Személyes eszközök

Értesítések
Get értesítések új jelentések és termékek. Gyakoriság: 3-4 email havonta.
Feliratkozások
Feliratkozás jelentések (nyomtatott és/vagy elektronikus formátumban) és negyedéves hírlevél.
Kövessen minket
Twitter ikon Twitter
Facebook ikon Facebook
YouTube ikon YouTube-csatorna
RSS logo RSS-hírcsatornák
Még többet

Write to us Write to us

For the public:


For media and journalists:

Contact EEA staff
Contact the web team
FAQ

Call us Call us

Reception:

Phone: (+45) 33 36 71 00
Fax: (+45) 33 36 71 99


következő
előző
tételek

Ugrás a tartalomhoz. | Ugrás a navigációhoz

Sound and independent information
on the environment

Ön itt áll: Főoldal / Jelzések - Minden lélegzettel / Jelzések 2011 / Cikkek / Fenntarthatatlan fogyasztás

Fenntarthatatlan fogyasztás

Nyelv megváltoztatása
Központi üzenet: Annak, hogy a fogyasztás miért gyakorol negatív hatást a környezetre és eredményezi az erőforrások túlzott felhasználását az az oka, hogy az áruk és szolgáltatások áraiban nem jelenik meg teljes mértékben az az ár, amelyet a társadalom a környezet és az erőforrások pusztulásáért fizet. Számos áru annak ellenére olcsó, hogy káros hatással van a környezetre, az ökoszisztémákra és az emberi egészségre. (SOER 2010)

 Image © EEA/John McConnico

'A füst késő este kezdte elborítani a gazdaságot. Nem nézett ki jól. A hamu úgy hullott alá, mintha hó lett volna' – emlékszik vissza Guðni Þorvaldsson, aki családi gazdaságukat Izland déli részén, az Eyjafjallajökull vulkántól mindössze 8 kilométerre gondozza. 'A birkákat, a bárányokat és a lovak egy részét fedett helyre kellett vinnünk. A birkákat háromóránként ellenőrizni kellett, mert épp ellési időszak volt. Minden szürke volt. A legnagyobb hamudarabok a 3 centimétert is elérték. A lábnyomaim megmaradtak benne, mint a hóban.'

Guðni Þorvaldsson és Izland többi lakosa meglepően jól fel volt készülve az Eyjafjallajökull vulkán 2010. márciusi masszív kitörésére. Izland aktív vulkánjait folyamatosan méri egy bonyolult, globális műholdas helymeghatározást alkalmazó megfigyelőrendszer. A műszerek azt jelezték, hogy a vulkán magassága növekedett, ami biztos jelét adta annak, hogy a hegy belsejében vulkanikus tevékenység ment végbe. Más megfigyelések megerősítették ezt. A hatékony lakossági tájékoztatási rendszerrel kombinálva ez jól szemlélteti, hogy mennyire értékesek lehetnek a környezeti információk.

A világ többi része talán nem volt ennyire felkészült. A kitörés hatásai napokon belül globális méreteket öltöttek, főként a kialakult hatalmas hamufelhő és az az által a légiközlekedésre gyakorolt hatások következtében. A hamu 20 000 és 36 000 méter közötti magasságban szállt — abban a magassági tartományban, amelyben a repülőjáratok is közlekednek. Európa légterét lezárták, ami ugyanakkor az olyan messziről, mint Sydneyből Európába tartó járatokat is a talajra kényszerítette. A Nemzetközi Légi Szállítási Szövetség becslései szerint a légitársaságok naponta 200 millió dollárnyi bevételtől estek el.

Szinte az összes, a légi szállításra támaszkodó iparág érezte a hatást. Kenyában az európai piacra termelt növények, virágok és zöldségek a tűző napon rothadtak el, több millió eurónyi veszteséget okozva. A becslések szerint a kitörést követő első néhány nap alatt tízmillió virágot – többségében rózsát – kellett kidobni. A zöldségek – például a spárga, a brokkoli és a zöldbab – európai ebédlőasztalok helyett szarvasmarhák gyomrában végezték. A Vietnamból és a Fülöp-szigetekről behozott friss tonhalkészletek kezdtek kifogyni Európában.

Az Európa egén 2010 áprilisában honoló kísérteties csend emlékeztetőként szolgált arra, hogy egyébként milyen nagy légi forgalom is zajlik ott. A Kenyában elfonnyadó virágokról és zöldségekről szóló történetek pedig arra emlékeztetnek bennünket, hogy honnan is szerezzük be virágaink és zöldségeink egy részét. A vulkánkitörés valójában világosan rámutatott a globalizált társadalmunkat megalapozó, kulcsfontosságú – akár ember alkotta, akár természetes – rendszerek közötti összefüggésekre.

