Személyes eszközök

következő
előző
tételek

Ugrás a tartalomhoz. | Ugrás a navigációhoz

Sound and independent information
on the environment

Ön itt áll: Főoldal / Jelzések - Jóllétünk és a környezet / Jelzések 2014 / Cikkek / Hulladék: probléma vagy erőforrás?

Hulladék: probléma vagy erőforrás?

Nyelv megváltoztatása
A hulladék nem csak környezeti probléma, hanem gazdasági veszteség is. Az európaiak évente átlagosan 481 kilogramm települési hulladékot termelnek. Ezt egyre növekvő arányban hasznosítják újra vagy komposztálják, és egyre kevesebb kerül a hulladéklerakókba. Hogyan változtathatjuk meg termelésünk és fogyasztásunk módját úgy, hogy egyre kevesebb hulladék keletkezzen, miközben minden hulladékot erőforrásként használunk fel?

 Image © Andrzej Bochenski / EEA

Európában hatalmas mennyiségű hulladék keletkezik: élelmiszer- és kerti hulladék, építkezési és bontási hulladék, bányászati hulladék, ipari hulladék, szennyvíziszap, régi televíziók, régi autók, elemek, műanyag zacskók, papír, egészségügyi hulladék, régi ruhák és bútorok, és így tovább.

A keletkező hulladék mennyisége szorosan kötődik fogyasztásunk és termelésünk jellemzőihez. A piacra kerülő termékek puszta száma további kihívás elé állít bennünket. A demográfiai változások, mint például az egyszemélyes háztartások számának növekedése, szintén hatással vannak a keletkező hulladék mennyiségére (például a termékek kisebb egységekbe csomagolása).

A hulladékfajták és az összetett hulladékkezelési módszerek tág köre (beleértve az illegális módszereket is) bonyolulttá teszi a keletkező hulladék és hollétének teljes áttekintését. A hulladék valamennyi fajtája tekintetében rendelkezésre állnak adatok, jóllehet eltérő minőségben.

Mennyi hulladékot termelünk?

Az európai uniós Data Centre on Waste a hulladékokra vonatkozó adatokat állít össze európai szinten. A 29 európai országra (az Európai Unió 28 tagállamára és Norvégiára) vonatkozó 2010-es adatok szerint a keletkezett hulladék körülbelül 60%-a tartalmazott ásványi hulladékot és földet, főként építkezésekről és bontásokból, valamint a bányászatból. A fém, papír és karton, fa, vegyi és egészségügyi hulladék, valamint állati és növényi hulladék tekintetében mindegyik hulladékfajta az összes hulladék 2-4%-át tette ki.

Az Európában keletkezett összes hulladék körülbelül 10%-a tartalmaz úgynevezett „települési hulladékot", azaz főként háztartásoknál és kisebb mértékben kisvállalkozásoknál és középületeknél – például iskoláknál és kórházaknál – keletkezett hulladékot.

2012-ben egy főre vetítve 481 kg szilárd települési hulladék keletkezett az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) 33 tagállamában. Enyhe csökkenő tendencia figyelhető meg 2007-től kezdődően, ami részben az Európát 2008 óta sújtó gazdasági válsággal magyarázható.

A helyes úton: több újrafeldolgozás, kevesebb hulladéklerakás

Az Európai Unióban keletkező települési hulladék mennyiségében megfigyelt enyhe csökkenés bizonyos mértékben segíthetett mérsékelni a hulladék környezeti hatásait. Mindazonáltal míg a hulladék mennyisége lényeges, a hulladékgazdálkodás szintén kulcsszerepet játszik.

Az Európai Unió egészében egyre nagyobb mennyiségű hulladékot dolgoznak fel újra, és egyre kisebb mennyiség kerül a hulladéklerakókba. A települési hulladék tekintetében az újrafeldolgozott vagy komposztált hulladék aránya az Európai Unió 27 tagállamában a 2004-es 31%-ról 2012-re 41%-ra emelkedett.

Ezen eredmények ellenére még mindig nagy különbségek mutatkoznak az egyes országok között. Németország, Svédország és Svájc például saját települési hulladéka kevesebb mint 2%-át küldi hulladéklerakókba, míg Horvátország, Lettország és Málta több mint 90%-ot. Az alacsony hulladéklerakási aránnyal rendelkező országok többsége nagy arányban dolgozza fel újra és égeti el a hulladékot, mindkettőt összes települési hulladékuk 30%-át meghaladó arányban.

Az európai uniós jogalkotás ambiciózus célkitűzései

A hulladékgazdálkodás átalakítása szorosan kötődik a hulladékkal kapcsolatos európai uniós jogalkotáshoz. A jogalkotás fő eleme e területen a hulladékokról szóló keretirányelv (HKI), amely egy hulladékgazdálkodási hierarchiát körvonalaz: a legfontosabb törekvés a megelőzés, ezt követi az újrahasználatra való előkészítés, az újrafeldolgozás, a hasznosítás, majd végül az ártalmatlanítás. Az irányelv célja a hulladékkeletkezés lehetőség szerinti megelőzése, a keletkezett hulladék erőforrásként való felhasználása és a hulladéklerakókba küldött hulladék mennyiségének minimalizálása.

