Személyes eszközök

következő
előző
tételek

Ugrás a tartalomhoz. | Ugrás a navigációhoz

Sound and independent information
on the environment

Ön itt áll: Főoldal / Témák / Hulladék és nyersanyag-erőforrások / Hulladék és nyersanyag-erőforrások

Hulladék és nyersanyag-erőforrások

Nyelv megváltoztatása
A hulladék szorongató környezetvédelmi, társadalmi és gazdasági kérdés. A növekvő fogyasztás és a fejlődő gazdaság továbbra is jelentős hulladékmennyiséget termel, ezért a hulladék termelődésének csökkentése vagy megelőzése egyre több erőfeszítést igényel. Míg a múltban a hulladékot eldobhatónak ítélték, manapság egyre inkább erőforrásként tekintenek rá – ez a változó hozzáállás tükröződik a hulladékkezelésnek a hulladék ártalmatlanításától az újrafelhasználás és visszanyerés felé való elmozdulásában.

A kezelésétől függően a hulladék mind az emberi egészségre, mint a környezetre hatással lehet a levegőbe, a talajba, a felszíni vagy talajvizekbe való kibocsátásokon keresztül. Ugyanakkor energiaforrásként is szolgálhat, és nem megfelelő kezelése nyersanyag-erőforrások (például fémek és más újrafelhasználható anyagok) elvesztegetését is jelentheti.

Hulladék az anyagok életciklusának minden állomásán keletkezik:

  • kitermelés (bányászati hulladék);
  • termelés és forgalmazás (ipari, veszélyes és csomagolási hulladék);
  • a termékek fogyasztása és szolgáltatások igénybevétele (települési hulladék, elektromos és elektronikus eszközök hulladéka);
  • hulladékkezelés (például az újrafelhasználható anyagok válogatása során hátramaradó anyagok vagy az égetőművi salak).

A hulladék hatékony és eredményes kezelése védi a közegészséget és kedvező hatással van a környezetre, miközben elősegíti a természeti erőforrások megőrzését is.

2008-ban az Európai Unióban az egy főre jutó hulladéktermelés körülbelül 5,2 tonna volt. Az építési, bontási, bányászati, kőfejtési és gyártási tevékenységek a legnagyobb hulladéktermelők, de minden európai polgár évente nagyjából 444 kg háztartási hulladékot is termel.

Korábban a növekvő fogyasztás és a háztartások csökkenő mérete nagyban hozzájárult a települési hulladéktermeléshez. Ezek a tényezők azonban szemlátomást egyre kevésbé számottevőek: az Európai Unió 27 országának egy főre jutó települési hulladéktermelése stabilizálódott 1999 és 2010 között. A tagállamok nagyban különböznek mind hulladéktermelésük növekedésének ütemében, mind e termelés méreteiben.

Az Európai Unióban a hulladékgazdálkodás terén egyértelmű irányváltás történt. 2010-ben a települési szilárd hulladék jó része (37%-a, amely az Unióban termelt hulladék teljes mennyiségének 10%-át jelenti) a hulladéklerakókban végezte. Manapság ehelyett az irányvonal a különböző hulladékáramokban keletkező hulladék újrafelhasználása vagy komposztálása (38%), illetve a hulladék elégetése az energia hasznosításával (21%).

Az újrahasznosítás kedvező a környezet számára, mivel visszaszorítja a hulladék lerakókban való elhelyezését, és ezáltal csökkenti a szennyezőanyagok kibocsátását. Segít továbbá a gazdasági termelés anyagigényének kielégítésében, így csökkenti a kitermelés és az elsődleges nyersanyag-finomítás iránti igényt.

Az újrahasznosítás ezen túlmenően fontos gazdasági és társadalmi előnyökkel is jár: gazdasági növekedést generál, előmozdítja az innovációt, munkahelyeket teremt és segít a kritikus erőforrások biztosításában. Ezek miatt létfontosságú az egyik legfontosabb európai és globális szakpolitikai prioritás, a zöld gazdaság felé való elmozdulás szempontjából, amely hozzájárul a jóléthez, miközben megőrzi az egészséges környezetet és a társadalmi igazságosságot a jelenlegi és jövőbeli generációk számára.

Az Európai Unió hulladékra vonatkozó irányelvei a hulladéklerakás háttérbe szorítását ösztönzik, és támogatják a hulladék újrahasznosítását, illetve visszanyerését. Az újrahasznosítás növekvő fontosságának egy másik mozgatórugója a gazdaság rohamosan fokozódó nyersanyagigénye, különösen a robbanásszerűen növekvő ázsiai gazdaságokban.

