Az éghajlatváltozás összetettségének megértése és az ebből következő lépések

Nyelv megváltoztatása
Article Publikálva / Megjelentetve 2018. 10. 17. Utolsó módosítás 2018. 11. 13.
6 min read
Az éghajlatváltozás korunk egyik legnagyobb kihívása. Hatásait érezni szerte a világon; érinti az embereket, a természetet, valamint a gazdaságot. Az éghajlatváltozás mérséklésének érdekében világszerte jelentősen csökkenteni kell az üvegházhatású gázok kibocsátását. Ahhoz, hogy az átfogó célból konkrét intézkedések szülessenek, egy olyan összetett rendszer megértése szükséges, amely a különböző forrásokból származó kibocsátásokat köti össze a nemzeti és regionális hatásokkal, a globális kormányzással és a járulékos előnyökkel. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség arra törekszik, hogy folyamatosan bővítse a hatékony helyszíni intézkedések megtervezéséhez szükséges ismereteket.

 Image © Serdar Şeker, WaterPIX/EEA

Tudományos szempontból az éghajlatváltozás alapvetően a légkörbe kibocsátott és az onnan kivont üvegházhatású gázok – elsősorban szén-dioxid – mennyiségéről szól. Az ipari forradalom óta a gazdasági tevékenységek egyre nagyobb mennyiségben bocsátanak ki üvegházhatású gázokat, jelentősen többet mint amennyit a természetes szénkörforgás le tud választani. Ez a légköri szén-dioxid-koncentráció növekedéséhez vezet, ami viszont üvegházhatást vált ki, és megtartja a Földet elért napenergia nagyobb részét.

Földi megfigyelési rendszerek nyomon követik a szén-dioxid-koncentrációt, valamint a hosszú távú tendenciákat. A megállapítások egyértelműek: a szezonális változások ellenére 2016-ban a légkörben a szén-dioxid száma milliomodrészben kifejezve (ppm) átlépte a 400 ppm-es küszöbértéket, és azóta is folyamatosan növekszik. Tehát a tudomány szerint az éghajlatváltozás mérséklésének érdekében jelentősen csökkenteni kell az üvegházhatású gázok mennyiségét, és lehetőség szerint növelni kell a leválasztott mennyiséget.

Az üvegházhatású gázok kibocsátását okozó gazdasági tevékenységek alapos vizsgálata egy meglehetősen összetett folyamatot tárt fel. Valójában pontosan meghatározhatjuk azokat a főbb tevékenységeket, amelyek a legtöbb kibocsátásért felelősek. A fosszilis tüzelőanyagok égetésével és a földhasználat megváltoztatásával (például a szarvasmarha-tenyésztést szolgáló erdőirtással) a leválasztott szénmennyiséget felszabadítjuk és az több száz vagy millió évig nem kerül vissza a szénkörforgásba. Az elmúlt két évszázadban a fosszilis tüzelőanyagok – például a szén, az olaj és a földgáz – biztosították az energiát az otthonunk, valamint a gazdaság, tehát az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés és minden egyéb ellátására. A társadalmaknak energiára van szükségük, de ki lehetne-e elégíteni ezt a szükségletet megújuló energiaforrásokkal a fosszilis tüzelőanyagok helyett?

A kibocsátások eredetükben országosak és ágazatiak, ám hatásukban globálisak

Az összetettség egy másik szintje az éghajlatváltozás globális természetéhez kapcsolódik. A kibocsátás után a légkörben lévő szén-dioxid globális problémává válik, függetlenül attól, hogy melyik ország vagy ágazat bocsátotta ki. A kibocsátás csökkentésének terén azonban szinte teljes egészében a politikai irányítási struktúrákra támaszkodunk. A globális erőfeszítések az országok azon nemzeti kötelezettségvállalásaiból állnak, amelyek keretében azok korlátozzák és csökkentik kibocsátásaikat. Ahhoz, hogy ezt véghezvigyék, ismerniük kell a kibocsátásuk forrását.

Európában a főbb gazdasági ágazatok és azok résztevékenységei által évente kibocsátott üvegházhatású gázok mennyiségét szorosan figyelemmel kísérik. Az Európai Unió tagállamai által benyújtott adatok alapján az Európai Környezetvédelmi Ügynökség elemzi a tendenciákat és az előrejelzéseket az Unió egészére és annak minden tagállamára nézve, hogy felmérje az előrehaladást a meghatározott célok felé. Az éghajlati hatásokra és a sérülékenységekre vonatkozó elemzéseink azt is megmutatják, hogy az éghajlatváltozás már most milyen hatással van a különböző régiókra Európa-szerte, valamint hogy mire számíthatnak a jövőben más kibocsátási forgatókönyvek szerint.

