Személyes eszközök

következő
előző
tételek

Ugrás a tartalomhoz. | Ugrás a navigációhoz

Sound and independent information
on the environment

Ön itt áll: Főoldal / Cikkek / Ne az én kertembe — Nemzetközi hulladékszállítmányok és a környezet

Ne az én kertembe — Nemzetközi hulladékszállítmányok és a környezet

Nyelv megváltoztatása
Hulladék határok nélkül: A 35 éves Zhang Guofu havonta 700 eurót, Kína vidéki területein hatalmas fizetésnek számító összeget keres azzal, hogy egy brit szupermarketlánc bevásárlószatyrait és angol nyelvű DVD-ket tartalmazó szemetet válogat. Az igazság az, hogy a Londonban kukába dobott szemét igen könnyen onnan 5000 mérföldnyire, a kínai Pearl folyó deltavidékén működő újrahasznosító üzemben köthet ki.

(c) ZOB

A szemét útra kelt. Az iparosodott országokból egyre nagyobb mennyiségű hulladékot, főként papírszemetet, műanyag- és fémhulladékot szállítanak azokba az országokba, ahol kevésbé szigorúak a környezetvédelmi előírások. Napról napra hatalmas hajók vágnak neki a tengernek, tele az ázsiai fejlődő országok piacairól a nyugati államokba szállítandó árukkal. És hogy ne kelljen üresen visszatérniük, és a szükséges ballaszt is meglegyen, a hajótulajdonosok bármilyen szállítmányt elfogadnak, még ha az az Ázsiában újrahasznosítandó európai szemét is.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a szemétszállításra nem vonatkoznak szabályok. Az ENSZ és az EU egyaránt szigorú előírásokkal szabja meg a szállítható anyagok és a célállomások körét. Nemzetközi szinten a „veszélyes hulladékok” (azaz az emberekre vagy a környezetre nézve potenciálisan veszélyes hulladék anyagok) országhatárokon átnyúló kereskedelmét az ENSZ Bázeli Egyezménye szabályozza.

Az egyezmény tiltó rendelkezéseit nem írta alá elég ország ahhoz, hogy nemzetközi hatályúak legyenek. Az EU-ban azonban léteznek hatályos korlátozások, melyek előírják, hogy „veszélyes hulladék” csak olyan „fejlett országokba” szállítható, ahol rendelkezésre állnak a szükséges technológiák, és megfelelő biztonsági és környezetvédelmi jogszabályok vannak érvényben. A korlátozások tekintetében „fejlett országnak” a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagjai tekintendők.

Az EU hosszú távú célja az, hogy minden tagország saját határain belül ártalmatlanítsa saját hulladékát (a „proximitás elve”). Tekintve azonban, hogy az EU-tagállamokból kiszállított, veszélyes és problémás, ártalmatlanítandó hulladék mennyisége 1997 és 2005 között közel négyszeresére nőtt, e célkitűzés teljesítése terén még jócskán vannak tennivalók.

A hulladék kivitelének vagy behozatalának okai és célja különbözőek lehetnek: különleges kezelési technológia rendelkezésre állása, alapanyaghiány, ártalmatlanítási vagy visszanyerési költsége/árak eltérése.

Az EU-politika által meghatározott újrahasznosítási célkitűzések következtében azok a tagállamok, amelyek nem tudják határaikon belül teljesíteni e célkitűzéseket, sokszor a hulladék kiviteléhez folyamodnak. A bőséges piaci kínálat alacsonyan tartja a költségeket az olyan országok számára, mint például Kína, amelynek szüksége van az olcsó nyersanyagokra. Amíg a hulladékot nem kell a célállomáson ártalmatlanítani, és nem tartalmaz veszélyes anyagokat, elfogadható kereskedelmi tételnek számít.

Lehet, hogy a régi TV-d többet utazott, mint Te?

Európában számos jogszabály van hatályban a veszélyes és problémás hulladék szállításáról. Arról azonban nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték, hogy mennyire hatékonyan csökkentik ezek a szabályok a környezetre nehezedő nyomást.

A veszélyesnek számító elektronikai hulladék figyelmet érdemlő hulladékfajta. Afrikában és Ázsiában gyakran nem megfelelő egyéni védőeszközök alkalmazásával vagy azok nélkül, és a szennyezésmegelőzési és -csökkentési követelmények figyelmen kívül hagyásával szerelik szét az elektromos/elektronikai hulladékká vált készülékeket. Az alkatrészeket gyakran a szabadban égetik el a fémrészek kinyerése céljából, és a nehézfémeket és egyéb mérgező anyagokat tartalmazó szállópernye-részecskékből álló füstöt rendszerint a légkörbe bocsátják, miáltal nő az emberi expozíció, és szennyeződnek az élelmiszerek, a talaj és a felszíni vizek.

