A gazdaság: erőforrás-hatékony, zöld és körkörös

Nyelv megváltoztatása
Article Publikálva / Megjelentetve 2014. 08. 25. Utolsó módosítás 2016. augusztus 31., 15:14
Jóllétünk a természeti erőforrások használatától függ. Az erőforrásokat élelemmé, épületekké, bútorokká, elektronikai készülékekké, ruhákká stb. alakítjuk. Az erőforrások kiaknázásának mértéke azonban meghaladja a környezet képességét, hogy újratermelje azokat és gondoskodni tudjon rólunk. Hogyan biztosíthatjuk társadalmunk hosszú távú jóllétét? Gazdaságunk zölddé tétele minden bizonnyal segíthet ebben.

 Image © Rastislav Stanik

A jóllét nehezen meghatározható vagy mérhető. Sokunk a jó egészséget, a családot és a barátokat, a személyes biztonságot, a kellemes és egészséges környezetben élést, a munkahelyi elégedettséget, vagy a jó életszínvonalat biztosító jövedelmet nevezné meg jóllétünkhöz hozzájáruló tényezőként.

Jóllehet személyenként eltérő mértékben, de a gazdasági szempontok – a foglalkoztatottság, a megfelelő jövedelem, a jó munkafeltételek – fontos részét képezik jóllétünknek. Például a munkahelyi biztonsággal vagy a munkanélküliséggel kapcsolatos szempontok különösen fontossá válnak a gazdasági válság időszakaiban, és befolyásolhatják az általános társadalmi hangulatot és jóllétet.

Nyilvánvaló, hogy olyan jól működő gazdaságra van szükségünk, amely nemcsak a szükséges javakat és szolgáltatásokat biztosítja számunkra, hanem bizonyos életszínvonalat lehetővé tévő munkahelyeket és jövedelmet is.

A gazdaság a környezettől függ

Egy jól működő gazdaság többek között a természeti erőforrásokkal és anyagokkal – például fával, vízzel, terméssel, hallal, energiával és ásványokkal – való folyamatos ellátottságtól függ. A kulcsfontosságú anyagok utánpótlásának megszakadása ténylegesen leállíthatja az azoktól függő ágazatokat, és a vállalatokat emberek elbocsátására vagy az árucikkekkel és szolgáltatásokkal való ellátás beszüntetésére kényszerítheti.

A megszakítás nélküli ellátottság azt jelenti, hogy annyit aknázhatunk ki, amennyit csak akarunk. De tényleg megtehetjük ezt? Vagy, ha megtesszük, hogyan hat ez a környezetre? Tulajdonképpen mennyit termelhetünk ki a környezet károsítása nélkül?

A rövid válasz az, hogy már most is túl sokat vonunk el, többet, mint amennyit bolygónk termelni vagy pótolni képes egy adott időszakban. Néhány tanulmány azt mutatja, hogy az utóbbi száz évben az egy főre vetített globális nyersanyagfogyasztás megduplázódott, míg a primerenergia-fogyasztás megháromszorozódott. Más szóval mindegyikünk nagyjából háromszor annyi energiát és kétszer annyi nyersanyagot fogyaszt, mint amennyit elődeink fogyasztottak 1900-ban. És ami még súlyosabbá teszi a helyzetet: jelenleg több mint 7,2 milliárdan teszünk így, szemben az 1900-as 1,6 milliárddal.

E kitermelési arány és az a mód, ahogyan felhasználjuk erőforrásainkat, ténylegesen csökkenti bolygónk képességét az eltartásunkra. Vegyük például szemügyre a halállomány esetét. A túlhalászás, a szennyezés és az éghajlatváltozás rendkívüli hatást gyakorolt a globális halállományra. Több, korábban a halászattól függő tengerparti közösségnek kellett más ágazatokban, például a turizmusban szerencsét próbálnia. Akik nem tudták több lábra helyezni gazdaságukat, nehézségekkel küzdenek.

Gazdasági tevékenységeink valóban széleskörű környezeti és társadalmi hatásokkal járnak. A légszennyezés, az ökoszisztémák savasodása, a biológiai sokféleség csökkenése és az éghajlatváltozás mind-mind a jóllétünkre jelentős hatást gyakorló környezeti problémák.

Zölddé és erőforrás-hatékonnyá válás

A környezet megóvásához és ahhoz, hogy továbbra is élvezhessük az általa nyújtott előnyöket, csökkentenünk kell a kitermelt anyagok mennyiségét. Ehhez meg kell változtatni az árucikkek és szolgáltatások előállításának és a nyersanyagforrások felhasználásának módját. Röviden, zölddé kell tennünk gazdaságunkat.

Jóllehet a fogalom többféleképpen meghatározható, a „zöld gazdaság" kifejezés általánosságban olyan gazdaságot jelent, amelyben minden termelési és fogyasztási döntést a társadalom jóllétének és a környezet általános egészségének figyelembe vételével hoznak meg. Szakszerűbb kifejezéssel élve olyan gazdaság, amelyben a társadalom hatékonyan használja fel az erőforrásokat, fokozva az emberi jóllétet egy szolidáris társadalomban, a bennünket eltartó természetes rendszerek fenntartása mellett.

Az Európai Unió már elfogadott stratégiai célkitűzéseket, valamint konkrét cselekvési programokat gazdaságának fenntarthatóbbá tétele érdekében. Az Európa 2020 stratégia célja az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés biztosítása. A foglalkoztatásra, az oktatásra és a kutatásra összpontosít, de az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság megvalósításával is foglalkozik, éghajlat- és energiapolitikai célkitűzéseket állítva.

A stratégia kiemelt kezdeményezéseket határoz meg e célkitűzések eléréséhez. Az „Erőforrás-hatékony Európa" kiemelt kezdeményezés központi szerepet játszik e területen az Európai Unió politikájában. Több jogalkotási csomagot is elfogadtak célkitűzéseinek megvalósítása céljából.

De mit kell tennünk az Európai Unió gazdaságának erőforrás-hatékonnyá tételéhez? Röviden, oly módon kell termelnünk és fogyasztanunk, amely optimalizálja valamennyi érintett erőforrás felhasználását. Ez együtt jár olyan termelési rendszerek létrehozásával, amelyek csökkentik a hulladék mennyiségét, vagy amelyek többet termelnek kevesebből.

Seagulls

(c) Stipe Surac / EEA Waste•smART

Nem ágazatokban, hanem egész rendszerekben kell gondolkodni

Arra is szükség van, hogy az egyes ágazatok helyett egész rendszerekben gondolkodjunk. Egy rendszer magában foglalja mindazokat a folyamatokat és infrastruktúrákat, amelyek összefüggnek valamely, az emberi tevékenységek szempontjából nélkülözhetetlen erőforrással vagy tevékenységgel. Például az energiarendszer magában foglalja az általunk használt energia fajtáit (szén, szél, nap, olaj, földgáz stb.), ezen energia kitermelésének vagy előállításának módját (szélturbinák, olajkutak, palagáz stb.), az energia felhasználásának helyét (ipar, szállítás, otthonok fűtése stb.) és elosztásának módját. Továbbá itt más kérdések is felmerülnek, úgy mint az energiafelhasználás és -termelés által érintett talaj- és vízkészlet.

Nyersanyagok be - termékek és hulladékok ki

Egy termék vagy szolgáltatás előállításához alapanyagokra van szükségünk. A növénytermesztéshez például a gazdálkodóknak munkájuk mellett talajra, vetőmagra, vízre, napfényre (energiára), szerszámokra és a modern mezőgazdaságban műtrágyára és növényvédőszerekre, valamint kifinomultabb eszközökre is szükségük van. Többé-kevésbé ugyanez igaz a modern gyártásra is. Az elektronikai készülékek gyártásához még mindig szükségünk van munkára, valamint energiára, vízre, talajra, ásványokra, fémekre, üvegre, műanyagokra, ritkaföldfémekre, kutatásra stb.

Az európai uniós termelésben felhasznált anyagok többségét az Európai Unióban is termelik ki. 2011-ben egy főre vetítve 15,6 tonna alapanyagot használtak fel az Európai Unióban, amelyből 12,4 tonnányit az Európai Unióban termeltek ki, míg a maradék 3,2 tonnát importálták.

E nyersanyagok kis részét exportálták. A maradékot – egy főre vetítve 14,6 tonnát – az Európai Unióban használták fel. A nyersanyagfogyasztás jelentősen eltér az egyes országokban. A finnek például fejenként több mint 30 tonnát, míg a máltaiak egy főre vetítve 5 tonnát használtak fel 2011-ben.

Az utóbbi évtizedben az Európai Unió gazdasága több „hozzáadott értéket" teremtett GDP-ben kifejezve minden egyes felhasznált nyersanyagegység (ásványok, fémek stb.) tekintetében. Azonos mennyiségű fém felhasználásával például a gazdaság mobiltelefonokat vagy laptopokat állított elő, amelyek „értékesebbek" voltak (egyszerűbben fogalmazva „többet értek"), mint elődeik. Ezt erőforrás termelékenységnek nevezzük. Az Európai Unióban körülbelül 20%-kal nőtt az erőforrás termelékenység: nyersanyag-kilogrammonként 1,34 euróról 1,60 euróra 2000 és 2011 között. A gazdaság 16,5%-kal növekedett ebben az időszakban.

