Személyes eszközök

Értesítések
Get értesítések új jelentések és termékek. Gyakoriság: 3-4 email havonta.
Feliratkozások
Feliratkozás jelentések (nyomtatott és/vagy elektronikus formátumban) és negyedéves hírlevél.
Kövessen minket
Twitter ikon Twitter
Facebook ikon Facebook
YouTube ikon YouTube-csatorna
RSS logo RSS-hírcsatornák
Még többet

Write to us Write to us

For the public:


For media and journalists:

Contact EEA staff
Contact the web team
FAQ

Call us Call us

Reception:

Phone: (+45) 33 36 71 00
Fax: (+45) 33 36 71 99


következő
előző
tételek

Ugrás a tartalomhoz. | Ugrás a navigációhoz

Sound and independent information
on the environment

Ön itt áll: Főoldal / Cikkek / Hal a vízben - Tengerek az éghajlatváltozás tükrében

Hal a vízben - Tengerek az éghajlatváltozás tükrében

Nyelv megváltoztatása
Az öreg halász meséje. 1986. október 6-ának éjszakáján a Koppenhágától északra fekvő kisváros, Gilleleje homárhalászai a Kattegat-szorosban halászva azt vették észre, hogy a hálójuk tele van norvég homárokkal. Az állatok nagy része már kimúlt, vagy a kimúlás határán volt, és igen furcsa színűek voltak.

Ha két évre érintetlenül hagynák a Balti-tengert, akkor tőkehalpopulációja elérné a korábbi szintet

Henrik Sparholt, ICES Tanácsadási Program – szakértő tisztviselő

A vízben oldott oxigén koncentrációjának mérése és a kimúlt homárok színe alapján a dániai Nemzeti Környezetvédelmi Kutatóintézet kutatói azt a következtetést vonták le, hogy a Kattegat déli részének fenékvize egy jelentős nagyságú területen nem tartalmaz oxigént. A furcsa fogást az „anoxia”, vagyis az azon az éjszakán a tengerfenéken tapasztalható oxigénhiány eredményezte. A tudósok szerint a homárok egyszerűen megfulladtak!

Huszonkét évvel később a Balti-tenger nagy kiterjedésű területein jelentek meg oxigénhiányos „halott zónák”.

A bornholmi halászat összeomlása

Bornholm, egy idilli dán sziget a Baltitenger bejáratánál, nagyjából Svédország, Németország és Lengyelország között, jól ismert az ott készült füstölt heringről. A halbőség évszázadokon keresztül a helyi gazdaság alapjául szolgált.

Az 1970-es években a halászati vállalkozások jövedelmének fele a tőkehalhalászatból származott. Az 1980-as évek végére a tőkehalhalászat az összbevétel 80%-át adta. Számos halász fényes jövőt látott maga előtt, és nagyobb összegeket ruházott be új hajók vásárlásába. 1990-ben azonban a halbőség hirtelen véget ért, és a halak soha többé nem tértek vissza. Ez a fordulat hatalmas pénzügyi veszteséget okozott a helyi közösségnek.

A Balti-tengeri tőkehalállomány összeomlásának mértéke és gyorsasága miatt nagy energiákat fektettek annak megértésébe, hogy mi okozta először a fellendülést, majd az azt követő hirtelen összeomlást. A régióban nemzetközi esettanulmányt kezdeményeztek, hogy a levont következtetések tanulságul szolgálhassanak más régiók számára. A Balti-tengeri események nem tekinthetők egyszeri, egyszerű esetnek

– ellenkezőleg, a helyzet bonyolult, összetett volta jól mutatja azt, hogy milyen kihívásokkal kell szembenézniük a tengeri környezetre vonatkozó politikák kidolgozóinak.

Adathalászat

A bornholmi halászok tevékenységére, európai kollégáikéhoz hasonlóan, a közös halászati politika alapján (Common Fisheries Policy) szigorú megszorító jogszabályok vonatkoznak, melyek meghatározzák, hogy hány és milyen fajta halat foghatnak, és hol halászhatnak.

A Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (International Council for the Exploration of the Sea [ICES]) tudományos tanácsadást biztosít a biztonságos biológiai határ megállapításához. A halászati felmérési adatok, a halfogási statisztikák és az oceanográfiai körülmények környezetvédelmi megfigyelése rendkívül értékes adatokkal szolgál a legkiterjedtebben halászott kereskedelmi fajok egészségét illetően. Különösen fontos, hogy egy adott területen hány meghatározott korú hal található. Minél több fiatal hal éri el az egyéves kort, annál több lesz a kifogható halak száma két–öt évvel később, amikor a fiatal egyedek már teljesen kifejlődtek, és minél több a kifejlett egyed, annál több ikrát raknak le.

