A mezőgazdaság és az éghajlatváltozás

Nyelv megváltoztatása
Article Publikálva / Megjelentetve 2015. 11. 03. Utolsó módosítás 2016. december 16., 15:55
Topics: ,
A mezőgazdaság hozzájárul az éghajlatváltozáshoz, ugyanakkor az éghajlatváltozás is befolyásolja a mezőgazdaságot. Az EU-nak csökkentenie kell a mezőgazdasági eredetű üvegházhatású gázok kibocsátását, és az élelmiszer-előállítási rendszerét az éghajlatváltozáshoz kell igazítania. Az éghajlatváltozás mellett azonban számos más nyomás is nehezedik a mezőgazdaságra. A növekvő globális kereslet és az erőforrások iránti fokozódó verseny miatt az uniós élelmiszer-előállítást és -fogyasztást tágabb összefüggésben, a mezőgazdaságot, az energiát és az élelmezésbiztonságot összekapcsolva kell vizsgálni.

 Image © Javier Arcenillas, Environment & Me/EEA

Az élelmiszer alapvető emberi szükséglet, és az egészséges étrend egészségünk és jóllétünk kulcsfontosságú eleme. A termelés és szállítás összetett és egyre inkább globalizált rendszere alakult ki az idők során, hogy kielégítse az élelmiszerek és a különböző ízek iránti igényeinket. Napjainkban előfordulhat, hogy egy Atlanti-óceánban kifogott halat néhány napon belül egy prágai étteremben, Indiából behozott rizzsel szolgálnak fel. Az európai élelmiszereket is értékesítik és fogyasztják a világ többi részén.

A mezőgazdaság hozzájárul az éghajlatváltozáshoz

Mielőtt a tányérunkra kerülne, az élelmiszert előállítják, tárolják, feldolgozzák, csomagolják, szállítják és felszolgálják. Az élelmiszer kezelése minden fázisban üvegházhatású gázokat bocsát ki a légkörbe. A mezőgazdaság különösen nagy mennyiségű metánt és dinitrogén-oxidot bocsát ki, amely két jelentős üvegházhatású gáz. A metán az állatok emésztése során a tápanyagok bendőben történő lebontása következtében keletkezik, és böfögéssel kerül kibocsátásra. Tárolt trágyából és a hulladéklerakóban tárolt szerves hulladékból is felszabadul. A dinitrogén-oxid kibocsátás a szerves és szervetlen nitrogéntartalmú trágyák használatának közvetett eredménye.

A mezőgazdaság az üvegházhatású gázok uniós kibocsátásának 10%-áért felelt 2012-ben. Az állatállomány jelentős csökkenése, a műtrágyák hatékonyabb alkalmazása és a jobb trágyagazdálkodás 1990 és 2012 között 24%-kal csökkentette a mezőgazdaságból származó uniós kibocsátást.

A világ többi részén azonban a mezőgazdaság az ellenkező irányban fejlődik. 2001 és 2011 között a növénytermesztésből és állattenyésztésből eredő globális kibocsátás 14%-kal nőtt. Ez a növekedés főként a fejlődő országokban következett be, a mezőgazdasági össztermelés emelkedésének köszönhetően. Ennek oka az egyes fejlődő országokban a jövedelmek emelkedése miatt a megnövekedett globális élelmiszer-kereslet és az élelmiszer-fogyasztási szokások változása volt. Az emésztés során zajló erjedésből (fermentációból) származó kibocsátás 11%-kal nőtt ebben az időszakban, és 2011-ben az üvegházhatású gázok ágazat általi teljes kibocsátásán belül 39%-ot ért el.

Mivel az élelmiszer központi jelentőségű az életünkben, az üvegházhatású gázok mezőgazdaság általi kibocsátásának csökkentése továbbra is nagy kihívást jelent. Ugyanakkor az EU-ban még lehetséges tovább csökkenteni az üvegházhatású gázok élelmiszer-előállításhoz kapcsolódó kibocsátását. Az innovatív technológiáknak a termelési módszerekbe való jobb integrálása, például a trágyából felszabaduló metán megkötése, a műtrágyák hatékonyabb alkalmazása, valamint a hús- és tejtermelés hatékonyságának növelése (azaz az előállított élelmiszer egy egységére jutó kibocsátás csökkentése) is segíthet.

A hatékonyságnövekedés mellett a fogyasztási szokások megváltoztatása is elősegítheti az üvegházhatású gázok élelmiszerhez köthető kibocsátásának csökkentését. Általában véve az összes élelmiszer közül a hús- és tejtermékek adják az élelmiszer egy kilogrammjára eső legnagyobb globális szén-dioxid-, nyersanyag- és vízlábnyomot. Az üvegházhatású gázok kibocsátása szempontjából az állattenyésztés és a takarmánynövények termesztése több mint 3-3 milliárd tonna szén-dioxid-egyenértéket állít elő. A mezőgazdasági szállítás és feldolgozás az élelmiszerhez köthető kibocsátáshoz csak kis mértékben járul hozzá. Az élelmiszer-hulladék és a nagy kibocsátással járó élelmiszerek fogyasztásának csökkentése révén hozzájárulhatunk az üvegházhatású gázok mezőgazdaságból származó kibocsátásának csökkentéséhez.

