A talaj

Nyelv megváltoztatása
Lap Utolsó módosítás 2017. január 31., 14:16
Az emberi táplálék, az állati takarmányok, a rostok és tüzelőanyagok 90%-át a talaj termőképességének köszönhetjük, de a talajból származnak a kertészetekben vagy az építőiparban felhasznált nyersanyagok is. A talaj továbbá az ökoszisztéma egészsége szempontjából is nélkülözhetetlen: víztisztító és -szabályozó szerepe mellett a tápanyag-körforgás motorja és számos élőlénynek ad otthont, mintegy génraktárként szolgálva– így járulva hozzá a biológiai sokféleséghez. Szén-dioxid-elnyelő közegként világszerte fontos szerepe van az éghajlatváltozás és az azzal járó hatások lelassításában, sőt, a múlt nyomainak megőrzésével kulturális örökségünk fenntartásának is lényegi eleme.

Társadalmunk azonban folyamatos, gyakran egymásnak ellentmondó igényeket támaszt a talaj használatát illetően. Nagy nyomás nehezedik az ökoszisztéma szolgáltatások biztosításának képességére: a talaj az élelmiszertermelés bázisául, a biológiai sokféleség eleméül, valamint gázok, vizek és tápanyagok szabályozó közegéül is szolgál. A talaj lefedése (pl. betonozás), az erózió, a szervesanyag csökkenés és a szennyezettség megfigyelhető mértéke azonban mind-mind csökkenti a talaj ellenálló és felvevőképességét.

A talaj nem képes megújulni egyetlen emberöltő alatt. Társadalmunk felelőssége, hogy fenntartható módon kezeljük: csak így élvezhetjük előnyeit. Annak ellenére, hogy megannyi tevékenység múlik rajta, nincs olyan uniós jogszabály, amely külön a talajjal foglalkozna. A víz- és a levegővédelemtől eltérően a talajvédelmet a mai napig csupán közvetve vagy ágazati szakpolitikák, nevezetesen a mezőgazdasági és erdészeti, energetikai, vízügyi, éghajlatváltozási, természetvédelmi, hulladék- és vegyianyag-kezelési politika részeként kezelik. Az uniós szintű egységes talajvédelmi szakpolitika hiánya a harmonizált talajadatok hiányában is megmutatkozik.

Ennek ellenére az elmúlt tíz évben mind a szakpolitika fejlesztése, mind az adatok összehangolása terén voltak erőfeszítések. Az Európai Bizottság 2006. évi talajvédelemről szóló tematikus stratégiája a fenntartható fejlődés lényeges elemeként határozza meg a talajfunkciók védelmét. Globális szinten a talajt érintő problémákat az elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló ENSZ-egyezmény keretében, a talajdegradáció tágabb koncepciójának részeként kezelik. A talajfunkciók megőrzésének fogalma nemrégiben az Egyesült Nemzetek Szervezete 2015-ös közgyűlése által elfogadott, a fenntartható fejlesztési célok részét képező talajdegradáció-semlegesség koncepciójának részévé vált. A talajminőség, a talajszennyeződés, illetve a vegyianyag- és hulladékkezelés szintén a célok között szerepel, amelyek végrehajtása az európai talajvédelmi intézkedések fontos eszköze lehet. Mindeközben folyamatban van a nyilvánosságnak szánt talajadatok harmonizálása és szabványosítása nemzetközi és európai szinten egyaránt a kitűzött céloknak megfelelően. .

Az EEA egy sor földhasználati és talajjal kapcsolatos témában készít mutatókon alapuló értékeléseket földhasználati és talajmutatók szerinti tematikus lebontásban (LSI-készlet). Az LSI-készlet földkisajátítással, vízzárósággal, a szennyezett területek kezelésével, talajnedvességgel, talajerózióval és a talaj szervesszén-tartalmával kapcsolatos mutatókból áll. A földterületek szétaprózódását és újrahasznosítását jelző mutatók még tervezés alatt állnak. A Copernicus földmegfigyelési szolgáltatások több mutató rendszeres aktualizálását segítik elő. Az EEA ezenfelül ad-hoc értékeléseket tesz közzé talajjal kapcsolatos témákban, köztük az urbanizált területek talajerőforrás-hatékonyságáról, a talaj tápanyagtartalmáról és a környezet fémterheléséről.

