Közlekedés és ökoszisztémák

Nyelv megváltoztatása
Article Publikálva / Megjelentetve 2016. 09. 30. Utolsó módosítás 2016. szeptember 30., 17:01
A közlekedési hálózatok az európai tájkép hétköznapi elemévé váltak. Összekötik az embereket, fokozzák a gazdasági tevékenységet és hozzáférést biztosítanak az alapvető szolgáltatásokhoz; ugyanakkor a természetes területek között akadályokat képeznek és használatuk során szennyező anyagokat bocsátanak ki, valamint az ökoszisztémákba nem őshonos fajokat hoznak be. A szigorú politikai intézkedések és a zöld területek hálózata segíthet megőrizni és megvédeni Európa természeti gazdagságát.

Az európai kontinens részeit kiterjedt közlekedési hálózat köti össze, amely autópályákból, utakból, vasúti sínekből, hajózható folyókból, kerékpáros utakból, légifolyosókból és tengeri utakból áll. A közlekedési hálózatok nem csak eljuttatják az emberekhez az árukat és a szolgáltatásokat, de emellett formálják és befolyásolják a körülöttük lévő környezetet.

Kevesebb hely marad a természetnek?

A közlekedés gyakran együtt jár a gazdasági fejlődéssel. Egy városnak vagy térségnek a fő közlekedési hálózatokhoz való csatlakoztatása kezdeti lökést adhat a gazdaságnak és új munkahelyeket teremthet. De  amikor egy térség elér egy bizonyos összeköttési szintet, a további közlekedési infrastruktúra nem biztosít ehhez hasonló előnyöket. Ugyanakkor ez alapvető hatást gyakorolhat a környezetre. A közlekedési hálózatok a városi területek és más kiépített területek Európa viszonylag vidékies és ritkán lakott területeire való benyomulását is elősegíthetik, amivel terhelést gyakorolnak a természetes élőhelyekre. Például a távoli hegyvidékek vagy szigetek európai közlekedési rendszerbe kapcsolása a területre több turistát vonzhat, ami például a szálláshely- és vendéglátó szolgáltatások fellendülését eredményezi. Mindazonáltal a fokozott gazdasági tevékenység gyakran jár az emberi települések okozta negatív hatással — több szennyvízzel, több szilárd hulladékkal stb.

Ehhez hasonlóan a bioüzemanyagok iránti kereslet növekedése is az európai föld és édesvíz iránti további keresletet eredményezhet. Az élelmiszertermeléshez szükséges földdel együtt ez több természeti terület mezőgazdasági földdé való átalakításához vezethet.

Lég- és zajszennyezés a természetben

A közlekedés szennyezőanyag-kibocsátáshoz is vezet, amely a közlekedési hálózatok hatókörén is túlterjedhet. E kibocsátás hozzájárulhat a részecskék, az ózon és a nitrogén-dioxid háttérkoncentrációjához, amely kihat az emberekre, növényekre és állatokra. Egyes területek, mint a hegyvidék, a parti területek és tengerek különösen érzékenyek lehetnek a közlekedési eredetű szennyezésre. Az Alpok völgyein áthaladó, vagy nagy folyók (például a Duna) mentén elhelyezkedő közlekedési folyosók alapvető fontosságúak az európai gazdaság számára; ugyanakkor az egyedülálló ökoszisztémákat is megterhelik. Egyes szennyező anyagok, mint például a talajközeli ózon, közismerten csökkentik a terméshozamot, hátrányosan befolyásolják a fanövekedést és a tavak elsavasodását idézhetik elő.

Ehhez hasonlóan a kőolaj-kiömlések, vagy a veszélyes anyagok tengerbe engedése jelentősen károsítja a tengeri élővilágot. E kockázatok felismerését követően számos intézkedést vezettek be európai és nemzetközi szinten.

A közlekedési eredetű zajszennyezés egy másik probléma, és annak hatása nem pusztán a szárazföldi ökoszisztémákra korlátozódik. A nagy hajók jelentős mennyiségű zajt bocsátanak ki. A hajótest hajlamos a motorok és propellerek által előidézett gépi zajokat felerősíteni. Alacsony frekvenciaszintje miatt ez a zajtípus a tengerben nagyon messzire elterjed és zavarja a tengeri élővilágot. Kutatások kimutatták, hogy a bálnákat és más, egymással kommunikáló és hanggal tájékozódó fajokat ez különösen érinti. A kishalakat és a tengeri gerinctelen populációkat érintő esetleges hatások is egyre világosabbá válnak a folyamatos kutatásoknak köszönhetően.

