A globális fenntarthatósághoz vezető út

Nyelv megváltoztatása

A honlapnak korlátozott funkcionalitása van kikapcsolt javascriptel. Kérjük, győződjön meg róla, hogy a JavaScript a böngészőjében engedélyezve van.

Publikálva / Megjelentetve: 2012. 06. 05. Utolsó módosítás: 2012. június 28., 11:53

A környezetvédelmi irányítás négy évtizede segített abban, hogy jobban megértsük és kezeljük a környezetvédelmi problémákat. Húsz évvel az 1992-es Föld-csúcstalálkozót követően a világ vezetői ismét összegyűlnek Rio de Janeiróban, hogy megújítsák a környezetbarát gazdaság iránti globális elköteleződést és javítsák a globális irányítást.

India Image © Thinkstock

A nemzetközi közösség első alkalommal az ENSZ emberi környezetről rendezett konferenciáján (Stockholm, 1972) találkozott a globális környezetvédelem és fejlődés szükségleteinek közös megvitatása céljából. E konferenciát követően született meg az Egyesült Nemzetek 2012-ben 40. évfordulóját ünneplő környezetvédelmi programja (UNEP), világszerte pedig számos országban környezetvédelmi minisztériumot hoztak létre.

A fenntartható fejlődés sok ember számára számos dolgot jelenthet. Az egyik 1987-es irányadó meghatározás azonban a következőképpen írja le azt: „A jelen szükségleteit a jövő generációi saját szükségleteik kielégítésére való képességének sérelme nélkül kielégítő fejlődés” (a Brundtland-bizottság „Közös jövőnk” című jelentése). E „szükségletek” körébe nemcsak gazdasági érdekek tartoznak, hanem ide értendők a globális jólétet alátámasztó környezeti és társadalmi alapok is.

1992 júniusában 172 ország döntéshozói gyűltek össze Rio de Janeiróban az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi és Fejlesztési Konferenciáján. Az üzenet egyértelmű volt: „a szükséges változások megvalósításához nem kevesebbre van szükség, mint hozzáállásunk és magatartásunk megváltoztatására”.

Az 1992-es csúcs fordulópontot jelentett, mivel a közösség figyelmét határozottan a környezetvédelemmel és a fejlődéssel összefüggő kérdésekre irányította.

A Föld-csúcstalálkozó fektette le a környezetvédelemről szóló számos kulcsfontosságú nemzetközi egyezmény alapjat:

„Agenda 21” — a fenntartható fejlődést célzó cselekvési terv
a környezetről és a fejlődésről szóló riói nyilatkozat
az erdőre vonatkozó alapelvekről szóló nyilatkozat
az ENSZ éghajlat-változási keretegyezménye
az ENSZ biológiai sokféleségről szóló egyezménye
az ENSZ elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló egyezménye

A világ — pontosan húsz évvel a riói csúcs után — újra összegyűlik, hogy megvitassa az előrelépés lehetőségeit, és döntést hozzon. A 2012-es Föld-csúcstalálkozó lesz a negyedik ilyen jellegű csúcs, és újabb mérföldkövet jelent a fenntartható fejlődés elérését célzó nemzetközi erőfeszítések tekintetében. A napirend élén a környezetbarát gazdaság és a globális környezetvédelmi irányítás áll.

A világ népességének több mint fele nevében szólok. Mi vagyunk a csendes többség. Helyet kaptunk ugyan e teremben, az érdekeink azonban nem szerepelnek a napirenden. Mi kell ahhoz, hogy beszállhassunk a játékba? Lobbi? Vállalati befolyás? Pénz? Amióta élek csak tárgyaltak, ugyanakkor nem tettek semmit, hiába fogadkoztak, nem érték el a céljaikat, és megszegték az ígéreteiket.

Anjali Appadurai, a College of the Atlantic hallgatója, aki az ifjúsági nem kormányzati szervezetek nevében szólalt fel 2011. december 9-én a dél-afrikai Durbanban
Az ENSZ éghajlati konferenciájának zárónapja

A fenntarthatóság felé nincsen gyors és könnyű út. Az átmenethez kollektív erőfeszítésre van szükség a politikai döntéshozók, a vállalkozások és a polgárok részéről egyaránt. Bizonyos esetekben a politikai döntéshozóknak ösztönzőket kell nyújtaniuk az innováció előmozdítása, illetve a környezetbarát vállalkozások támogatása érdekében.

Ugyanakkor előfordulhat, hogy a fogyasztóknak is részt kell vállalniuk a fenntartható gyártási folyamatokkal kapcsolatban felmerülő további költségek viselésében. Az is megeshet, hogy további elvárásokat kell támasztaniuk a kedvenc márkáikat előállító gyártókkal szemben vagy fenntarthatóbb termékeket kell választaniuk. A vállalkozásoknak pedig tiszta gyártási folyamatokat kell kifejleszteniük, amelyeket világszerte exportálniuk is kell.