Néhány európai ország viszonylag magas erőforrás termelékenységgel rendelkezik. 2011-ben Svájc, az Egyesült Királyság és Luxemburg nyersanyag-kilogrammonként több mint 3 euró hozzáadott értéket, míg Bulgária, Románia és Lettország kevesebb, mint 0,5 euró értéket teremtett. Az erőforrás termelékenység szorosan kötődik az adott ország gazdasági szerkezetéhez. Az erős szolgáltatási és tudásalapú technológiai ágazatok, valamint a magas újrafeldolgozási arány általában fokozzák az erőforrás termelékenységet.

Körkörös gazdaság

A jelenlegi termelési és fogyasztási folyamatok nem csak árucikkeket és szolgáltatásokat állítanak elő, hanem hulladékot is termelnek. Ez jelenthet a környezetbe kibocsátott szennyezőanyagokat, felhasználatlan anyagokat (fa vagy fém), illetve bármilyen okból el nem fogyasztott élelmiszereket.

Ugyanez áll a hasznos élettartamuk végére ért termékekre. Néhányat talán részben újrafeldolgoznak vagy újrahasználnak, mások viszont a szemétben, a hulladéklerakókban vagy a hulladékégetőkben végzik. Mivel ezekhez az árukhoz és szolgáltatásokhoz erőforrásokat használtak fel, bármely felhasználatlan rész voltaképpen lehetséges gazdasági veszteséget és környezeti problémát jelent.

Az európaiak egy főre vetítve átlagosan körülbelül 4,5 tonna hulladékot termeltek 2010-ben. Megközelítőleg e mennyiség fele kerül vissza a termelési folyamatba.

A „körkörös gazdaság" kifejezés olyan termelési és fogyasztási rendszert jelent, amely a lehető legkisebb veszteséget termeli. Egy ideális világban csaknem mindent újrahasználunnk, újrafeldolgozunk vagy visszanyerünk más végtermékek előállításához. A termékek és termelési folyamatok újratervezése segít a pazarlás minimalizálásában és a felhasználatlan anyagok erőforrássá alakításában.

Emberek és üzleti elképzelések

A fogyasztó és a termelő egyformán fontos szerepet játszanak gazdaságunk zölddé tételében. A termelési folyamat célja, hogy a fogyasztó megkapja, amit akar. De több fogyasztási cikket akarunk-e, vagy csak a termékek által nyújtott szolgáltatásokat akarjuk?

Egyre több vállalat alkalmazza az „együttműködő fogyasztásként" ismert üzleti megközelítést. Ez lehetővé teszi a fogyasztók számára szükségleteik lízing, termékszolgáltatási rendszerek és megosztott használat útján történő kielégítését vásárlás helyett. Ez új szemléletmódot kívánhat meg a marketing és a terméktervezés tekintetében – kevesebb figyelemmel az eladásokra és több figyelemmel a tartós és javítható termékek előállítására.

Az Internet és a közösségi média megkönnyítik az ilyen együttműködve fogyasztható termékek és szolgáltatások felkutatását és használatát. És ez nem csupán olyan dolgokra korlátozódik, mint például szerszámok szomszédtól való kölcsönkérése, egy autó megosztó rendszerben való lefoglalása vagy elektronikai készülékek lízingelése. Néhány európai uniós országban már léteznek olyan „ruha-tárak" is, ahol a felhasználók ruhákat kölcsönözhetnek.

Bármely intézkedés, amely csökkenti az új kitermelés arányát és a hulladék mennyiségét, beleértve az erőforrás termelékenység, az újrafeldolgozás és újrahasználat fokozását is, mérsékli a környezetre gyakorolt nyomást, és erősíti ökoszisztémánk arra való képességét, hogy gondoskodni tudjon rólunk. Minél egészségesebb a környezetünk, annál jobban járunk, és annál egészségesebbek leszünk mi magunk is.

Kapcsolódó tartalom

Hírek és cikkek

Related briefings

Kapcsolódó kiadványok

Geographic coverage

Europe
Dokumentumhoz kapcsolódó lépések
Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA)
Kongens Nytorv 6
1050 Copenhagen K
Dánia
Telefon +45 3336 7100