Vízhasználat Európában — A mennyiség és a minőség várható nagy kihívásai

Nyelv megváltoztatása
Article Publikálva / Megjelentetve 2018. 10. 12. Utolsó módosítás 2019. 11. 12.
12 min read
Az európaiak évente több milliárd köbméter vizet használnak fel nem csupán ivóvízként, hanem a mezőgazdasági, feldolgozóipari, fűtési, hűtési, idegenforgalmi és más szolgáltató ágazatok céljaira is. A rendelkezésre álló édesvizű tavaknak, folyóknak és felszín alatti vízforrásoknak köszönhetően Európa vízutánpótlása korlátlannak tűnhet. A népességnövekedés, városiasodás, környezetszennyezés és az éghajlatváltozás hatásai, például az elhúzódó aszályok súlyos terhet rónak az európai vízkészletre és annak minőségére.

 Image © Artur Preciuk, WaterPIX / EEA

Egyre többször kerülnek a vezető hírekbe a szerte a világon fellépő vízhiányokról szóló beszámolók, egyes nagyvárosok pedig – például Fokváros (Dél-Afrika) és Kairó (Egyiptom) – jelenleg is vízhiánnyal küzdenek vagy várhatóan súlyos vízhiányok elé néznek. Mivel Európa területén számos jelentős folyó és tó található, mindenféle vízhiánnyal szemben védettnek tűnhet. Ez azonban nem így van. A vízhiány problémája valójában emberek millióit érinti a világon, beleértve több mint 100 millió embert Európában.

A világ sok más régiójához hasonlóan a vízhiány Európában is egyre nagyobb aggodalomra ad okot, az éghajlatváltozás következtében pedig fokozódik az aszályok veszélye. Európa édesvíz-felhasználásának (ivóvíz és más célokra) közel 80%-a származik folyókból és felszín alatti vizekből, ezért e forrásokat nagyon sebezhetővé teszik a túlzott kihasználás, a szennyezés és az éghajlatváltozás következtében fellépő veszélyek.

A vízmennyiségre nehezedő terhek

Minden más létfontosságú erőforráshoz vagy élő szervezethez hasonlóan a víznél is jelentkezhetnek problémák, különösen, ha a kereslet meghaladja a kínálatot, vagy ha felhasználását korlátozza a gyenge minőség. A vízhiányt okozó két kulcstényezőt az időjárási viszonyok és a vízigény jelenti. E problémák hatására az édesvízi erőforrásoknak csökken a mennyisége (túlzott kihasználás vagy aszály) és romlik a minősége (szennyezés és eutrofizáció).

Annak ellenére, hogy Európa egyes részein viszonylag bőven találhatók édesvízi erőforrások, a rendelkezésre álló víz mennyiségének és a társadalmi-gazdasági tevékenységnek az egyenlőtlen eloszlása a vízhiány mértékét tekintve jelentős különbségeket okoz az egyes évszakok és régiók között. A vízigény – részben a népességnövekedés miatt – több mint 50 éve folyamatosan nő egész Európában. Ez Európa-szerte fejenként általánosan 24%-kal csökkentette a megújuló vízi erőforrásokat. Különösen Dél-Európában egyértelmű ez a csökkenés, amelyet egy EEA-mutató szerint főként a kevesebb csapadék okozott. 2015 nyarán például a megújuló vízi erőforrások (felszín alatti vizek, tavak, folyók vagy víztározók) mennyisége a csapadékszint 10%-os nettó csökkenése miatt 20%-kal maradt el 2014 hasonló időszakától. A kisebb és nagyobb városokba költözők száma is befolyásolja a vízigényt, különösen a sűrűn lakott területeken.

