Személyes eszközök

Értesítések
Get értesítések új jelentések és termékek. Gyakoriság: 3-4 email havonta.
Feliratkozások
Feliratkozás jelentések (nyomtatott és/vagy elektronikus formátumban) és negyedéves hírlevél.
Kövessen minket
Twitter ikon Twitter
Facebook ikon Facebook
YouTube ikon YouTube-csatorna
RSS logo RSS-hírcsatornák
Még többet

Write to us Write to us

For the public:


For media and journalists:

Contact EEA staff
Contact the web team
FAQ

Call us Call us

Reception:

Phone: (+45) 33 36 71 00
Fax: (+45) 33 36 71 99


következő
előző
tételek

Ugrás a tartalomhoz. | Ugrás a navigációhoz

Sound and independent information
on the environment

Ön itt áll: Főoldal / Jelzések - Jóllétünk és a környezet / Jelzések 2011 / Cikkek / Osztozás a természeti kincseken

Osztozás a természeti kincseken

Nyelv megváltoztatása
Az EU-27-ek által 2007-ben fogyasztott 8,2 milliárd tonnányi nyersanyagból az ásványok 52%-ot, a fosszilis tüzelőanyagok 23%-ot, a biomassza 21%-ot, a fémek pedig 4%-ot tettek ki (SOER 2010).

 Image © EEA/John McConnico

Európától több ezer kilométerre, a Bengáli‑öbölben megbúvó Orisza államon ezrével robognak keresztül a teherautók. Kelet-Indiában járunk, India ásványi vagyonának legendás forrásánál és a múltbeli globális ipari növekedés egyik legjelentősebb nyersanyagforrásánál. Az India e részén fellelhető ásványi vagyon továbbra is a legértékesebbek között van a világon, és a régió ipari forradalma lehet, hogy még csak most kezdődik.

Az itteni erdőkben élő törzsi népeknek sok vesztenivalójuk, ugyanakkor kevés nyernivalójuk van. Az erdőlakó törzsek nem részesülnek hatékony védelemben, jogaikat soha nem rögzítették vagy ismerték el megfelelően. A Gajapati körzetet borító erdő mélyén, egy kis törzsi faluban egy házaspár, Gangi Bhuyan és férje, Sukru Bhuyan neveli fiatal gyermekeit az erdőben és annak környékén.

Minden évben mintegy öt hónapon keresztül a falujukat, Raibadát körülvevő erdő szélén fekvő, kevesebb mint 0,2 hektárnyi parcellájukat művelve biztosítják családjuk megélhetését. Ebben az időszakban zöldségeket, magvakat, gyümölcsöket, gyógynövényeket és építőanyagot (például füvet) is gyűjtenek az erdőből. Az ezt követő négy hónapban ez képezi a fő élelemkészletüket. Az erdő nélkül éheznének. Az év fennmaradó három hónapjára kénytelenek nagyvárosokba, például Bangalorba vagy Mumbaiba vándorolni, ahol fizikai munkásként dolgoznak.

Vagyon a föld mélyén, szegénység a felszínen

A Kelet-India félszigeti részén, a Bengáli‑öbölben fekvő Orisza ásványok széles körében gazdag. Az államot valójában India ásványokban egyik leggazdagabb államának tartják. Minőség szempontjából az Oriszában fellelhető ásványok a világon a legjobbak között vannak.

Bőséges, javarészt feltáratlan szén-, vasérc-, bauxit-, kromit-, mészkő-, dolomit-, mangán-, gránit-, ón-, nikkel-, vanádium-, és drágakőkészleteinek köszönhetően az állam ugrásszerű iparosodáson megy keresztül. Néhány ásvány tekintetében ezenkívül Oriszában található a világ készleteinek jelentős része, nem csupán mennyiség, de minőség szempontjából is. Ez az oka annak, hogy a nemzetközi cégek sorban állnak, hogy hozzáférést szerezzenek.

