Személyes eszközök

Értesítések
Get értesítések új jelentések és termékek. Gyakoriság: 3-4 email havonta.
Feliratkozások
Feliratkozás jelentések (nyomtatott és/vagy elektronikus formátumban) és negyedéves hírlevél.
Kövessen minket
Twitter ikon Twitter
Facebook ikon Facebook
YouTube ikon YouTube-csatorna
RSS logo RSS-hírcsatornák
Még többet

Write to us Write to us

For the public:


For media and journalists:

Contact EEA staff
Contact the web team
FAQ

Call us Call us

Reception:

Phone: (+45) 33 36 71 00
Fax: (+45) 33 36 71 99


következő
előző
tételek

Ugrás a tartalomhoz. | Ugrás a navigációhoz

Sound and independent information
on the environment

Ön itt áll: Főoldal / Jelzések - Jóllétünk és a környezet / Jelzések 2012 / Cikkek / Élet a fogyasztói társadalomban

Élet a fogyasztói társadalomban

Nyelv megváltoztatása
A viszonylag egyenletes európai fejlődés évtizedei megváltoztatták életmódunkat. Több árut és több szolgáltatást állítunk elő, illetve fogyasztunk. Többet utazunk és tovább élünk. Ugyanakkor gazdasági tevékenységeink saját országunkban és külföldön tapasztalható környezeti hatásai is egyre nagyobb léptékűvé és jobban érezhetővé váltak. A környezetvédelmi jogszabályok — ha gondosan végrehajtják azokat — kézzelfogható eredményeket hoznak. Az elmúlt húsz év változásaira visszatekintve azonban elmondhatjuk-e, hogy megteszünk minden tőlünk telhetőt?
Consumer choices

Consumer choices  Image © Thinkstock

Amikor Carlos Sánchez 1989-ben megszületett, mintegy 5 millió ember élt Madridban és a főváros térségében. Carlos családja két hálószobás lakásban élt a belvárosban; autójuk nem volt, tévéjük azonban igen.

Akkoriban nem Carlosé volt az egyetlen spanyol család, amelynek nem volt autója. 1992-ben — hat évvel az uniós csatlakozást követően — 1 000 lakosra csupán 332 személyautó jutott Spanyolországban. 2009-ben — mintegy két évtizeddel később — 1 000 spanyolországi lakosból már 480‑nak volt autója, ami valamivel magasabb, mint az uniós átlag.

Amikor Carlos ötéves volt, a Sánchez család megvásárolta és az első lakással egybenyitotta a szomszédjukban található lakást. Nyolcéves korában pedig megvették az első — jóllehet használt — személyautójukat.

Öregedő társadalmak

Nemcsak a közlekedési módjaink mentek át változásokon. Társadalmaink is megváltoztak. Az egy nőre jutó gyermekek száma az elmúlt 20 évre vonatkozó adatok alapján — néhány kivételtől eltekintve — nem változott jelentősen az uniós országokban. A spanyol nők 1992-ben átlagosan 1,32 gyermeket szültek, míg az egy nőre jutó gyermekek száma 2010‑re 1,39‑ra emelkedett — ami messze elmarad a nemzedékek megújulásához szükséges 2,1 gyermek/nő általánosan elfogadott szintjétől. 2009-ben a 27 uniós tagállam teljes termékenységi indexe 1,5 volt.

Az Unió népessége azonban — elsősorban a bevándorlás miatt — egyre növekszik. Ugyanakkor tovább és jobban is élünk. Az Unióban 2006-ban a születéskori várható élettartam a férfiak esetében 76, a nők esetében pedig 82 év volt. 2011. október végén a világ népessége elérte a 7 milliárd főt. A termékenységi index elmúlt húsz évben tapasztalható csökkenése ellenére a világ népessége várhatóan tovább nő majd, végül pedig 2100-ra 10 milliárd fő körül stabilizálódik.

