Erőforrás-hatékonyság és hulladékgazdálkodás

Nyelv megváltoztatása
Lap Utolsó módosítás 2017. 03. 10.
Napjaink globális környezeti problémái nagyrészt annak következtében alakultak ki, hogy az ember túlzott mértékben kiaknázta a természeti erőforrásokat, többek között a (fosszilis) tüzelőanyagok, az ásványok, a víz, a föld és a biodiverzitás tekintetében. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a gazdasági fejlődés Európában elterjedt modellje ‒ a nagyfokú erőforrás-felhasználás, a hulladéktermelés és a szennyezés alapján ‒ hosszú távon nem tartható fenn. Az Európai Unió jelenleg nagymértékben függ az importtól, és erőforrás-szükségletünk kielégítéséhez az Unió teljes földterületének kétszeresére lenne szükségünk. Számos olyan erőforrás van, amelyet csak rövid ideig használunk, vagy amely gazdasági szempontból veszendőbe megy amiatt, hogy hulladéklerakóba kerül vagy az újrafeldolgozás folyamata alatt fellépő minőségromlás miatt. Ez nemcsak a környezetre van kihatással, hanem a gazdasági versenyképességünkre is. A megoldás kézenfekvő, de nem egyszerű: gazdasági növekedés elérése kevesebb természeti erőforrás felhasználásával, azaz a „többet kevesebbel” elv követése. Hosszú távú környezetvédelmi politikánk központi elemét ezért az erőforrás-hatékonyság javítása jelenti, amint az a stratégiai dokumentumokban, például a hetedik környezetvédelmi cselekvési programban (7. EAP), az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának uniós ütemtervében és a körforgásos gazdaságra vonatkozó uniós cselekvési tervben is kifejezésre jut.

Bevezetés

Az európai gazdaság a természeti erőforrások és anyagok ‒ többek között a víz, a növények, a faanyag, a fémek, az ásványok és az energiahordozók ‒ folyamatos áramlásától függ, amelyek jelentős hányada importból származik. Ez a függőség egyre inkább a sebezhetőség forrása lehet, mivel fokozódik a természeti erőforrásokért folyó globális verseny.

Számos természeti erőforrás egyenlőtlenül oszlik meg a világon, aminek következtében nagyobb mértékű a hozzáférés és az ár volatilitása, továbbá nő a konfliktus lehetősége. Az ingadozó és labilis árak tönkre is tehetik az említett erőforrásoktól függő ágazatokat, arra kényszerítve a vállalkozásokat, hogy alkalmazottakat bocsássanak el, beruházásokat halasszanak el vagy hagyjanak fel bizonyos áruk és szolgáltatások nyújtásával.

Ugyanakkor a természeti erőforrások kitermelésének és kiaknázásának gyors növekedése számtalan kedvezőtlen környezeti hatással jár Európában és azon kívül egyaránt. A levegő-, víz- és talajszennyezés, az ökoszisztémák savasodása, a biodiverzitás csökkenése, az éghajlatváltozás és a hulladéktermelés veszélyezteti az azonnali, közép- és hosszú távú gazdasági és társadalmi jólétet.

Az erőforrás-hatékonyság javítása elengedhetetlen, de nem elegendő a társadalmi és gazdasági fejlődés fenntartásához egy olyan világban, ahol végesek az erőforrások és az ökoszisztéma kapacitása. Elvégre a hatékonyságnövelés csak annak jelzésére szolgáló mutató, hogy a termelés nagyobb mértékben növekszik, mint az erőforrás-felhasználás és a kibocsátás. De nem garantálja a környezetterhelés abszolút csökkentését olyan szintre, amely hosszú távon fenntartható lenne Európában és világviszonylatban.

Az európai termelési és fogyasztási rendszerek fenntarthatóságának vizsgálata során ezért túl kell lépnünk annak felmérésén, hogy a termelés gyorsabban növekszik-e az erőforrás-felhasználásnál és a kapcsolódó terheléseknél (a gazdasági növekedés és a környezetterhelés relatív szétválasztása [„relative decoupling”]). Ehelyett inkább azt kell megvizsgálni, hogy van-e bizonyíték a gazdasági növekedés és a környezetterhelés teljes szétválasztására („absolute decoupling”), amikor is az erőforrás-felhasználás csökkenése mellett nő a termelés.