Bizonyos megoldások már rendelkezésre állnak, és igen hatékonyan csökkentik a tengeri és szárazföldi zajszennyezést. Például a hajókat a hajótesttől távolabb helyezett hajtóművekkel is ki lehet alakítani (pl. villamos meghajtású motorok a hajótesten kívül, hajtómű-gondolában elhelyezve) a zaj felerősödésének minimális mértékűre való korlátozása érdekében. Ehhez hasonlóan a gépjárműmotorokat és -alkatrészeket (pl. gumiabroncsok) is át lehetne tervezni, hogy a zajszint a forrásnál csökkenjen, vagy az autópályák mentén elhelyezkedő zajvédő falat is meg lehetne hosszabbítani.

Potyautasok a fedélzeten

A közlekedés nem csak szennyez, de nem őshonos fajokat is új élőhelyre juttathat, ami a helyi fajokat jelentős kárral fenyegeti. A nagy közlekedési projektek, például a Szuezi-csatorna megvalósítása megváltoztathatja egy teljes ökoszisztéma legfontosabb jellemzőit. A csatorna megépítése óta több mint 500 nem őshonos tengeri állatfajtát engedtek bele a Földközi-tengerbe, ami hozzájárult „a Földközi-tengeri ökoszisztéma katasztrofálisan  antropogénná  változásához”. Tengeri közlekedés esetén a nagy hajók, különösen a teherszállító hajók vizet vesznek fel, hogy stabilizálják a hajótestet. Teherrakományuktól függően kiengedik ezt a ballasztvizet, amely gyakran számos baktériumot, mikrobát, kis gerinctelen állat és számos faj tojásait és lárváit tartalmazza. Az ilyen idegen fajok elegendő mennyiségben és ragadozók távollétében történő vízbe eresztése pusztító hatással lehet.

A fésűs medúza (Mnemiopsis leidyi) — egy Amerika atlanti-óceáni partvidékén honos faj — esete széles körben ismert és kellően dokumentált. AMnemiopsisa Fekete-tengerbe ballasztvízzel került az 1980-as évek elején, és pusztító hatással járt a helyi tengeri élővilág számára. Ez érintette a halpopulációt és a halászati közösségeket is.  A ballasztvizek által jelentett ökológiai kockázat felismerését követően számos nemzetközi intézkedést és iránymutatást tett meg a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet, ideértve a hajók ballasztvizének kezelésére vonatkozó egyezményt is.

A ballasztvíz csupán az egyik módja az idegen fajok szállításának. A személygépkocsikból kidobált gyümölcsmagok, az importált virágcserepekben talált kidobott földben lévő baktériumok és rovartojások, valamint a természetben elengedett egzotikus hal- és madárfajok mind érinthetik a helyi ökoszisztémákat.

Beruházás környezetbarát infrastruktúrába

Az összes ember alkotta infrastruktúrahálózat — utak, vasút és belvízi csatornák — városi területeket, vidéki területeket és embereket kötnek össze. Ugyanakkor korlátokat is emelnek, és a természetes tájképet kisebb területekre osztják fel. Egy erdőn átvágó többsávos autópálya fizikai korlátot jelent az állat- és növényfajok számára. A vadvilág számára rendelkezésre álló teljes terület csökkenésén felül a különböző élőhelyek közötti kapcsolat hiánya sebezhetőbbé teszi az itt élő populációkat. Az állatoknak helyet kell változtatniuk, hogy élelmet találjanak és párosodjanak, és fennáll a kockázata annak, hogy az úton vagy vasúti síneken történő átkelés közben megsérülnek vagy elpusztulnak. A közlekedési hálózatok körül emelt kerítések is elszigetelhetik bizonyos fajták populációit, így a genetikai állományuk korlátozottá válik és érzékenyebbek lesz a betegségekre, végül kihal.

Az alagutak vagy hidak útján biztosított jobb összeköttetés bizonyosan csökkentené az európai biodiverzitásra és ökoszisztémákra nehezedő nyomást. Valójában ezeket a kezdeményezéseket egy-egy infrastruktúra-projekt esetében jóval eredményesebben lehetne megtervezni a különböző érintett felek (tervezők, befektetők, polgárok, különböző szintű kormányzati hatóságok stb.) szélesebb körben történő bevonásával.

A „zöld infrastruktúra” a magas színvonalú zöld területek stratégiailag megtervezett hálózata. Ez az összes zöldterület szélesebb körű vizsgálatát igényli, hogy megteremtse távoli, vidéki és városi területek, akár országhatárokon átívelő összeköttetését; elősegítve ezzel a fajok vándorlását. Ennek érdekében az Európai Unió Zöld Infrastruktúra Stratégiát fogadott el, amelynek célja, hogy jövőképet nyújstson egy Európát lefedő zöld hálózathoz, valamint hogy megkönnyítse az érdekelt felek közötti koordinációt, az ötletek cseréjét és a tájékoztatást.

A természeti területek összekapcsolása nem az egyetlen pozitív eredménye a környezetbarát infrastruktúrának. Az emberi egészég  javulása mellett azt egyre inkább a jelenlegi (vagy jövőbeni) időjárással és éghajlattal összefüggő természeti veszélyek csökkentése költséghatékony módjának tekintik. Például a szélsőséges mennyiségű csapadékvíz elszállítását célzó csatornarendszerek építése helyett a városok zöldterületeket hozhatnak létre a fölösleges vízmennyiség megkötésére.

Tervezés a természet figyelembevételével

A közlekedési infrastruktúrával kapcsolatos projektek, ideértve a Transzeurópai Hálózathoz kapcsolódó projekteket is, Európa-szerte hozzájárultak az életminőség javításához, mivel a szolgáltatásokat és közjavakat messzi területekre is eljuttatták. A transzeurópai közlekedési hálózatot (TEN-T) számos tanulmány az EU sikertelenségének példájaként látja, mivel ellentmond a biodiverzitás elvesztésének megállítására irányuló célokkal.. Más tanulmányok kiemelik a TEN-T projektek védett területekre gyakorolt potenciális hatását.

Az EU közelmúltbeli közlekedéspolitikája jelentősen erősítette a természettel és biodiverzitással kapcsolatos megfontolásokat. Napjainkban ezeket a kérdéseket már a tervezési fázisban is figyelembe kell venni. Ráadásul a tagállamoknak e projektek esetében környezeti hatásvizsgálatot kell végezniük. Az uniós jogszabályok a védett területeken kívül megvalósított, de a védett területeket esetlegesen még mindig érintő infrastruktúra fejlesztések potenciális hatásaival is foglalkoznak.

Ezt a megközelítést a mindennapokban számos konkrét intézkedésre lehetne lefordítani. Például a vasút- és úthálózat esetében az útvonaljavaslatot meg lehetne változtatni oly módon, hogy nagyobb területek maradjanak érintetlenek, és hogy el lehessen kerülni a tájkép feldarabolódását. Ehhez hasonlóan alagutakat vagy természetes hidakat lehetne tervezni és építeni a védett területek közötti összeköttetés javítása és az állat-populációk vándorlásának elősegítése érdekében. Ha a projekt nem felel meg ezeknek a szabályoknak, az uniós támogatás visszavonható.

A szigorúbb környezetvédelmi szabályok máris változást hoztak több projektben. Egy belvízi hajózási projekt, amely a németországi Weser folyó kimélyítését célozta, lehetővé tenné, hogy a hajók könnyebben tudjanak bejutni a Bremerhaven kikötőbe. Egy környezetvédelmi nem kormányzati szervezet megtámadta a projektterveket azzal, hogy a folyó kimélyítése megváltoztatná a sótartalom szintjét, és erőteljesebbé tenné az árapályt, veszélynek téve ki ezzel a folyótól függő állatfajokat és az annak partján élő embereket. Az Európai Unió Bírósága úgy határozott, hogy a projekt rontaná a Weser vízminőségét és az EU víz-keretirányelvének megsértését eredményezné. Következésképpen a projektet törölték.

Az Európa-szerte gazdasági jólétet hozó közlekedési és energiaellátási hálózatokhoz hasonlóan a zöld infrastruktúra transzeurópai hálózata az egészséges és gazdag természetet támogatja.

 

 

Kapcsolódó tartalom

Geographic coverage

Austria, Belgium, Bulgaria, Croatia, Cyprus, Czech Republic, Denmark, Estonia, Finland, France, Germany, Greece, Hungary, Iceland, Ireland, Italy, Latvia, Liechtenstein, Lithuania, Luxembourg, Malta, Netherlands, Norway, Poland, Portugal, Romania, Slovakia, Slovenia, Spain, Sweden, Switzerland, Turkey, United Kingdom
Dokumentumhoz kapcsolódó lépések
Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA)
Kongens Nytorv 6
1050 Copenhagen K
Dánia
Telefon +45 3336 7100