A HKI és a hulladékokról szóló egyéb európai uniós irányelvek (amelyek a hulladéklerakásra, az elhasználódott járművekre, az elektronikai hulladékra, a szárazelemekre, a csomagolási hulladékra stb. vonatkoznak) különleges célkitűzéseket fogalmaznak meg. 2020-ig például mindegyik európai uniós országnak újra fel kell dolgoznia települési hulladékának felét; 2016-ig a szárazelemek 45%-át kell összegyűjteni; 2020-ig a nem veszélyes építési és bontási hulladékok (súlyt tekintve) 70%-át kell újrafeldolgozni vagy hasznosítani.

Az európai uniós országok eltérő megközelítéseket alkalmazhatnak hulladékokkal kapcsolatos célkitűzéseik eléréséhez. Egyes megközelítések működőképesebbnek tűnnek, mint mások. Megfelelő szabályozás esetén például a hulladéklerakást terhelő adók hatékony módszernek tűnnek a lerakott hulladék csökkentésére. A szélesebb körű gyártói felelősség, amelynek körében a gyártónak vissza kell vennie a terméket annak életciklusa végén, szintén hatékonynak tűnik.

Légszennyezés, éghajlatváltozás, talaj- és vízszennyezés...

A rossz hulladékgazdálkodás hozzájárul az éghajlatváltozáshoz és a légszennyezéshez, és közvetlen hatással van számos ökoszisztémára és fajra.

A hulladéklerakók a hulladékhierarchia utolsó láncszemeként metánt, egy rendkívül erős üvegházhatású gázt bocsátanak ki, amely összefüggésben áll az éghajlatváltozással. A metánt a hulladéklerakókban jelenlévő mikroorganizmusok állítják elő biológiailag lebontható hulladékból, mint például élelmiszerből, papírból és kerti hulladékból. Építésük módjától függően a hulladéklerakók a talajt és a vizet is szennyezhetik.

A hulladékot összegyűjtését követően elszállítják és kezelik. A szállítási folyamat során szén-dioxid – a leggyakoribb üvegházhatású gáz – és légszennyező anyagok – beleértve a szálló port is – kerülnek a légkörbe.

A hulladék egy részét elégethetik vagy feldolgozhatják újra. A hulladékból nyert energia hő vagy villamos energia termelésére használható fel, amely aztán helyettesítheti a szén vagy más tüzelőanyagok felhasználásával termelt energiát. A hulladék energetikai hasznosítása tehát segíthet csökkenteni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását.

Az újrafeldolgozás még többet segíthet az üvegházhatású gázok és egyéb anyagok kibocsátásának csökkentésében. Ha az új anyagokat újrafeldolgozott anyagok váltják fel, kevesebb új anyagot kell kitermelni vagy előállítani.

A hulladék hatással van az ökoszisztémákra és az egészségünkre

Néhány – például a tengeri és tengerparti – ökoszisztémára súlyos hatást gyakorolhat a rossz hulladékgazdálkodás vagy a szemetelés. A tengeri hulladék növekvő aggodalomra ad okot, és nem csupán esztétikai okokból: sok tengeri faj számára a hulladékba való beakadás vagy annak elfogyasztása súlyos fenyegetést jelent.

A hulladék közvetetten is hat a környezetre. Mindaz, amit nem dolgoznak fel újra vagy hasznosítanak a hulladékból, nyersanyagveszteséget képez, és a láncban, azaz a termék termelési, szállítási és fogyasztási szakaszában felhasznált egyéb erőforrások elvesztegetését jelenti. A környezeti hatások az életciklusláncban jelentősen nagyobbak, mint önmagában a hulladékgazdálkodási szakaszban.

Közvetlenül vagy közvetve, a hulladék sokféleképpen hat egészségünkre és jóllétünkre: a metángázok hozzájárulnak az éghajlatváltozáshoz, légszennyező anyagok kerülnek a légkörbe, az édesvízforrások beszennyeződnek, a növények fertőzött talajon fejlődnek, a halak pedig mérgező vegyszereket fogyasztanak, mielőtt a tányérunkra kerülnének...

Az illegális tevékenységek, mint például az illegális lerakás, égetés vagy export, szintén jelentőséggel bírnak, de nehéz megbecsülni az ilyen tevékenységek vagy azok hatásainak teljes mértékét.

Gazdasági veszteség és hulladékgazdálkodási költségek

A hulladék egyúttal gazdasági veszteséget és társadalmi terhet is képez. A termékek kitermelésének, gyártásának, terjesztésének és fogyasztásának szakaszaiban felhasznált munka és egyéb erőforrások (talaj, energia stb.) szintén elvesznek, ha a „maradékot" kidobjuk.