Emelkedő tendencia tapasztalható továbbá az urbanizáció terén. Ma már a világ népességének több mint fele városi területeken él. Az Unióban a lakosság mintegy háromnegyede él városi területeken. A hatások szintén számos európai városban — így Madridban is — tapasztalhatóak. A Madrid körüli térség lakossága 2011-ben elérte a 6,3 millió főt.

Élelmiszereinket petrokémiai műtrágyákkal és peszticidekkel termesztjük. Legtöbb építőanyagunk — cement, műanyagok stb. — és gyógyszeripari termékeink legnagyobb hányada fosszilis tüzelőanyagokból készül. Ruháink nagyrészt petrokémiai szintetikus szálakból készülnek. A közlekedés, az energia, a fűtés és a világítás mind-mind fosszilis tüzelőanyagoktól függ. Egész civilizációt építettünk a karbon-korszakból származó széntározók kihantolására.
[...] az ötvenezer év múlva élő generációk [...] korunkat valószínűleg szénkornak, bennünket pedig szénkori embereknek neveznek majd, éppen úgy, ahogy mi is bronz- és vaskornak nevezzük a korábbi történelmi korszakokat.

Jeremy Rifkin, a Gazdasági Tendenciák Alapítvány elnöke és az Európai Unió tanácsadója. Kivonat az „A harmadik ipari forradalom” című könyvéből.

Növekedés mindenütt

Coyright: Stockxpert.comSpanyolországban az elmúlt két évtizedben — számos más európai országhoz hasonlóan — egyenletes gazdasági növekedés és a jövedelmek emelkedése volt tapasztalható, ami — egészen a közelmúltban bekövetkezett eseményekig — úgy tűnt, valódi megoldást jelenthet a spanyolországi munkanélküliség problémájára. A hirtelen gazdasági fellendülés hajtóerejét az azonnal rendelkezésre álló — állami és a magánszférától származó — kölcsönök, a nyersanyagok bősége, valamint a Közép-és Dél-Amerikából, illetve Afrikából érkező bevándorlók alkották.

Carlos születésekor — néhány összekapcsolt informatikai hálózattól eltekintve — az internet (ahogyan ma ismerjük) nem létezett. A mobiltelefonok ritkák, nehezen hordozhatók, és áruk miatt a legtöbb ember számára elérhetetlenek voltak. Az internetes közösségekről és közösségi hálózatokról senki sem hallott. Számtalan közösség számára világszerte a „technológia” a megbízható áramellátást jelentette. A telefonálás költséges volt, és nem mindig hozzáférhető. A külföldi nyaralás is a kiváltságosok privilégiuma volt csupán.

Az elmúlt 20 évben tapasztalt számos visszaesés ellenére az Európai Unió gazdasága 40 %-kal nőtt azzal, hogy az EU-hoz a 2004 és 2007 közötti időszakban csatlakozó országokban az átlagos gazdasági növekedés valamivel még ennél is magasabb volt. Spanyolország esetében az idegenforgalommal összefüggő építőipari beruházások különösen fontos hajtóerőt jelentettek. Más európai országokban a szolgáltatásokhoz és gyártáshoz hasonló ágazatok is előmozdították a gazdaság növekedését.

Carlos ma is ugyanabban a lakásban él a szüleivel. Mindegyiküknek van autója és mobiltelefonja. A Sanchez család életmódja európai mércével mérve hétköznapinak mondható.

Nagyobb globális lábnyom

Európa környezetre gyakorolt hatása párhuzamosan nőtt Európa és a világ gazdasági növekedésével. A kereskedelem kulcsfontosságú szerepet játszik Európa és a fejlődő országok jólétének elősegítésében, valamint tevékenységeink környezeti hatásainak terjesztésében.

Tömegét tekintve az Európai Unió 2008-ban hatszor annyi anyagot importált, mint amennyit exportált. A különbség csaknem teljes egészében az üzemanyagok és bányászati termékek behozatalának tudható be.