Az EEA becslése szerint az Unió területének közel egyharmada van kitéve vízhiányos körülményeknek akár tartós, akár átmeneti jelleggel. Görögország, Portugália és Spanyolország már megtapasztalta a nyári hónapok alatti súlyos aszályokat, a vízhiány azonban az északi régiókban, így az Egyesült Királyság és Németország egyes részein is egyre gyakoribb jelenség. A vízhiány szempontjából az intenzíven öntözött mezőgazdasági területek, a turisták körében népszerű dél-európai szigetek és a nagy városi agglomerációk tekinthetők a legnagyobb gócpontoknak. Az éghajlatváltozás miatt várhatóan gyakrabban fordulnak majd elő vízhiányok.

A vízfelhasználás hatékonysága és a vízkészletek kezelése terén végzett fejlesztések nyomán azonban 1990 óta általánosan 19%-kal csökkent a kitermelt víz teljes mennyisége. Egy EEA-tájékoztató szerint a közelmúltban elemzett esettanulmányok alapján az uniós vízügyi politikák jobb vízgazdálkodási gyakorlatra ösztönzik a tagállamokat, különösen az egyéb eszközökkel. Ilyenek például  a hatékony vízfelhasználást víztakarékos eszközök útján népszerűsítő nyilvános figyelemfelhívó kampányok, és a kombinált vízárképzési politikák.

Víz a gazdaságban – Felelős és felelőtlen felhasználók?

Bár különböző módon és mennyiségben, vizet minden gazdasági ágazatban használnak ([1]). Az elegendő édesvízhez való hozzáférés nélkülözhetetlen számos kulcsfontosságú gazdasági ágazat és az azoktól függő közösségek számára. A kérdés azonban változatlan: fenntartható módon történik-e a gazdaságban a víz használata?

Az EEA vízkitermelési indexe (water exploitation index) szerint Európában a gazdasági tevékenységek évente átlagosan mintegy 243 000 köbhektométer ([2]) vizet használnak fel. Bár e vízmennyiség nagy része (több mint 140 000 köbhektométer) visszajut a környezetbe, gyakran tartalmaz szennyező anyagokat vagy szennyeződéseket, például veszélyes vegyi anyagokat.

A mezőgazdaságban használják a legtöbb vizet: a teljes éves európai vízfelhasználás mintegy 40%-át. Az 1990-es évek óta bekövetkezett ágazati hatékonyságjavulás ellenére a mezőgazdaság az elkövetkező években is a legnagyobb vízfelhasználó lesz, fokozva ezzel az európai vízhiányt. Ennek oka az, hogy egyre több mezőgazdasági területet kell öntözni, különösen Európa déli országaiban.

Bár Európa teljes mezőgazdasági területének csak közel 9%-át öntözik, e tevékenységek  mégis mintegy 50%-át teszik ki a teljes európai vízfelhasználásnak. Tavasszal ez az arány 60% fölé is mehet, hiszen az ültetés után segíteni kell a növekedést, különösen a keresett és magasabb árfekvésű gyümölcsök és zöldségek (pl. olajbogyó vagy narancs) esetében, amelyek az érésig sok vizet igényelnek. Az elkövetkező években várhatóan magasabb öntözési költséggel kell számolni, ha valóra válnak az éghajlatváltozás miatti kisebb csapadékszintről és hosszabb meleg vegetációs időszakról szóló előrejelzések.

Meglepő módon az energiatermeléshez is sok víz, az éves vízfelhasználás közel 28%-a szükséges. A víz főleg hűtési célokat szolgál a nukleáris és a fosszilis tüzelőanyagokat hasznosító erőművekben. A vizet vízenergia termelésére is használják. A vízfelhasználáshoz a bányászat és a feldolgozóipar 18%-kal, a háztartások pedig közel 12%-kal járulnak hozzá. Európában naponta átlagosan 144 liter vízzel lehet számolni személyenként.

A legtöbb vizet felhasználó ágazat régiónként változik. Dél-Európát tekintve összességében a mezőgazdaság a legnagyobb vízfelhasználó, míg Nyugat- és Kelet-Európa esetében az erőművi áramtermelés hűtési igénye terheli legjobban a vízi erőforrásokat. Észak-Európában a feldolgozóipar a legnagyobb vízfelhasználó.

