Személyes eszközök

Értesítések
Get értesítések új jelentések és termékek. Gyakoriság: 3-4 email havonta.
Feliratkozások
Feliratkozás jelentések (nyomtatott és/vagy elektronikus formátumban) és negyedéves hírlevél.
Kövessen minket
Twitter ikon Twitter
Facebook ikon Facebook
YouTube ikon YouTube-csatorna
RSS logo RSS-hírcsatornák
Még többet

Write to us Write to us

For the public:


For media and journalists:

Contact EEA staff
Contact the web team
FAQ

Call us Call us

Reception:

Phone: (+45) 33 36 71 00
Fax: (+45) 33 36 71 99


következő
előző
tételek

Ugrás a tartalomhoz. | Ugrás a navigációhoz

Sound and independent information
on the environment

Ön itt áll: Főoldal / Témák / Tengerpartok és tengerek / Tengerpartok és tengerek

Tengerpartok és tengerek

Nyelv megváltoztatása
Topics: , ,
Az emberi tevékenységek eddig nem látott méretű környezetvédelmi változást okoznak a parti és a tengeri ökoszisztémákban. A halászat, a szárazföldi és tengeri forrásokból származó környezetszennyezés, az urbanizáció, az értékes élőhelyek pusztulása és degradációja, valamint a nem őshonos fajok erőszakos megtelepedése által kifejtett nyomás világszerte nő. Mindezeket a változó éghajlat valószínűleg csak súlyosbítja.

Európát négy tengeri régió veszi körül: a Földközi-tenger, a Fekete-tenger, a Balti-tenger és az Atlanti-óceán északi része, amely magában foglalja az Északi-tengert is. Európa számos, tengerrel kapcsolatos tevékenységet folytat az Északi-sark körül is.

Az emberi tevékenység gyakran azokon a parti területeken összpontosul, amelyek a legkevésbé képesek alkalmazkodni e tevékenységekhez, és ahol a negatív hatások a legjobban érezhetőek. Az európai partokat leginkább fenyegető veszélyek a vízszennyezés, az eutrofizáció, a biológiai sokféleség pusztulása, a városi fejlődés, a táj pusztulása és a part menti erózió.

Érdekességek Európa tengereiről és partjairól

  • Az EU tagállamainak illetékességi körébe tartozó tengeri terület összességében nagyobb, mint az EU egész szárazföldi területe.
  • Az Unió 68 000 km hosszú partszakasszal rendelkezik (ez háromszor hosszabb az Amerikai Egyesült Államok partszakaszának hosszánál, és majdnem kétszer hosszabb, mint az oroszországi partszakasz); az EEA Unión kívüli tagországai, vagyis Izland, Norvégia és Törökország partjainak figyelembevételével ez a szám 185 000 km-re emelkedik.
  • Az EU lakosságának majdnem a fele él kevesebb mint 50 km-re a tengertől, a többség általában a partvonalon létesített városi területekre koncentrálódik. 2001-ben 70 millió ember, vagyis az EU teljes lakosságának 14%-a élt mindösszesen 500 m távolságra a tengerparttól.
  • A tengerpartok Európa legnépszerűbb nyaralási úti céljai: az európai nyaralók 63%-a dönt úgy, hogy valamelyik tengert választja nyaralási úti céljának. Példának okáért körülbelül 8–10 millió horgász horgászik sportolási vagy szabadidős célból, így támogatva az évi 8–10 milliárd eurós európai iparágat.
  • A tengerparttól 500 m-re található gazdasági eszközök értéke körülbelül 500–1000 milliárd euróra becsülhető.
  • Az EU által az erózió és az árvizek kockázatának csökkentésére irányuló parti védelemre költött közkiadások az 1990-től 2020-ig tartó időszakban várhatóan elérik az évi 5,4 milliárd eurót.

[Európai Bizottság, 2006: Tengerre vonatkozó tények és adatok (hozzáférés ideje: 2010. szeptember 27.)]

Partok és tengerek

Regional sea characteristics

Regionális tengeri jellemzők

Európa tengerei a következők: Balti-tenger, Fekete-tenger, az Atlanti-óceán északkeleti része és a Földközi-tenger. Az Atlanti-óceán északkeleti része az Északi-tengert, valamint a Jeges-tengert, a Barents-tengert, az Ír- és a Kelta-tengert, továbbá a Vizcayai-öblöt és az Ibériai partszakaszt foglalja magában.

A Balti-tenger félig zárt tenger, amely alacsony sótartalmát annak köszönheti, hogy vize az Atlanti-óceán északkeleti részének vizével csak korlátozottan cserélődik és nagymértékű a folyóvizek lefolyása is. E feltételek miatt a tenger különösen érzékeny a tápanyagok által okozott szennyezésre.

A Fekete-tenger szintén félig zárt tenger; ez a világ legnagyobb szárazföldi medencéje, amelynek vize a Földközi-tenger vizével csak korlátozottan cserélődik. A Fekete-tenger vize 150 méter és 200 méter közötti mélységben oxigénben szegény. A felszínen található vizek sótartalma az átlagos kategóriába sorolható. A Fekete-tenger nagy része vélhetően kőolaj- és földgáztartalékokat rejt magában; e fűtőanyagok lelőhelyeinek felderítése folyamatban van.

A Földközi-tenger is félig zárt tenger, amely magas sótartalmát a magas párolgási aránynak és az alacsony folyóvízlefolyásnak köszönheti. A tenger vize az Atlanti-óceán és a Fekete-tenger vizével csak korlátozottan cserélődik, valamint biológiai szempontból ez a legváltozatosabb tenger Európában.

Az Atlanti-óceán északkeleti része számos tengert foglal magában és kiterjedt éghajlati zónákon ível át. Ez egy nagyon termelékeny terület, amely Európa legértékesebb halászati övezeteit, továbbá számos egyedülálló élőhelyet és ökoszisztémát fog össze. Ez a terület rejti továbbá Európa legnagyobb kőolaj- és földgáztartalékait.

A part meghatározása szerint a szárazföld és a tenger találkozásánál található terület. A 24 tengerparti EEA-országban összesen 560 000 km2 part menti övezet található, amely ezen országok teljes szárazföldi területének 13%-át teszi ki (a 2000-ben kiadott Corine Felszínborítási adatok alapján).

A mély tenger és a tengerfenék kiterjedt és komplex rendszert alkot, amely az anyagok, az energia és a biodiverzitás cseréje által összeköttetésben áll a bolygó többi részével. A mélytengeri ökoszisztémák működése elengedhetetlen az olyan globális biogeokémiai körforgások számára, amelyektől a szárazföldi élet jelentős része és az emberi civilizáció is nagyban függ. A mélytengeri ökoszisztémák az Atlanti-óceán és a Jeges-tenger európai, valamint nemzetközi vizeiben is fellelhetők. A mély tenger fogalma alatt általában a 400 méternél mélyebb vizeket értjük.

A Balti-tengeren, a Fekete-tengeren, a Földközi-tengeren, az Atlanti-óceán északkeleti részén és az Északi-sarkon is megfigyelhető a tengeri és parti ökoszisztémák degradációja. A környezetre hatást gyakorló tevékenységek a pillanatnyi emberi szükségleteink kielégítésének következményei, ezek azonban akár több ezer, néha több millió éve fejlődő fajokat és élőhelyeket sokszor visszafordíthatatlan módon befolyásolhatnak.

Ezek a tevékenységek az Európa partjai mentén kialakuló magas és egyre növekvő népsűrűséghez, valamint a halászathoz, a mezőgazdasági környezetszennyezéshez, az ipari kemikáliákhoz, a turizmus fejlődéséhez, a szállításhoz, a megújuló energiával kapcsolatos infrastruktúrához és egyéb tengeri tevékenységekhez köthetőek.

Sajátos problémák:

  • A szennyvízkezelési technológiák terén történt jelentős fejlődés ellenére a mezőgazdaságból származó, a szétszórt tápanyagok okozta szennyezés továbbra is jelentős problémát jelent a parti és a tengeri környezet számára, hiszen felgyorsítja a fitoplankton növekedését, és az oxigéntartalékok gyors kimerüléséhez vezethet.
  • Európa valamennyi tengerének vannak olyan részei, ahol a tengeri flórában és faunában található egyes nehézfémek és lassan lebomló szerves szennyezőanyagok koncentrációja túllépi az élelmiszerekre vonatkozó határértéket. A balesetből származó nagyobb olajkiömlések száma csökkent, a rendszeres tevékenységekből, így a szállításból és olajfinomítókból származó olajkibocsátás mértéke azonban még mindig jelentős. Ezek az anyagok felhalmozódnak a táplálékláncban.
  • Az inváziós fajok a szállítás és akvakultúra által egyre terjednek, és pusztító hatással lehetnek az ökoszisztémákra és a társadalomra egyaránt. A vízi inváziós fajok által világszerte okozott éves gazdasági veszteség a becslések szerint meghaladja a 100 milliárd USA-dollárt.
  • Európa összes tengerén tarthatatlan a halászat jelenlegi mértéke, ami veszélyt jelent az európai halállomány fennmaradására. Az ártalmas halászati módszereket (például a fenékvonóhálóval történő halászatot) azonban továbbra is alkalmazzák. E tevékenységek során járulékos fogásként halak, madarak, emlősök és teknősök is a hálóba kerülnek, a tengeri élőhelyekben és ökoszisztémákban pedig komoly károsodást okoznak a halászati eszközök. A halászat megváltoztathatja a tengeri ökoszisztémát.
  • Noha terjedőben van az a tengeri és parti élőhelyek védelmére irányuló gyakorlat, amely szerint egyre több parti és tengeri területet jelölnek ki Natura 2000 területként, ez mégis lassú és bonyolult folyamat. Néhány parti és a legtöbb tengeri élőhely állapotát még nem értékelték; így a tengeri emlősök 22%-át a kihalás veszélye fenyegeti.
  • A Földközi-tenger partján kialakult városi fejlődésért felelős turizmus a Fekete-tenger partján is kezd a fejlődés mozgatórugójává válni.
  • Az éghajlatváltozás miatt a tenger felszínének hőmérséklete, valamint a tengerszint is emelkedik. A tengeri és parti fajok e változások következtében lassan megváltoztatják földrajzi és az évszakokra jellemző megoszlásukat, így a környezet fenntarthatósága érdekében a halászterületek és természetes élőhelyek kezelését is egyre inkább ezekhez a változásokhoz kell igazítani. Az óceánok pH-értéke a légkörben található növekvő CO2-koncentráció következtében továbbra is csökkeni fog, és az Európa tengerentúli területein fellelhető korallzátonyokat – a biodiverzitás központjait – az emelkedő hőmérséklet és a savasodás is veszélyezteti.

Európai szakpolitikák

Az európai partok és tengerek környezeti problémáinak megoldása olyan választ kíván a szakpolitikáktól, amely a víz, a természet, a környezetszennyezés, a halászat, az éghajlatváltozás és a területrendezés szakpolitikai területeit összefogva működik. Történeti szempontból ezeket a szakpolitikákat külön szakpolitikai területeknek tekintették, azonban a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv 2008-ban történt elfogadása óta integrált választ keresnek a problémára: a gazdálkodási megközelítés már az egész ökoszisztémát alapul veszi, és számos konkrét környezeti szempont tekintetében tűzte ki célul a megfelelő környezeti állapot megvalósítását. A tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv célkitűzéseit a Víz Keretirányelv (VKI) is támogatja, amely irányelv a parti tengervizek és átmeneti vizek ökológiai állapotát szabályozza a tápanyag, a vegyszer és a hidromorfológiai nyomás figyelembevételével. A bizonyos tengeri és parti élőhelyeket és fajokat illetően védelmi célú célkitűzéseket meghatározó élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelv is támogatja a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv célkitűzéseit.

A tengeri, a mezőgazdasági ágazatok és a turizmus növekedése várhatóan tovább folytatódik; a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv fontos célkitűzése a jövőben a gazdálkodási stratégiák által annak biztosítása, hogy ez a növekedés környezetvédelmi szempontból fenntartható legyen. Ezek a stratégiák a tengerparti övezet integrált kezelésével és a tengeriterület-rendezéssel összhangban lévő rendezési elvek alkalmazásán keresztül támogathatóak.

Noha a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv is tartalmaz a halállomány állapotára vonatkozó környezeti célkitűzéseket, a közös halászati politika az, amely szabályozza a halászat összes területét. Ennek új reformját 2012-ben fogadják el.

Kapcsolódó linkek

  • Tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv: jó környezeti állapotot ír elő a tengerek számos biológiai elemét – többek között a halakat – illetően 2020-ig. Várhatóan csökkenteni fogja a tengeri környezetben okozott környezetszennyezés terheit és hatásait.
  • Tengerparti övezet integrált kezelése: a fejlesztési stratégiák számára ajánlja a fenntartható parti fejlődés megvalósítását.
  • Tengeriterület-rendezés: olyan eszköz, amely a fenntartható tengerhasználatra irányuló stratégiák fejlesztését szorgalmazza azáltal, hogy kapcsolatot teremt a tenger felhasználói között.
  • Víz Keretirányelv: előírja a biológiai és kémiai elemek jó ökológiai állapotának és jó ökológiai potenciáljának 2015-ig történő megvalósítását a folyótorkolatokban és a partok mentén az EU egészében; várhatóan csökkenteni fogja a folyótorkolatokban és a partokon okozott környezetszennyezés terheit és hatásait. Csökkenteni fogja továbbá a hidromorfológiai változásokból származó nyomást.
  • Nitrátszennyezésről szóló irányelv: célja a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezésének csökkentése;
  • A települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv: célja a szennyvíztisztító telepekről és az egyes ipari szektorokból származó szennyezés csökkentése;
  • Az élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelv (lásd uniós természetvédelmi szabályozás): Európa természetvédelmi szakpolitikájának sarokköve. Az élőhelyvédelmi irányelv két pillére épül: a védett területek Natura 2000 hálózatára és a fajok védelmének szigorú rendszerére.
  • Az éghajlatváltozás jelentette fenyegetéssel világszinten az Egyesült Nemzetek éghajlat-változási keretegyezménye (UNFCCC) foglalkozik. A Kiotói Jegyzőkönyv a kibocsátott káros anyagok mennyiségének terén kötelező erejű célkitűzéseket állít fel a Jegyzőkönyvet megerősítő ipari országok, köztük az EU tagállamai számára. További információ azéghajlat-változási szakpolitikáról.
Dokumentumhoz kapcsolódó lépések

Megjegyzések, vélemények

Iratkozzon fel most!
Get értesítések új jelentések és termékek. Jelenlegi előfizetők száma: 33176 Gyakoriság: 3-4 e-mail / hó.
Értesítések archívum
Kövessen minket
 
 
 
 
 
Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA)
Kongens Nytorv 6
1050 Copenhagen K
Dánia
Telefon +45 3336 7100