Egyelőre nem állnak rendelkezésünkre pontos adatok az elektromos és elektronikai berendezésekből származó hulladékok (waste electrical and electronic equipment [WEEE]) EU-n belüli mozgásáról vagy EU-ból való kiviteléről, főként azért, mert az elektronikaihulladék-szállítmányok bejelentésekor használt kódok nem egyértelműek. Nem könnyű meghatározni, hogy egy televíziót használt készülékként szállítanak ki, ami jogszabályilag megengedett, vagy pedig ártalmatlanítandó hulladékként, amit viszonnt tiltanak a rendelkezések. Általában tilos az elektromos és elektronikai berendezésekből származó hulladékok kivitele az EU-ból olyan országba, amely nem tagja az OECD-nek. Ugyanakkor egy még működőképes TV készülék kivitele teljes mértékben elfogadható ügyletnek számít.

Számos olyan ügyről tudnánk beszámolni, amelyek esetében dokumentumok bizonyítják e tilalom megszegését. Tulajdonképpen úgy tűnik, a nem OECD-országokba szállított használt televíziók, számítógépek, monitorok és telefonok jelentős része valójában hulladék, amelyet az alkatrészek kiszerelése vagy a fémrészek kinyerése céljából vesznek meg.

Ha az EU nem tud érvényt szerezni saját, nem OECD-országokba irányuló WEEE-kivitelre vonatkozó tilalmainak, az jelentős mértékben aláássa a Bázeli Egyezményben foglalt nemzetközi tilalom ratifikálását.

 

Az elektromos és elektronikai hulladékokra vonatkozó adatok nyilvántartása

A hulladékra vonatkozó adatok gyűjtése, ellenőrzése és elemzése terén tapasztalható nehézségek ellenére az EEA az Európai Erőforrás- és Hulladékgazdálkodás Témaközponttal (European Topic Centre on Resource and Waste Management) együttműködve elemzést készített az EU-ból más régiókba irányuló hulladékszállítmányokról.

Az európai kereskedelmi statisztikák felhasználásával meghatározható az EU-ból más régiókba szállított, használt elektronikai és elektromos termékek száma, mennyisége és értéke ( 1. ábra).

2005-ben több mint 15 000 tonna színes televíziót vitt az EU afrikai országokba. Nigériába, Ghánába és Egyiptomba naponta mintegy 1 000 TV készülék érkezett. Az Afrikába exportált színes TV készülékek átlagos értéke igen alacsony: Afrika egészére nézve az egységár 64 euró, míg a fenti három ország esetében ez átlagosan 28 eurót tett ki. Ezzel szemben az Európán belül értékesített TV készülékek átlagos értéke 350 euró.

Az Afrikába szállított TV készülékek alacsony egységára arra enged következtetni, hogy sok szállítmány valójában használt termékeket tartalmaz, és ezek nagy része minden bizonnyal hulladék.

Mivel a fenti számadatok csak a TV készülékekre vonatkoznak, az ezekbe az országokba kivitt használt számítógépek, mobiltelefonok, CD lejátszók stb. teljes mennyisége valószínűleg jóval nagyobb. Ez azt jelenti, hogy az EU-előírást, miszerint nem OECD-tagországokba nem szállítható veszélyes hulladék, nem tartják be.

1.ábra / Színes TV készülékek kivitele az EU-25 országaiból Afrikába, Ázsiába, a Közel-Keletre, az Egyesült Államokba és más európai országokba, 2005-ben. Forrás: EEA.


Nem veszélyes hulladék

1995 és 2007 között az EU-ból főleg Ázsiába, és azon belül is Kínába szállított, nem veszélyes hulladékok (papír, műanyag és fémek) mennyisége drámai módon nőtt ( 2. ábra).

Az Ázsiába kivitt hulladékpapír mennyisége tízszeresére emelkedett. A műanyagexport tizenegyszeresére, az exportált fémmennyiség pedig ötszörösére nőtt. Ugyanakkor az EU-n belül mozgó hulladékmennyiség is növekedett bár jóval kisebb mértékben.

2007-ben annyi hulladékpapírt szállítottak Ázsiába, mint amennyit egy EU tagállamból egy másikba. Az EU tagállamok közti fémszállítmányok nagyobb mennyiséget tettek ki, mint az Ázsiába küldött fémmennyiség. Ugyanakkor azonban az EU több műanyaghulladékot szállított az ázsiai piacokra, mint amennyit a saját határain belül.

2. ábra/ A papírhulladék-szállítmányok alakulása a nem veszélyes hulladékoknak az EU határain kívülre, illetve az EU-n belül való szállításának példáján 1995–2007 között. Forrás: EEA.

 

Miért jó üzlet az újrahasznosítás?

A nyersanyagárak több mint tíz éve rendkívül magasak, melynek következtében az újrahasznosítással kinyert másodlagos nyersanyagok értéke is megnőtt.

Az Európából származó fém-, papír-, műanyag- és egyéb hulladék olyan alapanyagforrást jelent a virágzó ázsiai gazdaságnak, amellyel a „szűz” nyersanyagok nem tudnak versenyezni.

