A szakpolitikai eszközökről

A honlapnak korlátozott funkcionalitása van kikapcsolt javascriptel. Kérjük, győződjön meg róla, hogy a JavaScript a böngészőjében engedélyezve van.

Lap Utolsó módosítás 2016. 04. 21.

Topics: Szakpolitikai eszközök Szakpolitikai eszközök

This page was archived on 2015. 11. 19. with reason: Content is outdated

Környezetünk állapotának meghatározásában a szakpolitika kulcsszerepet játszik. Az EU a környezetvédelmi szakpolitika kidolgozásában 35 éves tapasztalattal rendelkezik. Ez alatt az idő alatt jóval több, mint 200 jogi aktus került bevezetésre, valamint sor került stratégiai utak meghatározására is. A szakpolitika kezdetben a műszaki szabványok szabályozására összpontosított. Annak felismerésével, hogy nincs olyan egyetemes politikai megoldás, amely valamennyi problémára megoldást kínálna, a politikai eszközök spektruma fokozatosan kiszélesedett. Az EU hatodik környezetvédelmi cselekvési programja különféle eszközök – jogi követelmények („ellenőrzési és irányítási intézkedések”), technológiaátadás, piacalapú eszközök, kutatás, környezetvédelmi felelősségre vonatkozó rendelkezések, zöld közbeszerzés, valamint önkéntes rendszerek és egyezmények – együttesét támogatja. Az EEA szakpolitikák hatékonyságát vizsgáló tanulmányaiból kitűnik, hogy az intézményi háttér éppolyan fontos lehet, mint magának a szakpolitikának a kialakítása.

Szakpolitikai eszközök

Menu

Az EU környezetvédelmi jogalkotási csomagja a világon az egyik legerősebbként ismert. Hatékony is – feltéve, hogy végrehajtása és betartatása teljes. Nélküle környezetünk egészen más képet mutatna. Megtisztítottuk vizeinket és levegőnket, kivontunk a forgalomból bizonyos ózonlebontó anyagokat, valamint megkétszereztük az újrahasznosított hulladék arányát. Gépjárműveink kevésbé szennyezőek – az elmúlt 20 év során a katalizátorok révén elért haladás nélkül bizonyos kibocsátási szintek a jelenleginél tízszer magasabbak lennének.

Az EU fenntartható fejlődésről szóló stratégiája ma már egy a gazdasági, a szociális és a környezetvédelmi célok közötti szinergiát elősegítő átfogó, hosszú távú keretrendszert biztosít. Az EU-Szerződés megköveteli a környezetvédelemnek minden olyan közösségi szakpolitikába való beépítését, mint az energia, a mezőgazdaság és a közlekedés. Ez a „környezetvédelmi integráció” – a kizárólag "end-of-pipe", vagyis tüneti megoldások alkalmazásával szemben – elősegíti a problémáknak a forrásnál történő megoldását.

Az EU a szakpolitikai döntések kidolgozásának integráltabb, a hatásvizsgálat és a jobb szabályozás által vezérelt megközelítésén dolgozik. Ez ajánlásokat is tartamaz arra vonatkozóan, hogyan fokozzák a nyilvánosság részvételét a tudomány, a technológiák és a társadalom – mint az elővigyázatossági elv alkalmazásának előfeltételei – közötti viszonyok kezelésében.

Az olyan piaci alapú eszközök, mint az értékesíthető kibocsátási engedélyek rendszere és a környezetvédelmi adók egyre kiemeltebb helyet kapnak az EU napirendjében. Céljuk a gazdasági tevékenységek során a környezetre és az egészségre háruló terheknek a piaci árakba való beépítése, illetve a természetes erőforrások, mint például a levegő, a víz és a talaj használati díjának meghatározása. A közelmúlt példái közé tartozik az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere, valamint az olyan összehangolt környezetvédelmi adórendszerek, mint amilyenek az energiatermékek adóztatásáról szóló és a teherszállításra vonatkozó „Eurovignette” irányelv. Kiemelt hangsúlyt kap a környezetre káros támogatások eltörlése is. 2007-ben napvilágot látott a környezetvédelmi és a kapcsolódó politikai célokra szolgáló piaci alapú eszközökről szóló zöld könyv, amely felélesztette a környezetvédelmi adóreform ötletét, azaz azt az elképzelést, amely szerint az adóztatás hangsúlya a munkerőtől a környezetvédelem felé tolódik el.

„A szocializmus soha nem mondta ki a közgazdasági igazságot. A kapitalizmus talán soha nem fogja kimondani az ökológiai igazságot. (Lester Brown, Fortune Brainstorm Conference, 2006.).