Az éghajlatváltozás mérséklésével kapcsolatos fellépés előmozdításának érdekében az Unió tagállamai számos éghajlati és energiapolitikára vonatkozóan megállapodtak, és világos célokat tűztek ki 2020-ra és 2030-ra. Felméréseink szerint az Európai Unió már jó úton halad a 2020-as célok eléréséhez, de nagyobb erőfeszítésre van szükség a ambiciózusabb 2030-as célok elérésének érdekében. Az országok, a régiók, valamint a városok és egyéb szereplők is megosztják egymással az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással összefüggő információkat.

Az információk releváns ismeretekké alakítása

Ez a tudás elengedhetetlen. A hatékony intézkedések megfogalmazásához és végrehajtásához azonban rendszerszintű megértésre van szükség. Például a közlekedési ágazat, amely 2016-ban az üvegházhatású gázok kibocsátásának több mint 20 %-áért volt felelős az Unióban, képes-e csökkenti a benzin- és a gázolajfüggőségén, és áttérni környezetbarát energiára? Képes-e Európa előállítani ezt az extra energiát a környezetre nehezedő nyomás fokozása nélkül? Hogyan lenne képes a várostervezés kezelni az energia- és mobilitási igényeket, valamint csökkenteni a klímaváltozással járó katasztrófák káros hatásait, miközben javítja a városi levegő minőségét?

Ezek a kérdések módszeres ismereteket igényelnek a társadalmi, környezeti és gazdasági tendenciák közötti kapcsolatok terén. A jövőbeni politikai intézkedéseknek szintén meg kell felelniük a régiók és városok igényeinek. Például hogyan tudják növelni a városok a meglévő épületek energiahatékonyságát, köztük olyanokét is, amelyek még az 1800-as évek végén épültek?

Célunk az Európai Környezetvédelmi Ügynökségnél az, hogy a releváns és elérhető tudás biztosításával segítsünk a politikai döntéshozóknak és a nyilvánosságnak abban, hogy a lépéseket naprakész, releváns és megbízható információkra alapozva hozzák meg. Ez azt jelenti, hogy ismereteinknek szélesebb körűnek és mélyrehatóbbnak kell lenniük, és azoknak folyamatosan fejlődniük kell a kihívások szisztematikus és összetett jellegének figyelembevételével. Az éghajlatváltozás esetében egy jövőbeli tudásplatform kialakítására törekszünk az Unió 2030-ra vonatkozó energia- és éghajlati célkitűzései támogatásának érdekében a meglévő ismeretek jobb összekapcsolásával, azonban nem csak az éghajlat és az energia területén, hanem más releváns területeken is, mint például a mezőgazdaság, a közlekedés és a levegőminőség.

Végső soron a siker ugyanúgy függ majd a tájékozott politikai döntésektől, mint a globális akarattól, hogy megszüntessük a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségünket. A Párizsi Megállapodás mérföldkőnek számít az éghajlatváltozás kezelésére irányuló globális elkötelezettség megerősítésében, a kormányok, a vállalkozások és a civil társadalom összefogásában. Most már a Megállapodást az összes aláíró országnak végre kell hajtania. Ezzel összefüggésben a lengyelországi Katowicében sorra kerülő éghajlatváltozással foglalkozó konferencia (COP24) feladata lesz a végrehajtási erőfeszítések előmozdítása egy szabálykönyv elfogadásával.

Hans Bruyninckx

Hans Bruyninckx

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) ügyvezető igazgatója

Ez a vezércikk az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2018/03 hírlevelének 2018. szeptemberi kiadásában jelent meg.

Kapcsolódó tartalom

Vonatkozó mutatók

Kapcsolódó kiadványok

Lásd még

Temporal coverage

Dokumentumhoz kapcsolódó lépések
Cikkek
Menu
Feliratkozások
Feliratkozás jelentések (nyomtatott és/vagy elektronikus formátumban) és negyedéves hírlevél.
Kövessen minket
 
 
 
 
 
Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA)
Kongens Nytorv 6
1050 Copenhagen K
Dánia
Telefon +45 3336 7100