Az éghajlatváltozás befolyásolja a mezőgazdaságot

A növényeknek megfelelő talajra, vízre, napfényre és hőmennyiségre van szükségük a növekedéshez. A magasabb hőmérséklet Európa jelentős részein már befolyásolta a termesztési idény hosszát. A gabonafélék virágzására és betakarítására jelenleg több nappal korábban kerül sor. Ezek a változások várhatóan sok régióban folytatódnak.

Észak-Európa mezőgazdasági termelékenysége összességében növekedhet a hosszabb termesztési idény és a hosszabb fagymentes időszak miatt. A magasabb hőmérséklet és a hosszabb termesztési idény új növények termesztését is lehetővé teheti. Dél-Európában azonban a rendkívüli hőség, valamint a csapadék és a rendelkezésre álló vízkészletek csökkenése várhatóan akadályozza a növények termelékenységét. Várhatóan a terméshozamok is változni fognak évről évre a szélsőséges időjárási események és olyan egyéb tényezők miatt, mint például a kártevők és a betegségek.

A mediterrán térség egyes részein a nyári hónapokban bekövetkező rendkívüli hőség és vízhiány miatt előfordulhat, hogy néhány nyári növényt télen fognak termeszteni. Más területeken, például Nyugat-Franciaországban és Délkelet-Európában várhatóan csökkenni fog a terméshozam a forró és száraz nyarak miatt, a télen történő növénytermesztés viszont itt nem lehetséges.

A hőmérséklet és a termesztési idény változásai is befolyásolhatják egyes fajok, például rovarok és invazív gyomnövények vagy a betegségek elburjánzását és elterjedését, ami viszont befolyásolhatja a terméshozamokat. A lehetséges hozamcsökkenés egy részét ellensúlyozhatják gazdálkodási gyakorlatok, például a rendelkezésre álló vízkészleteknek megfelelő vetésforgó alkalmazása, a vetés időpontjának a hőmérséklethez és a csapadékeloszláshoz való igazítása és az új körülményeknek jobban megfelelő növényfajták (például hő- és szárazságtűrő növények) termesztése.

Az éghajlatváltozás nem csak a szárazföldi élelmiszerforrásokat érinti. Egyes halállományok elterjedése már megváltozott az Atlanti-óceán északkeleti részén, ami befolyásolja az ezekre az állományokra támaszkodó közösségeket az egész ellátási láncban. A nagyobb hajózási forgalom és a melegebb vízhőmérséklet invazív tengeri fajok megtelepülését is elősegítheti, ami a helyi halállományok pusztulását okozza.

Egyes uniós finanszírozási alapok, például az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap, a közös agrárpolitika (KAP) és az Európai Beruházási Bank által nyújtott kölcsönök segítséget nyújtanak a gazdálkodóknak és halászati közösségeknek az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz. A KAP keretében működnek más olyan finanszírozási alapok is, amelyek célja, hogy elősegítsék az üvegházhatású gázok mezőgazdasági tevékenységből származó kibocsátásának csökkentését.

Globális piac, globális kereslet, globális felmelegedés…

A várható népességnövekedéssel és a táplálkozási szokásoknak a nagyobb húsfogyasztás irányába történő eltolódásával összhangban az élelmiszer iránti globális kereslet akár 70%-kal is emelkedhet a következő évtizedekben. A mezőgazdaság már most az egyik legnagyobb környezeti hatást kifejtő gazdasági ágazat. Nem meglepő módon a kereslet e jelentős növekedése további feszültségeket hoz létre. Hogyan elégíthetjük ki ezt a növekvő globális keresletet úgy, hogy egyidejűleg csökkentjük az európai élelmiszer-előállítás és -fogyasztás környezetre gyakorolt hatásait?

Az előállított élelmiszer mennyiségének csökkentése nem járható út. Az EU a világ egyik legnagyobb élelmiszer-előállítója, világszinten a gabonamennyiség körülbelül egynyolcadát, a bormennyiség kétharmadát, a cukorrépa felét és az olívaolaj háromnegyedét állítja elő. A legfontosabb áruk csökkenése valószínűleg veszélyeztetné az EU és az egész világ élelmezésbiztonságát, és növelné a globális élelmiszerárakat. Ez a világ minden részén számos csoport számára megnehezítené a megfizethető és tápláló élelmiszerekhez való hozzáférést.

