Személyes eszközök

következő
előző
tételek

Ugrás a tartalomhoz. | Ugrás a navigációhoz

Sound and independent information
on the environment

Ön itt áll: Főoldal / Cikkek / Ha kiszárad a kút - Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és a víz

Ha kiszárad a kút - Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és a víz

Nyelv megváltoztatása
„A vizet havonta egyszer vagy kétszer, néha többször is elzárják.” -mondja Barış Tekin, aki feleségével és lányávál egy lakásban él, Isztambul egyik történelmi negyedében, Beşiktaş-ban. „A lakásban körülbelül 50 liter palackozott vizünk van mosás és tisztálkodás céljára, arra az esetre, ha hosszabb időre megszűnne a vízszolgáltatás. Ha nagyon hosszú ideig nincs vizünk, apámékhoz vagy a feleségem szüleihez megyünk.” – meséli Barış, a Marmara Egyetem közgazdaságtudomány professzora.

A meglehetősen öreg épület nem rendelkezik saját víztároló tartállyal, a Tekin család lakása így közvetlenül a városi vízellátó rendszerhez csatlakozik. Az elmúlt két évben a Törökország nyugati részét sújtó szárazság miatt a városi vízellátást rendszeresen, sokszor akár 36 óráig is szüneteltetik.

A vízhiány nem újdonság – Barış gyerekkorából emlékszik még rá. Bár az infrastruktúra-fejlesztés eredményeként csökkent a vízpazarlás, a mostani aszály különösen súlyos, és a vízadagok korlátozása a nyári hónapokban a város 12 millió lakosa számára ma már megszokott dolog.

Az éghajlatváltozás hatásai

A szélsőséges hőmérsékleti viszonyok, a forróság és az aszály, az esőzések és az áradások Európa számos területét sújtják.

Múlt nyáron, amikor a spanyol napilap, az El Pais kiszáradt folyómedrekről közölt fényképeket, a brit Guardianben áradásokról olvashattunk riasztó cikkeket. Míg Barcelona önkormányzata azt tervezte, hogy hajókkal hoznak vizet az országba, a brit kormány azon dolgozott, hogy megerősítse az ország árvízvédelmi rendszereit.

A szélsőséges időjárásnak számos oka lehet, az éghajlat változása következtében azonban egyre gyakrabban várhatóak szélsőséges időjárási események, és azok egyre súlyosabbak lesznek. Még ha sikerül is visszafogni az üvegházhatású gázok kibocsátását, az ez idáig a légkörben felhalmozódott mennyiség mindenképpen előidéz valamilyen mértékű éghajlatváltozást, úgyhogy a következményeket senki sem kerülheti el. Alkalmazkodnunk kell tehát a megváltozott körülményekhez – ami azt jelenti, hogy fel kell mérnünk, melyek a legveszélyeztetettebb területek, és intézkedéseket kell bevezetnünk a kockázatok csökkentése érdekében. A továbbiakban az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos vizsgálódásainkat főleg a vízre, és azon belül is elsősorban az aszály kérdésére összpontosítjuk.

Vízhiány és szárazság

A hőmérséklet növekedésével dél-Európa víztartalékai csökkennek. Ugyanakkor azonban a mezőgazdaság és a turizmus több vizet igényel, különösen a melegebb, szárazabb területeken.

A vízhőmérséklet emelkedése és a folyók déli régiókban tapasztalható alacsonyabb vízállása kihat a vízminőségre. A szélsőségesen nagy mennyiségű csapadék és a hirtelen áradások fokozzák az esővíztározók túlfolyása és a víztisztító üzemek vészhelyzeti ürítése okozta szennyeződés kockázatát.

2008 tavaszán a Barcelonát ellátó víztározók vízszintje olyan alacsony volt, hogy terveket készítettek a hajóval történő vízbeszállításra. Mintegy 22 millió euróért hat hajónyi vizet rendeltek volna – egy-egy hajórakomány annyi édesvizet jelent, amennyi elegendő lett volna tíz olimpiai úszómedence megtöltéséhez. A víz a dél-katalóniai Tarragona városából, Marseille-ből és Almeriából érkezett volna — mely utóbbi dél-Spanyolország egyik legszárazabb vidéke. Szerencsére a májusi hónapban viszonylag sok eső esett, a víztározók megteltek, így a vízbeszállítási terv megvalósítására nem kellett sort keríteni. Ugyanakkor azonban továbbra is napirenden van a vízellátási célú folyóelterelés (például az Ebro, vagy Franciaországban a Rhône) kérdése (1).

