Felkészültünk az éghajlatváltozásra?

Nyelv megváltoztatása
Article Publikálva / Megjelentetve 2015. 11. 03. Utolsó módosítás 2016. június 03., 01:11
Az éghajlatváltozás sokféle hatást gyakorol az egészségünkre, az ökoszisztémákra és a gazdaságra. A következő évtizedekben ezek a hatások feltehetőleg súlyosbodni fognak. Ha nem foglalkozunk ezekkel, az óriási költségekkel járhat a megromlott egészségi állapot, az ökoszisztémákat érintő káros hatások, valamint az anyagi és infrastrukturális veszteségek miatt. Már sok olyan alkalmazkodási projekt van folyamatban Európaszerte, amely a változó éghajlatra való felkészülést célozza.

 Image © Billy Horan, Environment & Me/EEA

A 2014-es évre egész Európában a szélsőséges időjárási események miatt fogunk emlékezni. 2014 májusában egy alacsony nyomású ciklon érte el Délkelet- Európát, kiterjedt árvizeket és több ezer földcsuszamlást okozva a Balkánon. Majd 2014. június elején erős viharok sújtottak le Észak-Európára. 2014 júliusára Európa egy másik problémától szenvedett: a hőségtől. Kelet-Európán és az Egyesült Királyságon hőhullám söpört végig.

A szélsőséges időjárási események és az éghajlat fokozatos megváltozására utaló jelenségek – mint például a tengerszint emelkedése és az óceánok melegedése – folytatódni fog. Az ilyen események várhatóan egyre gyakoribbak és hevesebbek lesznek a jövőben. Még ha minden ország azonnal radikálisan csökkentené is az üvegházhatású gázok kibocsátását, a légkörbe már kibocsátott gázok miatt az éghajlat továbbra is melegedne. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának jelentős csökkentése mellett az európai országoknak és a világ más országainak is olyan politikákat és intézkedéseket kell bevezetniük, amelyek az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célozzák.

Európa éghajlata változik

A változó éghajlat az életünk szinte minden területét befolyásolni fogja. A hevesebb és gyakoribb esőzések Európa sok részén gyakori és jelentős áradásokat fognak okozni, amelyek a veszélyeztetett területeken megrongálják otthonainkat és más (például közlekedési és energetikai) infrastruktúrákat. Európa más részein pedig, ideértve Dél-Európát, a magasabb hőmérséklet és a kevesebb csapadék sok területen aszályt okozhat. Ez versenyt teremthet a mezőgazdaság, az ipar és a háztartások között a szűkös vízkészletek iránt. Ezen felül a hőség egészségügyi problémákhoz is vezethet.

Az éghajlatváltozás egész Európában hatással van az ökoszisztémákra is. Sok gazdasági ágazat függ az egészséges és stabil ökoszisztémáktól, mivel azok számos terméket és szolgáltatást nyújtanak az embereknek. Például a méhek porozzák be a növényeket, míg az erdők segítenek elnyelni az üvegházhatású gázokat. Az ökoszisztémákban élő fajok és élőhelyek egyensúlyának felborulása messzire gyűrűző hatásokkal járhat. Dél-Európában a csapadékmennyiség jelentős csökkenése lehetetlenné válhat, míg a magasabb hőmérséklet lehetővé teheti az inváziós idegen fajok, valamint a betegségeket hordozó fajok északabbra vándorlását.

Az óceánok melegedése már most arra kényszerített több halfajt, hogy északabbra telepedjenek, ami viszont nyomást gyakorol a halászati ágazatra. Például a makrélapopulációk északabbra húzódása súlyosbítja azt a már létező problémát, amelyet a hering és a makréla túlhalászata jelent az Atlanti-óceán északkeleti részén.

Az éghajlatváltozásnak ára van

A szélsőséges időjárási események halálos áldozatokkal járhatnak, és az érintett területen megbéníthatják a gazdasági és társadalmi tevékenységeket. Gyakran jelentős összegekre van szükség a megrongált ingatlanok és infrastruktúrák újjáépítéséhez. Ugyanakkor az utóbbi évtizedekben a szélsőséges időjárási események okozta károk többsége nem írható pusztán az éghajlatváltozás számlájára. A megnövekedett károk fő okai a társadalmi-gazdasági fejlesztések és az olyan döntések, mint például a városok ártereken való bővítése. Alkalmazkodási intézkedések nélkül azonban éghajlatunk folyamatos változásával párhuzamosan a károk költségei és más negatív hatások várhatóan növekedni fognak.

A jövőbeni éghajlatváltozás okozta költségek nagyon magasak is lehetnek. Közelmúltbeli kutatások becslései szerint alkalmazkodási intézkedések nélkül a hőség okozta halálesetek száma Európában 2100-ra elérheti az évi 200 000-et, és az árvízkárok mértéke meghaladhatja az évi 10 milliárd eurót. Kiterjedt éghajlatváltozás esetén és alkalmazkodási intézkedések nélkül az erdőtüzek mintegy 800 000 hektárnyi területet érinthetnek éves szinten. Az aszályok által érintett emberek száma hétszeresére, körülbelül évi 150 millió főre növekedhet, a tengerszint emelkedése okozta gazdasági veszteség pedig több mint háromszorosára, évi 42 milliárd euróra növekedhet.

Bár az éghajlatváltozás várhatóan leginkább költségeket fog okozni a társadalomnak, néhány új lehetőséget is teremthet, amelyeket gyakran új kockázatok megjelenése kísér. A melegebb telek Észak-Európában azt is jelenthetik, hogy kevesebbet kell télen fűteni. Másfelől viszont a melegebb nyarak miatt emelkedhet a hűtésre fordított energiafogyasztás. A tengeri jégtáblák olvadása miatt az Északisarkon hajózási útvonalak jöhetnek létre, és ez csökkentheti a szállítmányozás költségeit. A hajóforgalom megnövekedett mértéke azonban szennyezést okozhat az Északisarkon, emiatt szabályozással kell biztosítani a biztonságos és tiszta hajózást.

Bármilyenek is legyenek a várható hatások – például több csapadék, magasabb hőmérséklet, vagy kevesebb édesvíz –, az európai országoknak fel kell készíteniük vidéki régiókat, városaikat és gazdaságukat a változó éghajlatra, és csökkenteniük kell az éghajlatváltozással szembeni sebezhetőségünket.

Mit jelent az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás?

Az „alkalmazkodás" tevékenységek és szakpolitikák széles körét öleli fel, amelyek célja a társadalmak éghajlatváltozásra való felkészítése. Az alkalmazkodási politikák a megvalósításuk esetén alkalmasak lesznek arra, hogy csökkentsék az éghajlatváltozás okozta hatásokat és károkat, illetve felkészítsék a társadalmakat a megváltozott éghajlati körülmények közötti boldogulásra és fejlődésre. Egyes ilyen intézkedések, például az arról szóló tájékoztató kampányoknak, hogy hogyan hűtsük magunkat a nagy melegben, vagy a hőhullámokat előrejelző rendszerek, viszonylag alacsony költséggel járnak. Más intézkedések, például a védőgátak és a parti védelmi rendszerek kiépítése (amelyek létesítését gyakran „szürke alkalmazkodásnak" neveznek), a házak árterekről történő áttelepítése vagy az aszályok miatt a víztározók bővítése, ugyanakkor igen költségesek lehetnek.

Vannak olyan intézkedések is, amelyek természetes módszerekkel igyekeznek növelni az egyes területek ellenálló képességét az éghajlatváltozással szemben. Az ilyen „zöld alkalmazkodási" intézkedések közé tartozik az eróziót megelőző homokdűnék építése, valamint az áradások csökkentése érdekében fák ültetése a folyópartokon. A hollandiai Nijmegen városa például ilyen zöld alkalmazkodási intézkedéseket valósított meg. A Nijmegen körül kanyargó és leszűkülő Waal folyó áradásokat okoz ebben a folyóparti városban. Az áradások okozta károk megelőzésére a város egy csatornát épít, hogy több helyet adjanak a folyónak. Ez új helyeket teremt a kikapcsolódás és a természet számára is.

A holland Építsünk a Természettel program egy másik jó példa a zöld és szürke alkalmazkodás együttes alkalmazására. A program ösztönzi az olyan part menti vizes területek helyreállítását, mint a mocsarak, a nádasok, a lápok és az árapálysíkságok. Ezek a vizes területek az ott élő növények gyökérhálózatának köszönhetően segítenek megakadályozni a talaj süllyedését. A parti területeken a talajsüllyedés megakadályozása megvédi a környező területeket az áradásoktól.

Az egyéb alkalmazkodási intézkedések közé tartoznak az olyan jogszabályok, adók, pénzügyi ösztönzők és tájékoztató kampányok, amelyek az éghajlatváltozásra való rugalmas reagálást segítik elő (úgynevezett „puha alkalmazkodás"). Egy tájékoztató kampány a spanyol Zaragoza városában a 700 000 fős lakosság figyelmét arra hívta fel, hogy kevesebb vizet használjanak annak érdekében, hogy átvészelhessék az ezen a félsivatagi területen várható hosszabb aszályos időszakokat. A vízellátó hálózatból való szivárgás ellenőrzésével együtt ez a projekt majdnem felére csökkentette az egy főre eső napi vízfogyasztás mértékét az 1980-as szinthez képest, és a város teljes vízfogyasztása 30%-kal csökkent az 1995-ös szinthez képest.

Alkalmazkodás az Európai Unióban

Az Európai Unió és tagállamai már dolgoznak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáson. 2013-ban az Európai Bizottság elfogadta „Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégia" című közleményét, amely segítséget nyújt az országoknak saját alkalmazkodási tevékenységeik megtervezésében. A stratégia ösztönzi az ismeretek gyarapítását és megosztását, és célul tűzte ki a kulcsfontosságú ágazatok ellenálló képességének javítását uniós finanszírozás segítségével. Több mint 20 európai ország már elfogadott alkalmazkodási stratégiát, amelyek meghatározzák az első tennivalókat (például sebezhetőségi értékelések és kutatások), valamint azt, hogy hogyan kívánnak alkalmazkodni az éghajlatváltozáshoz. A tényleges cselekvések terén azonban sok ország még nagyon korai szakaszban tart.

Az alkalmazkodási intézkedésekről készített EEA felmérés szerint a legtöbb ország a vízgazdálkodás területére koncentrál. Ugyanakkor az országok az állampolgáraik tájékoztatására is szánnak forrásokat. Például a rovarok által terjesztett betegségek visszaszorítására tett erőfeszítései részeként az olasz Emilia Romagna régió figyelemfelhívó kampányt indított a Lymekór, a dengue-láz és a nyugat-nílusi láz veszélyeiről.

Sok ország hozott létre az alkalmazkodással kapcsolatos információcserére szolgáló online felületet, hogy elősegítsék a nemzetközi, nemzeti és helyi tapasztalatok és bevált gyakorlatok megosztását. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség és az Európai Bizottság által üzemeltetett Climate- ADAPT portál az ilyen tapasztalatok cseréjére szolgáló európai platform.

Az alkalmazkodás mellőzése nem járható út

A szélsőséges időjárási körülmények és az uniós szakpolitikák hatására az alkalmazkodási politikák és intézkedések az elmúlt évtizedekben előkelőbb helyet kaptak az európai országok politikai napirendjében. Egy közelmúltbeli felmérés szerint azonban sok országot akadályoz a cselekvésben az erőforrások, például az idő, a pénz vagy a technológia hiánya. Számos ország akadályozó tényezőnek tekintette a „jövőbeni éghajlatváltozás mértékét illető bizonytalanságokat" és a „nem egyértelmű hatásköröket" is.

Az éghajlatváltozás hatásai régióról régióra változnak. A döntéshozók azzal a nehézséggel is szembesülnek, hogy hogyan építsék be a vagyont, az infrastruktúrát és a lakosságot érintő jövőbeni változásokat az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos terveikbe. Változó éghajlati körülmények között mire lesz szüksége egy fokozatosan elöregedő és városiasodó társadalomnak a közlekedés, a lakhatás, az energia, az egészségügyi szolgáltatások vagy akár az élelmiszerek előállítása terén?

Az alkalmazkodás önálló politikaként történő kezelése helyett az alkalmazkodás legjobban az egyes szakpolitikákba való nagyobb integrálással valósítható meg. Alkalmazkodási stratégiájuk keretében az uniós tagállamok és az Európai Unió vizsgálják, hogy hogyan tudnák beépíteni az alkalmazkodási szempontokat a különböző szakpolitikai területekbe, például a mezőgazdaságba, az egészségügybe, az energiapolitikába illetve a közlekedésbe.

Különösen a szélsőséges időjárási események mutatják, hogy az alkalmazkodás mellőzése nagyon költséges döntés, és közép- és hosszú távon nem járható út. Például a közlekedési infrastruktúra gyakran jelentős károkat szenved az áradások során. Amikor az emberek, áruk, szolgáltatások szabad mozgása akadályokba ütközik, a gazdaságnak okozott közvetett károk mértéke sokszorosa lehet a közlekedési infrastruktúrát érintő közvetlen károknak.

Egyértelmű, hogy más infrastrukturális projektekhez hasonlóan a közlekedés alkalmazkodásra való felkészítése költséges dolog. Amiatt is nehéz lehet, mivel a közlekedési rendszer különböző csoportokból áll, a járműgyártóktól kezdve az infrastruktúra kezelőin keresztül az utasokig. Az egyik költséghatékony megoldást az jelenti, ha az alkalmazkodási intézkedéseket figyelembe veszik az infrastruktúra megépítésénél vagy korszerűsítésénél, és az uniós költségvetés különböző finanszírozási megoldásokat kínál az infrastrukturális projektek támogatására.

Egy hatékony megoldás hosszú távú és szélesebb perspektívát igényel, hiszen az éghajlatváltozás szempontjait be kell építeni a fenntarthatóságot érintő különböző szakpolitikákba. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás esetében ez felveti annak kérdését, hogy hogyan építsük fel városainkat, hogyan szállítsunk embereket és árukat, hogyan lássuk el energiával otthonainkat és gyárainkat, hogyan állítsuk elő élelmiszereinket, és hogyan kezeljük természeti környezetünket.

Az is egyértelmű, hogy az alkalmazkodási és mérséklési intézkedések hatékony kombinációja segíthet korlátozni az éghajlatváltozás jövőbeli hatásait, így amikor e hatások bekövetkeznek, Európa felkészültebb, ellenállóbb és rugalmasabb lesz.

A változó éghajlat az életünk szinte minden területét befolyásolni fogja. A hevesebb és gyakoribb esőzések Európa sok részén gyakori és jelentős áradásokat fognak okozni. Európa más részein pedig, ideértve Dél-Európát, a magasabb hőmérséklet és a kevesebb csapadék sok területen aszályt okozhat.

Kapcsolódó tartalom

Related infographics

Kapcsolódó kiadványok

Geographic coverage

Austria, Belgium, Bulgaria, Croatia, Cyprus, Czech Republic, Denmark, Estonia, Finland, France, Germany, Greece, Hungary, Iceland, Ireland, Italy, Latvia, Liechtenstein, Lithuania, Luxembourg, Malta, Netherlands, Norway, Poland, Portugal, Romania, Slovakia, Slovenia, Spain, Sweden, Switzerland, Turkey, United Kingdom
Dokumentumhoz kapcsolódó lépések
Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA)
Kongens Nytorv 6
1050 Copenhagen K
Dánia
Telefon +45 3336 7100