Környezeti kihatások

Az említett vízhasználat hasznos a gazdaság, ennélfogva pedig az emberi életminőség szempontjából. Ily módon azonban az adott terület helyi vízi erőforrásai a különböző vízfelhasználók egymással versengő igényeinek lehetnek kitéve, ami háttérbe szoríthatja a természet saját vízszükségletét. A vízi erőforrások túlzott igénybevétele káros lehet a víztől függő állatok és növények számára. Ennek egyéb környezeti következmények is lehetnek.

Legtöbbször –a kitermelt vízipari, a háztartási és a mezőgazdasági felhasználása után – az elhasznált víz a vegyi anyagok kiömlése, a szennyvíz, és a mezőgazdasági területekről elfolyó tápanyagok és peszticidek miatt szennyezést okozhat. Az energiatermelést tekintve  a vízenergia előállításához felhasznált víz károsan befolyásolja a folyók és tavak természetes vízkörgorgását, a gátak és más fizikai műtárgyak pedig akadályozhatják a halak folyásiránnyal szembeni vándorlását.

Emellett az erőművi hűtéshez használt víz a környezetbe való visszajuttatásakor rendszerint melegebb, mint a folyók vagy tavak vize. A hőmérséklet-különbség mértékétől függően előfordulhat, hogy a hő károsan hat a helyi fajokra. Az emiatt kialakuló hőgát (heat barrier) egyes vízfolyásokban akár a halak vándorlását is akadályozhatja.

Európai erőfeszítések a vízminőség javítására

Az uniós szabályok, különösen pedig az uniós Víz Keretirányelv, a Települési Szennyvíz Kezeléséről szóló Irányelv és az Ivóvíz Irányelv eredményeként az elmúlt 30 év során az uniós tagállamok jelentős javulást értek el az európai édesvíztestek minősége terén. E kulcsfontosságú jogszabályok is megerősítik az európai vizek állapotjavítását célzó uniós kötelezettségvállalást. Az uniós szakpolitikák célja jelentősen csökkenteni a szennyezés, a túlzott vízkitermelés, és az egyéb vízhasználati problémák kedvezőtlen hatásait; illetve biztosítani, hogy kellő mennyiségű, jó minőségű víz álljon rendelkezésre mind az emberi felhasználáshoz, mind a természet számára. Az elmúlt évtizedekben különösen a szennyvizek tisztítása, valamint a mezőgazdaságban használt nitrogén- és foszformennyiségek csökkentése eredményezte a vízminőség jelentős javulását.

Az egyik leginkább kézzelfogható eredmény a tengerparti és szárazföldi európai fürdőhelyeken az elmúlt 40 évben elért jelentős javulás. A 2017-ben megfigyelt több mint 21 500 uniós fürdőhely 85%-a felelt meg a „kiváló” minősítés legszigorúbb szabványainak. A fürdővízről és a szennyvízről szóló uniós jogszabályoknak köszönhetően a fürdővizek esetében az uniós tagállamok kezelni tudták a szennyvíz vagy a mezőgazdasági területekről elfolyó víz miatti szennyezést, amely az emberi egészséget és a vízi ökoszisztémákat veszélyezteti.

Jelenleg azonban az előrelépés ellenére számos európai víztest környezet-egészségügyi állapota továbbra is bizonytalan. Az európai tavak, folyók, torkolatok és parti tengervizek nagy többsége alig éri el az Unió által a Víz Keretirányelv alapján célként kitűzött legalább „jó” ökológiai állapotot ([3]), az Európai vizek – állapot- és terhelésértékelés 2018 című legújabb EEA jelentés szerint.