Az ásványok egy részét Indiában használják fel, de jelentős mennyiségeket szállítanak a világ más tájaira is: Kínába, Japánba, Dél-Afrikába, Oroszországba, Koreába, Thaiföldre, Malajziába, Indonéziába, Ukrajnába, Nepálba, az Egyesült Államokba, és természetesen az Európai Unióba is (Ota, A.B., 2006).

Globalizált világunk törésvonalai

Föld alatti vagyonával és a föld feletti szegénységével Orisza globális világunk számos töréspontját szemlélteti. Itt találkozik az egyenlőtlenség, a természeti erőforrások iránti kíméletlen versengés és a kényszervándorlás. Az oriszai bányászat eredményez ugyan gazdasági előnyöket a térség számára, azonban ez a haszon nem egyenlően oszlik meg. Az erdőlakó törzsek nagy árat fizetnek, ugyanis otthonaik veszélyben vannak, miközben a bányásztársaságok egyre inkább igyekeznek hozzáférni földjeikhez.

Orisza törzsi lakosságának hatvan százaléka él olyan területeken, amelyek alatt ásványi kincsek találhatók. Hagyományosan azonban nincs bejegyzett joguk e területek felett. A törzsi lakosság a gazdasági fejlesztési projektek – köztük bányászati tevékenységek – lehetővé tétele érdekében történő áttelepítése már jó ideje zajlik, azonban az utóbbi évtizedekben az áttelepítések léptéke megváltozott, és az 1991 óta zajló gazdasági fejlesztések növelték mind az áttelepítések számát, mind azok kiterjedését (Ota, A.B., 2006).

Európa erőforrás-használatának erősödő hatásai

Európa gazdasági fejlődése és jóléte fenntartása szempontjából nagymértékben támaszkodik a természeti erőforrásokra. Erőforráshasználatunk immár meghaladja a helyben rendelkezésre álló mennyiséget, és egyre nagyobb mértékben függünk a világ más tájairól behozott erőforrásoktól.

Valójában az Európában felhasznált nyersanyagok több mint 20%-a származik importból. Ezenkívül közvetetten jóval több nyersanyagot használunk fel azáltal, hogy másutt gyártott késztermékeket is importálunk.

Importfüggőségünk különösen súlyos az üzemanyagok és a bányászati termékek tekintetében. Európa azonban a hús- és tejtermeléséhez használt takarmányok és gabonafélék tekintetében is nettó importőr. Az EU továbbá halkészleteinek több mint felét importálja – miután kimerítettük a saját halállományainkat, most máshol tesszük ugyanezt.

Az erőforrások kinyerésével és az eladott termékek előállításával kapcsolatos terhelések – például a keletkező hulladék vagy a felhasznált víz és energia mennyisége – hatással vannak a származási országokra. Az erőforrásokkal kapcsolatos hatások számottevőek lehetnek – a számítógépek vagy a mobiltelefonok esetén nagyságrendekkel nagyobb hatást gyakorolhatnak, mint maga a termék. Nagy jelentőségük ellenére azonban ezek a terhelések ritkán tükröződnek az árakban vagy a fogyasztói döntéseket meghatározó egyéb jelzésekben.

A kereskedelmi forgalomban lévő árukba beépülő természeti erőforrások másik példája a számos exportált élelmiszer és rost előállításához a termőterületeken felhasznált víz. Az ilyen jellegű termelés a vízkészletek közvetett és gyakran implicit exportjához vezet. Az EU gyapothoz kapcsolódó vízfelhasználásának például 84%-a az Unión kívüli területeken zajlik, nagyrészt vízszegény, intenzív öntözést folytató régiókban.

További információkat és teljes hivatkozáslistát a SOER 2010-ben találhat:
www.eea.europa.eu/soer/synthesis

Hova jutnak el a természet nyújtotta előnyök?

A természeti erőforrások hasznosítása környezeti és társadalmi-gazdasági kérdések egész sorával sor függ össze.

A biológiai sokféleség világgazdasági jelentőségéről szóló, Az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség gazdaságtana (TEEB folyamat) című, nagyszabású elemzés feltárja a biológiai sokféleség csökkenése és a szegénység közötti összefüggéseket.

