüggések feltárása Európában

Az új fajok és új betegségek európai megjelenése csupán néhány az éghajlatváltozás egészségügyi hatásai közül. Számos más, környezeti és társadalmi hatás is érheti végső soron az emberek egészségi állapotát a víz, a levegő és az élelmiszerek minőségének és mennyiségének változásai, valamint a megváltozott időjárási minták, ökoszisztémák, mezőgazdaság és megélhetési formák következtében.

Az éghajlatváltozás ezenkívül súlyosbíthatja a meglévő környezetvédelmi problémákat, például a levegőszennyezést, továbbá megzavarhatja fenntartható vízellátást és egészségügyi szolgáltatásokat.

Az Európát 2003 nyarán sújtó, több mint 70 000 halálos áldozatot követelő hőhullám rámutatott az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás szükségességére. Az idősek és az egyedi betegségekben szenvedők nagyobb kockázatnak vannak kitéve, és a rászoruló társadalmi csoportok érzékenyebbek. A kiterjedt talajfedő és hőelnyelő felületekkel borított, zsúfolt városi területeken a hőhullámok hatásait a nem megfelelő éjszakai lehűlés és a rossz légáramlás súlyosbíthatja.

Az EU népessége tekintetében a becslések szerint a hőmérséklet (az adott helyre jellemző) küszöbérték feletti egy fokos növekedése a halálozási ráta 1–4%-os emelkedését fogja eredményezni. A 2020‑as években a hőség okozta halálozások számának az előrevetített éghajlatváltozás következtében történő növekedése meghaladhatja majd az évi 25 000-et, különösen a közép- és dél-európai régiókban.

„Az egészségügyet, a földhasználatot, a mezőgazdaságot, az idegenforgalmat, a kereskedelmet és az éghajlatváltozást összefogó vitának találékony módon kell kibontakoznia. Lehetséges, hogy jelenleg nem megfelelően kapcsoljuk össze a közegészségügyet a környezettel vagy az éghajlatváltozással” – hívja fel a figyelmet” Dr. Sprenger.

„Nemrég tettem például látogatást egy egészségügyi minisztériumnál, ahol megkérdeztem, ki a felelős az éghajlatváltozással kapcsolatos kérdésekért.

Azt a választ kaptam, hogy senki. Ez nem azt jelenti, hogy ítélkeznék bármelyik minisztérium vagy hatóság felett, azonban jól mutatja, hogy meg kell változtatnunk azt, ahogy ezekről a problémákról gondolkodunk, mivel azok mind összefüggnek” – mondja Dr. Sprenger.

„A közegészségügyi rendszereknek el kell kezdeniük alkalmazkodni és nyitottá válni az új betegségek és új éghajlati viszonyok kapcsán. Előfordulhat, hogy jelenleg egyes embereket hibásan diagnosztizálnak, mert az orvos nem ismer egy új vírust. Számos vírus tünetei emlékeztetnek az influenzára. Új eszközökre, például képzésre van szükségünk, hogy kezelhessük az új kihívásokat, a létesítményeknek – köztük a laboratóriumoknak – pedig rugalmasnak és alkalmazkodóképesnek kell lenniük” – tette hozzá.

• Az ECDC honlapja az alábbi címen érhető el: www.ecdc.europa.eu
• További információkat és teljes referencialistát a SOER 2010 Összefoglalásában találhat
• A Dr. Sprengerrel készült teljes interjú a Jelzések honlapján olvasható:
  www.eea.europa.eu/signals