Vezércikk – Tiszta víz = élet, egészség, élelem, szabadidő, energia…

Nyelv megváltoztatása
Article Publikálva / Megjelentetve 2018. 10. 12. Utolsó módosítás 2019. 02. 14.
12 min read
A Föld felszínének több mint 70%-át víz borítja. A földi élet vízben kezdődött, így aligha meglepő, hogy a kék bolygón valamennyi élőlénynek vízre van szüksége. A vízre sok címke illik: létszükséglet, otthon, lokális és globális erőforrás, közlekedési folyosó és éghajlat-szabályozó. Az utóbbi két évszázadban pedig a természetbe kijuttatott számos szennyező anyag végállomásának, illetve ásványi anyagokban gazdag, újonnan felfedezett bányának is betölti a szerepét. Ha továbbra is élvezni szeretnénk a tiszta víz és az egészséges óceánok és folyók előnyeit, akkor alapvető változásokat kell foganatosítanunk a víz használata és kezelése terén.

 Image © Petar Sabol, WaterPIX / EEA

A víz a mikron méretű apró szervezetektől kezdve egészen az akár 30 méteres hosszúságot és 200 tonnás tömeget is elérő kék bálnákig fajok millióinak ad otthont. Az óceánok mélyén minden évben új fajokat fedeznek fel. A tengerek és óceánok a globális éghajlat szempontjából is fontos szerepet játszanak: a legnagyobb szénelnyelők, és megkötik a légköri szén-dioxidot is. A tengeri áramlatok segítik egyes régiók melegen és hűvösen tartását, ezáltal pedig lakhatóbbá tételét. A meleg tengerekből elpárolgó víz eső vagy hó formájában hullik vissza a Földre, így szolgálva a szárazföldi élet fenntartását.

Az ember szempontjából a víz nem csupán testi létszükséglet, hanem egy olyan erőforrás, amelyet naponta hasznosítunk. Otthonainkban főzéshez, tisztításhoz, zuhanyzáshoz és vécéöblítéshez használjuk. Ételeink, ruháink, mobiltelefonjaink, autóink és könyveink előállítása mind vizet igényel. Vízre van szükség a lakások, iskolák és utak építéséhez, az épületek fűtéséhez és az erőművek hűtéséhez. A víz mozgásán keresztül termelt árammal világítjuk ki városainkat és otthonainkat. Forró nyári napokon a tengerben fürödve vagy a tóparton sétálva próbálunk lehűlni.

A víz az emberek és áruk összekötésének és mozgatásának az eszköze is. Az egész világon természetes közlekedési hálózatot alkotva nem csupán a tengerparti településeket, hanem a hajózható folyók mentén fekvő nagyvárosokat is összeköti, lehetővé téve a globális kereskedelmet. Az amerikai, afrikai vagy ázsiai kontinensen előállított ruházat, kávébab vagy laptopok szállítása hajóval is történhet Európába. Más szóval tehát a víz életünk minden területén jelen van.

Az azonban, ahogyan ezt az értékes erőforrást használjuk és kezeljük, sajnos nem csupán az egészségünkre, hanem a víztől függő összes életformára is kihatással van. A vízi élőhelyek szennyezése, túlzott igénybevétele és fizikai átalakítása, valamint az éghajlatváltozás folyamatosan rontja a víz minőségét és rendelkezésre álló mennyiségét.

Módosítjuk a víz természetét

Amikor a vizet kivesszük forrásából és felhasználjuk, akkor csaknem mindig módosítjuk annak egyes jellemzőit. Folyókat egyenesítünk ki, tengereket és folyókat összekötő csatornákat hozunk létre, illetve gátak és töltések építésével segítjük saját vízhasználatunkat. Megeshet, hogy a víztartó rétegekből kitermelt felszín alatti vizet több száz kilométeren át szállítjuk otthonunkhoz. Az is előfordulhat, hogy a felhasznált vizet vegyi anyagok (pl. a tisztítótermékekben alkalmazott foszfátok), sütőolaj vagy műanyag mikroszemcsék szennyezik. E szennyeződések és szennyező anyagok egy része még a korszerű szennyvíztisztítási folyamatok után is a vízben maradhat. A mezőgazdaság által a növénytermesztéshez felhasznált víz a műtrágyákban és peszticidekben alkalmazott vegyszerek maradványait tartalmazhatja. Felhasználását és alkalmankénti kezelését követően e módosított víz egy része visszakerül valamilyen víztestbe.

A közlekedési és ipari eredetű, levegő útján terjedő szennyező anyagok a folyókba, tavakba és tengerekbe kerülve befolyásolhatják a vízminőséget. Az emberi vízhasználat nyomán az óceánok hőmérséklete és sószintje is megváltozhat. Az energiaágazatban hűtésre használt víz a kitermelt víznél lényegesen melegebb lehet. A sótalanítási folyamatok során keletkező sós víz magas sókoncentrációval kerülhet vissza a tengeri környezetbe. Ennek folytán a természetbe visszajuttatott és az eredetileg kitermelt víz sokszor nagyon eltér egymástól. Ráadásul a vizet nem mindig oda juttatjuk vissza, ahonnan kitermeltük.

