Személyes eszközök

következő
előző
tételek

Ugrás a tartalomhoz. | Ugrás a navigációhoz

Sound and independent information
on the environment

Ön itt áll: Főoldal / Jelzések - Jóllétünk és a környezet / Jelzések 2012 / Cikkek / Az árak „helyes” kialakítása

Az árak „helyes” kialakítása

Nyelv megváltoztatása
Article Publikálva / Megjelentetve 2012. 06. 05. Utolsó módosítás 2014. december 09., 16:17
Számos fejlődő ország gazdasága a természeti erőforrások kiaknázása révén törekszik kiemelni a lakosságot a szegénységből, amivel egyúttal károsíthatják a természeti rendszereket, amelyektől függenek. A rövid távú megoldások gyakran aláássák a népesség hosszú távú jólétét. Segíthetnek-e a kormányok a piacoknak a természeti szolgáltatások „helyes” árának kialakításában és befolyásolhatják-e gazdasági döntéseiket? A következő részben bemutatjuk, hogy Burkina Fasóban mit is jelent a gyapottermesztési célú vízhasználat.
Shopping trolleys

Shopping trolleys  Image © Shutterstock

A világ gyapottermesztőinek 99%-a a fejlődő országokban él. Ez azt jelenti, hogy a növényvédő szereket olyan területeken alkalmazzák, ahol az írástudatlanság magas és a biztonsági tudatosság alacsony, ami egyaránt veszélyt jelent a környezet és az emberek számára.

Steve Trent, az Environmental Justice Foundation igazgatója

A világon több mint egymilliárd ember él „mélyszegénységben”, azaz — a Világbank meghatározása szerint — naponta kevesebb mint 1,25 amerikai dollárból. Noha az elmúlt 30 évben jelentősen csökkent a szegénységben élők száma a világ népességéhez viszonyítva, számos országban — elsősorban Afrikában — küzdenek a helyzet javításáért.

Ezekben az országokban a gazdasági tevékenység gyakran a természeti erőforrások — mezőgazdasági termesztés, erdőgazdálkodás, bányászat stb. révén történő — kiaknázására összpontosít. Következésképpen, a gyorsan növekedő népesség szükségleteinek kielégítése céljából a gazdasági növekedés fellendítésére irányuló erőfeszítések gyakran jelentős terheket rónak az ökoszisztémákra.

A gyapothoz hasonló erőforrásokat gyakran fejlődő országokban termesztik vagy vonják ki, majd Európához hasonló gazdagabb régiókba exportálják. Emiatt az iparosodott világban élő fogyasztók fontos szerepet töltenek be: segíthetnek az egymilliárd legszegényebb embert kiemelni a szegénységből, ugyanakkor a természeti rendszerek — amelyektől függenek — károsításával meg is akadályozhatják a lehetőségeiket.

A „fehér arany”

Copyright: ShutterstockBurkina Fasóban — egy szárazsággal küzdő, tengerpart nélküli és igen szegény ország a Szahara déli peremén — a gyapot jelentős üzletet jelent. Sőt, hatalmas üzletet jelent. A termelékenység elmúlt években bekövetkezett gyors növekedése miatt Burkina Faso mára Afrika legnagyobb gyapottermesztő országa lett. 2007-ben a régióban „fehér aranyként” ismert gyapotból származik Burkina exportbevételének 85 %-a, illetve a gazdasági teljesítmény 12 %-a.

Kulcsfontosságú tény, hogy a gyapottermesztésből származó bevétel széles körben oszlik el. A munkaerő 15–20 %-a dolgozik az ágazatban és közvetlenül a gyapottermesztésből származik mintegy 1,5–2 millió ember jövedelme. Az elmúlt évtizedben a gyapottermesztés volt a gazdaság egyik legfontosabb hajtóereje, és az abból származó adóbevételekből finanszíroztak olyan területeket, mint például az egészségügy vagy az oktatás.

Burkina Faso polgárai tisztában vannak a gyapottermesztés előnyeivel. Gyakran nincsenek tisztában azonban a költségekkel.

A lakosság negyede nem fér hozzá biztonságos ivóvízhez. Ezek több mint 80 %-a önellátó mezőgazdasági termelő, akik alapvető élelmiszer és menedék iránti szükségleteik kielégítésére használnának vizet. A Mezőgazdasági Világszervezet szerint a vízforrások iránti éves kereslet 10–22 %-kal haladja meg a rendelkezésre álló források mennyiségét.

A fentiek fényében a gyapottermesztés elmúlt években tapasztalt jelentős növekedése igen kockázatosnak tűnik. A gyapot sok vizet igénylő termény — a szárazabb hónapokban öntözést igényel, és sokkal több vizet fogyaszt el, mint más, széles körben termesztett termények.

