Az éghajlatváltozás és a tengerek

Nyelv megváltoztatása
Article Publikálva / Megjelentetve 2015. 11. 03. Utolsó módosítás 2016. július 11., 16:00
Az éghajlatváltozás következtében melegebbek az óceánok, savasodik a tengeri környezet, és változik a csapadék eloszlása. Ezek a tényezők együttesen gyakran súlyosbítják az emberi tevékenységek tengerekre gyakorolt hatásait, ami az óceánok biológiai sokféleségének (biodiverzitás) csökkenéséhez vezet. Sok ember megélhetése függ a tengeri biodiverzitástól és ökoszisztémáktól, ezért sürgős lépéseket kell tenni az óceánok felmelegedésének korlátozására.

 Image © Dimitris Poursanidis, Environment & Me/EEA

A tengeri táplálkozási háló változásai

Az óceánok elnyelik a légkörből származó hőt. A jelenlegi mérések szerint az elmúlt évtizedekben az óceánok felmelegedése mélyen az óceán felszíne alatti területekre is hatással volt. A melegedő óceánok által a tengeri élővilágra gyakorolt hatás súlyos, és a biodiverzitást egyre nagyobb veszély fenyegeti. Ez az Atlanti-óceán északkeleti részén a melegebb vizekben élő plankton esetén a legszembetűnőbb. Néhány evezőlábú rákfaj évtizedenként 200–250 km-rel északabbra vándorol. Ezek a kis evezőlábú rákok szinte a tápláléklánc legalján találhatók. Az Atlantióceán északkeleti részén a halak és más állatok ezekkel a rákokkal táplálkoznak, és elterjedésük megváltozhat az evezőlábú rákok északra történő vándorlása miatt.

Hogy alkalmazkodjanak a számukra optimális tartományon kívül eső hőmérséklethez, az állatok több energiát használnak fel a légzéshez, egyéb működési funkcióik rovására. Ez legyengíti az állatokat, fogékonyabbá teszi őket a betegségekre, és az új hőmérséklethez jobban alkalmazkodó fajok kedvezőbb helyzetbe kerülnek velük szemben. Ezenkívül az állatok spórái, tojásai vagy utódai is nehezebben fejlődnek az optimálistól eltérő hőmérsékleten. Ha egyes fajok szenvednek az új körülmények között, ez tovagyűrűző hatást gyakorolhat az e fajoktól függő vagy azokkal kölcsönhatásban élő egyéb élőlényekre. Az események e láncolata végül az ökoszisztéma általános működését befolyásolja, ami a biológiai sokféleség csökkenéséhez vezethet. Pontosan ez történik az evezőlábú rákokkal: mivel nagyon sok más élőlény táplálkozik velük, ezért megpróbáltatásaik a teljes táplálkozási hálót befolyásolják.

A táplálékláncban feljebb lévő olyan állatok, amelyek nem találnak táplálékot, kénytelenek a túlélésük érdekében elvándorolni. Európában, ahol a tengerek felszíni hőmérséklete gyorsabban nő az óceánokénál, az állatok túlnyomórészt északabbra vándorolnak. Ez a jelenség hatással lehet a halállományokra, amit jól mutat, hogy a makrélák egyre több időt töltenek az északi vizekben. Ez dominóhatást válthat ki a helyi halászok és a távolabbi közösségek tekintetében. Az egyik ilyen hatás volt a hírhedt „makrélaháború" az EU és a Feröer-szigetek között. A „makrélaháború" egyik oka a kék puhatőkehal túlhalászása, míg másik közvetlen oka a halfajoknak, például a heringnek és a makrélának a tengerek emelkedő hőmérséklete miatti északabbra terjedése volt. A halállományok által a Feröer-szigetek vizeiben eltöltött többletidő a halászati jogokkal kapcsolatos vitához vezetett. A Feröer-szigetek szerint joguk volt a saját vizeikben halászni, míg az EU szerint megsértették a fenntartható halászati kvótákra vonatkozó megállapodásokat, ami túlhalászathoz és következésképpen az uniós bevételek és munkahelyek csökkenéséhez vezethetett. A vita 2014-ben zárult le, amikor az EU megszüntette a Feröer-szigetek vizeiben kifogott halakra kivetett behozatali tilalmat, amiért cserébe a Feröer-szigetek beszüntette a halászatot.

Savasodás

A hő elnyelése mellett az óceánok megkötik a szén-dioxidot is. Minél több szén-dioxid kerül a légkörbe, annál többet kötnek meg belőle az óceánok, ahol a vízzel reakcióba lépve szénsavat termel, savasodást okozva. Az óceánok több mint egynegyedét nyelték el annak a szén-dioxid-mennyiségnek, amely 1750 óta az emberi tevékenységek következtében a légkörbe került.