Azok az EU jogszabályok (például a Csomagolásról szóló irányelv), amelyek meghatározott szintű újrahasznosítási követelményeket szabnak meg a tagállamok számára, közvetett módon szintén a hulladék kivitelére és EU-n kívüli újrahasznosítására ösztönöznek.

A konkrét újrahasznosítási arányokat meghatározó EU-előírások nyomán megnőtt az újrahasznosítható nyersanyagok száma a piacon. Például az újrahasznosított papír és karton „csomagolóanyag-hulladék” az 1997. évi mintegy 24 millió tonnáról 2005-re 30 millió tonnára nőtt. Az újrahasznosított műanyag csomagolóanyagok mennyisége ugyanebben az időszakban 10 millió tonnáról 14 millió tonnára ugrott. Vajon jó ez a környezet szempontjából?

Az újrahasznosított hulladékanyagok felhasználása korábban még nem feldolgozott (szűz) anyagok helyett általában jó a környezet számára. Például újrahasznosított nyersanyagból készült egy kilogramm papír előállításához fele annyi energiára van szükség, mint szűz nyersanyag felhasználása esetén. Az újrahasznosított alumínium dobozokból nyert alumínium a szűz anyagok felhasználásához képest mindössze 5% energiával állítható el.

Ezért általában véve az újrahasznosítás jelentős mértékben hozzájárul az energiafelhasználással kapcsolatos CO2kibocsátás csökkenéséhez, valamint más környezetterhelés mérsékléséhez.

Mindazonáltal, mivel gyakran nem tudjuk, mi történik a hulladékkal az után, hogy elhagyja az európai kikötőt, azt sem tudjuk megmondani, hogy egy adott szállítmány vagy a szállítmányok általában jót vagy rosszat tesznek-e a környezetnek.

Kitekintés

Az EU-n belül az ártalmatlanítási célú, országhatárokat átlépő hulladékszállítmányokról, valamint a visszanyerési célból kivitt, „veszélyes és problémás” hulladékszállítmányokról értesíteni kell a nemzeti hatóságokat. Ez a „nemzeti” értesítő rendkívül részletes adatokat tartalmaz. Ugyanakkor azonban az Európai Bizottsághoz már csak a szállítmányok adatainak összesítése jut el, így az EU-szintű áttekinthetőség nem eléggé biztosított. Ha a bejelentett információk több részletre, például a szállított szemét fajtáira, terjednének ki, az áttekintés során sokkal jobban értékelhető lenne a szállítmányok környezeti és gazdasági hatása. Ezáltal képet nyerhetnénk arról, hogy mi volt a hulladék elszállításának oka: jobb kezelési lehetőségek, nagyobb kapacitás vagy hatékony árkialakítás. Arról is világosabb képet kapnánk, hogy mennyiben járulnak hozzá az alacsonyabb szintű normák, a hiányzó szabályzás és a jogszabályok kevésbé szigorú betartatása ahhoz, hogy a szállítmányok a kevésbé fejlett régiókba irányulnak.

Az EU-n belüli, előírásoknak megfelelő szállítmányokról szerzett pontosabb adatok birtokában az illegális szállítmányokat illetően is több információ állna rendelkezésre.

Mivel a nemzeti szintű adatbejelentés eleve eléri ezt a részletezettséget – sőt jó néhány országban még részletesebb nemzeti statisztikákat készítenek a hulladékkivitelről és -behozatalról – a részletezőbb adatbejelentés nem róna jelentősen nagyobb terheket a tagállamokra.


Irodalom

Basel Action Network 2002: Exporting Harm. The high-tech trashing of Asia, February 2002.

EEA, 2007. Europe's environment — The fourth assessment, 2007.

EEA, 2008. Better management of municipal waste will reduce greenhouse gas emissions. EEA Briefing No 1/2008.

EEA, 2009. Environmental impacts from import and export of waste (in preparation).

ETC/RWM, 2008. Transboundary shipments of waste in the EU.

European Commission, 2007. The EU Member States reporting according to Commission Decision 99/412/EEC of 3 June 1999 concerning a questionnaire for the reporting obligation of Member States pursuant to Article 41(2) of Council Regulation No 259/93.

IMPEL (The European Union Network for the Implementation and Enforcement of Environmental Law), 2005. Threat Assessment Project, the illegal shipments of waste among IMPEL Member States, May 2005.

Greenpeace 2008: Chemical Contamination at E-waste recycling and disposal sites in Acra and Korforidua, Ghana — Greenpeace Research Laboratories, Technical Note 10/2008, August 2008.

Secretariat of the Basel Convention, 2007.

The Sun Newspaper, 5 August 2008.

Kapcsolódó tartalom

Geographical coverage

[+] Show Map

Dokumentumhoz kapcsolódó lépések

Megjegyzések, vélemények

Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA)
Kongens Nytorv 6
1050 Copenhagen K
Dánia
Telefon +45 3336 7100