A gyapottermesztési célú vízfelhasználás érdekében a vizet más lehetséges felhasználási céloktól kell elterelni. A termények jelentős részét exportálják, azaz hatalmas mennyiségű vizet fordítanak a tengerentúli fogyasztók szükségleteinek kielégítésére. Ezt a folyamatot nevezik a „virtuális víz” kivitelének.

A Burkina Fasóban termesztett gyapot felét Kínába viszik és fonógyárak részére értékesítik, ahonnan a gyapot a világpiacra termelő ruhagyárakba kerül. Az ellátási lánc végén található fogyasztók a gyapotból készült termékeken keresztül ténylegesen jelentős mennyiségű vizet importálnak — gyakran a világ sokkal szárazabb részeiből. A gyapot esetében egy tanulmány kimutatta, hogy Európa vízlábnyomának 84 %-a Európán kívül található.

A Burkina Fasóhoz hasonló száraz országok számára rendes esetben ésszerűbb lenne vízigényes termékek kivitele helyett behozni azokat. A „virtuális víz” kivitele végső soron azt jelentheti, hogy nem marad elegendő víz a helyi lakosok és ökoszisztémák számára. A fentiek alapján csak az összes költség és haszon egyéb célú felhasználásokhoz viszonyított értékelés alapján lehet eldönteni, hogy Burkina Faso esetében jó ötlet-e a vizet gyapottermesztésre felhasználni. A virtuális víz koncepciója önmagában nem képes megmondani azt, hogy hogyan lehetne a legjobban kezelni a vizet, még akkor sem, ha igen hasznos információkkal szolgál termelésünk és fogyasztási döntéseink hatására vonatkozóan.

Vízkoncepciók röviden

A vízlábnyom és a virtuális víz koncepciók segítenek megérteni az általunk elfogyasztott víz mennyiségét.

A vízlábnyom azt az ivóvízmennyiséget jelenti, amelyet az egyének vagy közösségek által elfogyasztott áruk és szolgáltatások előállításához használunk, vagy amelyet valamely vállalkozás előállít. A vízlábnyom három elemből áll. A kék vízlábnyom az áruk és szolgáltatások előállításához felhasznált felszíni és felszín alatti vizek mennyiségét jelenti. A zöld vízlábnyom a termelés során felhasznált csapadékvizet jelenti. A szürke vízlábnyom pedig a termelés során keletkező szennyvizet jelenti.

Az áruk és szolgáltatások exportja „virtuális víz” — azaz az adott áru vagy szolgáltatás előállítása során felhasznált víz — kivitelével is jár. Virtuális vízkivitel akkor következik be, amikor az adott árut vagy szolgáltatást a víz kinyerésének helye szerinti vízgyűjtő területen kívül fogyasztják el.

Az importáló országok vagy területek esetében „virtuális víz” behozatala lehetővé teszi a helyi vízforrások más célú felhasználását, ami igen hasznos lehet vízben szegény országok számára. Sajnálatos módon számos virtuális vizet exportáló ország egyúttal vízben szegény, azonban a mezőgazdaságnak kedvező napsütéses éghajlattal rendelkező ország. E szűkös vízforrással rendelkező országokban a virtuális víz kivitele további terhelést jelent a vízforrások számára és gyakran társadalmi és gazdasági költségekkel is jár, hiszen nem marad elegendő víz más tevékenységek és szükségletek kielégítése számára.

Forrás: Water Footprint Network

Több szennyezés, kevesebb erdő

Burkina Fasóban nem a vízfogyasztás a gyapottermesztéssel összefüggő egyetlen aggály. A gyapottermesztéshez általában igen jelentős mennyiségű növényvédő szert kell felhasználni. A világon felhasznált összes növényvédő szer 16 %-át alkalmazzák gyapottermesztés során, noha a világszerte megművelt földterület csupán 3 %-án termesztenek gyapotot.

A következmények súlyosak lehetnek a helyi lakosokra és ökoszisztémákra nézve. Mivel azonban a növényvédő szereket használó emberek nem érzik a szerek valamennyi hatását — talán nincsenek is tisztában azokkal –, azok nem jelennek meg a maguk teljességében a döntéshozataluk során. Fontos lehet ezért oktatást és tájékoztatást nyújtani a helyi termelők részére a növényvédő szerekkel és azok hatásaival kapcsolatban.

A víz nem az egyetlen felhasznált erőforrás. A föld szintén alapvető fontosságú. A földet — mint a legtöbb más helyen — Burkina Fasóban is különféle célokra lehet felhasználni. A helyiek vajon akkor élvezik-e a legnagyobb jólétet, ha a földet gyapottermesztésre használják?