A tudományos tanácsadás alapján az EU-tagállamok meghatározzák a teljes kifogható mennyiséget (total allowable catches [TAC]). Ez a döntés gyakran nem csak a halállomány védelmének elsőbbségén alapul. 2006-ban az európai tengerek értékelt halállományának megközelítőleg 45%-a esetében a halfogás túllépi a miniszteri szinten meghatározott biztonságos biológiai határértéket.

A halak a vízben oldott oxigént lélegzik be

A különösen az 1960-as évek óta megnövekedett műtrágya-felhasználás a mezőgazdasági területeken, valamint a városiasodás nyomán drámai mértékben megnőtt a Balti-tengerbe irányuló tápanyagbevitel,azaz szennyezés. Ennek következtében fokozódott a fitoplanktonszaporodás és nőtt a halállomány (több fitoplankton több élelmet jelent a halak számára). Ez azonban azzal járt, hogy a tenger mélyvizeiben fokozódott az oxigénhiány.

Amikor a tengerfenékhez közel oxigénhiányos állapot lép fel, a tengerfenékből hidrogén-szulfid oldódik ki a tengervízbe. A hidrogénszulfid a legtöbb élőlény számára mérgező, és bizonyára a hidrogénszulfid és az oxigénhiány együttesen volt azon az éjszakán 1986-ban a Kattegat-szorosban a norvég homárok kimúlásának okozója.

Az anoxiás területek a Baltitengerben ma már olyan kiterjedtek, hogy a központi és keleti részeken fekvő lehetséges ívási területek csökkenését idézik elő, miáltal visszaesik a tőkehalszaporodás.

Miért virágzott az 1980-as évek elején a tőkehalhalászat?

A tőkehalikrák és -lárvák 1978–1983 közötti időszakban tapasztalható magas túlélési aránya négy tényezőnek tulajdonítható. Elsősorban annak, hogy az 1970-es évek végén csökkent a tőkehal lehalászása. Másodsorban annak, hogy az éghajlati változások következtében magas sótartalmú víz áramlott be az Északi-tengerből. A Baltitenger gyakorlatilag édesvizű tó volt egészen addig, amíg 8000 évvel ezelőtt a tengervízszint annyira meg nem emelkedett, hogy az Északi-tenger vize befolyt a tóba. A sósvíz-beáramlások a Balti tengerbe továbbra is fontos szerepet töltenek be a sótartalom és az oxigénkoncentráció szinten tartásában.

A sósvíz beáramlása növelte az oxigénkoncentrációt a tőkehal ívóterületein, miáltal több ikra maradt életképes, és több ivadék kelt ki a petékből. Harmadsorban, nagy mennyiségben állt rendelkezésre az evezőslábú rák lárvája (pseudocalanus acuspes), ami a tőkehal fő eledele, és végül kevés volt a természetes ellenségek, azaz a tőkehalikrát fogyasztó sprattok és a tőkehalra vadászó fókák száma.

És mi okozta a hanyatlást?

Az 1980-as évek közepétől kevesebb jelentős beáramlásra került sor az Északi-tengerből, ami kedvezőtlen körülményeket teremtett az ikrák túlélése szempontjából, és így csökkent az ivadékok száma. A sótartalom visszaesése a tőkehallárvák alapvető táplálékának, az evezőslábú rák állományának a csökkenését eredményezte. Bár a következő években csökkentették a biztonságos biológiai határértéket, a politikai döntéshozók által meghatározott teljes kifogható mennyiség (TAC) általában meghaladta ezt a szintet (1. ábra).

Az illegális halászat súlyosbítja a problémákat. Becslések szerint a Baltitengernek ezen a részén a túlhalászás további 30%-ot tesz ki. 2007 nyarán a lengyel halászhajók által illegálisan kifogott halmennyiség olyan nagy volt, hogy a lengyel halászatot az Európai Bizottság 2007 második felében megtiltotta.

1. ábra / A tudományosan javasolt, kifogható mennyiség (az ICES által adott tanács alapján), a megállapított teljes kifogható mennyiség (total allowable catch [TAC]) és a ténylegesen kifogott mennyiség a Bornholm környéki halászati területeken 1989–2007 között. Forrás: EEA, 2008.

És ne feledkezzünk meg az éghajlatváltozásról!

Az éghajlatváltozás hatással van mind a Balti-tenger hőmérsékletére, mind pedig sótartalmára. A mélyvíz hőmérsékletének növekedése következtében megnő a metabolikus oxigénszükséglet, és csökken az oxigén vízben való oldhatósága. Ennek következtében az anoxia egyre nagyobb területekre terjed ki. A Balti-tenger sótartalma folyamatosan csökkent az 1980-as évek közepe óta a fokozott esőzések és az Északi-tengerből a Baltitengerbe beáramló sósvízmennyiség visszaesése következtében.