A TEEB kutatóinak az volt a célja, hogy megállapítsák, kik azok, akik közvetlen előnyben részesülnek számos, az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség által nyújtott szolgáltatásból. Pavan Sukhdev, az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) Zöld Gazdaság Kezdeményezésének vezetője szerint „A válasz az, hogy többnyire a szegények. A leginkább érintett megélhetési formák az önellátó gazdálkodás, az állattenyésztés, a halászat és az informális erdészet – a világ szegényeinek nagy része függ ezektől” (EC, 2008).

A biológiai sokféleség Indiában végbemenő csökkenése a nőkre nézve is súlyos következményekkel jár, ugyanis komoly hatással van erdei gyűjtögetőként ellátott szerepükre. Az Orisza és Cshattíszgarh törzsi közösségek lakta régióiban végzett tanulmányok dokumentálták, hogy miként vezet az erdőirtás a megélhetési források elvesztéséhez, valamint ahhoz, hogy a nőknek négyszer akkora távolságokat kell megtenniük, hogy az erdő terményeit begyűjtsék, illetve hogy többé nem képesek hozzáférni egyes gyógynövényekhez, mivel azok elfogytak. Ez a veszteség csökkenti a bevételeket, több fáradságos munkát eredményez és a fizikai egészségre is hatással van. Vannak továbbá arra utaló bizonyítékok, hogy a nők a családjukon belül viszonylag magasabb státuszt élveznek a megfelelően erdő borította falvakban, ahol a háztartási bevételekhez való hozzájárulásuk nagyobb arányú, mint a természeti erőforrásokkal nem rendelkező falvakban élőké (Sarojini Thakur, 2008).

Európában gyakran el vagyunk szigetelve a környezet pusztulásának közvetlen hatásaitól – legalábbis rövid távon. Az élelmiszer és menedék tekintetében közvetlenül a környezettől függő, szegénységben élő lakosság számára azonban ezek a hatások súlyosak lehetnek. Gyakran előfordul, hogy a társadalom leggyengébb tagjai viselik legnagyobb mértékben a természeti rendszerek pusztulásából eredő terheket, miközben az előnyökből csak alig vagy egyáltalán nem részesülnek.

A becslések az éves természetitőkeveszteségeket jellemzően a GDP jelentéktelennek tűnő néhány százalékpontjában határozzák meg. Ha azonban az emberek szempontjából vizsgáljuk meg ezeket, a méltányosság elve alapján, illetve annak fényében, hogy tudjuk, kik azok, akik a természet nyújtotta előnyökből leginkább hasznosodnának – azaz a szegények –, akkor az effajta veszteségek enyhítése sokkal nagyobb súlyt kap.

Ez a szempont a világ minden táján érvényes. Itt arról van szó, hogy a világ szegényeinek joguk van a természetből származó megélhetési forrásokhoz, amelyek jólétük felét, vagy akár még nagyobb hányadát teszik ki, és amelyeket képtelenek lennének helyettesíteni (EC, 2008).

Forest

Természeti tőke és az ökoszisztémák szolgáltatásai

A „természeti tőke” és az „ökoszisztéma-szolgáltatások” fogalma az ember és a környezet viszonyáról szóló tárgyalások központi kérdését jelentik. Ahhoz, hogy ezeket megérthessük, érdemes átgondolnunk, hogy mit is tesznek értünk a természeti rendszerek.

Vegyük például az erdőket. Az erdők ételek széles kínálatát nyújthatják: gyümölcsöket, mézet, gombákat, húst és így tovább. Ha megfelelően gazdálkodunk velük, a gazdaság számára erőforrások – például faanyag – fenntartható forrásaként is szolgálhatnak. Az erdők azonban ennél sokkal többet tesznek értünk. A fák és a növényzet például a szennyezőanyagok és az üvegházhatású gázok elnyelése által segítenek helyi és globális szinten fenntartani az egészséges éghajlatot. Az erdei talaj lebontja a hulladékokat és megtisztítja a vizet. Az emberek pedig gyakran hosszú utakat tesznek meg, hogy élvezhessék az erdő szépségét és nyugalmát, vagy éppen olyan szabadidős tevékenységeket űzzenek, mint a vadászat.