Copyright: IHH Humanitarian Relief Foundation/TurkeyModachirou Inoussa már nyolcéves korában a szüleivel dolgozott a gyapotföldeken. 2000. július 29-én Modachirou keményen dolgozott, megszomjazott, és hazaszaladt, hogy igyon valamit. Útközben talált egy üres dobozt, amivel vizet mert egy árokból. Aznap este nem ment haza. A keresésére indult falu egy üres Callisulfan-üveg mellett találta meg a holttestét.

Endoszulfán-mérgezés Nyugat-Afrikában, az esetet a PAN UK jelentette (2006)

Ami egy embernek jó, nem biztos, hogy mindenkinek jó

A kérdés egyáltalán nem öncélú. Burkina Fasóban az erdős területek nagysága — részben a növekvő mezőgazdaság miatt — 18 %-kal csökkent az 1990 és 2010 közötti időszakban, a csökkenés üteme pedig folyamatosan gyorsul. A Burkina Fasó-i erdőtulajdonosok sokszor inkább a gyapottermesztést választják, mivel több pénzre tehetnek szert, ha a fákat kivágják és eladják (vagy tüzelőanyagként használják fel), a földet pedig megművelik, mintha megőriznék az erdőt. Ez viszont nem feltétlenül szerencsés Burkina Faso — és annak lakosai, ökoszisztémái — számára.

Copyright: Pawel KazmierczykAz erdő a fa puszta értékénél messze több hozadékot biztosít a közel és távol élő emberek számára egyaránt. Ezek biztosítják a biológiai sokféleséghez szükséges élőhelyeket, megakadályozzák a talajeróziót, elnyelik a szén-dioxidot, kikapcsolódási lehetőséget biztosítanak és így tovább. Ha a társadalom egésze határozna a föld felhasználásának módjáról — és a döntést a különböző lehetőségekkel összefüggő költségek és előnyök teljes körű értékelésére alapozhatná —, valószínűleg nem merítene ki minden vizet és földet kizárólag gyapottermesztéssel.

Az egyének és a társadalom társadalom vonatkozásában felmerülő költségek és haszon különbség tehát létfontosságú kérdés.

A kulcsfontosságú kérdések — mennyi vizet, növényvédő szert és földet használjanak fel gyapottermesztésre — megválaszolásakor a mezőgazdasági termelők világszerte a relatív költségek és haszon alapján döntenek. Míg azonban a termelők maradéktalanul élvezhetik a gyapot értékesítéséből származó előnyöket, rendszerint nem ők viselnek minden költséget. A növényvédő szerek vásárlásával összefüggő költségek, például sokszor elenyészőek a növényvédő szerek használatával összefüggő egészségügyi költségekhez képest. A költségeket tehát más emberekre — többek között a jövő generációira — hárítják át.

A nehézségek oka, hogy a mezőgazdasági termelők — mint sokan mások — leggyakrabban saját érdekeik alapján hoznak döntéseket. E torzulást pedig a világpiacok tovább gördítik. A kereskedők, ruhagyártók és — végső soron — a fogyasztók által fizetett árak nem tükrözik megfelelően az erőforrások felhasználásával és az áruk előállításával összefüggő költségeket és hasznokat.

Ez igen komoly problémát jelent. A világ legtöbb részében az emberek döntéseit a piacok és az árak vezérlik, ezért nem hozhatunk helyes döntéseket, ha az árak pontatlan képet tárnak elénk a termelés és a fogyasztás hatásairól. A történelem tanulságai szerint a piacok igen hatékony mechanizmusként befolyásolhatják az erőforrás-használatra, termelésre és a jólét maximalizálására vonatkozó döntéseinket. A pontatlan árak azonban a piacok kudarcát vonják maguk után.

Amikor a piacok kudarcot vallanak: kiigazítások és korlátok

Copyright: ShutterstockMit tehetünk ilyen helyzetben? A piaci kudarcokat állami fellépéssel bizonyos mértékben helyre lehet hozni. Az államok a víz és a növényvédő szerek használatára vonatkozó szabályokat vezethetnek be és adókat vethetnek ki, a mérsékelt használatra és kevésbé ártalmas lehetőségek igénybevételére ösztönözve a mezőgazdasági termelőket. Másfelől megközelítve a kérdést, az államok úgy is megszervezhetik az erdőtulajdonosoknak járó kifizetéseket, hogy azok tükrözzék az erdők által a társadalom számára nemzeti és nemzetközi szinten nyújtott előnyöket, ekként pedig alternatív jövedelemforrásokkal szolgáljanak. A megoldáshoz vezető utat az egyén és az egész társadalom ösztönzőinek összhangba hozása jelentheti.

Fontos továbbá információkkal szolgálni a fogyasztók számára az árakban megjelenő tájékoztatás kiegészítése érdekében. Számos országban egyre több címke tájékoztat bennünket az adott termék előállításának módjáról, a különböző érdekcsoportok pedig tájékoztató kampányok révén növelik a tudatosságot és a problémák ismeretét. Sokan hajlandóak lennénk többet fizetni vagy kevesebbet fogyasztani, ha tisztában lennénk a döntéseink hatásaival.