Ezen túlmenően a hulladékgazdálkodás is pénzbe kerül. Az összegyűjtés, szétválogatás és újrafeldolgozás infrastruktúrájának kialakítása költséges, de ha egyszer működik, az újrafeldolgozás jövedelmet és munkahelyeket teremthet.

A hulladéknak egy globális dimenziója is létezik az exporthoz és az importhoz kapcsolódóan. Amit Európában elfogyasztunk és termelünk, abból máshol keletkezhet hulladék. És néhány esetben a hulladék tulajdonképpen a határokon átnyúló – legális és illegális – kereskedelem tárgyát képező árucikké válik.

A hulladék mint erőforrás

Mi lenne, ha a hulladékot erőforrásként használhatnánk fel, és így kevesebb új erőforrás kitermelésére lenne szükségünk? A kevesebb anyag kitermelése és a meglévő erőforrások használata segítene elhárítani a láncban generált hatások egy részét. Ebben az összefüggésben a felhasználatlan hulladék egyúttal lehetséges veszteséget is jelent.

A hulladék erőforrássá alakítása 2020-ig az erőforrás-hatékony Európa megvalósítása európai uniós ütemtervének egyik fő célkitűzése. Az ütemterv ezenkívül hangsúlyozza a minőségi újrafeldolgozásnak, a hulladéklerakók megszüntetésének, az energiatermelési célú felhasználás újra fel nem dolgozható termékekre történő korlátozásának és az illegális hulladékszállítás megszüntetésének szükségességét is.

És ezeket a dolgokat meg is lehet valósítani. Számos országban a konyhai és kerti hulladék képezi a szilárd települési hulladék legnagyobb hányadát. E hulladékfajta, ha azt külön gyűjtik, energiaforrássá vagy trágyává alakítható. Az anaerob lebontás olyan hulladékkezelési módszer, amelyben a biohulladék a hulladéklerakókban végbemenőhöz hasonló biológiai lebomlási folyamat részévé válik, de ellenőrzött körülmények között. Az anaerob lebontás során biogáz és maradékanyag keletkezik, amely másfelől trágyaként hasznosítható, mint a komposzt.

Egy 2011-es EEA-tanulmány megvizsgálta a települési hulladékkal való jobb gazdálkodásból származó lehetséges előnyöket. A tanulmány megállapításai meglepőek. Az 1995 és 2008 közötti jobb településihulladék-gazdálkodás lényegesen alacsonyabb üvegházhatásúgáz-kibocsátásokat eredményezett, javarészt a hulladéklerakókból származó alacsonyabb metánkibocsátások és az újrafeldolgozás révén megszüntetett kibocsátások miatt. Ha 2020-ig minden ország maradéktalanul teljesíti a hulladéklerakókról szóló irányelvben a hulladéklerakótól való eltérítésre megállapított célértékeket, további 62 millió tonna szén-dioxid-egyenértékű üvegházhatásúgáz-kibocsátástól tekinthetnénk el az életciklus során – ami jelentős mértékben hozzájárulna az Európai Unió éghajlatváltozás mérséklésére irányuló erőfeszítéseihez.

A hulladékkal való megbirkózás a megelőzéssel kezdődik

Az elérhető előnyök óriásiak, és előmozdíthatják az Európai Unió előrelépését egy olyan körkörös gazdaság irányába, ahol semmi nem vész kárba. A hulladékhierarchiában felfelé történő elmozdulás környezeti hasznokkal kecsegtet még a magas újrafeldolgozási és -hasznosítási arányú országokban is.

Jelenlegi termelési és fogyasztási rendszereink sajnos többnyire nem hatnak ösztönzőleg a hulladékmegelőzésre és -mérséklésre. A termékek megtervezésétől és csomagolásától az anyagválasztásig először a teljes értékláncot kell újratervezni a hulladékmegelőzés szemszögéből, és ezt követően az egyik folyamat „maradékai" egy másik folyamat erőforrásaivá tehetők.

A hulladékhierarchiában felfelé történő elmozdulás közös erőfeszítést igényel minden érintett fél – a fogyasztók, a gyártók, a döntéshozók, a helyi hatóságok, a hulladékkezelő létesítmények stb. – részéről. A háztartási hulladékuk szétválogatására hajlandó fogyasztók csak akkor képesek az újrafeldolgozásban részt venni, ha rendelkezésre áll a szétválogatott hulladékuk összegyűjtésére szolgáló infrastruktúra. Ennek ellenkezője is igaz; a települések csak akkor képesek növekvő arányú újrafeldolgozásra, ha a háztartások szétválogatják hulladékaikat.

Az, hogy a hulladék problémát vagy erőforrást jelent-e majd, végső soron azon múlik, hogy hogyan gazdálkodunk vele.

Geographical coverage

[+] Show Map

Dokumentumhoz kapcsolódó lépések
Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA)
Kongens Nytorv 6
1050 Copenhagen K
Dánia
Telefon +45 3336 7100