Több élelmiszer termelése azokon a termőföldeken, amelyeket már most is a mezőgazdaság céljára használnak, gyakran a nitrogéntartalmú műtrágyák jelentősebb használatát igényli, amelyek viszont dinitrogén-oxidot bocsátanak ki, és hozzájárulnak az éghajlatváltozáshoz. Az intenzív mezőgazdaság és műtrágyafelhasználás következtében is nitrátok kerülnek a talajba és a víztestekbe. Bár nem kapcsolódik közvetlenül az éghajlatváltozáshoz, a tápanyagok (különösen a foszfátok és a nitrátok) nagy koncentrációja eutrofizációt okoz a víztestekben. Az eutrofizáció elősegíti az algák növekedését, és kivonja a vízből az oxigént, ami viszont súlyos hatással van a vízi élővilágra és a vízminőségre.

Európában és a világ többi részén is a növekvő élelmiszer-kereslet nagyobb földhasználat útján való kielégítése komoly hatást gyakorolna a környezetre és az éghajlatra. A mezőgazdaság céljára legalkalmasabb európai területeken nagy részben már termesztenek növényeket. A föld, különösen a termékeny mezőgazdasági terület, korlátozottan rendelkezésre álló erőforrás Európában és az egész világon.

Az erdőterületek termőfölddé történő átalakítása szintén nem jelent megoldást, mivel ez a folyamat további üvegházhatású gáz kibocsátást eredményez. A földhasználat más változásaihoz hasonlóan a (jelenleg főként az Európai Unión kívül történő) erdőirtás is veszélyezteti a biológiai sokféleséget, és tovább gyengíti a természet arra való képességét, hogy megbirkózzon az éghajlatváltozás hatásaival (például a heves esőzések elnyelésével).

Egymással versengő szükségletek

Egyértelmű, hogy a világnak több élelmiszert kell előállítania, és hogy a legfontosabb erőforrások korlátozottan állnak rendelkezésre. A mezőgazdaság nagy hatást gyakorol a környezetre és az éghajlatra. Sőt, az éghajlatváltozás kihat – és továbbra is hatással lesz – arra, hogy mennyi élelmiszert lehet előállítani, és hol.

Az, hogy ki, mit és hol termel, társadalmipolitikai kérdés, és valószínűleg egyre ellentmondásosabbá válik a jövőben. Az ezen alapvető erőforrásokért folytatott globális verseny, különösen az éghajlatváltozás függőben lévő hatásai mellett, arra ösztönzi a fejlett országokat, hogy nagy mezőgazdasági földterületeket vásároljanak a kevésbé fejlett országokban. Az ilyen földvásárlás és az éghajlatváltozás hatásai élelmezésbiztonsági kérdéseket vetnek fel - különösen a fejlődő országokban. Az élelmezésbiztonság nem csak az elegendő mennyiségű élelmiszer előállítására, hanem a megfelelő tápértékű élelmiszerekhez való hozzáférésre is vonatkozik.

Ennek az összetett problémának a kezeléséhez az éghajlatváltozás, az energia és az élelmezésbiztonság koherens és integrált politikai megközelítésére van szükség. Az éghajlatváltozás és a szűkös erőforrásokért folytatott verseny miatt a teljes élelmiszer-rendszernek át kell majd alakulnia, és sokkal hatékonyabban kell az erőforrásokat felhasználnia, miközben folyamatosan csökkenteni kell a környezeti hatásokat, beleértve az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. Úgy kell növelnünk a terméshozamot, hogy közben csökkentjük a mezőgazdasági vegyszerektől való függőségünket, csökkentjük az élelmiszerhulladékok mennyiségét, valamint az erőforrásigényes és az üvegházhatású gázok intenzív kibocsátását előidéző élelmiszerek, például a hús fogyasztását.

Ennek során azt sem szabad elfelejteni, hogy a mezőgazdasági termelők kulcsszerepet játszanak Európa biológiai sokféleségének fenntartásában és kezelésében. A vidéki gazdaság egyik alapját is jelentik. Következésképpen az élelmiszerek és a környezet igen összetett problémájának megoldására irányuló politikai intézkedéseknek figyelembe kell venniük a mezőgazdaság környezeti hatásait, valamint annak társadalmi-gazdasági jelentőségét sok közösség számára.

A mezőgazdaság hozzájárul az éghajlatváltozáshoz, ugyanakkor az éghajlatváltozás is befolyásolja a mezőgazdaságot. Az EU-nak csökkentenie kell az üvegházhatású gázok mezőgazdaságból eredő kibocsátását, és az élelmiszer-előállítási rendszerét hozzá az éghajlatváltozáshoz kell igazítania. A növekvő globális kereslet és az erőforrások iránti fokozódó verseny miatt az uniós élelmiszer-előállítást és -fogyasztást tágabb összefüggésben, a mezőgazdaságot, az energiát és az élelmezésbiztonságot összekapcsolva kell vizsgálni.

Kapcsolódó tartalom

Hírek és cikkek

Related infographics

Kapcsolódó kiadványok

Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA)
Kongens Nytorv 6
1050 Copenhagen K
Dánia
Telefon +45 3336 7100