Cipruson is rendkívül súlyos a szárazság. Az elmúlt 17 évben egyre nőtt a vízszükséglet, és ma már évente több mint 100 millió köbméter (m3) édesvízre van szükség. Az utóbbi három évben azonban csak 24, 39, illetve 19 millió m3 állt rendelkezésre.

A katasztrofális vízellátási helyzet megoldása érdekében tavaly nyáron Görögországból szállítottak vizet. 2008 szeptemberére már 29 hajónyi víz érkezett Görögországból, a görögországi vízhiány következtében azonban ritkultak a szállítmányok, ezért a ciprusi kormány arra kényszerült, hogy szükségintézkedéseket vezessen be, és 30%-kal csökkentette a vízellátást.

Törökországban a vízműveket felügyelő állami hatóság tájékoztatása szerint a múlt nyáron folyamatosan csökkent a víztározók vízszintje. Az Isztambult ivóvízzel ellátó tározók 28%‑os kapacitással működtek. A négy millió lakosú Ankarát kiszolgáló tározókban a kapacitásnak mindössze 1%-a volt kihasználva.

A krétai Vízügyi Hivatal jelentése riasztó képet festett a sziget talajvízforrásairól. A víztartó rétegek – a földalatti víztároló rétegek – vízszintje 2005. óta a túlzott kiemelés eredményeképp 15 méterrel csökkent, melynek következtében megindult a tengervíz beszivárgása, amely folyamatosan szennyezi a még meglévő édesvízmennyiséget.

Mérséklés és alkalmazkodás

Az üvegházhatású gázok módosítják éghajlatunkat. Dél Európában várhatóan melegebb lesz, és csökken a csapadékmennyiség, míg északon és észak-keleten valószínűleg enyhébb és nedvesebb lesz az időjárás. A hőmérséklet világviszonylatban továbbra is emelkedni fog.

Az EU tagállamai egyetértenek abban, hogy ha el akarjuk kerülni a veszélyes mértékű éghajlatváltozást, a globális hőmérsékletemelkedésnek nem szabad 2 Celsius-foknál többel meghaladnia az iparosodás előtti időszakban jellemző hőmérsékletet.

Ez tehát az EU „mérséklési” erőfeszítéseinek fő célja. A mérséklési erőfeszítések elsősorban az üvegházhatású gázok kibocsátásának visszafogására irányulnak. A hőmérsékletemelkedés 2 Celsius-fokos felső határának betartásához arra van szükség, hogy 2050-re globális szinten legalább 50% kal csökkenjen az üvegházhatású gázok kibocsátása.

Sajnos azonban még ha sikerülne is azonnal megszüntetni az üvegházhatású gázok kibocsátását, az ez idáig a légkörben felhalmozódott gázmennyiség hatására éghajlatunk módosulása akkor is tovább folytatódna. Az északi sarkon például már egyértelműen észlelhetők az éghajlatváltozás jelei. Nem halaszthatjuk hát tovább a cselekvést, a változó feltételekhez való alkalmazkodást. Az alkalmazkodás pedig azt jelenti, hogy fel kell mérni, és kezelni kell az emberi és természeti rendszerek sérülékenységét.

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és annak mérséklése szorosan összefüggő területek. Minél sikeresebbek a kibocsátások csökkentésére irányuló erőfeszítéseink, annál kevesebb teendőnk lesz az alkalmazkodás terén.

A válságkezelés nem  tekinthető alkalmazkodásnak

Ahhoz, hogy az emberek számára biztosítani lehessen a vizet, rövid távú intézkedések szükségesek az egyre gyakoribb aszályok és vízhiány okozta válsághelyzet megoldására. Ugyanakkor azonban hosszú távú politikákat is ki kell dolgozni. A vízellátás megoldásának módjait kétségbeesetten kereső helyi önkormányzatok és kormányok különféle beruházásokat valósítanak meg, például víztározókat, víztovábbítókat és a sós vízből fogyasztásra alkalmas édesvizet előállító sótalanító telepeket építenek.

A mediterrán országok egyre nagyobb mértékben támaszkodnak a sótalanítással előállított édesvízellátásra. Spanyolországban jelenleg 700 sótalanító telep működik, melyek naponta 8 millió ember számára elegendő vizet biztosítanak. A sótalanítással előállított víz mennyisége az elkövetkező 50 évben Spanyolországban várhatóan megduplázódik.

A vízhiány nem korlátozódik Dél Európára. Az Egyesült Királyságban, Kelet-Londonban most épül az első sótalanító telep. A 200 millió angol fontba (több mint 250 millió euró) kerülő létesítmény naponta 140 millió liter vizet képes előállítani, ami 400.000 otthon ellátására elegendő. Ugyanakkor azonban a telepet építtető helyi vízügyi hatóság naponta több millió liter tiszta ivóvizet veszít a szivárgó csövek és nem megfelelő infrastruktúra következtében.

A sótalanításnak egyértelműen helye van a vízellátás kérdésének hosszú távú megoldásában, a sós vízből való édesvízkészítés azonban rendkívül energiaigényes eljárás. Egyes telepek ma már napenergiát használnak, ami határozottan pozitív előrelépés. A sótalanítás azonban továbbra is drága módszer, és egyelőre nincs kielégítő megoldás a folyamat melléktermékének, a környezetkárosító hatású sólének az ártalmatlanítására.

Vízforrások kezelése

„Isztambulban nyáron gyakran 40 Celsius-fok fölé emelkedik a hőmérő higanyszála, és a páratartalom is igen nagy.” – meséli Barış. „A helyi hatóságok ma már sokkal megbízhatóbban tudják tájékoztatni a lakosokat a várható vízhiányról és a vízellátás szüneteltetésének várható időtartamáról, úgyhogy van időnk felkészülni. De úgy tűnik, nem sokat tesznek a vízhiány alapvető okainak megszüntetéséért – igaz ugyan, hogy több esőt ők sem tudnak csinálni.” – mondja Barış.

A törökországi és európai regionális és nemzeti hatóságok mindazonáltal többet is tehetnének a vízforrások „kezelése” terén, például intézkedéseket hozhatnának a kereslet csökkentésére és befolyásolására ahelyett, hogy pusztán csak bővíteni próbálják a vízellátást.

A Víz Keretirányelv (Water Framework Directive [WFD]), amely a vízre vonatkozó, meghatározó fontosságú jogszabály Európában, arra kötelezi a tagállamokat, hogy az árak alakításával (díjak kiszabásával) próbálják hatékonyan ösztönözni a vízzel kapcsolatos szolgáltatások takarékos igénybevételét. A vízszolgáltatási díjak alakítása valóban az egyik leghatékonyabb módja a vízfogyasztási szokások befolyásolásának. Ugyanakkor a hatékony vízgazdálkodásnak részét kell képezniük olyan intézkedéseknek is, amelyek a vízveszteség csökkentésére és a hatékony vízfelhasználásról szóló megfelelő tájékoztatás biztosítására irányulnak.

A jobb minőségű információk segítik az alkalmazkodást

Water exploitation indexA vízkitermelési index (WEI) jó példa arra, hogy milyen fajta információra van szükség ahhoz, hogy képet alkothassunk az előttünk álló problémák súlyáról és felmerülésük helyéről.

Leegyszerűsítve, az index egy adott ország vagy régió rendelkezésre álló vízforrásait mutatja a felhasznált vízmennyiséghez viszonyítva. Ha az index értéke 20%- on felüli, ez általában vízhiányt jelez. országban problémát jelent a vízforrások mennyisége: Belgium, Bulgária, Ciprus, Németország, Olaszország, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Málta, Spanyolország és az Egyesült Királyság (Anglia és Wales).

Az Angliára vonatkozó WEI adatok szerint a dél-keleti régióban és Londonban különösen súlyos a helyzet. Ez a fajta információ kulcsfontosságú az éghajlatváltozáshoz való hatékony alkalmazkodás szempontjából. Ha tudjuk, hogy egy adott régióban mennyi víz áll rendelkezésre, honnan származik és ki használja fel, képesek leszünk az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást szolgáló hatékony helyi stratégiák kidolgozására.

