Hulladék a tengereinkben

Nyelv megváltoztatása
Article Publikálva / Megjelentetve 2014. 08. 25. Utolsó módosítás 2016. április 22., 11:32
Bolygónk körülbelül 70%-át óceánok borítják, és a tengeri hulladék csaknem mindenütt megtalálható. A tengeri hulladék, különösen a műanyagok, nemcsak tengereink és tengerpartjaink egészségét fenyegeti, hanem veszélyt jelent gazdaságunkra és közösségeinkre is. A tengeri hulladékot többnyire szárazföldi tevékenységek termelik. Hogyan állíthatjuk meg a hulladék tengereinkbe áramlását? E globális tengeri probléma megoldásának legjobb kiindulópontja a szárazföld.

 Image © Rastislav Stanik

2007-ben meglehetősen szokatlan hulladék sodródott partra Észak-Franciaországban. Gumikacsák voltak, egy tizenöt évnyi kalandos utazás végén, amely 1992 januárjában kezdődött, amikor egy Hongkongból az Egyesült Államokba tartó hajó elveszítette rakománya egy részét egy vihar során. Az egyik tengerbe sodródott konténer 28 800 játékot tartalmazott, amelyek némelyike Ausztráliában és az Egyesült Államok keleti partvidékén ért partot évekkel korábban. A többi játék keresztülsodródott a Bering-szoroson és a Jeges-tengeren, hogy aztán Grönlandon, az Egyesült Királyságban vagy Új-Skóciában érjen partot.

A műanyagok véget nem érő utazása

A gumikacsák nem az egyedüli formái a tengereinkben sodródó, embertől származó hulladéknak. A tengeri hulladék olyan gyártott vagy feldolgozott szilárd anyagokat (például műanyagot, üveget, fémet és fát) tartalmaz, amelyek így vagy úgy a tengeri környezetben kötnek ki.

Évente körülbelül 10 millió tonna hulladék kerül a világ tengereibe és óceánjaiba. A műanyagok, különösen a műanyag csomagolási hulladék, mint például az italospalackok és az egyszer használatos zacskók, vitathatatlanul a tengeri környezetben található hulladék fő típusai. És a lista tovább folytatódik: sérült halászhálók, kötelek, egészségügyi betétek, tamponok, vattapálcák, óvszerek, cigarettavégek, eldobható öngyújtók stb.

A műanyagok tömegtermelése az 1950-es években indult, és exponenciálisan nőtt évi 1,5 millió tonnáról a jelenlegi évi 280 millió tonnára. A jelenlegi termelés körülbelül egyharmadát teszik ki az eldobható csomagolások, amelyeket nagyjából egy éven belül eldobnak.

A szerves anyagoktól eltérően a műanyag sohasem „tűnik el" a természetben, és felhalmozódik a környezetben, különösen az óceánokban. A napfény, a sós víz és a hullámok egyre kisebb darabokra hasítják a műanyagokat. Egy eldobható pelenkának vagy egy műanyagpalacknak akár körülbelül 500 évre is szüksége lehet ahhoz, hogy ilyen mikroszkopikus darabokra hulljon. De nem minden mikroműanyag a hasadási folyamat eredménye. Fogyasztási cikkeink némelyike, úgymint a fogkrém, a kozmetikumok és a személyi higiéniai termékek, már eleve tartalmaz mikroműanyagokat.

Az óceáni áramlatok a széllel és a föld forgásával párosulva összegyűjtik e darabokat, amelyek némelyike csupán mikronnyi (a méter egy milliomodrésze) méretű, és nagy kiterjedésű foltokat hoznak létre a „köráramlatoknak" („gyre") nevezett területeken. A darabok méretétől függően azok átlátszó „műanyag leves" látszatát kelthetik. Ezek az óceáni köráramlatok folyékonyak, változó méretűek és alakúak. A legnagyobb és legtöbbet tanulmányozott köráramlat, az Északcsendes-óceáni-köráramlat becslések szerint 3,5 millió tonna szemetet gyűjtött össze, amely a becslések szerint az Egyesült Államok területének kétszeresével megegyező nagyságú területet érint. További öt olyan fő örvény van óceánjainkban, amelyben a hulladék ugyancsak összegyűlik, beleértve az Atlanti-óceánt is.

A darabok némelyike partra sodródik és összekeveredik a homokkal, még a világ legtávolabbi részein is. Más darabok a tápláléklánc részévé válnak.

Honnan származik a tengeri hulladék?

Néhány becslés szerint a tengeri környezetben található hulladék körülbelül 80%-a szárazföldi tevékenységekből származik. A tengeri hulladék forrásai nem feltétlenül a partvidéken folytatott emberi tevékenységek. Még ha a szárazföldön dobják is el a hulladékot, a folyók, a dagály és a szél a tengerbe szállítják azt. A többi hulladékot a halászat, a hajózás, a tengeri létesítmények, mint például az olajfúrótornyok, valamint a szennyvízrendszer juttatja a tengerekbe.

