A gyártástól a hulladékig: az élelmiszerrendszer

Nyelv megváltoztatása
Article Publikálva / Megjelentetve 2014. 08. 25. Utolsó módosítás 2016. augusztus 31., 15:19
Egyre több természeti erőforrást használunk a népességnövekedés, az életstílus változása és a növekvő személyes fogyasztás miatt. Ahhoz, hogy megbirkózzunk fenntarthatatlan fogyasztásunkkal, a teljes erőforrásrendszerrel foglalkoznunk kell, beleértve a termelési módszereket, a kereslet jellemzőit és az ellátási láncokat is. Ezúttal az élelmiszerrel foglalkozunk közelebbről.

 Image © Gülcin Karadeniz

Az élelmiszerrendszer általánosságban magában foglal a mezőgazdasággal, az élelmiszerek nagy- és kiskereskedelmével, szállításával és fogyasztásával kapcsolatos minden anyagot, folyamatot és infrastruktúrát. Akárcsak a víz és az energia, az élelmiszer is alapvető emberi szükséglet. Az elérhetőség mellett az élelmiszernek jó minőségűnek, változatosnak, hozzáférhetőnek, biztonságosan fogyaszthatónak és megfizethetőnek kell lennie. Ezenkívül szoros kapcsolat áll fenn egészségünk és jóllétünk, illetve az élelmiszer között. A rosszul tápláltság és az elhízás olyan egészségügyi problémák, amelyek közvetlenül kapcsolódnak élelmiszereink előállításának, forgalmazásának és fogyasztásának módjához.

Az európaiak élelmiszerfogyasztása jelentősen változott az idők során. 50 évvel ezelőtthöz képest például egy főre vetítve több mint kétszer annyi húst eszünk. 1995 óta viszont 10%-kal csökkent a fejenkénti marhahúsfogyasztás. Az európaiak ugyanakkor több baromfit, halat és tengeri herkentyűt, gyümölcsöt és zöldséget esznek.

Az Európai Unió a világ egyik legnagyobb élelmiszertermelője. Modern mezőgazdasági termelési rendszereket alkalmaz, és földművelésre alkalmas talajjal rendelkezik. A hektáronkénti termelékenység jelentős mértékben nőtt, különösen a 20. század második felében. Mezőgazdasági földterületeinek és éghajlatának változatossága révén Európa sokféle terméket állít elő. De importra is szüksége van élelmiszerszükségletének fedezésére.

A mezőgazdasági termelékenység – a terméshozam tekintetében – a mezőgazdaság monokultúrássá válása (azaz ugyanazon fajta termesztése nagyobb területeken) és az öntözés, a jobb gépek és a több vegyszer, például a növényvédőszerek és a műtrágyák használata miatt növekedett. Ez a nagyobb intenzitás lehetővé tette Európa számára, hogy kevesebb földterületen több élelmiszert termeljen.

E termelési módszerek mindazonáltal nem maradtak környezeti hatások nélkül. Az ilyen típusú növekedés nagyobb nyomást gyakorol a környezetre, nagyobb nitrogénszennyezést és szén-dioxid-kibocsátást, a mezőgazdasági földterületeken a biológiai sokféleség jelentősebb csökkenését okozza, valamint szennyezi a talajt, a folyókat és a tavakat. Ezenkívül a külső tényezők nagyobb mértékű bevonása a magasabb élelmiszertermelési hozam elérése érdekében gyakran csökkenti a termelés általános energiahatékonyságát. Azaz még ha több energiát fektetünk is az élelmiszertermelésbe, tulajdonképpen akkor is egyre kevesebb energiához (kalóriához) jutunk a társadalomnak biztosított tényleges élelmiszerenergia szempontjából.

Waste bags

(c) Gülcin Karadeniz

Fenntarthatóság és termelékenység

Nyilvánvaló, hogy Európának csökkentenie kell a mezőgazdasági termelés környezeti hatásait. Ugyanakkor továbbra is hasonló mennyiségű élelmiszert kell termelnie az európai uniós és globális kereslet kielégítéséhez.

Az Európai Unió a világ egyik legnagyobb élelmiszertermelője és -exportőre. Termelésének bárminemű jelentős csökkenése hatással lenne a globális termelésre és ezáltal az élelmiszerárakra. Hogyan termelhet Európa továbbra is magas minőségű élelmiszert megfelelő mennyiségben és megfizethető áron, csökkentve ugyanakkor a mezőgazdaság környezeti hatásait?

A fenntarthatóbb mezőgazdasági módszerek alkalmazása segíthet ebben. Az agrárökológiai módszerek például szintetikus vegyi anyagok (azaz műtrágyák és növényvédőszerek) nélkül teszik lehetővé a mezőgazdaság élénkítését, mégpedig természetes termékek hasznosítása és ökológiai folyamatok termelésbe emelése útján. A precíziós mezőgazdasági technikák pedig segítenek a vegyszerhasználat és így néhány környezeti hatás csökkentésében.

A módszertől függetlenül az élelmiszertermelésnek kellően intenzívnek kell maradnia ahhoz, hogy a termelékenység lépést tudjon tartani az élelmiszerkereslettel. Ily módon a talajhasználat és a biológiai sokféleség már nem lesz további veszélyeknek kitéve.

Ezen túlmenően számos régióban a mezőgazdaság a helyi közösségek fő jövedelemforrása, nem is beszélve arról, hogy az a társadalom szövetének és a helyi kultúrának is részét képezi. Az élelmiszerrendszer fejlesztésére irányuló bármely intézkedésnek figyelembe kell vennie e társadalmi szempontokat.