Összetett problémák, összetett megoldások

Globális döntéshozatali struktúráink összetettsége a környezetben fellelhető összetettséget tükrözi. Nem könnyű egyensúlyt találni a jogalkotás, a magánszféra kezdeményezései és a fogyasztói választások között. Hasonlóan bonyolult megtalálni a célba veendő „megfelelő szintet” — amely a helyi szinttől a globális szintig terjedhet.

A környezetvédelmi politika hatékonyabbá válhat, ha arról különböző szinteken döntenek és azt különböző szinteken is hajtják végre — a „megfelelő szint” pedig a konkrét kérdéstől függ. Vegyük például a vízgazdálkodást! Az ivóvíz ugyan helyi erőforrás, azonban könnyen globális nyomás alá kerülhet.

Waterfront Netherlands

A vízgazdálkodással összefüggő feladatokat Hollandiában például a helyi hatóságok látják el, azonban a nemzeti és európai jogszabályok alapján. A holland vízgazdálkodásnak nem csak a helyi kérdésekkel és a folyók felső szakaszaival rendelkező országokban bekövetkező eseményekkel kell foglalkoznia. A globális felmelegedés következtében várhatóan emelkedni fog a tengerszint, így a holland vízügyi hatóságoknak ezt is figyelembe kell venniük a tervezés során.

A jelenlegi globális politikákat és intézményeket — ideértve az ENSZ környezetvédelmi programját is — azért hozták létre, mert a helyi vagy nemzeti megoldások sikertelenül kezelték a problémákat, a globális vagy nemzetközi koordinációtól pedig jobb eredmények várhatóak. Az ENSZ környezetvédelmi programja a stockholmi konferenciát követően jött létre, mivel a résztvevők megállapodtak, hogy egyes környezetvédelmi kérdéseket jobban lehet kezelni globális szinten.

Az elköteleződés megújítására van szükség

Stairs to Rio A világméretű kereskedelemnek köszönhetően ma már sokan fogyaszthatnak paradicsomot és banánt az év bármely szakában, vagy éppen a világ különböző pontjairól származó alkatrészekből összeállított termékeket vásárolhatnak. Az összekapcsolódás számos előnyt nyújt, de kockázatokat is hordozhat magában. A más személyektől származó szennyeződés akár a saját házunk táján is megjelenhet. Az összekapcsolódás azt jelenti, hogy nem hanyagolhatjuk el a globális környezet védelmével kapcsolatos felelősségünket.

Az 1992-es riói Föld-csúcstalálkozó egyik vívmánya az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezménye (UNFCCC). A keretegyezmény célja az üvegházhatást okozó — és az éghajlat-változáshoz hozzájáruló — gázok kibocsátásának stabilizálása. Számos nemzetközi egyezmény — így az éghajlat-változási keretegyezmény — sikere az érintett felek elköteleződésétől függ. Csupán korlátozott számú ország részvétele esetén az egyezmény várhatóan sajnos nem lesz elegendő a környezet védelméhez, még akkor sem, ha az országok maradéktalanul átállnak a környezetbarát gazdaságra.

Az ez évi csúcstalálkozó lehetőséget kínál a fenntarthatóság iránti globális elköteleződés megújítására. Legyünk akár polgárok, fogyasztók, tudósok, vállalkozások vezetői, vagy éppen politikai döntéshozók, mindannyian felelősséget kell vállaljunk a tetteinkért — és a tétlenségünkért is.

Kivonat a környezetről és a fejlődésről szóló riói nyilatkozatból

Az Egyesült Nemzetek Környezet és Fejlődés Konferenciája, 1992. június 3–14., Rio de Janeiro, Brazília

1. elv: A fenntartható fejlődés érdekeinek középpontjában az emberek állnak. Ők jogosultak — a természettel összhangban — egészséges és termékeny életre.
2. elv: Az Egyesült Nemzetek Alapokmányának és a nemzetközi jog elveinek megfelelően az államok szuverén joga, hogy saját környezeti és fejlesztési politikájukat követve hasznosítsák saját erőforrásaikat és biztosítsák, hogy a saját fennhatóságuk vagy ellenőrzésük alatt álló tevékenységek ne okozzanak kárt más államok környezetében vagy a nemzeti fennhatóság határain túli területeken.
3. elv: A fejlődéshez való jogot úgy kell érvényesíteni, hogy a ma élő és a jövő nemzedékek fejlődési és környezeti szükségletei egyaránt kielégítést nyerjenek.
4. elv: A fenntartható fejlődés elérése érdekében a környezetvédelemnek a fejlődési folyamat szerves részét kell alkotnia, és nem kezelhető attól elkülönülten.
5. elv: Valamennyi államnak és minden embernek együtt kell működnie a szegénység leküzdésének alapvető feladatával kapcsolatban, ami a fenntartható fejlődés elengedhetetlen követelménye ahhoz, hogy csökkenjenek az életszínvonalak közötti egyenlőtlenségek és a világ népeinek többsége jobban kielégíthesse szükségleteit.

További információk

Egyesült Nemzetek Fenntartható Fejlődés Konferenciája (Rio+20): www.uncsd2012.org/rio20
Föld-csúcstalálkozóban érdekelt felek fóruma: www.earthsummit2012.org