A tengeri hulladék eredetét illetően némi regionális különbség figyelhető meg. A Földközi-tenger, a Balti-tenger és a Fekete-tenger esetében a tengeri hulladék többségét szárazföldi tevékenységek termelik; az Északi-tenger esetében azonban a tengeri tevékenységek ugyanilyen jelentős tényezőt képeznek.

Több műanyag, mint plankton

Nehéz megbecsülni a tengeri hulladék hatásainak teljes mértékét. A tengeri hulladéknak két fő kedvezőtlen hatása van a tengeri állatvilágra: a hulladék elfogyasztása és az abba való beakadás.

Az Algalita, egy kaliforniai független tengeri kutatóintézet által vezetett kutatás 2004-ben megállapította, hogy a tengervízminták hatszor több műanyagot tartalmaztak, mint planktont.

Mérete és gyakorisága miatt a tengeri állatok és madarak a tengeri hulladékot élelemnek vélik. Az élő bálna-, delfin- és barnadelfin-fajok több mint 40%-a, valamennyi tengeriteknős-faj és a tengerimadár-fajok körülbelül 36%-a fogyasztott tengeri hulladékot. A hulladék elfogyasztása nem korlátozódik egy-két egyedre: egész hal-, valamint tengerimadár-rajokat érint. Például az Északi-tengeren partra sodródott, elpusztult sirályhojszák több mint 90%-ának a gyomrában volt műanyag.

A megemészthetetlen műanyaggal teli gyomor megakadályozhatja az állatot a táplálkozásban, végül halálra éheztetve azt. A műanyagokban található vegyi anyagok mérgekként is viselkedhetnek, és az adagtól függően tartósan legyengíthetik vagy megölhetik az állatot.

A nagyobb műanyagdarabok szintén veszélyt jelentenek a tengeri élővilágra. Számos faj, köztük a fókák, a delfinek és a tengeri teknősök, beleakadhatnak a műanyaghulladékba, valamint a tengeren elveszett halászhálókba és horgászzsinórokba. A beakadt állatok többsége elpusztul, mivel nem jut fel a víz felszínére levegőért, nem tud elmenekülni a ragadozók elől vagy táplálkozni.

A jéghegy csúcsa

A tengeri hulladék globális probléma, és nehezen gyűjthetők megbízható adatok. Az áramlatok és a szelek mozgatják a látható darabokat, ami azzal járhat, hogy ugyanazt a hulladékot többször veszik számba. Ezenfelül csak a tengeri hulladék kis részéről vélik úgy, hogy úszik vagy partra sodródik. Az ENSZ környezetvédelmi programja (UNEP) szerint csak a tengeri hulladék 15%-a úszik a tenger felszínén; további 15%-a a víztestben marad, 70%-a pedig a tengerfenéken pihen.

A hulladék „láthatatlan" része továbbra is hatást gyakorol a tengeri környezet általános egészségére. Becslések szerint világszerte körülbelül 640 000 tonna halászati felszerelést vesztettek el, hagytak hátra vagy dobtak el. E „szellemhálók" még évekig és évtizedekig fognak halakat és egyéb tengeri állatokat.

Ezen túlmenően a műanyagokat fogyasztó halfajok némelyike rendszeresen előfordul tányérjainkon. A műanyagok és olajalapú vegyi összetevőik hatásának kitett tengeri állatok fogyasztása az emberi egészséget is veszélyezteti. Az emberi egészségre gyakorolt hatások nem teljesen feltártak.

A tengerparti közösségek a legérintettebbek

Az Európai Unió népességének több mint 40%-a él tengerparti régiókban. A környezeti károk mellett a tengeri hulladék társadalmi-gazdasági károkat is okoz, többnyire a tengerparti közösségek rovására. A tiszta tengerpart létfontosságú a tengerparti turizmus szempontjából. Az Atlanti-óceán partvidékén átlagosan 712 szemétdarab található egy 100 méteres partszakaszon. Cselekvés nélkül pedig a tengeri hulladék felgyülemlik a tengerparti strandon. Hogy fürdőhelyeiket vonzóbbá tegyék a turisták szemében, számos közösségnek és vállalkozásnak kell megtisztítania a strandokat, mielőtt megkezdődik a nyári szezon.

A tengeri hulladék által okozott teljes társadalmi kárra vonatkozóan nem léteznek átfogó becslések. Ugyancsak nehéz megbecsülni, hogy a helyi gazdaságot mekkora kár éri amiatt, hogy a lehetséges látogatók más helyeket választanak. De léteznek példák a tisztítási tevékenységek pénzben kifejezett konkrét költségeire. Az Egyesült Királyságban a települések hozzávetőleg évente 18 millió eurót költenek a strandok megtisztítására.

A tisztítási tevékenységek segíthetnek a nagyobb darabok összegyűjtésében, és javíthatják a terület esztétikai megjelenését, de mi a helyzet a kis darabokkal? A Kommunenes Internasjonale Miljøorganisasjon (KIMO) – a helyi szerveket a tengerszennyezéssel kapcsolatos problémák mentén összefogó nemzetközi szervezet – szerint a tengerparton található anyagok (súlyt tekintve) körülbelül 10%-a műanyagokból áll. Kis méretük miatt ezeket gyakran lehetetlen megkülönböztetni a homoktól.