Fontos a vízminőség

Az utóbbi négy évtizedben Európa jelentős fejlődést ért el vízminőségének szabályozása, szennyvizeinek tisztítása, illetve tengeri és édesvízi élőhelyeinek és fajainak védelme terén. Az uniós szakpolitikák számos kérdéssel foglalkoznak az ivóvíztől kezdve a települési szennyvízen, az élőhelyek védelmén, a védett tengeri területek kijelölésén, a fürdővíz minőségén, az árvízvédelmen, az egyszer használatos műanyagokon és az ipari kibocsátásokon át a veszélyes vegyi anyagok alkalmazásának korlátozásáig. Ezeket az egyedi uniós jogszabályokat olyan átfogó programok és jogszabályok támasztják alá, mint a Hetedik Környezetvédelmi Cselekvési Program, a Víz-Keretirányelv és a Tengervédelmi Stratégiáról Szóló Keretirányelv.

Az európaiak pedig törődnek a vizük minőségével. Nem véletlen tehát, hogy Right2water („A víz közjó, nem árucikk!”) elnevezésű legelső európai polgári kezdeményezést több mint 1,8 millió támogató írta alá. A víztakarékos technológiákkal és a szivárgás csökkentési  beruházásokkal kombinált figyelemfelhívó programok valódi víztakarékosságot eredményeztek egész Európában. 1990 óta  Európában a kitermelt víz teljes mennyisége 19%-kal csökkent. Ma már az európai lakosság több mint 80%-a rendelkezik összeköttetéssel a települési szennyvíztisztítókhoz, aminek köszönhetően jelentősen csökken a víztestekbe bekerülő szennyező anyagok mennyisége. A víz állapotáról szóló közelmúltbeli jelentésünk szerint az európai felszín alatti víztestek közel háromnegyede jó kémiai állapotban van: tiszta.

A fürdővíz minőségének rendszeres megfigyelése azt mutatta, hogy a 2017-ben megfigyelt uniós fürdőhelyek közel 85%-a „kiváló” volt. A tengeri fajok és élőhelyek megőrzésének elősegítése érdekében az európai tengerek több mint 10%-át védett tengeri területnek jelölték. Ezek mind nagyon biztató fejlemények. Az előrelépés ellenére azonban az európai felszíni vizek ökológiai és kémiai állapota továbbra is aggodalomra ad okot.

A 2010–2015 közötti megfigyelési időszak során a felszíni vizeknek csak mintegy 39%-a érte el az Unió által célként kitűzött legalább „jó” vagy „magas” ökológiai állapotot, miközben 38%-a „jó” kémiai állapotot ért el. A gyenge kémiai állapot oka részben az, hogy a szennyező anyagok (pl. a mezőgazdasági eredetű nitrátok) nem tűnnek csak úgy el. A víz megköti és mozgatja a szennyező anyagokat, így azok végül a tavakban és az óceánokban halmozódnak fel. Az emberi tevékenységek fizikailag átalakítottak vagy érintettek számos folyót, befolyásolva ezzel a halak folyásiránnyal szembeni vándorlását vagy az üledék folyásiránnyal megegyező mozgását.

A sok tengeri halállományra jellemző túlhalászás egész halpopulációk fennmaradását veszélyezteti. Az invazív idegen fajok terjedését a tengeri szállítás és az átvezetőcsatornák segítik, veszélyeztetve ezzel a helyi fajokat. A többségében műanyagokból álló tengeri hulladék az Északi-sarkvidéktől a csendes-óceáni lakatlan szigetekig a világon mindenütt megtalálható. Emellett az évtizedekkel vagy akár – mint a higany esetében – évszázadokkal ezelőtt a vízbe került összes szennyező anyag következményeivel sajnos akkor is szembe kell néznünk, ha mától nem engednénk több szennyező anyagot a víztestekbe. A jövőbeli generációknak pedig a mi kibocsátásaink következményeivel kell majd szembe nézniük.

A hiány és a többlet kezelése

A világ számos részéhez képest Európa viszonylag bőséges édesvízi erőforrásokkal rendelkezik. E készletek azonban nem egyenletesen oszlanak el a kontinensen. Becsléseink szerint ugyanis az Unió területének közel egyharmada van kitéve olyan vízhiányos helyzetnek, amelyben a kereslet egy bizonyos időszakban meghaladja a rendelkezésre álló kínálatot.

Az előrejelzések szerint Európában az éghajlatváltozás kihat majd a rendelkezésre álló víz mennyiségére, további terheket róva a már most is vízhiányos déli régiókra. Európa más részein várhatóan gyakoribbak lesznek az áradások, az alacsonyabban fekvő területeket pedig a tengerszint emelkedése és vihardagályok veszélyeztetik. A szárazföldi cselekvés terén élen járó nagyvárosok és régiók különböző intézkedéseket foganatosítanak (pl. szivárgások csökkentése, víz újrahasznosítása, kék és zöld települési területek kialakítása) az árvízveszély és a vízkárok minimálisra csökkentése érdekében.