Az erőforrás-felhasználás és a gazdasági teljesítmény közötti kapcsolat vizsgálatán túlmenően azt is fel kell mérni, hogy csökkennek-e a társadalom erőforrás-felhasználásából származó környezeti hatások („impact decoupling”).

 

Európai uniós irányelvek a témában

A hetedik környezetvédelmi cselekvési program (7. EAP) a 2050-re vonatkozó, a „Jólét bolygónk felélése nélkül” mottóval jelzett jövőkép megvalósításával kapcsolatos három kulcsfontosságú célkitűzés egyikeként jelöli meg az erőforrás-hatékonyság növelését:

  • az uniós természeti tőke védelme, megőrzése és fejlesztése;
  • az Unió erőforrás-hatékony, zöld és versenyképes alacsony szénigényű gazdasággá alakítása;
  • az uniós polgárok megóvása a környezettel kapcsolatos terhelésektől, valamint az egészségüket és jólétüket fenyegető kockázatoktól.

E célkitűzések között szoros kapcsolat van, és különböző, ugyanakkor egymással összefüggésben lévő szakpolitikai keretek például ‒ az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának uniós ütemterve és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság megvalósításának ütemterve ‒ tárgyát képezik.

Egy másik szakpolitikai csoport a „kinyer–legyárt–fogyaszt–eldob” lineáris növekedési mintától egy körforgásos modell felé való elmozdulást tűzi ki célul, amely a termékek, összetevők és anyagok használhatóságának fenntartásán és értéküknek a gazdaságban történő megőrzésén alapul. Amint azt a körforgásos gazdaságra vonatkozó uniós cselekvési terv megállapítja, ehhez változásokra van szükség az ellátási láncokban, többek között a terméktervezésben, az üzleti modellekben, a fogyasztói döntésekben, valamint a hulladékkeletkezés megelőzése és hulladékgazdálkodás terén. Ennek egyik kulcsfontosságú szakpolitikai ösztönzőjét a hulladékgazdálkodással kapcsolatos uniós jogszabályok jelentik.

 

Az EEA tevékenységei

Az EEA elemzi az anyagáramlásokat és a hulladékra vonatkozó statisztikákat, valamint kapcsolódó mutatókat és értékeléseket készít. A szakpolitikai előrehaladás vizsgálatára három párhuzamos, a hulladékgazdálkodással, a hulladékkeletkezés megelőzésével és az erőforrás-hatékonysággal kapcsolatos jelentésben kerül sor. Átfogó perspektívát nyújtanak a körforgásos gazdaságról szóló éves jelentések és az integrált értékelésekhez való hozzájárulások, például az EEA „Az európai környezet ‒ Állapot és előretekintés 2020” című összefoglaló jelentése (SOER2020).

Az EEA megbízás alapján rendszeresen készít elemzéseket, amelyek az erőforrás-hatékonysági politika kiválasztott aspektusait ‒ például a monitoring koncepciókat, a környezetvédelmi célokat, a piaci alapú eszközöket és az egyéb intervenciós stratégiákat‒ vizsgálják.

Az EEA tevékenységének fontos részét képezi az említett értékelésekkel kapcsolatban az érdekelt felekkel való együttműködés és a kapacitásépítés, mint például a hulladék és az erőforrás-hatékony gazdaság témájával foglalkozó a nemzeti referenciaközpontok részvételével szervezett rendszeres EIONET-ülések és -workshopok.

 

Előretekintés

Jelenleg elsősorban az erőforrás-hatékonysággal, a körforgásos gazdasággal és a hulladékkezeléssel kapcsolatos tudásalap fejlesztésére törekszünk. Hozzájárulások várhatóak a SOER2020-szal kapcsolatban, amelyek hangsúlyt fektetnek a tematikus adatokra (hulladékkezelés és erőforrás-felhasználás), valamint a körforgásos gazdaságba való átmenet szisztematikus elemzésre.

Geographic coverage

Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA)
Kongens Nytorv 6
1050 Copenhagen K
Dánia
Telefon +45 3336 7100