Küzdelem a tengerparti hulladékkal: kezdjük a megelőzéssel

Jóllehet a tengeri hulladék csak egyike a tengeri környezet egészségére nyomást gyakorló tényezőknek, növekvő aggodalomra ad okot. A műanyagok természetben való felgyülemlése és hosszú élettartama tovább bonyolítja a problémát. A tengeri hulladék határokon átnyúló probléma; ha a hulladék egyszer a tengerbe jut, annak nincs „gazdája". Ezért a hulladék kezelése bonyolulttá válik, és nagyban függ a jó regionális és nemzetközi együttműködéstől.

Néhány európai uniós jogszabály közvetlenül foglalkozik a tengereket érintő problémákkal. Az Európai Unió 2008-ban elfogadott tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelve például a tengeri hulladékot a tengeri környezet jó állapotának 2020-ra való elérése érdekében megoldandó problémák közé sorolja. Ezen európai uniós irányelvek és az ENSZ fenntartható fejlődéssel foglalkozó 2012. évi Rio+20 konferenciáján kinyilvánított globális kötelezettségvállalás nyomán az Európai Unió hetedik környezetvédelmi cselekvési programja (2014–2020) egy helyzetfelmérést és egy csökkentési célkitűzés meghatározását írja elő.

Az általános hulladékgazdálkodáshoz hasonlóan a tengeri hulladékkal való megbirkózás kiindulópontja is a megelőzés. Hogyan előzhetjük meg a hulladékképződést? Minden esetben szükségünk van műanyagzacskóra, ha vásárolni megyünk? Megtervezhető-e néhány termékünk és kialakítható-e néhány termelési folyamatunk oly módon, hogy azok ne tartalmazzanak, illetve hozzanak létre mikroműanyagokat? A válasz: igen.

Marine litter

(c) Ani Becheva / EEA Waste•smART

A cselekvés a szárazföldön kezdődik

A következő lépés a szárazföldi cselekvés, mielőtt a hulladék tengereinkbe kerülne. Az Európai Unió e célra szakpolitikákkal és jogszabályokkal rendelkezik, amelyek a hulladékgazdálkodás javítására, a csomagolási hulladék csökkentésére és (különösen a műanyagok tekintetében) az újrafeldolgozási arány növelésére, a szennyvízkezelés javítására és általánosságban az erőforrások hatékonyabb felhasználására irányulnak. Olyan irányelvek kidolgozására is sor került, amelyek segítenek a hajókról és kikötőkből származó szennyeződés megfékezésében. A hulladékmegelőzési és -mérséklési politikák hatékonyabb végrehajtása óriási haszonnal járhat.

De mi a helyzet a tengereinket és óceánjainkat már ellepő hulladékkal? A tengeri hulladék már évek óta gyülemlik tengereinkben. A darabok némelyike lesüllyedt a fenékre, míg más darabok az óceáni áramlatokkal sodródnak. Szinte lehetetlen elképzelni, hogyan gyűjthetnénk össze mindezt.

Számos „hulladékhalászati" kezdeményezés létezik, amelynek keretében csónakokkal gyűjtik a tengeri hulladékot – hasonlóan a szárazföldi településihulladék-gyűjtéshez. Az alkalmazott módszerek azonban nem alkalmasak egy bizonyos méret alatti hulladék összegyűjtésére. Így a mikroműanyagok problémája megoldatlan marad. Ezenfelül a probléma kiterjedtsége és óceánjaink mérete miatt az ilyen kezdeményezések túlságosan behatároltak ahhoz, hogy valódi javulást lehessen elérni általuk.

Ugyanez mondható el a strandokon és tengerpartokon végzett tisztítási tevékenységekről. Az ilyen kezdeményezések mindazonáltal jó módszert jelentenek a probléma tudatosítására és arra, hogy bevonják a polgárokat a tengeri hulladék problémájának megoldásába. Végső soron lehet, hogy ez csak számok kérdése. Az ilyen tevékenységekben részt vevő önkéntesek számának növekedésével egyre jobbak lehetünk a megelőzésben.

Tengerihulladék-felügyelet

Az EEA létrehozta a „Marine LitterWatch"-ot (tengerihulladék-felügyelet), amely magában foglal egy a tengeri hulladék európai tengerpartokon történő figyelemmel kísérésére szolgáló alkalmazást. Az alkalmazás ingyenes, és lehetővé teszi a tengerpartokat tisztító közösségek számára, hogy adatgyűjtés révén bővítsék a tengeri hulladékra vonatkozó ismereteinket. Az alkalmazás segítségével az érdeklődők tisztítási kezdeményezéseket is találhatnak a közelükben, vagy saját közösséget hozhatnak létre.

Geographic coverage

Europe
Dynamic

Temporal coverage

2014

Dokumentumhoz kapcsolódó lépések
Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA)
Kongens Nytorv 6
1050 Copenhagen K
Dánia
Telefon +45 3336 7100