A jól kidolgozott és végrehajtott politika működik

Már hosszú idővel az 1992-es riói Föld-csúcstalálkozó előtt elkezdtük — globális szinten — felismerni, hogy sürgősen kezelnünk kell a környezetvédelmi problémákat. Az EU környezetvédelmi jogszabályai az 1970-es évek első felében születtek meg, az azóta összegyűjtött tapasztalatok pedig bizonyították a hatékonyan végrehajtott környezetvédelmi jogszabályok megtérülését.

Európa védett területeinek jogi keretrendszerét például a vadon élő madarak védelméről szóló irányelv (1979) és az élőhelyvédelmi irányelv (1992) biztosítja. Az Európai Unió szárazföldi területeinek több mint 17 %-át, valamint több mint 160 000 km2 tengeri területet jelölt ki a Natura 2000 elnevezésű természetvédelmi hálózata részeként. Bár még mindig számos európai fajt és élőhelyet fenyeget veszély, a Natura 2000 a helyes irányba tett létfontosságú lépésnek tekinthető.

Más környezetvédelmi politikák is kedvező hatással voltak Európa környezetére. A környezeti levegő minősége jelentősen javult az elmúlt két évtized során. A nagy távolságra jutó légszennyezés és egyes helyi légszennyeződések azonban továbbra is befolyásolják egészségünket. Az európai vizek minősége is lényegesen jobb lett az európai jogalkotásnak köszönhetően, a levegőbe, vízbe és talajba jutott szennyeződés legnagyobb része azonban nem tűnik el egykönnyen. Sőt, inkább felhalmozódnak.

Az Európai Unió elkezdte felszámolni a gazdasági növekedés és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása közötti kapcsolatot. A globális kibocsátás azonban továbbra is növekszik, hozzájárulva a légkörben és az óceánokban található szén-dioxid-koncentráció növekedéséhez.

Copyright: ThinkstockHasonló tendencia tapasztalható az anyagok használata tekintetében. Az európai gazdaság egyre kevesebb erőforrás felhasználása mellett egyre több terméket állít elő. Azonban még mindig messze több erőforrást használunk fel, mint amennyit az európai földek és tengerek nyújtani tudnak számunkra. Az EU-ban még mindig hatalmas mennyiségű hulladék keletkezik, de egyre több hulladékot használunk fel és hasznosítunk újra.

Amikor azonban valamelyik környezetvédelmi problémát kezelni akarjuk, sajnos szembesülnünk kell azzal, hogy a környezetvédelmi problémákat nem lehet különállóan, egyesével megoldani. A problémákat be kell emelnünk a gazdasági politikák, a várostervezés, a halászati és mezőgazdasági politikák stb. körébe.

A víznyerés például befolyásolja a víz minőségét és mennyiségét a forrásnál és az alsóbb folyásnál egyaránt. Amint a forrásnál tapasztalható vízmennyiség a fokozott víznyerés következtében csökken, a vízbe engedett szennyező anyagok kevésbé hígulnak fel, és jelentősebb károkat okoznak az adott víztesttől függő fajok körében. Ahhoz, hogy megtervezhessük és megvalósíthassuk a vízminőség jelentős javítását, mindenekelőtt azzal is foglalkoznunk kell, hogy egyáltalán miért nyerik ki a vizet.

Változás kisebb lépésekkel

Tudásbeli hiányosságaink ellenére a ma tapasztalható környezeti tendenciák határozott és azonnali, a politikai döntéshozókra, vállalkozásokra és polgárokra is kiterjedő cselekvést tesznek szükségessé. Ha minden úgy menne tovább, mint eddig, az erdőirtás világszerte kritikus ütemben folyna tovább, a globális átlagos hőmérséklet pedig 6,4 °C-kal emelkedne az évszázad végére. A tengerek szintjének emelkedése az alacsonyan fekvő szigeteken és a tengerparti területeken veszélybe sodorná egyik legértékesebb erőforrásunkat — a szárazföldet.