Egyes kulcsfontosságú gazdasági ágazatok – például a mezőgazdaság – jelentős mennyiségű édesvizet használnak. Dél-Európa egyes részein előfordulhat, hogy a tavaszi és nyári hónapokban a felhasznált víz több mint fele a mezőgazdasági tevékenységekhez kötődik. Hasonló a helyzet a népszerű turistacélpontok esetében – beleértve a Földközi-tenger apró szigeteit: előfordulhat, hogy látogatók ezrei számára kell vizet biztosítaniuk, tovább növelve a már egyébként is meglévő vízhiányt.

Lokális és globális erőforrás

A tömegturizmus nem az egyedüli tényező, amely a nem helyi felhasználók miatt többletterhet ró a lokális vízi erőforrásokra. A globális kereskedelemnek köszönhetően a fogyasztók a világ minden részéből hozzájutnak természeti erőforrásokhoz, a vizet is beleértve. A Kínába irányuló francia borexport a szőlő termesztéséhez és a bor előállításához felhasznált vizet is „exportálja”. Ehhez hasonlóan az Európába importált áruk is tartalmaznak importált „virtuális vizet”.

A víz sok tekintetben lokális erőforrásnak számít. A víz mennyiségének vagy minőségének változásai közvetlenül érintik a helyi környezetet és lakosságot. Összességében azonban a víz a globális javak közé tartozik, amelyet bolygónk összes lakosa és minden élőlénye közösen használ. A víz országokon keresztül mozog, továbbá fizikai és kulturális értelemben is összeköti a kontinenseket. A nagy víztestek közül sok áll kapcsolatban egymással, így előfordulhat, hogy az adott helyi probléma egyik hozzájárulója lesz valamilyen nagyobb problémának. Ugyanez fordítva is igaz: egy globális probléma, például az óceánok magasabb vízhőmérséklete vagy műanyaghulladék-tartalma súlyosabb helyi hatásokat okozhat.

A víznek e lokális/globális jellege miatt az adott kihívás léptékének megfelelő együttműködési és irányítási struktúrákra van szükség. Nem meglepő, hogy az édesvízzel és a tengeri környezettel foglalkozó számos uniós szakpolitika hangsúlyozza a regionális és globális együttműködést. Az EU aktív résztvevője az irányítási struktúráknak – ilyen például az Egyesült Nemzetek Szervezete által kidolgozott Fnntartható Fejlődési Célok, vagy a regionális együttműködési struktúrák körébe tartozó Nemzetközi Duna-védelmi Bizottság (ICPDR) vagy az Atlanti-óceán északkeleti körzetére létrehozott OSPAR-bizottság. A vízi erőforrások fenntartható használata érdekében az utóbbi években jogosan kerültek be az irányítási struktúrákba nem állami szereplők, például a nagy halászati társaságok.

A növekvő kereslet miatt a felhasználók egymással versengnek. Ugyanakkor világos, hogy a víz, és a vízi erőforrások fenntartható használata hatékonysággal, innovációval, a pazarlás kerülésével (pl. szivárgáscsökkentéssel), újrahasználattal és újrahasznosítással – vagyis egy körforgásos gazdaság összes fontos elemével – lehetséges. Tulajdonképpen ha egyetlen erőforrással takarékosan bánunk, azzal a többivel is spórolunk.

A jövőbeli politikák alakításához szükséges ismeretek

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség a környezetre vonatkozó információkkal dolgozik. A víz összetett és kölcsönhatásokon alapuló szakterületéhez különböző adatfolyamokra, részletes és módszeres elemzésekre, valamint szoros hálózati és intézményi együttműködésre van szükség. Az EEA összegyűjti ezeket az Európa környezetére vonatkozó ismereteket, és tájékoztatja a döntéshozókat és a nyilvánosságot.

Az elmúlt négy évtized során – az uniós jogszabályoknak és jelentéstételi követelményeknek megfelelően – a tagállamok komoly megfigyelési struktúrákat alakítottak ki. Ezen erőfeszítéseknek köszönhetően ma már sokkal részletesebb és átfogóbb ismeretekkel rendelkezünk a környezettel, így például a vízzel kapcsolatos kérdéseket és trendeket illetően. Ma már integrált módon tudjuk azt vizsgálni, hogy mi okozza a változást, illetve hogy mi és hogyan változik. A helyszínen hatékony intézkedéseket határozhatunk meg és hálózatokat építhetünk az információk megosztásához.

Ezek az ismeretek nagyon fontos szerepet játszanak az Unió majdani vízügyi szakpolitikáinak alakításában. A vízügyi jogszabályok néhány lényeges elemének, például a Víz Keretirányelvnek és a Települési Szennyvíz Kezeléséről szóló Irányelvnek jelenleg is folyik a kiértékelése, amelyet módosításuk is követhet. Mivel a víz életünk minden területén létfontosságú szerepet játszik, integráltabb szakpolitikai megközelítés segíti majd a bolygónk egyediségét adó víz védelmét és megóvását.

Hans Bruyninckx

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) ügyvezető igazgatója



 

Geographic coverage

Temporal coverage

Dokumentumhoz kapcsolódó lépések
Felvéve: