Személyes eszközök

következő
előző
tételek

Ugrás a tartalomhoz. | Ugrás a navigációhoz

Sound and independent information
on the environment

Ön itt áll: Főoldal / Témák / Éghajlatváltozás / Éghajlatváltozási szakpolitika

Éghajlatváltozási szakpolitika

Nyelv megváltoztatása
Az éghajlatváltozás jelentette fenyegetéssel világszinten az Egyesült Nemzetek éghajlatváltozási keretegyezménye (UNFCCC) foglalkozik. Az ennek részét képező Kiotói Jegyzőkönyv aláírói között szereplő fejlett országok, többek között az EU tagállamai számára kötelező jellegű károsanyag-kibocsátási célkitűzéseket ír elő. Ez a kibocsátott káros anyagok mennyiségének szükségessé váló jelentősebb globális csökkentéséhez vezető úton még csak az első lépés.

Az éghajlatváltozás jelentette kihívás és az, hogy mit kezdünk vele, meghatároz minket, korunkat, végül pedig a világra hagyott örökségünket is.

Ban Ki-moon, az ENSZ főtitkára, 2007.

Világszintű szakpolitika

Az UNFCCC hosszú távú célkitűzése „az üvegházhatású gázok légköri koncentrációjának olyan szinten történő stabilizálása, amely megakadályozza az éghajlati rendszer veszélyes, emberi eredetű befolyásolását”. A Kiotói Jegyzőkönyv az ennek eléréséhez vezető úton megtett első lépés. Ez a kibocsátott káros anyagok mennyiségének csökkentése terén célkitűzéseket állít fel számos ipari ország, köztük az EU legtöbb tagállama számára, a többi országban pedig korlátozza a kibocsátás növekedését. Részletesebben:

  • Az EU 15 régebbi tagállamának a kibocsátott káros anyagok mennyisége terén elérendő közös célja annak 2008–2012-ig 8%-kal az 1990. évi szintek alá való csökkentése (videó). Egy belső EU-megállapodás bizonyos tagállamok számára engedélyezi a kibocsátás növelését, míg mások számára csökkentést ír elő.
  • A legtöbb új tagállam célkitűzése saját kiindulási évéhez (jellemzően 1990-hez) képest -6 – -8%.

Az Amerikai Egyesült Államok nagy mennyiségben bocsát ki üvegházhatást okozó gázokat, a Jegyzőkönyvet viszont nem írta alá.

Az országoknak célkitűzéseiket az elvárások szerint főként belföldi szakpolitikáik és intézkedéseik révén kell elérniük. Engedélyezett számukra, hogy a kibocsátott káros anyagok mennyiségének csökkentése terén kijelölt célkitűzéseiket részben úgy teljesítsék, hogy fejlődő (Tiszta Fejlődési Mechanizmus, CDM), illetve fejlett (együttes végrehajtás) országok károsanyag-kibocsátást visszaszorító projektjeibe fektetnek be. A CDM-nek célja a fenntartható fejlődésnek például megújuló energián alapuló projektek finanszírozása révén való támogatása is.

Az IPCC a kibocsátott káros anyagok mennyiségének a 21. század közepéig világszinten mintegy 50%-kal való csökkentésére tett felszólítást. Ez a fejlett országok számára a kibocsátás 60–80%-kal való visszaszorítását jelenti. Az olyan nagy mennyiségeket kibocsátó, fejlődő országoknak, mint például Kínának, Indiának vagy Brazíliának, a kibocsátás növekedésének ütemét kell korlátozniuk.

Az UNFCCC keretében jelenleg tárgyalások zajlanak egy 2012 utáni nemzetközi megállapodásról. A cél az, hogy a 2009-re, Koppenhágába tervezett éghajlatkonferencián megállapodást érjenek el.

Az Európai Unió szakpolitikája

Számos európai ország fogadott el a kibocsátás csökkentését célzó nemzeti programot. Az Európai éghajlat-változási program keretén belül uniós szinten is számos szakpolitikai elem és intézkedés elfogadására került sor, például:

  • A megújuló energiaforrások (szél, napfény, biomassza) fokozottabb kihasználása, a kombinált hő- és energiatermelő erőművek;
  • Fejlődés például az épületek, az ipar, a háztartási készülékek energiafelhasználásának hatékonysága terén;
  • Az új személygépkocsik széndioxid-kibocsátásának csökkentése;
  • Hatásmérséklő intézkedések a gyáriparban;
  • A hulladéklerakó helyek által kibocsátott káros anyagok mennyiségének csökkentését célzó intézkedések.

 

Az EU szén-dioxidon alapuló emisszió kereskedelmi rendszere (videó) a kibocsátott káros anyagok mennyiségének költséghatékony módon való csökkentése érdekében tett uniós erőfeszítések sarokköve. 2007 márciusában az EU vezetői ambiciózus éghajlat-változási és energetikai tervhez adták támogatásukat. E szerint az üvegházhatást okozó gázokból az EU 2020-ra (az 1990-es szintekhez képest) legalább 20%-kal kevesebbet fog kibocsátani, emellett ugyancsak 2020-ra eléri azt a célkitűzést, amely szerint a felhasznált összes elsődleges energia 20%-ának megújuló forrásból kell származnia. 2008 januárjában az Európai Bizottság új, a kibocsátás-visszaszorítási célkitűzés elérését segítő energetikai és éghajlati csomagot javasolt (videó). Pénzügyi képességeik arányában különféle olyan ágazatoknak, mint a mezőgazdaság, a közlekedés és az építőipar éppen úgy be kell tölteniük szerepüket, illetve hozzá kell járulniuk Európa célkitűzéseinek eléréséhez, mint valamennyi tagállamnak. Az olyan energiaintenzív ágazatok számára, mint az acél- és a vegyipar, a Bizottság az EU emisszió kereskedelmi rendszerének megerősítését javasolja, hogy elősegítse a 20%-os célkitűzés elérését. Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának visszaszorításához szükség lesz a megújuló energiaforrások fokozott felhasználására, ami egyben Európa energiaellátásának fokozottabb diverzifikációját is jelenti.

A kibocsátás csökkentését célzó, kidolgozás alatt lévő intézkedések által érintett új szakpolitikai területek között szerepel a légi közlekedés (videó), a CO2 és a gépjárművek (videó), valamint a szénmegkötés és -tárolás (videó).

Az EEA néhány tagországa nemzeti éghajlatváltozási alkalmazkodási stratégiát készített el, illetve már megkezdte annak kidolgozását. Az Európai Bizottság 2007-ben kiadott, Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz Európában – Az uniós fellépés lehetőségei című zöld könyvéről jelenleg az érdekelt felek konzultálnak.

Bővebb felvilágosítás:

Geographic coverage

Europe
Dokumentumhoz kapcsolódó lépések

Megjegyzések, vélemények

Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA)
Kongens Nytorv 6
1050 Copenhagen K
Dánia
Telefon +45 3336 7100