Nagy lábon élve

Az ökológiai lábnyom az emberiség által bolygónkkal szemben támasztott igény szemléltetésére használt mutatók egyike. A lábnyomnak megvannak ugyan a korlátai, azonban viszonylag könnyen megérthető: annak a szárazföldi és tengeri területnek a becsült nagyságát jelenti, amelyre az általunk felhasznált erőforrások biztosítására és az általunk termelt hulladék elnyelésére szükség van.

2003-ban az Európai Unió ökológiai lábnyoma 2,26 milliárd globális hektár, illetve fejenként 4,7 globális hektár volt. Ezzel szemben Európa teljes termőképes területe 1,06 milliárd globális hektárt, fejenként pedig 2,2 globális hektárt tett ki (WWF, 2007).

Ha a világ összes lakosa úgy élne, mint az európaiak, az emberiségnek több mint két és fél bolygóra volna szüksége ahhoz, hogy az általa fogyasztott erőforrásokat biztosítsa, hulladékát elnyelje, és még némi kapacitást is hagyjon a vadon élő fajok számára (WWF, 2007).

Az Ökológiai Túllövés Napja

Az Ökológiai Túllövés Napja azt a napot jelöli a naptárban, amelyen az emberiség az adott évben termelt ökológiaierőforrás-fogyasztása megegyezik azzal a mennyiséggel, amelyet a természet 12 hónap alatt meg tud termelni. Ez az a nap, amelyen a közös fizetésünk elfogy, és a bolygónktól kapott kölcsönből kezdünk élni.

2010-ben a Global Footprint Network (Globális Lábnyomhálózat) becslése szerint az emberiség augusztus 21-ére használta el az összes ökológiai szolgáltatást – a széndioxid- szűrésétől az élelmiszer-alapanyagok megtermeléséig – amelyeket a természet annak az évnek az egészére biztonságosan nyújtani tudott. Augusztus 21‑étől az év végéig az ökológiai igényeinket az erőforráskészletek felélése és a szén-dioxid légkörben történő felhalmozódása mellett elégítettük ki.

Tudta-e, hogy egy átlagos európai körülbelül négyszer annyi erőforrást használ, mint egy afrikai és háromszor annyit, mint egy ázsiai, de csak fele annyit, mint egy egyesült államokbeli, kanadai vagy ausztrál?

SOER 2010

Szokásaink fenntartása

Mind a „globális lábnyom,” mind az „Ökológiai Túllövés Napja” durva becsléseken alapul. Azt azonban bizonyosan tudjuk, hogy a természeti erőforrások iránti szükségletünk világszerte óriási mértékben növekedett az elmúlt évtizedekben. Ennek fő hajtóereje a népesség, a jólét és a fogyasztás növekedése volt. A népességnövekedés nagyrészt a fejlődő országokban ment végbe, míg a jólét és fogyasztás a fejlett országokban érte el a legmagasabb szinteket.

Európa az ökológiai hiányát – azaz a lábnyoma és a biológiai kapacitása közötti különbséget – áruk és szolgáltatások határain kívülről történő behozatalával egyenlíti ki. Ezenkívül exportáljuk hulladékaink egy részét. Lényegében egyre kevésbé vagyunk önellátóak.

A bővülő világkereskedelem következményeként az unióbeli fogyasztás okozta környezeti terhelések és hatások egyre nagyobb hányada érződik másutt. Míg ez az eltolódás részben az uniós tagállamok között megy végbe, nagy része az Unió határain és a termeléssel kapcsolatos jelenlegi uniós szakpolitikák hatáskörén kívül zajlik. Ez azt jelenti, hogy a fogyasztásunk hatásait olyan országokba exportáljuk, amelyek környezetvédelmi politikája gyakran alulfejlett, amivel rendkívüli nyomást gyakorolunk az ottani helyi lakosságra és környezetre.

A globális fogyasztás jelentős, visszafordíthatatlan károkat okoz a globális ökoszisztémákban: trópusi esőerdőinkből évente 130 000 km2 tűnik el. Ezenkívül 1960 óta a világ mezőgazdasági termőföldjeinek kétharmadát kivonták a termelés alól, illetve kimerítették a túlzott kiaknázás és a talajpusztulás következtében. *

Kitörés a körforgásból

Meg kell tanulnunk jobban kiegyensúlyozni a természeti erőforrások megőrzésének szükségességét, és azoknak a gazdaság hajtóerejeként történő használatát. Az alapvető válaszlépést az erőforrásfelhasználásunk hatékonyságának növelése jelenti. Felismerve, hogy a természeti rendszerekkel szemben támasztott igényeink jelenleg fenntarthatatlanok, gyakorlatilag meg kell tanulnunk kevesebből többet kihozni.

Bíztatóan hat, hogy ez egy olyan terület, ahol a környezetvédelmi és a kereskedelmi ágazatok érdekei összhangban vannak: a vállalkozások sikere azon áll vagy bukik, hogy mennyire képesek a maximális értéket kinyerni a ráfordításaikból, ahogy a természeti környezet és az emberiség jólétének megőrzése is azon múlik, hogy mennyire vagyunk képesek többet kihozni a korlátozottan rendelkezésre álló erőforrásokból.

Az erőforrás-hatékonyság ma már az EU kiemelt fontosságú kezdeményezése, és a 2020-ig elérendő intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiájának kulcsfontosságú eleme. Az erőforráshatékonyság ötvözi a jó üzleti gyakorlat elvét a jó környezeti gyakorlatéval azáltal, hogy fokozza a termelést, miközben csökkenti a hulladékok kibocsátását. Olyan ez, mint az egészségesebb táplálkozás összekapcsolása a rendszeres testmozgással – egy idő után az ember rájön, hogy kevesebből többre képes.

* További információkat a SOER fogyasztásról és a környezetről szóló tematikus értékeléseiben találhat: www.eea.europa.eu/soer/europe/consumption-and-environment

Vásárlóerő

Fogyasztási szokásaink – például az étkezés, az autóvezetés vagy a lakásfűtés területén – közvetlen környezeti terhelést okoznak. Ennél nagyobb léptékűek azonban azok a közvetett terhelések, amelyek a fogyasztott áruk és szolgáltatások termelési láncai mentén keletkeznek. Ezeket a terheléseket okozhatja a bányászat vagy az aratás, a haszonnövények termesztéséhez kapcsolódó vízhasználat vagy a biológiai sokféleség intenzív mezőgazdasági tevékenységek vagy szennyezés általi károsodása.

Fogyasztóként azonban befolyásolhatjuk az általunk keltett környezeti hatásokat, például azzal, hogy fenntarthatóan előállított élelmiszereket és rostokat vásárolunk.

Globális szinten a biogazdálkodás és a „megőrző gazdálkodás” egyre népszerűbb és sikeresebb. A Conservation Cotton Initiative (Megőrzésigyapot‑kezdeményezés) csupán egyike a fenntartható, a helyi környezetre gyakorolt hatást enyhítő termelési megközelítéseknek.

CottonInnováció: ruházat

A Conservation Cotton Initiative

A Conservation Cotton Initiative Uganda (CCIU) elnevezésű kezdeményezést az EDUN nevű lelkiismeretes ruhagyártó vállalat, a Vadvédelmi Társaság (Wildlife Conservation Society) és az Invisible Children nevű mozgalom hozta létre annak érdekében, hogy fenntartható földművelő közösségeket építsen Ugandában.

„A CCIU központja Uganda egyik legszegényebb térségében, Gulu körzetben található, amely épp egy több millió embert költözésre kényszerítő polgárháború után igyekszik felépülni. A CCIU program finanszírozás, szerszámok és képzés biztosítása révén nyújt segítséget a földjeikre visszatérő gazdálkodóknak a fenntartható gyapotipar felépítése érdekében” – mondta Bridget Russo, az EDUN globális marketingigazgatója.

A gazdák képzésben részesülnek annak érdekében, hogy a családjuk alapvető szükségleteit kielégítő élelmiszernövények és a nemzetközi kereslet övezte, eladásra termelt gyapot vetésforgó-rendszerben történő termesztésével ki tudják terjeszteni földjeiket. Jelenleg 3500 gazdálkodó élvezi a CCIU program előnyeit, és a tervek szerint ezt a számot a következő három éven belül 8000‑re kívánják növelni.

Az együttműködés célja az afrikai közösségek megélhetésének javítása a gazdálkodók számára az úgynevezett „megőrzési gyapot” fenntartható betakarításában nyújtott támogatás révén.

 

Geographical coverage

[+] Show Map

Dokumentumhoz kapcsolódó lépések

Megjegyzések, vélemények

Iratkozzon fel most!
Get értesítések új jelentések és termékek. Jelenlegi előfizetők száma: 33116 Gyakoriság: 3-4 e-mail / hó.
Értesítések archívum
Kövessen minket
 
 
 
 
 
Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA)
Kongens Nytorv 6
1050 Copenhagen K
Dánia
Telefon +45 3336 7100