Az Európai Unió szakpolitikái

A legújabb uniós jogi eszközök és stratégiák a hulladék-megelőzést, vagyis a hulladéktermelésnek a gazdasági növekedéstől és a környezeti hatásoktól való függetlenítését helyezik előtérbe. Ilyen jogszabály például a felülvizsgált hulladék-keretirányelv (2008/98/EK) a hulladékkeletkezés megelőzésére és a hulladékok újrafeldolgozására irányuló tematikus stratégia, valamint a hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program.

A hulladék-keretirányelv az Európai Unió hulladékmegelőzésének és hulladékgazdálkodásának általános keretét határozza meg. Bevezeti és meghatározza a témával kapcsolatos alapvető fogalmakat, és lefekteti a hulladékgazdálkodás olyan elveit, mint a hulladékhierarchia (lásd 1. sz. ábra), amelyben a hulladék-megelőzés az előnyben részesített alternatíva.

Waste hierarchy

1.  sz. ábra: Hulladékhierarchia

A hulladék-keretirányelv a tagállamokat hulladékmegelőző programok legkésőbb 2013. december 12-ig való létrehozására kötelezi. Az EEA-t felkérték, hogy ellenőrizze ezeknek a programoknak az előrehaladását és megvalósítását az egyes országokban.

A hulladék-keretirányelv ambiciózus célokat fogalmaz meg a háztartási papír-, fém-, műanyag és üveghulladék, illetve az építésből vagy bontásból származó hulladékok újrahasznosítása tekintetében.

Az Európai Unió jogszabályai a hulladéklerakók és hulladékégetők számára is igen szigorú feltételeket szabnak: a legtöbb hulladékkezelő tevékenységet a hulladéklerakókról szóló irányelv (1999/31/EK), a hulladékok égetéséről szóló irányelv (2000/76/EK) és az ipari kibocsátásokról szóló irányelv (2010/75/EU) szabályozza. A különleges hulladékáramok (például a csomagolási hulladék, az elhasználódott járművek, valamint az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai) esetében a hulladékhierarchia az újrahasznosítás és/vagy visszanyerés konkrét irányszámaiban fogalmazódik meg.

A szakpolitikák megalkotása során alkalmazott, életcikluson alapuló megközelítés biztosítja, hogy a hatásokat teljes életciklusukon át vizsgálni lehessen, és elkerüli a más országokba vagy a termelés/fogyasztás más szintjére való áthelyezésből adódó megbúvó hatásokat.

Az EEA tevékenységei

Az EEA hulladékvizsgálatai a fenntartható fogyasztás és termelés szakpolitikáinak kialakításhoz, többek között a természeti erőforrások fenntartható használatára, a hulladék-megelőzésre és az újrafelhasználásra vonatkozó tematikus stratégiák, valamint az erőforrás-hatékony Európa megvalósítására vonatkozó európai bizottsági ütemterv végrehajtásához nyújtanak segítséget.

Ilyen tevékenységek többek között a következők:

Az Ügynökség hulladékokkal kapcsolatos munkáját az EEA keretében működő fenntartható fogyasztás és termelés csoport vezeti. A tevékenységek megvalósítása az EEA fenntartható fogyasztással és termeléssel kapcsolatos európai témákkal foglalkozó központjával (ETC/SCP) és az EEA országokon átívelő hálózatával, az Eionettel együttműködésben történik. Az Eurostat is gyűjti a hulladékokkal kapcsolatos adatokat, 2008 óta tartja fenn a hulladékokkal kapcsolatos környezetvédelmi adatok központját (Environmental Data Centre on Waste).

Jövőbeli tevékenységek

Az EEA egy sor új, hulladékokkal kapcsolatos mutatóval és egy, a hulladékmegelőző programok ellenőrzésére vonatkozó koncepció kidolgozásával fogja támogatni az Európai Bizottságot, az Európai Parlamentet és az EEA tagállamait, illetve együttműködő államait. Véglegesíteni fogja a hulladéklerakókra kivetett adók, a határokon átívelő hulladékszállítás és az elektronikus hulladékokból származó kritikus fémek újrahasznosítása lehetőségeinek legutóbbi elemzését. Ezek a tevékenységek hozzá fognak járulni az Európai Unió hulladékokkal kapcsolatos szakpolitikáinak hatékonyabb megvalósításához. A hulladék ügye kitüntetett szerepet játszik az EEA által Európa szomszédos országaival folytatott nemzetközi együttműködési projektekben is.

Geographic coverage

Europe
Dokumentumhoz kapcsolódó lépések

Megjegyzések, vélemények

Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA)
Kongens Nytorv 6
1050 Copenhagen K
Dánia
Telefon +45 3336 7100