Kitekintés

A következő EEA-jelentés egyik központi témája az Alpok lesz, melyet gyakran „Európa víztornyaként” emlegetnek, mivel Európa édesvízmennyiségének 40%-a innen származik. Az alpesi régióban az elmúlt száz év viszonylatában mért hőmérsékletemelkedés 1,48 Celsius fok – ami a globális átlag több mint kétszerese. A gleccserek olvadnak, a hóhatár egyre magasabbra tolódik, és fokozatosan változik a hegység téli vízgyűjtése és tárolása, illetve a melegebb nyári hónapokban a vízújraleadás módja – áll a jelentésben.

A főbb európai folyókat tápláló Alpok kulcsfontosságú szerepet tölt be nem pusztán a nyolc alpesi ország, de az európai kontinens egészének vízellátása szempontjából. Ezért jelzésértékű a hegylánc fenyegetettségének mértéke, és a probléma megoldásához szükséges válaszlépések. Az alkalmazkodási stratégiáknak és politikáknak tartalmazniuk kell mind helyi, mind határokon átnyúló és EU-szintű elemeket, és egységként kell kezelni az olyan, egyébként látszólag egymáshoz nem kapcsolódó tevékenységeket, mint a mezőgazdaság és az idegenforgalom, az energiatermelés és a közegészségügy.

Végső soron az alkalmazkodás lényege annak újragondolása, hogy hol és hogyan élünk most és a jövőben. Honnan nyerjük ivóvizünket? Hogyan fogunk védekezni szélsőséges eseményekkel szemben?

Az EEA felszínborítottságot vizsgáló tanulmányai azt mutatják, hogy leggyakrabban a part menti területeken folyik a legnagyobb arányú építkezés. Az „Európa tengerparti övezeteinek változó arculata” című EEA-jelentésben szerepel a „Med-wall” (Med-fal) kifejezés, ami azt jelenti, hogy a mediterrán tengerparti övezetnek 50%-át már beépítették. E tengerparti övezetben számos területen már most is problémát jelent a vízhiány és a szárazság. A lakóházak, a turisták, a golfpályák számának folyamatos növekedése egyre növekvő vízszükséglettel jár. Európa várhatóan nagyobb árvizekkel fenyegetett északi és nyugati tengerparti övezeteiben szintén gyors ütemű fejlődés tapasztalható.

Az alkalmazkodás integrálása a legfontosabb EU politikákba ez idáig csak korlátozott mértékben valósult meg. Az Európai Bizottság azonban 2009-ben várhatóan publikálni fog egy alkalmazkodásról szóló Fehér könyvet. Egy nemrégiben kiadott EEA-jelentés rámutat, hogy a 32 EEA-ország közül eddig mindössze hét államban vezettek be az éghajlatváltozáshoz történő alkalmazkodásra vonatkozó nemzeti alkalmazkodási stratégiát. Ugyanakkor az egyes országokban megfigyelt helyzet alapján valamennyi EU-tagállamban folyik a nemzeti intézkedések kidolgozása, finomítása és bevezetése.

A hatékony alkalmazkodáshoz szükséges közös gondolkodás folyamata tehát, bár még csak gyerekcipőben jár, de legalább elindult.

Irodalom

IPCC, 2007. IPCC report, Climate Change Impacts, Adaptation and Vulnerability, April 2007.

EEA, 2006. The changing faces of Europe's coastal areas. EEA Report No 6/2006.

EEA, 2008. Impacts of Europe's changing climate — 2008 indicator-based assessment. EEA Report No 4/2008.

EEA, 2009. Adaptation to water shortages in the Alps (in preparation).

Footnotes

(1) A spanyolországi Katalónia tartomány Környezetvédelmi Minisztériumának 2008. május 27-én kiadott közleménye szerint a közelmúltbeli heves esőzések következtében mérséklődött a szárazság a tartományi főváros szerepét betöltő Barcelonában, így a kormánynak lehetősége nyílik arra, hogy visszavonja a vízhasználatra vonatkozó korlátozásokat. A márciusban csak 20%-os telítettségű víztározók májusra már majdnem félig (44%-ra) feltöltődtek.

Kapcsolódó tartalom

Geographical coverage

[+] Show Map

Dokumentumhoz kapcsolódó lépések

Megjegyzések, vélemények

Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA)
Kongens Nytorv 6
1050 Copenhagen K
Dánia
Telefon +45 3336 7100