Tágabb perspektíva – A kék gazdaság

Az európai erőfeszítések nem csupán az édesvizi és a tengerparti vizekre korlátozódnak. A víz és a tengeri erőforrások fenntartható használata áll az EU és az ENSZ új „kék gazdaság” és „kék növekedés” kezdeményezésének a középpontjában. A cél a halászati ágazat, illetve az olyan gazdasági tevékenységek, mint a tengeri szállítás, tengerparti turizmus, vagy tengerfenéki bányászat hosszú távú életképességének biztosítása - úgy, hogy közben minimális legyen az ökoszisztémák szennyezés vagy hulladék formájában történő veszélyeztetése. A kék gazdaság csak Európában máris 5 millió munkahelyet teremtett és közel 550 milliárd euróval járul hozzá az EU gazdaságához. Az Európai Bizottság erősebb irányítást kért  ([4]) a tengeri környezet fokozott védelmére irányuló gazdasági tervek alátámasztása érdekében.

Az európai vízhasználat jövője – Lényeg a hatékonyság

Számos hatékonyságfokozó intézkedés (pl. jobb vízárképzés, a gépek és berendezések technológiai fejlesztése) eredményeként Európában az 1990-es évek óta csökken a legtöbb gazdasági ágazat vízfelhasználása.

Az EEA vízkitermelési indexe szerint azonban egyes ágazatok (pl. mezőgazdaság és energiaipar, háztartrások)körében tovább növekszik a víz kitermelése a várhatóan folyamatosan növekvő igények kielégítése érdekében. Az éghajlatváltozás is többletterhet ró majd a vízi erőforrásokra, számos déli régióban pedig várhatóan nagyobb lesz az aszályok veszélye. A népesedési tendenciák sem lesznek elhanyagolhatók. Az elmúlt két évtizedben ugyanis 10%-kal nőtt Európa népessége, és ez a tendencia vélhetően folytatódik. Ugyanakkor egyre több ember költözik városokba, ami a városi vízkészletekre is nagyobb terhet jelent majd.

Bizonyos ágazatok, különösen a tömegturizmus miatt egyes régióknak több vízre lesz szükségük a csúcsidőszakokban. Minden évben emberek milliói látogatnak el európai helyszínekre, ami a teljes éves vízfelhasználás közel 9%-át köti le. E vízhasználat nagy része a szálloda- és vendéglátóiparhoz kapcsolódik. A turizmus várhatóan fokozott terhet ró majd a vízkészletekre, különösen a Földközi-tenger kis szigetein, amelyek többségére nyáron tömegével érkeznek a látogatók.

A dilemma egyértelmű. Az embereknek, a természetnek és a gazdaságnak is vízre van szüksége. Minél többet veszünk ki a forrásnál, annál jobban beavatkozunk a természetbe. Ráadásul egyes régiókban – különösen bizonyos hónapokban – egyszerűen nincs elég víz. Az éghajlatváltozás miatt várhatóan tovább súlyosbodik majd ez a vízhiányos helyzet. Ennek fényében tehát mindenkinek hatékonyabban kell használnia a vizet. Takarékos vízhasználattal ugyanis segíthetjük más erőforrások megmentését, és a természet megóvását is.



([1])            A termékek előállításához, valamint az országok és emberek által felhasznált teljes vízmennyiség becsléséhez különböző eszközök és módszerek (pl. vízlábnyom) állnak rendelkezésre.

([2])            1 köbhektométer = 1 000 000 köbméter.

([3])            Lásd e kiadvány „A víz alatti életet fenyegető komoly veszélyek” szakaszát. (LINK a HTML verzióban)

([4])            Lásd e kiadvány „Mozgó víz” szakaszát.



 

Kapcsolódó tartalom

Hírek és cikkek

Vonatkozó mutatók

Related infographics

Kapcsolódó kiadványok

Lásd még

Geographic coverage

Temporal coverage

Dokumentumhoz kapcsolódó lépések
Felvéve: