A biodiverzitásról

Az emberi faj maga is egyike a biodiverzitás összetevőinek, amely nélkül létezésünk lehetetlen lenne. Az életminőség, a gazdasági versenyképesség, a foglalkoztatás és a biztonság mind ezen a természeti tőkén alapszik. A biodiverzitás az „ökoszisztéma-szolgáltatások”, azaz a természet által nyújtott szolgáltatások szempontjából elengedhetetlen. Ilyenek az éghajlat szabályozásának, a víznek és a levegőnek, a talaj termékenységének, valamint az élelemnek, a tüzelőanyagoknak, a rostoknak és a gyógyszereknek a biztosítása. Nélkülözhetetlen szerepet játszik a mezőgazdaság és a halállományok hosszú távú életképességének fenntartásában, alapja számos ipari folyamatnak és új gyógyszerek előállításának.

Európában az emberi tevekénység a mezőgazdaság és az állattartás 5000 évvel ezelőtti megjelenése óta folyamatosan alakítja a biodiverzitást. A mezőgazdasági és ipari forradalmak a földhasználat drámai és gyorsuló változásaihoz, a mezőgazdaság intenzívebbé válásához, városiasodáshoz és a földterületek termelésből való kivonásához vezettek. Ez aztán számos, a különféle tájak biodiverzitásának megőrzését elősegítő gyakorlat (pl. hagyományos mezőgazdasági módszer) megszűnésével járt együtt.

Európában az egy főre jutó fogyasztás, illetve termelt hulladék mennyisége igen magas, így az ökoszisztémákra kifejtett hatásunk messze túlterjed földrészünkön. Az európai életmód a világ minden részéből származó erőforrások és áruk behozatalán alapszik, ami gyakran a természetes erőforrások fenntarthatatlan kihasználására ösztönöz. Ez a biodiverzitás, ezen keresztül pedig a társadalmi és gazdasági fejlődés alapjául szolgáló természeti tőke erőforrásainak elveszítéséhez vezet.

A helyreállítás korszakának kezdeténél, az élet minket még most is körülvevő csodálatos sokszínűségének visszaállításánál lelkesítőbb cél el sem képzelhető.

Edward O. Wilson, 'The Diversity of Life', 1992.

A biodiverzitás elveszítése elválaszthatatlanul kötődik az életet a Földön fenntartó ökoszisztéma-szolgáltatások romlásához. A 2005. évi Millenniumi ökoszisztéma-felmérés a világ különféle pontjain található 24 ökoszisztémára terjedt ki. Megállapításai szerint ezek közül 15 romlott le, így befolyásolva a halállományokat, a fakitermelést, a vízkészleteket, a hulladékok kezelését és a méregtelenítést, a természeti csapásokkal szembeni védelmet, valamint a levegő minőségének szabályozását. Az EEA 2005. évi állapotokról és kilátásokról készített jelentésének, illetve negyedik páneurópai értékelésének tanúsága szerint az EU kitűzött céljának, azaz a biodiverzitás elveszítésének a 2010. évig való megállítása terén nem mutat érzékelhető haladást.