Az EEA az Európai Bizottság képviselőivel (különösen a Közös Kutatóközpont és a Környezetvédelmi Főigazgatóság munkatársaival), a talajjal, a földhasználattal és a területrendezéssel foglalkozó nemzeti referenciaközpont Eionet-képviselőivel, valamint más európai hálózatokkal és szakértőkkel működik együtt ezen a területen. Globális partnerei közé tartozik az UNCCD titkársága, a globális talajügyi partnerség, a globális földügyi mutatók kidolgozására irányuló kezdeményezés (UN-HABITAT) és az ENSZ Környezetvédelmi Programja.

Az EEA munkáját 1996 óta segítik európai témaközpontok (ETC-k); köztük a Város, Föld és Talajrendszerek Témaközpontja (ETC/ULS), amely 2014 óta aktív, és jelenleg az EEA talajjal foglalkozó tevékenységeit támogatja. A talajadatokkal kapcsolatos feladatokat 2007-ben a JRC talajadatokkal foglalkozó európai központja vette át.

Kapcsolódó tartalom

Vonatkozó mutatók

Progress in management of contaminated sites Progress in management of contaminated sites Local soil contamination in 2011 was estimated at 2.5 million potentially contaminated sites in the EEA-39, of which about 45 % have been identified to date. About one third of an estimated total of 342 000 contaminated sites in the EEA-39 have already been identified and about 15 % of these 342 000 sites have been remediated. However, there are substantial differences in the underlying site definitions and interpretations that are used in different countries.   Four management steps are defined for the management and control of local soil contamination, namely site identification (or preliminary studies), preliminary investigations, main site investigations, and implementation of risk reduction measures. Progress with each of these steps provides evidence that countries are identifying potentially contaminated sites, verifying if these sites are actually contaminated and implementing remediation measures where these are required. Some countries have defined targets for the different steps.   Thirty of the 39 countries surveyed maintain comprehensive inventories for contaminated sites: 24 countries have central national data inventories, while six countries, namely Belgium, Bosnia-Herzegovina, Germany, Greece, Italy and Sweden, manage their inventories at the regional level. Almost all of the inventories include information on polluting activities, potentially contaminated sites and contaminated sites.   Contaminated soil continues to be commonly managed using “traditional” techniques, e.g. excavation and off-site disposal, which accounts for about one third of management practices. In-situ and ex-situ remediation techniques for contaminated soil are applied more or less equally.   Overall, the production sectors contribute more to local soil contamination than the service sectors, while mining activities are important sources of soil contamination in some countries. In the production sector, metal industries are reported as most polluting whereas the textile, leather, wood and paper industries are minor contributors to local soil contamination. Gasoline stations are the most frequently reported sources of contamination for the service sector.   The relative importance of different contaminants is similar for both liquid and solid matrices. The most frequent contaminants are mineral oils and heavy metals. Generally, phenols and cyanides make a negligible overall contribution to total contamination.   On average, 42 % of the total expenditure on the management of contaminated sites comes from public budgets. Annual national expenditures for the management of contaminated sites are on average about EUR 10.7 per capita. This corresponds to an average of 0.041 % of the national GDP. Around 81 % of the annual national expenditures for the management of contaminated sites is spent on remediation measures, while only 15 % is spent on site investigations. It should be noted that all results derive from data provided by 27 (out of 39) countries that returned the questionnaire, and not all countries answered all questions.

Lásd még

Feliratkozások
Feliratkozás jelentések (nyomtatott és/vagy elektronikus formátumban) és negyedéves hírlevél.
Kövessen minket
 
 
 
 
 
Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA)
Kongens Nytorv 6
1050 Copenhagen K
Dánia
Telefon +45 3336 7100