Az óceánok savasodása történelmileg összekapcsolódik mind az öt, a Földön bekövetkezett nagy kihalási eseménnyel. Napjainkban a savasodás százszor gyorsabban zajlik, mint bármikor az elmúlt 55 millió évben, és előfordulhat, hogy a fajok nem tudnak elég gyorsan alkalmazkodni ehhez.

A savasodás többféleképpen gyakorol hatást a tengeri életre. Például a korallok, kagylók, osztrigák és más tengeri élőlények, amelyek kalcium-karbonát mészvázakat építenek, több idő alatt építik fel a mészhéjat vagy mészvázat a tengervíz pH-jának csökkenése miatt. A tengervíz pH-jának az emberi tevékenység miatti csökkenése tehát teljes tengeri ökoszisztémákat befolyásolhat.

Holtzónák

Az óceánok hőmérsékletének emelkedése felgyorsítja az élőlények anyagcseréjét és oxigénfelvételét, ami viszont csökkenti a vizek oxigénkoncentrációját. Ez végső soron az óceán egyes részeit a tengeri életre alkalmatlanná teszi.

A tengerben lévő oxigén kimerülhet a vízbe kerülő tápanyagok következtében is. Például az esővel mezőgazdasági műtrágyából származó tápanyag kerül a tengerbe. A tápanyagokkal, például nitrátokkal és foszfátokkal való ilyen feldúsulás természetes módon is bekövetkezhet, de a tengerekben található tápanyagok mintegy 80%-a szárazföldi tevékenységből, például szennyvízből, ipari és települési hulladékból, valamint mezőgazsági öntözővízből ered.

A fennmaradó rész döntően nitrózus gázok kibocsátásából származik, amely a közlekedés, az ipar, az energiatermelés és a fűtés során a fosszilis tüzelőanyagok elégetésekor következik be. Európa azon részein, ahol a csapadék és a hőmérséklet növekedését az éghajlatváltozás okozza, a tápanyag feldúsulásának hatásai még súlyosabbak.

A víz tápanyaggal való feldúsulása egy eutrofizációnak nevezett folyamathoz vezet, ami a növények túlzott növekedését okozza. Amikor ez a tengerben történik meg, létrehozza az úgynevezett algavirágzást. A vízinövények nagyobb mértékű légzése, majd esetleges pusztulása és bomlása oxigént von ki a vízből. Ez oxigénhiányt és végső soron oxigénhiányos területeket vagy „holtzónákat" hoz létre, ahol oxigénigényes (aerob) élet már nem lehetséges.

Ilyen holtzónák figyelhetők meg Európa részben zárt tengereiben, például a Baltitengerben és a Fekete-tengerben. A Baltitenger vízhőmérséklete körülbelül 2°C-kal emelkedett a múlt évszázadban, ami hozzájárult a holtzónák növekedéséhez. A holtzónák előfordulása a világon az 1900-as évek közepe óta minden évtizedben a kétszeresére emelkedett. Sajnálatos módon, még ha az európai tengerekbe irányuló tápanyag-kibocsátást azonnal meg is szüntetnénk, a már kibocsátott tápanyagok még évtizedekig további holtzónákat hoznának létre, mielőtt a tengerek eredeti állapotukat visszanyernék.

Bizonytalan jövő

Bár bizonyos modellek vizsgálják a lehetséges éghajlat-változási forgatókönyveket, nehéz előjelezni, hogyan fognak a tengeri fajok viselkedni az óceánokra nehezedő nyomás növekedésével. Azt azonban tudjuk, hogy azonnal mérsékelnünk kell az éghajlatváltozást az óceánok további felmelegedésének és savasodásának korlátozása érdekében, amelyek a környezetre és ránk is hatást gyakorolnak.

Az éghajlatváltozás következtében melegebbek az óceánok, savasodik a tengeri környezet, és változik a csapadék eloszlása. Ezek a tényezők együttesen gyakran súlyosbítják az emberi tevékenységek tengerekre gyakorolt hatásait, ami az óceánok biológiai sokféleségének (biodiverzitás) csökkenéséhez vezet.

Kapcsolódó tartalom

Hírek és cikkek

Related infographics

Kapcsolódó kiadványok

Geographic coverage

Austria, Belgium, Bulgaria, Croatia, Cyprus, Czech Republic, Denmark, Estonia, Finland, France, Germany, Greece, Hungary, Iceland, Ireland, Italy, Latvia, Liechtenstein, Lithuania, Luxembourg, Malta, Netherlands, Norway, Poland, Portugal, Romania, Slovakia, Slovenia, Spain, Sweden, Switzerland, Turkey, United Kingdom
Dokumentumhoz kapcsolódó lépések
Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA)
Kongens Nytorv 6
1050 Copenhagen K
Dánia
Telefon +45 3336 7100