Bizonyos esetekben az államoknak többet kell tenniük a piacok kiigazításánál és érdemben korlátozniuk kell a piacok erőforrás-elosztó szerepét. Az embereknek és ökoszisztémáknak egyaránt vízre van szükségük a túléléshez és a gyarapodáshoz. Sokak álláspontja szerint az embereknek joguk van az iváshoz, táplálkozáshoz és tisztálkodáshoz szükséges mennyiségű vízhez, valamint az egészséges környezethez. Elképzelhető tehát, hogy a kormányok kötelesek lehetnek biztosítani e szükségletek kielégítését, mielőtt a fennmaradó mennyiséget a piacra vinnék.

Burkina Fasóban a kormány és nemzetközi partnerei a biztonságos ivóvízhez való hozzáférés iránti alapvető szükséglet kielégítésére összpontosítanak. Noha erőfeszítéseik a lakosság negyede tekintetében még nem váltak valósággá, a helyzet sokat fejlődött a 20 évvel ezelőtti helyzethez képest, amikor a lakosság 60 %-a nem rendelkezett ilyen hozzáféréssel.

Változó ösztönzők

Világszerte erőfeszítéseket tesznek a nyílt piacok kiigazítására és korlátozására, miközben kiaknázzák azok előnyeit. Ma azonban a piaci árak még sokszor félrevezető információt nyújtanak — következésképpen a gyártók és a fogyasztók döntései egyaránt hibásak.

Vajon termesztenének-e gyapotot Burkina Fasóban, ha a piacok megfelelően működnének és az árak helyesen tükröznék tetteink minden költségét és hozadékát?

Bár nem tudhatjuk biztosan — valószínűleg termesztenének. A Burkina Fasóhoz hasonló rendkívül szegény, tengerparttal nem rendelkező és szűkös erőforrásokkal rendelkező országokban nem könnyű a gyarapodáshoz vezető útra lépni. A gyapotágazat legalább figyelemre méltó jövedelmeket kínál, valamint megteremtheti a gazdasági fejlődéshez és az életszínvonal emeléséhez szükséges feltételeket.

A gyapottermesztés folytatása azonban nem kell, hogy további vízhasználattal és jelentős mennyiségű növényvédő szer használatával járó termesztési technikákkal járjon. A szerves gyapottermesztéshez hasonló alternatív módszerek csökkenthetik a vízhasználat mértékét, a növényvédő szerek használatát pedig teljesen felszámolhatják. A szerves gyapot termesztése magasabb közvetlen költségekkel jár — azaz a fogyasztóknak magasabb árat kellene fizetniük a gyapotból készült termékekért —, e költségeket azonban messze meghaladja a gyapottermesztőkre és közösségeikre hárított közvetett költségek csökkenése.

Mi döntünk

Copyright: ThinkstockA politikai döntéshozók természetesen szerepet játszanak a piacok megfelelő működésének előmozdításában, hogy az árakban kifejeződő jelzések a fenntartható döntéshozatalt támogató ösztönzőket nyújtsanak. E feladatot azonban nem csak a politikai döntéshozók láthatják el, a tájékozott polgárok is hozzájárulhatnak a változások eléréséhez.

Az ellátási láncok globális kiterjedtsége következtében az európai gyártók, kiskereskedők és fogyasztók döntései jelentős hatást gyakorolhatnak a Burkina Fasóhoz hasonlóan távoli országok népeinek jólétére. E hatások körébe tartozik a munkahelyek teremtése, a jövedelmek emelkedése; döntéseink ugyanakkor ösztönözhetik a vízforrások túlzott kiaknázását, illetve a helyi lakosok és ökoszisztémák mérgezését is.

Végső soron a fogyasztók döntenek. Ahogyan a politikai döntéshozók az árak befolyásolásával a fogyasztási szokásainkra vonatkozó iránymutatást adhatnak, a fogyasztók például a fenntartható gyapottermesztés elvárásával küldhetnek jelzéseket a gyártók felé. Érdemes elgondolkozni a fentieken, amikor legközelebb boltba megyünk farmert vásárolni.

További tudnivalók

Kapcsolódó tartalom

Geographic coverage

Lagunes, Ivory Coast, Burkina Faso, China, Îles Éparses, French Southern Territories, Jomala, Åland, Mahārāshtra, India, Guernsey, Övörhangay, Mongolia
Dokumentumhoz kapcsolódó lépések

Megjegyzések, vélemények

Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA)
Kongens Nytorv 6
1050 Copenhagen K
Dánia
Telefon +45 3336 7100