Az éghajlatváltozás meg fogja változtatni a Balti-tengert és annak a halászható tőkehalpopuláció fenntartására irányuló képességét. A tengergazdálkodásnak figyelembe kell vennie ezeket a változásokat, ha a halállományt kereskedelmi szempontból megfelelő szinten kívánjuk tartani
Brian MacKenzie professzor, DTU-Aqua, Dániai Műszaki Egyetem

Mindkét tényezőt az éghajlat befolyásolja. A sótartalomnak már kis mértékű változása is megbontja az egyensúlyt, és így módosulnak a Balti-tengeri élőhely jellemzői. A három fő halfaj, a tőkehal, a hering és a spratt közül a tőkehal különösen érzékeny a sótartalom csökkenésére, mivel a sótartalom mind szaporodási képességét, mind pedig a tőkehallárva fő táplálékának mennyiségét befolyásolja.

A Balti-tenger vidékének éghajlatára vonatkozó előrejelzések szerint az esőzések száma tovább nő, és az Északi-tengerből való beáramlások csökkennek. Ez azt jelenti, hogy a tőkehal- és más tengerihal-állomány valószínűleg tovább csökken, amennyiben a lehalászott mennyiséget nem korlátozzák.

2. ábra / A hipoxiás (2 ml/l-nél kisebb oxigéntartalom) és anoxiás (nulla oxigéntartalom; gyakran hidrogén-szulfid jelenlétével kísérve, amely reakcióba lép az oxigénnel, és a reakció eredményeként szulfát keletkezik. Forrás: http://www.helcom.fi/environment2/ifs/ifs2007/en_GB/HydrographyOxygenDeep/.

Remény a jövőre nézve

A Balti-tengerrel kapcsolatos összetett és súlyos környezetvédelmi problémákra reagálva a régió országai kidolgoztak egy „Balti-tengeri cselekvési tervet”, amelynek keretében nemzeti intézkedéseket hoznak a mezőgazdasági, halászati és regionális politikák integrálása érdekében.

A 2007 novemberében elfogadott terv fontos alapul szolgál az EU politika e régióban való megvalósításához.

Az EU-politika magában foglalja az új tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvet is (Marine Strategy Framework Directive), amely szerint a Balti-tengert környező országoknak el kell érnie a Balti-tenger „jó környezeti állapotát” 2020-ra, melybe beleértendő az az előírás is, miszerint vissza kell állítani a halközösségek „jó állapotát”.

Ezen felül az Európai Bizottság kidolgoz egy Balti-tengeri regionális stratégiát is, amelynek alapján létrejön egy, a kulcsfontosságú szereplőket, az alkalmazandó pénzügyi eszközöket, valamint a munka ütemezését meghatározó cselekvési terv. A stratégia tagállamokkal való elfogadtatását a svéd EU-elnökség 2009 második felében prioritásként fogja kezelni. Svédország a Balti-tengeri környezetet prioritási területként határozta meg.

A közös halászati politikát (Common Fisheries Policy [CFP]) a halászati tevékenységek környezetvédelmi, gazdasági és társadalmi szemszögből való szabályozása céljából alkották meg. A kereskedelmi szempontból legértékesebb európai halfajok közül azonban jó néhányat rendkívüli mértékben túlhalásztak, és állományuk mára a biztonságos biológiai határérték alá esett. A jogszabály jellege azonban nehézkessé és költségessé teszi az olyan tagállamokkal szembeni eljárást, amelyek felelősek a túlhalászatért.

A fenntartható gazdálkodás számos halfajta esetében nyilvánvaló sikertelensége láttán a tengergazdálkodási szakemberek a közös halászati politika olyan mélyreható felülvizsgálatára szólítottak fel, amely az országok közti egyértelmű kompromisszumon alapul. A tengeri környezetet nem kiaknázandó ágazatként, hanem ökoszisztémaként kellene kezelni.

Az EU tengeri ügyek és halászati biztosa, Joe Borg kijelentette, hogy a közös halászati politika nem ösztönzi a halászokat vagy politikusokat a felelősségvállalásra, és 2008 szeptemberében, négy évvel a tervezett időpont előtt, kezdeményezte a közös halászati politika azonnali felülvizsgálatát.

 

Irodalom

Diaz, R. J. and Rosenberg, R., 2008. Spreading Dead Zones and Consequences for Marine Ecosystems. Science, vol. 321, pp. 926–929.

Mackenzie, B. R.; Gislason, H.; Mollmann, C.; Koster, F. W., 2007. Impact of 21st century climate change on the Baltic Sea fish community and fisheries. Global Change Biology, vol. 13, 7, pp. 1 348–1 367.

Sparholt, H.; Bertelsen, M.; Lassen, H., 2008. A meta-analysis of the status of ICES fish stocks during the past half century. ICES Journal of Marine Science, Vol. 64, 4, pp. 707–713.

Kapcsolódó tartalom

Dokumentumhoz kapcsolódó lépések

Megjegyzések, vélemények

Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA)
Kongens Nytorv 6
1050 Copenhagen K
Dánia
Telefon +45 3336 7100