A nemzetközi tárgyalások lefolytatása és végrehajtása gyakran éveket vesz igénybe. A nagy gonddal kidolgozott nemzeti jogszabályok működnek ugyan — ha maradéktalanul végre is hajtják azokat —, ezek azonban a nemzeti határok közötti földrajzi területekre szorítkoznak. Számos környezetvédelemi probléma azonban nem korlátozódik az országhatárokon belülre. Végső soron pedig megtapasztalhatjuk az erdőirtás, a levegőszennyezés és a tengeri hulladékok hatásait.

A tendenciákat és a hozzáállásunkat azonban — lépésről lépésre — megváltoztathatjuk. Pontosan tisztában vagyunk azzal, hogy hol tartottunk 20 évvel ezelőtt, és hol tartunk ma. Talán nincs a kezünkben egyetlen csodálatos megoldás sem, amellyel egyik napról a másikra megoldhatnánk minden környezetvédelmi problémánkat, van azonban egy elképzelésünk — vagyis inkább egy elképzeléscsomagunk — , eszközeink és politikáink, amelyek segíthetnek abban, hogy gazdaságunkat környezetbaráttá tegyük. Lehetőségünk van arra, hogy a következő 20 évben fenntartható jövőt alakítsunk ki — már csak meg kell ragadnunk e lehetőséget.

Copyright: EEA/Ace&Ace

A lehetőség megragadása

Közös tudatosságunktól függ, hogy megragadjuk-e az előttünk álló lehetőséget. Csakis a veszélyben lévő értékek megértése révén gyűjthetünk elegendő lendületet ahhoz, hogy átalakítsuk életmódunkat. A tudatosság pedig nő, bár nem minden esetben elegendő. Úgy tűnik, a gazdasági bizonytalanság, a munkanélküliségtől való félelem és az egészségügyi fenntartások uralják elsősorban mindennapi aggodalmainkat. Nincs ez másként Carlos vagy a barátai esetében sem, figyelembe véve különösen az európai gazdaság nehézségeit.

A biológiatanulmányaival és karrierlehetőségeivel kapcsolatos aggodalmai közepette Carlos azt sem tudja pontosan, hogy saját generációjának tagjai mennyire vannak tisztában az Európában és világszerte tapasztalható környezetvédelmi problémákkal. Városlakóként azonban felismeri, hogy szülei generációja szorosabb kapcsolatban áll a természettel, mivel — mint a legtöbb családban — legalább az egyik szülője vidékről származik. A természettel pedig szorosabb kapcsolatot tartottak fenn még azután is, hogy munkájuk miatt városba költöztek.

Lehet, hogy Carlos sohasem áll majd hasonló kapcsolatban a természettel, de igazán szeretne legalább tenni valamit — így kerékpárral jár egyetemre. Sőt, édesapját is meggyőzte, hogy kerékpárral járjon dolgozni.

Tény, hogy a gazdasági bizonytalanság, az egészség, az életminőség, sőt, még a munkanélküliség kezelése is bolygónk egészségének biztosításától függ. Természeti erőforrásaink gyors kimerülése és a mindannyiunk számára számos értéket biztosító ökoszisztéma elpusztítása aligha nyújt majd biztonságos és egészséges jövőt Carlos és az ő generációjának tagjai számára. Továbbra is a környezetbarát, alacsony szénkibocsátású gazdaság nyújtja a legjobb lehetőséget számunkra, hogy hosszú távon biztosítsuk a gazdasági és társadalmi jólétet.

További információk

Geographical coverage

[+] Show Map

Dokumentumhoz kapcsolódó lépések
Felvéve:

Megjegyzések, vélemények

Iratkozzon fel most!
Get értesítések új jelentések és termékek. Jelenlegi előfizetők száma: 33063 Gyakoriság: 3-4 e-mail / hó.
Értesítések archívum
Kövessen minket
 
 
 
 
 
Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA)
Kongens Nytorv 6
1050 Copenhagen K
Dánia
Telefon +45 3336 7100