E szolgáltatások – élelmiszerek és rostok biztosítása, az éghajlat szabályozása stb. – mindegyike értékes. Sokat kellene fizetnünk olyan gépekért, amelyek ugyanezt meg tudnák tenni. Éppen ezért az ökoszisztémákra egyfajta tőkeként kell tekintenünk, amelyek szolgáltatásokat nyújtanak tulajdonosuknak, de gyakran más, közel és távol élő embereknek is (például az éghajlat szabályozása esetén). Létfontosságú, hogy megőrizzük természeti tőkénket – hogy ne aknázzuk ki, és ne szennyezzük túlzott mértékben az ökoszisztémákat – ha azt akarjuk, hogy továbbra is képes legyen ezeket a felbecsülhetetlen értékű szolgáltatásokat nyújtani.

Erdőink biológiai sokféleségének értéke

Az erdők biológiai sokfélesége elsősorban azért csökken, mert nem vagyunk kellőképpen tisztában annak értékével. Az egy hektárnyi, nagyfokú biológiai sokféleséggel rendelkező erdő mezőgazdasági vagy építési területté történő átalakításáról hozott döntések például általában a közvetlen előnyökön alapulnak. Kevés figyelmet fordítunk az ezen ökoszisztémák által nyújtott számos, nem mérhető ökológiai szolgáltatásra.

Orvosság India erdeiben

Gazdag növény- és állatvilága mellett India rendelkezik a világ egyik leggazdagabb gyógynövényörökségével. Az indiaiak által rendszeresen orvosságként használt növényfajok száma akár a 8000-et is elérheti, és ezek 90–95%-a az erdőkből származik. E növények közül az indiai orvostudomány kevesebb mint 2000-et dokumentált hivatalosan. A többivel kapcsolatban az információk dokumentálatlanul, szájhagyomány útján és népi bölcsesség formájában terjednek. E fajok közül a modern orvostudomány mindössze 49-et hasznosít.

A biológiai sokféleség egyfajta biztosíték az emberben előforduló betegségekkel szemben – tudástár, amely olyan betegségek lehetséges gyógymódjait tartalmazza, mint a rák vagy az AIDS. A kínafa kérge például a malária gyógyítására használt hatóanyagot tartalmaz. Kritikus fontosságú tényező, hogy gyakran nem tudhatjuk, mekkorát veszíthet a társadalom azzal, ha egy faj kihal.

Ez a szakasz részben a Green accounting for Indian states project: the value of biodiversity in India’s forests (Zöld elszámolás India állami projektjeihez: a biológiai sokféleség értéke India erdeiben) című jelentésen alapul (Gundimeda et al., 2006).

Az egy helyben maradás joga

A globalizációt gyakran a mozgás jellemzi – például a személyek, az áruk, a vagyon és a tudás mozgása. Az egy helyben maradás vagy a mozdulatlanság általában nem szerepel az általunk előnyben részesített emberi jogok között. Orisza erdőinek lakói – és sokan mások is – azonban gyakran pontosan erre vágynak: hogy ott maradhassanak, ahol vannak: ahol van élelmük, hajlékuk, ahova a családi és törzsi kötelékeik fűzik őket. Ott, ahol nemzedékek óta érzik magukat biztonságban.

Ahogy a népek áradata a városok és városiasodott területek felé mozog, csakugyan gondolnunk kell arra is, hogy biztosítsuk az embereknek a jogot, hogy ott maradjanak, ahol vannak.

Geographical coverage

[+] Show Map

Dokumentumhoz kapcsolódó lépések

Megjegyzések, vélemények

Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA)
Kongens Nytorv 6
1050 Copenhagen K
Dánia
Telefon +45 3336 7100