következő
előző
tételek

Szakpolitikai összefüggések

Nyelv megváltoztatása
Lap Utolsó módosítás 2021. 05. 07.
This page was archived on 2016. 09. 01. with reason: No more updates will be done
Az ökológiai innováció fontosságát teljes mértékben elismeri a lisszaboni stratégia, az EU fenntartható fejlődésről szóló stratégiája, valamint a hatodik környezetvédelmi cselekvési program (6EAP). A 2004 januárjában végrehajtás céljából elfogadott környezetvédelmi technológiai cselekvési terv (ETAP) kiegészíti az Európai Bizottság szabályozói megközelítését. Az ETAP számos, az ökológiai innováció és a környezetbarát technológiák terjedését elősegítő cselekvést ölel fel. Kiemelt hangsúlyt kap benne a kutatás és fejlesztés, a források mobilizálása, a kereslet fokozásának elősegítése, valamint a piaci feltételek javítása.

Az Európai Bizottság szabályozói megközelítését kiegészítő környezetvédelmi technológiai cselekvési terv (ETAP) közvetlenül foglalkozik a lisszaboni stratégia három dimenziójával: a növekedéssel, a munkahelyteremtéssel és a környezettel. Az ETAP alapján a tagállamok formális nemzeti útiterveket dolgoztak ki. Ezek leírják a környezetbarát technológiák és az ökológiai innovációk szempontjából jelentősséggel bíró terveket, cselekvéseket és eredményeket.

A kutatás és fejlesztés a lisszaboni stratégia fontos alkotórésze, annak célja ugyanis „Európát a világ legdinamikusabb és legversenyképesebb tudás alapú gazdaságává tenni”. Az elvárások szerint a lisszaboni célkitűzések elérésében kulcsszerepet fog játszani az Európai Unió kutatási tevékenységekre vonatkozó hetedik programja (FP7, 2007–2013.) is. Az FP7-et számos európai technológiai platform fogja továbbra is az ipari szükségleteknek megfelelő irányba terelni. Ezek olyan technológiai témákkal foglalkoznak, mint a szélenergia, a hidrogénüzemanyag-cellák, a napelemcellák és a fosszilis tüzelőanyaggal működő, kibocsátásmentes erőművek. Az ilyen platformok jelentős hatást fognak gyakorolni Európa arra irányuló innovatív kapacitására, hogy a tudást és az innovációt hozzáadott gazdasági értékké és környezeti fenntarthatósággá alakítsa.

Európa a kibocsátásmentességhez vezető úton számos cél kitűzésével indult el: a kibocsátott, üvegházhatást okozó gázok mennyiségének 20%-kal való visszaszorítása 2020-ig (az 1990-es szintekhez képest), 2020-ra az energia 20%-ának megújuló forrásokból való kinyerése, a közúti közlekedésben használt üzemanyagok 10%-ának bioüzemanyagokból való előállítása. Az ilyen célok nagy lehetőséget teremtettek az új energetikai technológiák, illetve a több évtizede megszilárdult energetikai rendszerek átalakítása számára. A 21. században be fog következni a villamos hálózatoknak új, kisebb, szélesebben elosztott, megújuló erőforrásokra épülő technológiák alkalmazásával történő átalakítása. Ez utóbbiak kisebb területi egységek, akár önálló háztartások szintjén fognak működni.

A technológiák önmagukban nem képesek megoldani Európa környezetvédelmi problémáit. Az egyértelmű gazdasági és környezeti előnyök eléréshez különféle megközelítések kombinációjára van szükség, kezdve a jogalkotási intézkedésektől egészen az önkéntes cselekvésekig. Bizonyos rendeletek, mint például a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló irányelv, olyan módszernek bizonyultak, amelynek révén az európai ipar és üzleti vállalkozások hatékonyan ösztönözhetők arra, hogy tiszta technológiák bevezetése révén csökkentsék a hulladékok mennyiségét, illetve bevezessék az újrahasznosítást. Az olyan önkéntes megközelítések, mint például a környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer (EMAS), hasonlóképpen a környezetvédelmi teljesítmény folyamatos javulását váltották ki Európa több ezer iparágában és szervezetében.

 

 

Permalinks

Dokumentumhoz kapcsolódó lépések