A kizárólag a termelésre irányuló intézkedések nem lennének alkalmasak a teljes élelmiszerrendszer „kizöldítésére". További hatékonyságnövelésre van szükség más szakaszokban, például a szállítás, a forgalmazás és a fogyasztás területén. A kevesebb húst és több zöldséget tartalmazó étrendre való áttérés enyhítené a talajra gyakorolt nyomást.

Élelmiszer-hulladék

Becslések szerint az Európában előállított élelmiszer körülbelül egyharmadát nem fogyasztják el, és a lánc minden szakaszában hulladék keletkezik. Az Európai Bizottság becslése szerint egyedül az Európai Unióban évi 90 millió tonna (vagyis egy főre vetítve 180 kg) élelmiszert pazarlunk el, javarészt olyat, amely még alkalmas lenne emberi fogyasztásra. Az élelmiszer-pazarlás azon területek egyike, amelyekkel meg kell birkózni az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának európai uniós ütemterve szerint.

Sokunk megpróbálja csökkenteni az otthon kidobott élelmiszer mennyiségét. Az egyik módszer az éppen megfelelő mennyiségű – nem túl sok, nem túl kevés – étel elkészítése vacsorára. A másik lehetőség az előző napi maradék kreatív felhasználása. Mégis, bármennyire is próbálkozunk, valamennyi élelmiszert mindenképpen kidobunk: a gyümölcs megrohad, a tej pedig megsavanyodik. A háztartási élelmiszer-hulladék csak töredékét képezi az elpazarolt élelmiszer teljes mennyiségének. Nagy mennyiségű élelmiszer megy veszendőbe már az előtt, hogy a termék a hűtőszekrényünkbe kerülne.

Arra vonatkozóan, hogy mekkora mennyiségű élelmiszer vész kárba a különböző szakaszokban, nincs uniós becslés. Nem állnak rendelkezésre megbízható és összehasonlítható adatok, különösen a mezőgazdasági termelésben és a halászatban elpazarolt élelmiszer tekintetében. Rendelkezünk azonban néhány országspecifikus elemzéssel.

Élelmiszerhulladék-elemzés Svédországban

A svéd környezetvédelmi ügynökség tanulmánya szerint 2012-ben a svédek egy főre vetítve 127 kg élelmiszert pazaroltak el. E becslés nem tartalmazza a termelési szakaszban (mezőgazdaság és halászat), illetve az élelmiszer-feldolgozó iparban elkerülhetetlenül keletkező élelmiszer-hulladékot.

E mennyiségből fejenként 81 kg keletkezett háztartásoknál. Az éttermeknél fejenként 15 kg hulladék, a szupermarketeknél fejenként 7 kg hulladék, a vendéglátó-ipari egységeknél pedig fejenként 6 kg hulladék keletkezett. A svéd tanulmány azt is felbecsülte, hogy ezen élelmiszer-pazarlásból mennyi volt „szükségtelen". A megállapítások rámutatnak az esetlegesen fejleszthető területekre: a szupermarketekben keletkezett élelmiszer-hulladék 91%-a, az éttermekben keletkezett hulladék 62%-a, a vendéglátó-ipari egységekben keletkezett hulladék 52%-a és a háztartásokban keletkezett hulladék 35%-a bizonyult szükségtelennek.

Az élelmiszer-pazarlás részben a közegészséget és a fogyasztókat védő hatályos jogszabályoknak való megfelelés biztosításával függ össze. A fertőzött hús kereskedelemből való kivonása az erőforrások pazarlása, de egyúttal az emberi egészség védelméhez szükséges megelőző intézkedés is.

Más intézkedések kevésbé konkrétak. Az élelmiszereken található „minőségét megőrzi" dátumok például nem szükségszerűen jelentik azt, hogy a termék egyik napról a másikra romlottá válik, hanem csak azt, hogy annak minősége romlik az adott naptól kezdve. Vagyis néhány termék továbbra is biztonságosan fogyasztható a feltüntetett dátumot követően, de a kereskedők nem adhatják el, a fogyasztók pedig nem vásárolják meg azokat. A fogyasztói elvárások kielégítése (például a bő választék és a teli polcok vagy az esztétika tekintetében) szintén előmozdíthatják az élelmiszer-pazarlást a kiskereskedelmi szakaszban.

Az eladatlan élelmiszer sorsa a hulladékgazdálkodási módszerektől függ. A hulladék felhasználható takarmányként, komposztálható vagy energiaként hasznosítható, esetleg hulladéklerakóban végezheti.

Az egyik rendszer haszna a másiké is

Minden alkalommal, amikor élelmiszert pazarlunk, a talajt, vizet, energiát és az el nem fogyasztott élelmiszer előállításához felhasznált minden más termelési tényezőt is pazaroljuk. Az élelmiszer-pazarlás csökkentése ezért tulajdonképpen lehetséges nyereséget jelent a környezet számára. Ha az élelmiszerrendszer egészében csökkentjük az elpazarolt élelmiszer mennyiségét, kevesebb vízre, műtrágyára, talajra, szállításra, energiára, hulladékgyűjtésre, újrafeldolgozásra stb. lesz szükségünk.

A zöld gazdaság tágabb összefüggésében értelmezve az erőforrás-hatékonyság egyik rendszerben történő növelése segít csökkenteni más rendszerek erőforrás-felhasználását. Ez csaknem minden esetben kölcsönösen előnyös (azaz„win-win") helyzetet eredményez.

Kapcsolódó tartalom

Hírek és cikkek

Related briefings

Kapcsolódó kiadványok

Geographic coverage

Europe
Dynamic

Temporal coverage

2014

Dokumentumhoz kapcsolódó lépések
Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA)
Kongens Nytorv 6
1050 Copenhagen K
Dánia
Telefon +45 3336 7100